1.évad 5.rész gyanakvás

Gyorsan telt az idő. Észre sem vettem és már csak 1 hét volt vissza, hogy Leon haza jöjjön. Az utobbi egy hónapban egyszer sem keresett ami fájt. Biztos megismert kint egy másik lányt, de ez engem nem kell, hogy érdekeljen hisz Diegoval vagyok együtt. Mondjuk mostanában vele sincs rendben minden. Egy héten max egyszer találkozunk sulin kívűl és ha plussz programot próbálnék szervezni mindig lemondja valami miatt. Félek, hogy már nem szeret igazán. Aztán ott van Tomas akivel mostanában rengeteg beszélek és ő megért engem. Van egy olyan érzésem, hogy felváltotta Leon szerepét és iránta érzek már egy kicsit többet mint barátság. Ma például reggel ő kísért a suliba. Amikor beértünk a studioba külön váltunk és én a szememmel Camit és Natyt kerestem, de helyettük csak Andrest és Maxit találtam akik nem hagyták szó nélkül a reggeli érkezésem.
-Vilu, Vilu, Vilu gyere csak ide.-karoltak át két oldalról a srácok.
-Sietnem kell. Mindjárt kezdődik az ének órám.-próbáltam menteni a menthetőt.
-Dehogy kell. Együtt lesz óránk.-nevetett fel Maxi.
-Igen, igen. Na mi történt, hogy reggel Tomassal érkeztél?-kérdezte Andres.
-Mi? Semmi.-nevettem kínomban.
-Ugyan már Violetta. Ismerünk és tudjuk, hogy baj van.
-Igen nagy baj van. Diego elhanyagol, Leonal egy hónapja nem beszéltem és csak Tomas aki megért enegem. Ő állt mellettem az utóbbi időkben ráadásul ő nem akarja megmondani, hogy mi a jó nekem.-fogtam a fejem.
-Nyugi. Nem lesz baj. Diego tényleg furcsa mostanában, de Leonal mi sem beszéltünk. Azt mondta, hogy dalokat ír amit a félévi koncertre szán.-jelentette ki Maxi.
-Azért nekem is hagyhatott volna ennyi üzenetet, hogy ne aggódjak miatta. Különben is már teljesen kivertem a fejemből.-mondtam büszkén.
-Lehet, hogy a fejedből kiverted, de szívedből nem fogod.-mondta Andres
-Az én szívemben csak Diego van meg...-akadt meg a szavam.
-Meg Tomas.-mondta Maxi.
-Mi ez...ez..
-Ugyan már Vilu mindenki látja, hogy mostanában ezerszer többet vagy Tom-al mint Die-vel.
-Persze, mert Diego elhanyagol.
-Na jó elmondom mit tudok. Tegnap Ludmilla és Naty látták őt egy másik csajjal a parkban sétálni és állítólag ma suli után is fognak találkozni.-suttogta Maxi.
-Na ennek a végére járok.-jelentettem ki határozottan majd bementem az ének terembe. Még mindig furcsa, hogy Leon nincs itt.
-Szia kicsim.-lépett oda a barátom és egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia Diego. Képzeld apa és Angie ma elmennek moziba gondoltam addig otthon filmezhetnénk egyet.-mosolyogtam kedvesen.
-Ne haragudj szerelmem, de én ma a szüleimmel megyek étterembe.
-Rendben. Semmi baj.-adtam neki egy puszit és leültem.
-Vilu ez meg mi volt?-kérdezte Cami miközben Fran és Naty is odahajolt.
-Hallottam, hogy múltkór Die egy lánnyal volt a parkba és, hogy állítólag ma is találkoznak erre én mondtam neki, hogy jöjjön át hozzán filmezni, de azt mondta nem tud, mert a szüleivel megy vacsizni.-részleteztem nekik a helyzetet.
-Akkor mit csinálsz?-kérdezte Fran.
-Meglesem ma a parkba Fedevel.
-Mit csinálsz ma velem?-dugta oda a fejét az unokabáttyám is.
-Meglessük Diegot aki ma egy lánnyal találkozik a parkban.
-Leütöm azt a gyereket ha megcsal.
-Várjatok Ludmi mondta a nevét.-szólalt meg Naty.
-Na hátha ismerjük.-néztem rá hirtelen.
-Valami L betűs volt.
-Laura?
-Nem La..Lar..Lara. Igen Lara.-örült meg, de nekem és Federiconak lefagyott a mosly az arcunkról.
-Nem az nem lehet.-mondta az unokabáttyám.
-Fede biztos nem így van.-fogtam meg a karját, de szrintem még saját magamat sem győztem meg.
-Ha az a gyerek lenyulta a barátnőm akkor én megölöm.
-Ha Lara így átvert akkor soha nem bocsájtok meg neki.-könnyeztem be, de hirtelen megjelent Tomi.
-Violetta gyere egy kicsit.-állított fel és kimentünk a terem ajtaja felé.
-Mond mi az?-kérdeztem visszafolytott sírással.
-Nem tudtam nem meghallani a beszélgetésetek. Jól vagy?-kérdezte mire én csak szorosan átöleltem.
-Nem Tomas, nem vagyok jól! Az akit eddig a legjobb barátomnak hittem és az aki a legfontosabb a számomra azok ketten lehet, hogy együtt vannak? Ráadásul Diego képes lenne megcsalni az unokatestvérem barátnőjével és az én egyik nagyon jó barátommal?
-Shhh! Nem lesz baj. Én itt vagyok.-puszilt meg.
-Te mindig itt vagy nekem. Látod most sem akarod megmondani, hogy mit tegyek csak próbálsz felvidítani. Ezért is szeretlek annyira.-adtam neki én is egy puszit majd gyorsan visszamentünk a terembe. Hamarosan megérkezett Angie.
-Na sziasztok srácok! Kezdhetjük is az órát.-köszöntött minket vidáman.
-Angie lenne egy dalom.-állt fel Maxi.
-Na halljuk.-mosolyodott el kedvesen a nénikém.
-Ezt a dalt Le...Leon írta csak kérte, hogy mutassam meg neked meg a srácoknak. Már hetek óta ezen a dalon meg egy másikon dolgozik.
-Rendben gyere csak.
-Jövök.-állt fel és a zongorához állt.
-Na és mi a címe a dalnak?
-Ezer élettel ezelött.-monda Maxi és rám pillantott mire nekem megremegett a gyomrom. Amikor látta, hogy tartom vele a szemkomtaktust játszani kezdett.

Mikor a tükörbe nézek
Csak a te tükörképed látom
A szemeid
Ablakok
Egy jobb világra

Mint a tűz télen
Úgy adsz meleget a világomnak
Feltétel nélküli szerelem
Amit érzek
Mikor veled vagyok

Mondd, hogy ez valódi
Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt

Mikor lélegzem téged érezlek
Harmónia tölti ki a mellkasom
A te hangoddal
Nincs több félelem a szívemben

Nélküled tökéletlen lennék
A nap sem kelne fel, ha te nem vagy nekem,
oh, ez szerelem
Feltétel nélküli, amit érezek
Mikor veled vagyok
Mondd, hogy ez valódi

Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt
Már szerettelek.-fejezte be a dalt mire nekem könnyek gyűltek a szemembe. Maxi látta és elmosolyodva bólintott. Jelezte, hogy ez a dal tényleg nekem szólt. Én kérdőn néztem rá mire csak annyit tátogott, hogy: Mert SZERET!

-Maxi hisz ez csodás. Mond meg Leonak, hogy ez valami fantasztikus és duettnek nagyon csodás lenne.
-Ha estleg megengeded akkor most is tudunk vele videóhívást indítani.-mosolygott.
-Az csodás lenne.-csapta össze a tenyerét Angie.
-Pillanat már hívom is pötyögött a telefonján.
-Szia Maxi.-hallottam azt a bizonyos hangot.
-Hali Leon. Épp ének órán vagyunk. Az elöbb mutattam meg a srácoknak a dalodat.
-Na és tetszik nektek?-érdeklődött mire mindenki hangosan felkiáltott, hogy igen és füttyögtek.
-Leon arra gondoltam, hogy ez akár lehetnek duett is a félévi koncerten már csak meg kell hallgassunk téged a lányokkal és akivel a legjobban tudsz énekelni értelemszerűen az lesz a párod.
-Rendben. Köszönöm!-mosolygott.
-Tudom, hogy itt nem annyira jó, de elénekelnéd?-kérdezte Cami.
-Persze.-kapta kezébe a gitárját és megállapodott a tekintete rajtam. Cami és Naty hirtelen rámvitték tekintetüket majd újra a kamerába mosolyogtak. Amikor Leo énekelni kezdett nekem újra felkeltek azok a bizonyos pillangók a gyomromba. Ő ezt észrevette, hogy mennyire zavarba vagyok és a dalba belemosolyogva rámkacsintott, de ez a többieknek fel sem tűnt egy két ember kivételével. A dal végén mindenki füttyögni kezdett. Leon gyorsan elköszönt és csak annyit mondott, hogy majd este hívlak. Gondoltam ezt Maxinak mondta.
-Na srácok azt hiszem vége is az órának. Sziasztok.-köszönt el a nénikém majd elment.
-Maxi annyira jól énekeltél.-szaladt oda Cande a barátjához és egy puszit nyomott neki az arcára.
-Köszönöm kicsim.-ölelte át Maxi.
-Violetta jól láttam vagy jól láttam, hogy Leon rádkacsintott?-lépett oda Fran vigyorogva.
-Azt hiszem.-mondtam félve.
-Wáááá.-sikítozott.
-Shhh. Fran csendben.-csititottam nevetve.
-Jolvan bocsika, de akkor mi lesz Diegoval.
-Mi lenne? Őt szeretem még mindig hacsak ma ki nem derül, hogy megcsal.-hajtottam le a fejem
-Én mindig tudtam, hogy ez a gyerek csak bántani akar.-lépett oda Fede.
-Federico ezt nem tudhatjuk. Lehet az egész csak mese és nem is Laraval találkozott.-öleltem át szorosan.
-Kicsim holnap elmehetnénk fagyizni.-lépett oda Die és egy puszit adott a homlokomra.
-Rendben.-mosolyogtam őszintén.
-Megyünk Pablo órájára?-nyujtotta a kezét mire én rákulcsoltam az újjaim az övére.
-Hát persze.-nevettem és kimentünk a teremből, de elötte még visszanéztem a srácokra és egy nem tudom mi van arckifejezéssel elmentem.
-Mostanában nagyon furcsa vagy.-momdta és átkarolt a drekamnál.
-Hát inkább te. Lemondod az összes közös programunk és alig találkozunk. Ma is Tomas kísért el a suliba.-tört ki belőlem az igazság.
-Már mondtam, hogy igyekszek több időt tölteni a szülieimmel.-hajtotta le a fejét miközben megállt.
-Szerelmem tudod, hogy mennyire szeretlek és azért bizonytalankodom ennyit, mert félek, hogy egy napon elhagysz.-könnyeztem be.
-Soha nem foglak elehagyni. Szeretlek Violetta.-fogta két keze közé az arcom és már majdnem elcsattant az első csók, de Fede megszakította.
-Vilu szükségem van rád most.-ragadta meg a kezem és elhúzott magával a nagyterembe.
-Mi bajod?-méregettem.
-Mond el, hogy miért szereted Diegot.
-Mert a baráto és sokat köszönhetek neki. Ha ő nincs nem járhatok ide, soha nem békülök ki apuval és te soha nem kerülsz ide.-vázoltam a helyzetet.
-Na és Tomast?-mert jó barát és rámhagyja a döntéseket ráadásul segíttett átvészelni ezt a nehéz időt.
-És Leont miért?-tért a lényegre.
-Ő vele egyszerűen jól érzem magam, szeretek vele beszélgetni, énekelni és táncolni is. Mindig megnyugtat az ölelése és amikor megpuszil abba a gyomrom is beleremeg. Ja és mindig megnevettet. Még a legrosszabb napjaimon is mosolyt csal az arcomra.-ábarándoztam el túlságosan is.
-Na és látod a három között a különbséget?-fogta meg a vállam és a tekintetét az enyémbe fúrta.
-Pontosan mire is célzol?-próbáltam megérteni.
-Arra, hogy Diegoval szimplán azért vagy, mer sok mindent köszönhetsz neki és úgy érzed ha jársz vele azzal meghálálhatod mind azt amit tett. Tomast csak úgy szereted. Őnolyan kint a barátod csak fordítva más. Leont viszont igazán szereted. Iránta kezded most érezni azt a feltétel nélküli szeretet. Hozzá nincs okod amiért szereted. Ő egyszerűen úgy tökéletes neked ahogy van. Vedd már észre, hogy elkezdted megszeretni.-mosolygott.
-Nem az nem lehet. Én Diegot.....-kezdtem bele.
-Semmi Diego. Neked már rég nincs Diego. Jó persze szereted, hosszú ideig tartott amkapcsolatotok, de már rég nincs semmi.-mondt meg se várva a válaszom.
-Most felejtsd el ezt a hülyeséget. Én szeretem Diegot.-hagytam volna ott, de megérkeztek a srácom és Pablo.
-Sziasztok. Kezdhetjük is az órát.-mondta.
-Szia Pablo.-köszöntünk egyszerre.
-Na srácok. Párokba rendeződünk és minden páros elénekel egy duettet. Akinek meg nem jut pár az szólózik. Jelen esetbe Diegona nem volt párja mivel engem elragadott Feder. Igazságszerint nem emlékszem arra, hogy a többiek mit adtak elő, mert Federico mondatai belemásztak az agyamba és egész órán ezen kattogtam, de nem jutottam semmire. Pablo órája után volt még két óránk. Egy Gregorioval és egy Pabloval. Ahogy ezeknek vége lett következett az igazság pillanata. Meg kellett tudnunk, hogy Diego milyen csajjal járkál össze. Hazasiettünk az uncsitesommal, de még enni sem ettünk csak átöltöztünk és ledobtuk a cuccaink. Én egy egyszerű ruhát vettem fel és kész.

 Elköszöntem apuéktól és indulhattunk is a parkba.

1.évad 4.rész Én Diegot szeretem

Hirtelen azt vettem észre, hogy lefékez a kocsi és nekem kinyílik a szemem. Szóval az egész csók csak egy álom volt? Valószínűleg igen mivel Leon feje az ölelmbe volt és még mindig aludt.

Elmosolyodtam rajta és megkönyebbültem, hogy nem csaltam meg Diegot hisz szeretem. Miköben beleturtam Leo hajába egy puszit is nyomtam az arcára hátha felébred. Jól gondoltam, mert egyből kipattantak a szemei és rámnézett közben pedig mosolygott.
-Jó reggelt álomszuszék. Megérkeztünk a reptérre.-nevettem.
-Kérek egy csókot és akkor felkelek. Tudod mint csipkerózsika.-hozta a elő humorát .
-Már az elöbb kaptál egy puszit az arcodra.-mondtam kicsit megszeppenve.
-De én a számra kérem.-húzta tovább az agyam majd nevetve felült.-Tudod, hogy csak hülyülök ugye?-nevetett.
-Persze.-nevettem én is elvörösödve.
-Hulla sápadt voltál amikor kértem egy csókot.-jelentette ki.
-Igen mivel én Diego barátnője vagyok.-tereltem a témát.
-Hazudsz! Tuti, hogy nem csak ez a bajod.-mosolygott sejtelmesen.
-Jó igazság szerint......izé....én....én még....nem......nem cs...nem csókolóztam.-nyögtem ki.
-Még soha?-nézett rám meglepődve.
-Nem még nem.-csavartam a hajam az újjamra.
-Ez nem baj. Szerintem aranyos. Diego tényleg szeret.-ismerte be.
-Hát igen.
-De attól te engem is szeretsz.-nevetett és egy puszit nyomva a homlokomra kiszállt, hogy kivegye a csomagokat. Minden ugyan úgy történt mint az álmomba egy apró bökkenőt kivéve.
-Gyerekek búcsúzattok el nyugodtan. Mi addig felszállunk a gépre.-szólaltak meg a szülei és mi hirtelen kettesbe maradtunk.
-Hát akkor 3 hónap múlva találkozunk.-mondtam.
-Igen, de én kérek valamit búcsúzóul.-mutatott a szájára mire én elnevettem magam.
-Nem Leon! Bírlak kicsit jobban mint kéne, de nem.-mondtam.
-Nem tudnál nekem ellen állni.-nevetett fel.
-Dehogynem.-közöltem egyszerűen.
-Fogadunk?-húzott magához a derekamnál fogva és ászorosan átkarolt a két kezével.
-Leon ezt ne.-szóltam erőtlenül.
-Tólj el.-suttogta.-Látod nem megy. Szeretsz csak még magadnak sem látod be.-puszilta meg az arcom mire én szorosan magamhoz öleltem.
-Szeretlek, de Diegot jobban.-mondtam.
-Tudom, de én téged mindennél jobban.-suttogta mire nekem az egész testemen végigfutott a hideg és a gyomrom remegett.
-Vigyázz magadra. Kérlek!-toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Vigyázok ha te is.-kacsintott én meg mosolyogva megpusziltam.
-Én mindig.-nevettem.
-Utolsó próba.-húzott megint hirtelen magához én meg alig tudtam megállni a lábamon. Sőt lehet már ő tartott engem.
-Szia.
-Szia.-engedett el magabiztosan és elsétált. Én hívtam egy taxit majd egyenesen haza mentem. Tudtam, hogy szeretem, de azt is tudtam, hogy Diegot mégjobban. Diegonak sok mindent köszönhetek. Ezzel a tudattal léptem be a  szobám ajataján. Hát mit nem mondjak nagy meglepetés fogadott. Die járkált fel alá a szobámba idegesen a telefonját szorongatva.
-Mégis merre voltá, hogy nem tudtad felvenni a telefont?-kérdezte idegesen.
-Leont kísértem ki a reptérre.-hajtottam le fejem.
-Értem.-mondta kimérten.
-Haragszol?-kérdeztem félve.
-Dehogy csak nagyon aggódtam.-húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Tudod, hogy én mennyire szeretlek?-bújtam oda hozzá.
-Nem mennyire?-suttogta a fülembe.
-Nagyon, Nagyon, Nagyon.-vörösödtem el mire ő nyomott egy puszit a számra amitől meglepődtem, de tetszett. Nem csók volt csak egy szájra puszi.
-Mi az?-kezdett fürkészni.
-Nem akarlak elveszíteni.-mosolyodtam el.
-Soha nem fogsz.-ölelt át szorosan én meg belekapaszkodtam a nyakába mire ő felkapott és elkezdett velem pörögni. Ennek az lett az eredménye, hogy ráestünk az ágyra és Diego nevetve elkezdett csikizni.
-Ne Die neeeee!!-sikítoztam.
-Mi folyik itt gyerekek?-lépett be apu nevetve a szobába.
-Öhm..mi..mi csak játszottunk.-nevettem zavaromba.
-Nekem mindegy, de vacsora van. Diego te is maradsz?-érdeklődött apa.
-Nem köszönöm! Ma a szüleimmel megyek vacsorázni.-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra és mindenkitől elköszönve elment.
-Mielött még elmennénk vacsizni beszélhetnék az unokahugimmal?-lépett be Federico.
-Persze!-szólt apu majd kiment.
-Na mi az?-kérdeztem miközben leültem az ágyra.
-Miért kaptam olyan sms-t Leontol mielött felszállt a gépre, hogy olyan boldog mint még soha és ha megérkezett Parisba mindent el fog mesélni?
-Én nem tudom.-hazudtam, de esélytelenül.
-Vilu ne hazudj. Jól ismerlek téged is és a legjobb haveromat is. Mi történt?-kérdezte mire én előkaptam a gitárom és játszani kezdtem egy dalt.

Valamit elmondanék neked,
Ami bántja a szívemet.
Tudod, hogy te vagy mindenem,
Neked adnám az életem.-énekeltem Fede pedig tágra nyílt szemekkel figyelt.
-Na milyen?-érdeklődtem.
-Nagyon jó, de ezt kinek írtad?-kívancsiskodott.
-Senkinek. Csak úgy.
-Nem lehet, hogy Diegonak, mert történt ma valami amiről nekem kéne elöbb tudnom?-kérdezet.
-Na jó.-mondtam és elmeséltem a mai napom ő meg lefehérdve hallgatott.
-Tehát tisztázzuk. El akartad kísérni Leont a reptérre és még a szüleinek otthon azt mondtad, hogy együtt vagytok.-vázolta fel.
-Igen.
-Ezen Leon meglepődött, de hálás volt, mert így csak három hónapra mennek el.
-Ahogy mondod.
-Aztán akocsiba bevallottad neki, hogy többet érzel iránta mint barátság, de kevesebbet mint szerelem. Utána mindketten elaludtatok és te azt álmodtad, hogy megcsókol a reptéren.
-Pontosan.
-Amikor megállt a kocsi Leon feje az öledbe volt és amikor kinyította a szemét kért egy csókot, de csak puszit adtál neki az arcára. Miután kiszálltatok a kocsibol és a szülei felültek a gépre be akarta bizonyítani, hogy meg tudna csókolni, mert te hagynád. Ráadásul kétszer is megpróbálta és te mind a kétszer elvesztetted a fejed. Utána meg egy puszival és egy öleléssel elváltatok.
-Igen, de kifelejtetted, hogy azt mondta: "Én mindennél jobban szeretlek Violetta."-jelentettem ki mire Federico lányosan ugrándozva azt kiabálta, hogy Leonetta.
-Fede Shhhh.-csititottam.
-Bocsi. Leonetta, Leonetta, Leonetta.-suttogta és ovatosan ugrált az ágyamon majd a párnámat szorongatva feküdt az ágyon.
-Mit csinálsz?-nevettem.
-Elképezelem, hogy mit fogsz csinálni lefkevés elött. Nézd.-dőlt vissza a párnával a kezében az ágyra és miközbe azt szorongatta a plafont bámulta "szerelmesen" és azt mondogatta, hogy: Leon azt mondta szeret. Aztán elgondolkozott és így fojtatta tovább: "De én Diegot szeretem, de Leont is csak nem úgy mint Diet. Nem tudom össze zavarodtam."
-Federico elég!-nevettem és lementünk enni.
-Szia Vilu. Nem is láttam, hogy hazaértél.-puszilt meg Angie.
-Csak, mert útközben eszembe jutott egy dal és azonnal le akartam írni és ezért nem szóltam, hogy hazaértem.-mondtam.
-Értem egyébként Lara vacsi után jön, hogy itt aludjon nálad.-jelentte ki.
-Hát jó.-nevettem.
-Ezaz itt alszik a barátnőm.-örvendezett Fede, de hamar elvettem a kedvét.
-Max egy puszit kapsz tőle utána jön, hogy átbeszéljük az estét.-röhögtem ki.
-Ne már.-hajtotta le a féjt.
-Tudod mit? Ha Lara beleegyezik ott aludhatsz ma nálunk, mert ma én is szívesen beszélgetnék veled.
-Jó.-örült meg.
-De holnap este az enyém vagy.-jelentette ki Angie amire nem mondhattam nemet.
-Hát persze.-mosolyodtam el és nekiláttam a vacsinak ahogy a többiek is. Miután mindent elfogyasztottunk megérkezett a barátnőm.
-Sziasztok! Jó estét.-lépett be mire én a nyakába ugrottam.
-Olyan jó, hogy itt vagy. Sok mindent kell meséljek.-örvendezten.
-Hát az tuti.-lépett oda Fede is és egy csókkal köszöntötte a barátnőjét. Eztán megbeszéltük, hogy Federico is velünk alszik ma. Gyorsan elmentünk mind fürdeni és be is vonultunk a szobába. A nagy beszélegetések közepette eszembe jutott az első része a dalnak. Gyorsan odaszaladtam a zongorához és játszani kezdtem.

Érzem, hogy valamit mondanék neked
Ami bántja a szívem, és fáj nekem
Szeretlek, hidd el oda vagyok érted
Remélem, most már te is megérted
Megpróbálok mindent érted,
Figyelj rám és vedd már észre
Azt amit érzek és gondolok
Ha kéred mindig ott vagyok.

Refrén:
Valamit elmondanék neked,
Ami bántja a szívemet.
Tudod, hogy te vagy mindenem,
Neked adnám az életem.-énekeltem.
-Na milyen lesz?
-Érdekes.-feleték egyszerre.
-Nem tetszik?-bizonytalanodtam el.
-De, de ezt Diegonak írtad?-kérdezte Lara.
-Nem. Én ezt csak úgy írtam.-feleltem majd duzzogva elvonultam az íroasztalomhoz.
-Jaj Violetta ne már. Most ne duzzogj. Inkább énekljünk.-mondta Fede és felkapta a gitárom majd az En Mi Mundot kezdte játszani. A dal végeztével már készültünk is aludni mivel későre járt. Már éjjel volt és mi még gitároztunk. Épp indultam az ágyamhoz amikor megcsörrent a telefonom amire mindhárman felkaptuk a fejünket.
-Leon az.-mondtam halkan, de mégis boldogan mire a hülye unokabáttyám lányosan ugrándozva tapsikolt, Lara meg csak furán méregetett.
-Vedd már fel.-noszogatott Federico.
-Hálo.-mosolyogtam.
-Szia Violetta. Megérkeztem és gondoltam szólok.
-Ennek örülök.-mondtam őszintén.
-Felébresztettelek?-kérdezte azonnal.
-Nem épp Fede meg Lara van nálam és beszélgetünk.-meséltem.
-Na és ők mit csinalnak?-érdeklődött kedvesen.
-Lara már be van takarózva, Federico pedig lányosan ugrándozik mellettem és halkan sikongat.-vázoltam a helyzetet mire a vonal túl oldalán hangos röhögés hallatszott.
-Nem csalódtam a haveromba.-mondta még mindig nevetve.
-Nekem már az agymara megy.-fogtam a fejem mosolyogva.
-Leonetta, Leonetta.-kántálata.
-Kuss már.-förmedtem rá, de azonnal elröhögtem magam.
-Mi az a Leonetta?-érdelődött.
-A neved és a nevem össze rakva.-jelentettem ki elvörösödve.
-Ez tetszik.-mondta és én tudtam, hogy most önelégülten vigyorog.
-Engem meg már kikészített vele.-meséltem és közben rácsaptam egyet az uncsitesómra.
-Diegoval mi a helyzet?-komolyodott el.
-Semmi. Nem haragudott csak aggódott értem.
- A fenébe.-mondta.
-Mi az?-kérdztem.
-Tényleg jó dolgod van vele. Ő igazán szeret. Ne veszítsd el ha tényleg szereted.-mondta és tudtam, hogy őszíntén gondolja.
-Rendben, de téged sem akarlak.-jelentettem ki félve a választól.
-Engem soha nem fogsz. Én mindig szeretni foglak.
-Míg a szívem meg nem szűnik dobogni.-vörösödtem el.
-Talán még az után is.-suttogta és egyszerre tört ki belölünk a nevetés.
-Na jó ez túl alkonyatos volt.
-Az, de én tényleg így gondoltam.-váltott komolyra amitől ösztönösen én is az lettem.
-Tudom. Én is valami hasonlót érzek,de.....-nem várta meg, hogy befejezzem.
-Diegot jobban szereted. Tudom, de lesz ez még így sem. Most pedig jó éjszakát.-mondta.
-Jó éjszakát.-mosolyogtam majd leraktam a telefont.
-Na összejöttök?-ugrandozott Federico.
-Az álmaidban életem.-nevettem mire ő teljes letargiába esett és mint egy zombi úgy járkált, mert azt hitte, hogy tényleg öszzejövünk.
-Jó éjszakát mindenkinek.-szólalt meg Lara.
-Jó éjt.-mondtam, de Fede csak bólintott egyet és lefeküdte. Ez is egy hosszú nap volt viszont én annyira nem voltam fáradt, hogy még egy órán keresztül mosolyogva bámultam a plafont a párnámat szorongatva. Hülye Federico. Mindig igaza van, de akkor is jobban szeretem Diet és ezt halálosan komolyan gondoltam.

1.évad 3.rész Csak barátok

Vége van az első hétnek a suliban. Az első héten mindig csak dalokat írunk és készülődünk. Na jó igazságszerint az egész első fél évet végig gyakoroljuk, mert a fél évi koncert mindig jobb kell legyen mint az év végi. Hogy miért? Mert a fél évit közvetíti a Youmix szerte a világon. Mondjuk aki szeret táncolni és énekelni annak ez nem teher. Tehát nálunk senkinek nem gond. A multkori mozi igazán nem jól sikerült. Nem még ne volt meg az első csókom és hatalmas gratuláció Diegonak amiért nem hagyott el. Miért hagyott volna el? Mert az apámmal kellett végig ülje az előadást és ez még nem minden. Apukám kettőnk között ült. Megbeszéltük, hogy legközelebb csak nap közbeni programot szervezünk éppen ezért ma elmegyünk piknikezni. Remélem ma megtörténik amire a mozinapon nem került sor. Reggel egy egyszerű kis ruhát vettem fel és begöndörítettem a hajam. A sminkem is nagyon szolíd volt. Fogat mostam és már mehettem is le.
-Jó regggelt mindenkinek.-köszöntem boldogan.
-Neked is.-mondták egyszerre.
-Fede üzenem Laranak, hogy este nézzen be. Jó lenne egy csajos estét tartani.-ültem kda az asztalhoz.
-Oké. Benne vagyunk.-váltott lányos hangra.
-Nem, nem. Most tényleg csak lányok.-nevettem és egy pirítóst elvéve az asztalról indultam is a suliba.
-Várj én is megyek.-állt fel Federico is.
-Oké. Sziasztok.-intettem és elindultunk.
-Még mindig haragszol apukádra?-karolta át a vállam.
-Nem, de akkor sem volt jó, hogy eljött a randimra.
-A csók miatt mondod ezt?
-Nem dehogy is. Lehet, hogy nem csókolóztam még, de komolyan minek is? Nem attól vagy szerelmes valakibe, mert csókolóztatok. Nem muszáj összeérinteni az ajkatok, hogy kimutassátok mennyire szeretitek egymást. Ha szeretsz valakit azt anélkül is tudod. Elég megismerned és tudod, hogy szereted. Például nézzünk engem és Die-t. Még soha nem történt meg még is egy éve együtt vagyunk. Amikor énekelünk olyan mintha a felhők között járnék. Ha megölel vagy csak megérint lebénulok. Vele minden olyan csodálatos. Tudom fiatal vagyok még és ki tudja mit hoz a jövő, de nem is ez a lényeg. A mának kell élni. Muszáj elkövetnünk hibákat, hogy tanulhassunk belőle. Az is lehet, hogy Diego és én nem leszünk örökké együtt mint az álmaimban, de ki tudja. Ezért nem a jövőben kell élni hanem a jelenben.-mondtam el a véleményemet.
-Hű Vilu. 14 éves létedre igen felnőttesen gondolkozol. És tudod mit? Igazad van. Nem attól szeretünk valakit ha ajándékokkal halmozzuk el vagy ha megcsókoljuk. A szeretet vagy a szerelem nem kézzel fogható, az egy érzés ami mindenkiben van valaki vagy valakik iránt.
-Pontosan.-nevettem.
-Amúgy mi van Leonal és Tomassal?
-Barátok vagyunk.-jelentettem ki miközben beléptünk a suli ajtaján.
-Oké. Biztos, de nekem most mennem kell órára.-puszilt meg és eltünt.
-Szia szép lány.-lépett mellém Leo.
-Á szia Leon.-lepődtem meg.
-Hogy telt a hétvégéd?-érdeklődött.
-Hát olyan átlagosan. Na és a tiéd?
-Hát találkoztam apukáddal meg Angievel és nagyon jót beszélgettünk.
-Aha ez tök jó. Várj mi?-álltam meg.
-Nyugi nem esett olyanról szó. Azthiszem.-tűnődött el.
-Szóról-szóra mesélj el mindent.-kérleltem őt.
-Mit kell elmesélni?-lépett mellém a barátom és miközben adott egy puszit átkarolta a vállám.
-Semmit. Na léptem csáo.-jelentette ki és elviharzott.
-Ennek meg mi baja?-érdeklődött Die.
-Hagyd most még barátkozunk. Ez az elején normális.-rágtam a szám szélét miközben bementünk a táncterembe.
-Violetta, Diego késtek. Álljanak a helyükre! Most!-ordította el magát a tanár. Mi szó nélkül beálltunk a többiek mellé és táncolni kezdtünk. Az óra eleje nyugisan telt viszont a közepe fele kibukott a bili.
-Ajjaj most baj lesz.-mondta Broduey halkan miközben Gregorio leállította a zenét.
-Camilla maga mit csinál. Komolyan ha ezt nem tudja megcsinálni akkor már az alaplépésemre is képtlen.
-Tudja mit Gregorio? Elegem van! Folyamatosan úgy kezel minket mintha dedósok lennénk. Képzelje el meg tudom csinálni az alap lépéseket.-kelt ki magából.
-Maga szemtelen taknyos. Mit képzel? Nem nevelték meg otthon?
-De megneveltek. Táncikáljon csak egyedül. Na viszlát.-viharzott ki a teremből.
-Jaj, Cami, Cami mit csináltál?-fogtam a fejemet. Óra végén az első dolgom az volt, hogy megkeressem őt. Épp Angie vígasztalta az ének terembe.
-Camilla minden rendben?-öleltem meg.
-Persze csak kiborít ez az ember.-mérgelődött.
-Jó Cami nyugi. Én majd beszélek Gregorioval a szünetben. Addig menjetek át a nagyterembe és készüljetek az előadásra.-simította meg a vállát és elment.
-Kicsim minden rendben?-lépett oda Maxi.
-Te meg se szólalj Maximiliano. Miért nem álltál ki mellettem?-háborodott fel és elviharzott.
-Most mit csináltam.-kérdezte csalódottan.
-Te semmit csak nincs jó napja és ez az óra után nem is csoda, hogy nem kedves.-öleltem meg.
-De most mit csináljak?-kérdezte.
-Azt javaslom vidd el moziba, hogy oldjátok a feszültséget.-mosolyogtam.
-Te egy zseni vagy Vilu. Köszi!-adott egy puszit és elment. Én is kimentem egy kicsit a parkba sétálni, mert csak fél óra múlva kezdődik az óra.
-Szia Violetta.-sétált mellém Tomi.
-Hali Tomas.-húztam mosolyra a számat.
-Hogy, hogy erre?-érdeklődött.
-Ki akartam szellőztetni a fejem egy kicsit.
-Egy kicsit?-nevette el magát.
-Igen Tomas egy kicsit szóval hagyj egyedül!
-Jó már itt sem vagyok.-sértődött meg.
-Ne Tomi várj.-ragadtam meg a karját.
-Mi van?
-Nem akartam ilyen bunkó lenni csak mostanában nincs minden rendeben.-fogtam a fejem.
-Baj van?-nézett a szememben.
-Csak annyi, hogy mostanában mindenki bele akar szólni az életembe.
-Ki az a mindenki?
-Fran, Cami, Maxi, Angie, Apa, Lara, Federico és.....és szinte az összes barátom.-adtam ki magamból.
-Én nem szólók bele és nekem bármikor bármit elmondhatsz.-simított végig a karomon mire én elmosolyodtam.
-Igen rád mindig számíthattam. Még akkor is amikor folyamatosan követtél. Tényleg köszönöm, hogy vagy nekem.-pusziltam meg amibe belepirultam.
-Igazán nincs mit.-ölelt meg.
-Khm.....khm....-hallottam a hátam mögül. Amikor megfordultam Diego állt elöttem.
-Kicsim ez nem az aminek látszik. Meg tudom magyarázni.-mentem oda hozzá.
-Mindegy menjünk.-karolta át a vállam.
-Nem haragszol?-néztem rá furán.
-Nem miért? A barátod és különben is erre még nem volt példa.-puszilt bele a hajamba. Tényleg nekem van a leg aranyosabb és megértöbb fiúja az országban. Mikor visszamnetünk a nagyterembe már mindenki ott volt.
-Na most, hogy mindenki megérkezett akkor kezdhetjük is. Leon, Violetta, Maxi, Fede, Naty és Andres színpadra.-intett Pablo mi meg tettük a dolgunkat. Annyira élveztem az éneklést. Amikor éneklek olyan mintha nem lenne más csak a zene és én. A dal végén a tanárok tapsoltak és miközben lejöttünk a színpadról valakinek megcsörrent a telefonja. Aztán már csak annyit láttam, h Leon sétál ki a füléhez fogott telefonnal. Vajon ki hívhatja ilyenkor? Kíváncsian néztem utána, de egy kis idő után eltünt a látókörömből.
-Csodás volt srácok. Igazán tehetségesek vagytok. Az az energia ami áradt belőletek a színpadon valami hihetetlen volt. Biztos vagyok benne, hogy Camiék dala is ilyen jó lesz.-mondta Angie amikor Leo tért vissza hulla sápadt arcal.
-Pa...Pab...Pablo..el...kell...mondanom valamit.-mondta akadozva és erőtlenül.
-Itt a srácok elött vagy???
-Itt most mindenki elött.-vett erőt magán.
-Mond csak nyugodtan.
-Családi okok miatt elköltözünk egy időre vagy talán örökre ezért nem járhatok tovább a Studioba.-hajtotta le a fejét. Mindenki elkerekedett szemekkel nézett és csak én voltam képes odamenni megölelni aminek úgy tünt örült, mert elmosolyodott.
-Akkor már nem jössz vissza?-kérdezték a többiek csalódottan.
-Nem tudom.-csóválta a fejét.
-Srácok én biztos vagyok benne, hogy Leon vissza fog jönni és nem megy el örökre.-jelentette ki Pablo. Én pont akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretem Leont és milyen fontos. Persze nem szerelemből, de akkor is. Elkezdődött a mozgolódás és mindenki megölelte őt. Még a szerelmem is kezet fogott vele és erre büszke vagyok.
-Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell, mert nemsokára indul a gépünk.
-Máris?-kérdeztük egyszerre.
-Igen.-bólogatott szomórúan majd kisétált. Én jeleztem Diegonak egy intéssel, hogy majd jövök. Azonnal utána futottam és a nevét keztem kiáltozni.
-Leon, Leon!-loholtam utána mire ő hirtelen megállt és hátra fordult.
-Hát te meg?-nézett értetlenül.
-Ki szeretnélek kísérni a reptérre. Nem akarom, hogy így menj el.-néztem rá szomórúan.
-Köszönöm!-ölelt át szorosan.
-Nincs mit, de menjünk, mert lekésítek a gépet.-mosolyogtam majd elindultunk hozzájuk. A házuk elött kicsit megtorpantam, mert még sohasem voltam náluk és egy kicsit bepánikoltam amit ő megérzett.
-Mi a baj?
-Hát csak....én még....szóval...-hebegtem habogtam.
-Azt akarod mondani, h még soha nem voltál nálunk?
-Igen.-pirultam el.
-Akkor most már leszel.-mondta és az újjait az enyémre kulcsolta majd bementünk.
-Sziasztok gyerekek.-köszöntött minket az apukája.
-Sziasztok ő a barátnőd kisfiam?-jött oda anyukája is.
-Igen ami azt illeti igen és ugye nem lesznek el sokáig? Vissza jönnek majd?-érdeklődtem mire Leonak elkerekedtek a szemei.
-Nem szeretnénk elrontani a fiúnk boldogságát és most, hogy látjuk még te is ide fűzöd ezért igyekszünk hamarabb visszajönni. Egyébként, hogy hívnak?
-Jaj, de illetlen vagyok. Violetta Castillo.-nyújtottam a kezem.
-Maria Gonsales.
-Roberto Vargas.-fogtak velem kezet.
-Biztos te vagy az a Violetta akiről már annyi mindent hallottunk. A fiúnk nagyon szeret téged. Amikor még Farnnal volt együtt volt egy este amikor sírt miattad. Nem akarta megbántani Frant, de nagyon szerelmes volt már akkor.-mesélte az anyukája mire én fülig vörösödtem.
-Vilu szerintem menjünk ki a kocsiba.-ragadta meg a karom és a bőröndjeit majd kimentünk és beültünk a kocsiba.
-Igaz amit a szüleid mondtak?-fordultam vele szembe.
-Az most lénygtelen, de te miért mondtad azt, hogy együtt vagyunk?-komolyodott el.
-Nem akartam, hogy esteleg örökre elmenj és ne járhasd itt ki a sulit. Hiányoznál is és ez a te boldogságod amit senki nem tehet tönkre.
-Köszönöm!-ölelt magához.
-Nincs mit, de ezért minimum hetente egyszer felhívsz.-emeltem fel a mutatóujjam, de a végére elnevettem magam.
-Mindenképp.-röhögött ő is.
-Na srácok indulás.-ültek be a szülei.
-Violetta te mivel jutsz haza?-érdeklődött Leon apukája.
-Taxival.
-Nem azt nem hagyom, hogy egyedül menj Taxival.-szólalt fel Leo.
-Nyugi már Taxiztam egyedül.-simítottam végig a karján mire megenyhült. A kocsi elindult én meg a fejemet Leon vállára döntöttem miközben ő a hajamat simogatta és néha egy puszit nyomott a fejemre. Éreztem én, hogy nem helyes, de ilyen törődést még nem kaptam Die-től sem ráadásul jól esett.
-Valamit érzek. Nem szerelmet, mert szeretem Diegot nagyon, de kicsit többet mint barátságot.-suttogtam a fülébe.
-Komolyan?-nézett rám kérdőn.
-Igen.-bólógattam hevesen.
-Lehetne köztünk valaha bármi is?-fogta a kezem.
-Ezt nem tudom biztosan, de talán.
-Nekem elég ez a talán. Igérem vissza jövök.-ölelt át szorosan én meg méjjen beszívtam az illatát.
-Semmi baj gyerekek.-visszajövünk és ha tényleg így szeretitek egymást akkor erre a 3 hónapr biztosan kitart a szerelmetek.-fordult hátra Maria.
-4 hónapra megyünk csak el?-kerekedett el Leo szeme.
-Igen fiam. Látjuk, hogy milyen boldog vagy és ezt tényleg nem tehetjük tönkre.-jelentette ki Roberto úr.
-Köszönöm.-könnyebbült meg mire én boldogan a nyakába ugrottam. Hirtelen megszólalt a telefonom. Diego neve állt rajta. Láttam, hogy Leon is egyre feszültebb lesz ezért inkább lenémítottam mire ő halványan elmosolyodott. Azért gyorsan dobtam a szerelmemnek egy üzit, hogy nem érek rá, de este jöjjön át. Ahogy megérkeztünk a reptérre kipattantam a kocsiból és segítettem a csomagokat vinni amit persze Leon nem hagyott sokáig így hát én csak egy kis utazótáskát vittem. Alig volt pár perc vissza, hogy beszálljanak a gépbe. A szülei kettesben hagytak minket.
-Figyelj én.-kezdtük egyszerre.
-Mond csak.-mosolyodott el.
-Na szóval én szeretem Diegot! Nagyon! Viszont nem tagadhatom, hogy hozzád is fűz valami. Valami más amit eddig még nem éreztem.-borúlt pírbe az arcom.
-Megkérjük a Parisba tartó utasainkat, hogy szálljanak fel a gépre.-hallottam az ismerős hangot.
-Szeretlek Violetta.-lépett hozzám közel Leon és egyszer csak megtörtént az ami eddig még soha. Megtörtént életem első csókja. Olyan boldog voltam mint még soha és a pillangók csak úgy repkedtek a hasamba. Tudtam, hogy nem helyes amit teszek, de abban a pillanatban semmi nem járt a fejembe csak az, hogy milyen jó érzés Leon karjai közt lenni.

1.évad 2.rész Barátok

Reggel kicsit nyúzottan keltünk a csajokkal! Hogy miért? Azért, mert Fede úgy döntött, hogy elalvás elött mindenkinek énekel egy altatódalt poénból. Aztán amikor kizártam a szobánkból nyüsziteni kezdett mint egy kiskutya. Gyorsan visszaengedtem a szobánkba és akkor elaludt, de az álmában beszélgetett ezért órák kellettek mire mind elaludtunk. Amikor felkeltünk mérges tekintettel néztünk mindhárman a kis poénzsákra.
-Nyugi lányok.-tette fel a kezeit majd kifutott a szobából. Gyorsan elmentünk fürdeni majd az uzsikkal amit Olgita készített nekünk elindultunk a suliba. A Studioba érve kiterültem a színpad szélén és már majdnem elaludtam amikor valaki megcsikizett. Diego volt az.
-Ne kicsim ne.-fogtam le a kezét és gyors megpuszilt aztán megpöcköltem az orrát majd rohanni kezdtem. Ő nevetve utánam futott és elkezdtünk fogocskázni. Amikor utolért felkapott a kezébe és azzal ijezgetett, hogy ledob.
-Mások is vannak itt. Ezt majd otthon ha lehet.-lépett be Leon és Tomas majd gúnyos vigyort vetettek a barátomra. Én kiszálltam az öléből és odasétáltam Andreshez.
-Héj mi baj Vilu?-karolta át a vállam. Igazság szerint nagyon jókat tudok vele beszélgetni.
-Leon meg Tomas, de leginkább Leon.
-Nem értelek.-rázta meg a fejét.
-Tetszem nekik, de Leon tegnap azt mondta, hogy megértette a csak barátok kijelentésemet. Ma meg megint tök furcsa. Most tapadósból bunkóra váltott.
-Miért eddig tapadt mármint ragadós volt valahol?-kezdett értetlenkedni.
-Nem hanem tök cuki volt és mindig a nyomomba volt most meg bunkó velem. Ha hozzám szól akkor sem normálisan.
-Figyelj fáj neki az elutasítás. Tudod nagyon szerelmes és megbeszéltétek, hogy barátok lesztek, de még úgy is semmibe veszed. Ha barátkoznál vele hidd el más lenne.-mosolygott majd odament Ludmillához aki megölt a tekintetével. Elhatároztam magam, hogy még ma beszélek Leonal. Amikor Pablo belépett a terembe mindenki elhallgatott.
-Sziasztok srácok. Van olyan csapat aki haladt a dallal?-érdeklődött.
-Pablo mi még nem, de nekem lenne egy dalom amit tegnap egy jó barát segítségével befejeztem.-tettem fel a kezem.
-Na had halljuk.-kérte.
-Rendben!-ültem oda a zongorához a többiek pedig azzal szembe. Elkezdtem játszani  Te Creo-t amit végig Diegonak énekeltem aztán a végén Leonra mosolyogtam köszönet képp. Ő ezt mérges arcal viszonozta. Hát ennek megint mi baja?
-Ez nagyszerű!-tapsoltak a többiek.
-Köszönöm.-sütöttem le a szemem zavaromban és elpirultam. Diego csak nevetve átölelt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Nagyon ügyes voltál szerelmem.
-Köszi, de beszélnünk kell.-fogtam meg a kezét.
-Még is miről?
-Hát nincs minden rendben Leonnal, de szeretném ha barátok lehetnénk. Ma suli után elhívnám sétálni, hogy beszéljek vele.-szögeztem a tekintetem a cipőmre majd a szemébe, hogy megtudjam mit gondol, de se a szeme se az arca nem árult el semmit.
-Én megbízom benned. Ha ezt szeretnéd tenni akkor nyugodtan. Én mindenben támogatni foglak.-ölelt magához én meg a fejem a vállába fúrtam. Ő a leg megértöbb srác a világon. Nem is kívánhatnék nála jobbat. Amíg ezen gondolkoztam hamar elrepült az első óra. Következett két(!!!!) tánc óra Gregorioval. Már az elején megpróbált belekötni valakibe. Na ki volt az a szerencsés? Hát én. Igaza is volt, mert egyáltalán nem ott járt az eszem hanem egészen máson. Elösször Diegon, hogy én nem viszonzom úgy a szeretetem ahogy ő szeret engem. Bármit megtenne a boldogságomért én meg még egy csókot sem vagyok képes neki adni. Aztán ott jött Tomas aki nem adja fel. Nagyobb pióca mint Leon. Aranyos ahogy próbálkozik, de nem hinném, hogy bármikor összejönnénk. Végül meg ott van Leon akivel a kapcsolatom kusza. Egyszer szerelemből szeret aztán barátságból utána meg hirtelen megutál és nem szól hozzám. Ráadásul grimaszol. Ez normális?
-Violetta, Violetta Castillo! Föld hívja Violetta Castillot.-ugrált elöttem a tanár vörös fejjel.
-Igen?-néztem értetlenül.
-Már fél órája megy az óra és maga csak áll ott mint egy rakás szerencsétlenség. Már az óra elejétől figyelem magát és nem itt jár. Valamin gondolkozik. Nem tudom, hogy kin vagy min, de legyen szíves odafigyelni.-kiabálta majd a labdájával mgdobta a zenelejátszót és táncoltunk is tovább. Ezen az órán már nem kötött bele konkrétan egy személybe csak mindenkit szidott egyszerre. A következő óra vele na az pont ugyan ilyen volt csak most Frant szemelte ki és óra végén.
-Mondja meg maga mi a francot csinált. Nem járt ide az elmult egy évben? Úgy táncol mint egy ovodás. Mi van magukkal? Eddig is tudtam, hogy borzalmasak, de ez már a legalja.-dramatizálta túl a dolgot majd látványosan összeesett. Persze ilyenkor hamar feláll és folytatja tovább.
-Tudja Gregorio mostanában nincs minden rendben. Elhagyott a szerelem.-tette Francesca a kezét Gregorio vállára.
-Héj Fran.-böktem oldalba mire észrevette magát és kínosan elfordult.
-Na jó az órának vége! Mindenki párokba,én megyek ki elösször maguk pedig utánam. Bár nem szükséges nem gyerekek már.-viharzott ki.
-Francesca beszélhetnénk?-lépett oda hozzá Leo.
-Igen.-mondta és kivonultak. Majd meg ölt a kíváncsiság, hogy mit beszélhetnek és amikor átmentünk Angie órájára Camillaval azonnal letámadtuk.
-Miről volt szó?
-Csak megkérdezte, hogy velünk van-e a baj, de mondtam, hogy nem.
-Akkor?
-Marco, Marco a bajom. Ma írt egy sms-t, hogy nyáron ideköltözik, de nem akarja, hogy együtt legyünk.
-Jaj drágám.-öleltük át ő meg elejtett néhány könnycseppet.
-Nem, nem sírhatok miatta, sőt még szomórú sem lehetek mivel csak egy nyári románc voltam neki.-húzta ki magát majd mindhárman elnevettük magunkat.
-Mi az Vilu magadon nevettek? Te is és a barátaid is rájöttetek, hogy mennyire unalmas és szánalmas vagy? Örülök, hogy sikerült felnyitni a szemed és rájöttél, hogy egy ilyen szánalmas kis senki mint te nem ragyoghat egy ilyen csillag mellett mint én.-vihorászott.
-Ludmilla én tényleg nem értelek, de valamire rájöttem.
-Még pedig?-vigyorgott.
-Arra, hogy te attól félsz, hogy a helyedre pályázok és, hogy elveszem a barátaid majd egyedül maradsz. Egyet mondok neked. Sikerült elvesztened a barátaid, de nem miattam csak is magad miatt. Két ember van aki még mindig melletted áll Naty és Andi. Ők lehet, hogy soha nem hagynak el, de a többiek már megtették. Ja és soha nem pályáztam a helyedre csak azt szerettem volna, hogy barátok legyünk.-olvastam be neki és elmentem a terem másik végébe.
-Ludmi soha nem adja fel a harcot. Ahhh.-mérgelődött majd elmet óra elött.
-Andres ne haragudj nem akartam csak egyszerűen kikivánkozott. Már megfulladok tőle.
-Semmi baj Violetta. Sajnos Ludmilla ilyen és már az érkezésed elött ilyen volt csak akkor még visszafogtam. Talán neked sikerül egy nap felnyitnod a szemét.-ment el ő is szomórúan mi meg meglepően néztünk utána.
-Ez Andres volt?-kérdezték a többiek egyszerre.
-Igen. Ő nem buta srác mármint nem tudom, de ha mi beszélgetünk akkor egészen más. Pláne ha Ludmillárol van szó.-ingattam a fejem majd leültem és Angie már be is toppant.
-Maxiék csapata felállni. Meg szeretném hallgatni a refrént.-kérte mi meg tettük amit kért. Ahogy elénekeltük mindenki tapsolt.
-Oké. Igaz, hogy Andres hiányzott, de nagyon jó.-mondta mi meg elégedetten ültünk vissza a helyünkre.
-A mai órán mit csinálunk?-kérdezte Tomas.
-Ma hagyom, hogy dolgozzatok a feladaton, de elötte hallani szeretném Vilu dalát.-jelentette ki mire én a zongorához pattantam. Most kivételesen mindenkire néztem az éneklés közben,mert nem akartam több bajt.
-Ez nagyon jó. Mikor írtad?
-Hát konkrétan tavaj valamikor. Volt egy rosszabb napom és akkor.-mondtam, de igyekeztem a szemkontaktust csak a tanárral tartani. Nem akartam, hogy bárki megtudja miért van vagyis volt ez. Mármint ki miatt történt ez. Gyorsan visszaültem a helyemre és csapatokba verődve elkezdtük folytatni a dal írást. Elég jól haladunk már, de van még mit változtatni és hozzá tenni. Angie óráját Betoé követte. Ahogy beléptünk a terembe ő a kottáit az égbe dobta és mind szétesett.
-Jaj Beto vigyázz. Várj segítek.-ment oda Tomas én meg mosolyogva figyeltem a jelenetet.
-Nah szóval gyerekek a mai órán......Pillanat a telefonom.-emelt a füléhez egy banánt(?) és beszélgetni kezett.
-Beto.-szóltam neki halkan.
-Igen?-nézett körbe meg felfele és forgolódott.
-Itt.-tettem fel a kezem.
-Mondjad csak.-mosolygott.
-Az egy gyümölcs.
-Mármint mi?
-Amin telefonálsz.-folytottam vissza a nevetést.
-Ja, hogy ez. Akkor én miért ezen beszélgetek?-kérdezte magától és miközben megfordult a háta mögé hajította. Nem volt jó ötlet, mert én a dobszerkók melett álltam és ő arra dobata rá. Az nem elég, hogy hangos volt, de valami onnan ráesett a lábamra és szörnyen fájt.
-Minden rendben?-sietett oda hozzám Diego.
-Persze.-mosolyogtam. Az óra további része normálisan telt. Már ha Beto óráit normálisnak lehete nevezni. Én mondjuk eddig az összeset élveztem. Még a mait is kivéve a sérüléses részt. Amikor már szinte mindenki hazament megpillantottam a folyoson Leont. Oda mentem hozzá és még mielött bármit mondhattam volna ő szólalt meg.
-Ha az első óráról akarsz beszélni felejtsük el.-fordított volna hátat, de én megragadtam a kezét és visszahúztam.
-Leon én, én nem akarom, hogy rosszban legyünk. Szeretlek mint barátot és rossz ha mérges vagy rám. Én ezt nem akarom.-hajtottam le a fejem.
-Figyelj Violetta én szeretlek és nem csak mint barátot.-mondta majd a tekintetemet fürkészte.
-Nem próbálhatnánk meg barátokként?-kérdeztem reménykedve.
-Nem baj ha kicsit nehéz lesz?-érdeklődött.
-Nem. Ha valami olyan van megbeszéljük oké?-nevettem.
-Rendben.-mosolygott. Én nem bírtam tovább. Annyira örültem, hogy a nyakába ugrottam és szorosan magmahoz öleltem amit viszonzott.
-Akkor én most megyek haza.-húzódtam hátrébb.
-Hazakísérhetlek?-nézett rám érdeklődve.
-Ha szeretnél.
-Igen.-mondta és elindultunk.
-És mióta tetszem neked?-tértem a lényegre. Na hát az ember azért kíváncsi.
-Őszintén?-nevette el magát kínosan.
-Igen. Mond csak nyugodtan.
-Konkrétan tavaj ahogy beléptél a Studioba és én megláttalak azonnal tetszettél.-karolta át a vállam én meg kicsit elhúzódtam. Vette a lapot, mert azonnal visszatette a kezét maga mellé.
-Hát most őszinte leszek. Kemény éved lehetett.-sóhajtottam.
-Annyira nem volt az hisz minden nap láttalak. Nekem ennyi elég volt.
-Komolyan?
-Igen. Tudod már amikor beszélgettünk akkor olyan volt mintha ezer éve ismernélek. Örülök, hogy vagy így vagy úgy, de az életem része vagy.-állt meg a házunk elött, mert én már majdnem tovább sétáltam zavaromban.
-Hát én izé...igazság szerint. Jaj istenem nem tudom kinyögni.-csaptam a homlokomra.
-Csak nyugi. Mond mit szertenél. Én nem haragszok meg.-fogta meg óvatosan a kezem.
-Én tavaj csak a félévnél vettem észre, hogy tetszek neked.
-Hát akkor tuti nem voltam elég egyértelmű.-nevetett fel.
-Vagy én vagyok vak. Na mindegy is. Örülök, hogy ezt megbeszéltük. Köszönök mindent.-nyomtam egy gyors puszit az arcára és besiettem a házba.
-Violetta haza értél?-kiabálta apu
-Igen.-mentem be a dolgozó szobábá és egy puszit adtam neki.
-Angie a konyhába van Olgaval és Diego a szobádban vár.-mondta a papirjait böngészve. Én azonnal megcéloztam a konyhát és miközben lenyomtam egy-egy puszit Olginak és a nagynénémnek töltöttem két pohár narancslevet. A szobámig kettesével szeltem a lépcső fokokat és szinte betörtem az ajtót.
-Sajnálom!-léptem be.
-Semmi baj csak egy kicsit aggódtam.-ült az ágyon feszülten. Én oda mentem mellé és szorosan hozzábújtam.
-Tudod, hogy beszélnem kellett Leonnal.
-És mit mond?
-Elfogadta, hogy nekem csak te vagy és megpróbálunk barátok lenni.-pusziltam meg.
-Ennek örülök.-enyhült meg.
-Nálunk vacsizol?-kíváncsiskodtam.
-Ne haragudj, de nem. Anyukám már vár otthon.
-Oké. Akkor kikísérlek.-kulcsoltam össze a kezünket és lekísértem.
-Violetta, Violetta.-trappolt utánam apu a konyhából.
-Igen?-fordultam vissza.
-Csak akartam szólni, hogy ma Olga a kedvencedet csinálja.
-Jaj apu ne. Tudom, hogy miért jöttél.-tettem csipőre a kezem.
-Nem, nem tudom miről beszélsz.-motyogta az orrát dörzsölgetve.
-Szerelmem gyere Ramallo hívott.-lépett ki a megmentőm Angie.
-Rendben megyek már.-forgatta meg a szemeit és mindenki eltünt.
-Holnap elmehetnénk mondjuk moziba. Na?-kíváncsiskodtam.
-Persze. Veled akárhova elmegyek Violetta. Én szeretlek, nagyon. Bármit megtennék azért, hogy boldog legyél mellettem.-lépett hozzám közelebb. Már majdnem megvolt a csók amikor......
-Khm....khm....-lépett ki Olga két kávéval.
-Azt hiszem én most megyek.-adott egy puszit Die és elment.
-Olgita miért kellett ezt?-néztem rá komolyan.
-Kicsikém én csak apukádéknak viszem a kávét. Nem akartam zavarni, de így sült el.-mondta és elment. Én gyorsan elmentem kezet mosni és leültem az asztalhoz. Pár percre rá mindenki az asztalnál ült és nyugodtan vacsiztunk. Húsos pite volt és gyümölcs leves.
-Apa holnap elmehetnék moziba?-tettem fel a kérdést.
-Kivel a lányokkal?-kezdett nyomozni.
-Nem öööö.....Die.....Dieg....Diegoval.-dadogtam.
-Pe...Per...Persze.-eröltetett magára egy vigyort.
-Jaj köszönöm.-pusziltam meg. Ahogy végeztem az evéssel felmentem zuhanyozni és fogatmosni. Felhúztam a Rózsaszín pizsamám és tárcsáztam a barátom.
-Szia.-köszöntem.
-Na miért keres a világ leggyönyörűbb lánya?-nevetett.
-Azért kersem a leg aranyosabb pasit a földön, mert holnap elemgyek vele mozizni.-szálltam be a játékba.
-Oh igen? Akkor nem kell ellopjam a tornyból?
-Nem hanem este 6-kor mehetünk.
-Oké akkor holnap. Puszi.
-Puszi.-nyomtam ki a telefont és nagy vigyorral az arcomon elterültem az ágyon. Egyszer csak valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere.
-Hát itt van a legjobb unokahugi.-lépett be Angie.
-A legjobb nagynénivel és anyukával egy szobában.
-Köszönöm.-üllt le mellém és átölelt.
-Szeretlek.
-Én is. Na örülsz, hogy mehetsz moziba?
-Nagyon! Annyira szeretek Diegoval lenni. Mellette olyan mintha repülnék. Mintha nem is a garvitáció tartana a földön hanem ő.-áradoztam mire Angie csak mosolygot.
-Szóval.-kezdte.
-Szóval mi Angie? Miért vigyorogsz?-nevettem.
-Csak...csak azért, mert úgy beszélsz Diegorol mintha....
-Mintha ő lenne az életem értelme?-kérdeztem.
-Pontosan. Várj mi? Te ebbe ilyen biztos vagy?-kerekedett el a szeme.
-Igen. Szeretem és amikor a közelemben van az jót tesz nekem.-szorítottam magamhoz a szivecskés macim amit tőle kaptam.
-Jó csak én azt hittem, hogy Leonnal lesz valami vagy.....
-Ne ezt ne. Elegem van abból, hogy meg akarjátok mondani, hogy ki a jó nekem.
-Ne haragudj én csak....
-Nem most ne. Légyszíves hagyj egyedül.-kértem mire ő szó nélkül kiment. Én elhiszem, hogy jót akarnak nekem, de egy éve csak ez megy. Leon így Tomas úgy Diego meg amúgy. Elég! Én egy éve eldöntöttem, hogy Diego a fontos és ennyi. Lehet, hogy csak 14 vagyok, de tudom, hogy mi vagy ki a jó a számomra. Leon meg csak egy barát ahogy Tomas is. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

1.évad 1.rész (az első napon)

Ma van a nyáriszünet után az első nap a Studioba. A sok jó mellett ott lesz Leon és Tomas akik már a nyáron irogattak a neten. Azt üzenték, hogy várnak a suliba. Komolyan mondom annyira pofátlanok. Főleg Leon aki....aki....áhhhh hagyjuk. Élvezni szeretném ezt az évet és a Diegoval töltött időt. Reggel felhúztam a lila fodros újju pólóm és a fehér szoknyám meg a fehér topánom és felvittem egy nagyon halovány sminket. Lent a konyhában már mindenki reggelizett.
-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva és leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt!-kántálták egyszerre. Én kentem magamnak gyorsan egy vajas pirítóst majd "anyunak" meg apunak lenyomva egy puszit siettem a Studioba.
-Vilu várj meg.-kiáltott utánam az uncsitesóm.
-Jó, de akkor siess, mert Diego már a sulinál vár.-kiabáltam mire azonnal ott termett mellettem és mehettünk is.
-Na és mi a helyzet Leonnal?-kíváncsiskodott.
-Semmi mi lenne? Egy pióca. Azon kívűl semmi.-álltam meg és csípőre tettem a kezem.
-Oké hugi, de nyugi. Leon semmi rosszat nem akar. Hidd el.
-Á, hogy nem! Csak tönkre teszi a kapcsolatomat és a barátságomat.
-Nem ne értsd félre. Ő csak próbálkozik.
-Jó én elhiszem. Tudod mit?-mosolyodtam el.
-Mit?-csillant fel a szeme.
-Lehetünk estelg....nem is tudom......mondjuk......barátok.-mosolyodtam el.
-Akkor ezt elmondhatom neki?-kérdezte.
-Gondolom igen. Vagy én mondjam el?-kezdtem agyalni.
-Ha gondolod elmondhatod, mert itt van.-mutatott mögém. Én azonnal megpördültem e tengejem körül mire Fede eltünt.
-Szia Violetta.-intett nekem kedvesen.
-Szia Le...Leo...Leon.-vakargattam a tarkóm.
-Tudom, hogy az agyadra megyek, de tetszel.
-Figyelj én értelek, de nem szertném a maradék éveimet így tölteni itt. Szeretném ha barátok lennénk. Nekem Diego a párom és ezen senki nem tud változtatni.-jelentettem ki.
-Rendben, de nem adom fel ilyen könnyen.-kacsintott és elindult a suliba.
-Pedig jobban tennéd.-kiabáltam utána, de feleslegesen. Már nem is hallotta. Egész uton azon gondolkoztam, hogy vajon a többi barátom miért próbálja nekem megmondani mit tegyek vagy, hogy kit válasszak. Na jó az utobbit nem kell megmondják, mert én Die-t szeretem. Szeretném ha minden olyan könnyü lenne. Ha Leonnal és Tomassal csak barátok lennénk, meg azt, hogy a barátaim ne úgy várjanak a Studio elött, mint akik megőrültek. Fran kikelt magából, Cami és Maxi azon veszekedtek, hogy Maxi miért nem viszi el őt többet randizni, Leon Fran-t nyugatta, Tomas értetlenül mászkált köztük, Andres nem egészen értette, hogy mi van, Naty meg Broduey próbált rendet tenni na és Diego. Diego az aki minden reggel levesz a lábamról. Ahogy ott áll az őrült, de mégis vicces tömegben iszonyuan aranyos mosolyal.
-Jó reggelt kicsim.-adott egy puszit az arcomra mire én elpirultam. El kell mondanom valamit. Még soha nem csókolóztam. Nem még vele sem. Már egy éve vele vagyok, de semmi. Nem merem bár ő megérti és azt mondja nem sieti el.
-Hali.-köazöntem úgy mindenkinek.
-Vilu mond meg Maxinak, hogy igenis többet kéne eljárnunk.-tette csípőre a kezét vörös hajú barátnőm.
-Jaj Camilla ez szerintem nem annyira fontos. Te is tudod, hogy Maxi mennyire szeret és... és....-dadogtam kínosan.
-Na ennyi. Látod?-mutogatott Maxi.
-Istenem Maximiliano és Violetta te is mellé állsz?
-Nem Cami én nem állok sehova. Nyugodj meg kérlek.-simítottam meg a karját.
-Igazad van ne haragudj. Te se szerelmem.-ölelte meg barátját és velük már minden happy volt.
-Francesca mi a baj?-fordultam felé.
Ludmilla, Ludmilla a bajom. Amióta bunkó lett elviselhetetlen.-túrt bele a hajába.
-Jól hallottam, hogy az én nevem hagzott el?-lépett oda az említett.
-Nem nem jól és most menj is tovább.-mutattam az ajtó irányába.
-Ja Vilu kicsi Vilucska. Hát nem tanultad meg, hogy egy Supernovát nem lehet elpusztítani. Tudod én egy csillag vagyok a legfényesebb és te tudod mi vagy?-hajolt közelebb.
-Nem, de biztos elmondod.
-Egy nagy fekete juk ami teljesen eltűnik az univerzumba. Itt csak Ludmi a sztár.-nevetett beteges kacajjal.
-Figyelj Ludmilla én nem tudom miért utálsz ennyire, de elegem van. Hagyj békén engem is és Fran-t is. Szeretnék jóba lenni veled, de ez reménytelen.
-Azért, mert nem vagy más mint egy senki.-fújt az arcomra és miközben megpöckölte az orrom egy "Ludmi lelép" kijelentéssel elviharzott.
-Na látod?-járkált fel alá idegesen a barátnőm.
-Jó nyugi.-állítottam le.
-De mit tegyek? Nem tudom miért, de amióta itt vagy engem sem szeret.-hajtotta le a fejét.
-Tudod, hogy a Supernovat, hogy hárítjuk el?-húztam mosolyra a szám.
-Hogy?-nézett rám.
-Egy csajos este fagyival, filmel és énekléssel.
-De nem zavarok?-kérdezte.
-Nem ahogy Cami sem, mert mindketten jöttök.-öleltem át őket. Amikor mindenkinek megoldottuk a problémáját Andres éretetlenül nézett mi meg vártuk, hogy mit fog mondani.
-Akkor most Ludmi mi? Egy csillag vagy Supernova? Ja és elmegyünk fagyizni?-csillant fel a szeme. Igen Andres és a furcsa kérdései, de mi így szeretjük. Még akkor is ha Ludmillával van együtt. Mi meg forgattuk a szemünket és elnevettük magunkat.
-Andi én elmegyek veled valamelyik nap fagyizni.-nevettem és ahogy Diego összekulcsolta a kezünket úgy indultunk be az első órára. Énekkel kezdtük ahol Angie várt minket. Na, de most tisztázzunk valamit. Nem említettem, de Angie nem az anyám csak amióta együtt van apuval szinte már olyan. Amúgy a nagynéném csak már mindehol azt mondom, hogy az anyukám, mert tényleg olyan.
-Sziasztok srácok.
-Szia Angie.-mondtuk kórusba.
-Ma új feladattal érkeztem. Csapatokat fogtok alkotni ahol egy dalt írtok amit Pablo óráján kell előadnotok elöttem és ő elötte.-mosolygott barátságosan. Láttam, hogy mindenkinek tetszik a feladat.
-És mi a dal témája?-tettem fel a kezem.
-Amit csak szertnétek, de most nézzüka a két csapatot. Fede, Leon, Vilu, Andres, Naty és Maxi. Ludmilla, Camilla, Tomas , Francesca, Broduey és Diego.-osztott minkett ketté. Fájdalmas arcal néztem a barátomra akin láttam, hogy ideges bár mégis mosolyog. Biztos csak meg akart nyugtatni.
-Angie és mikor álljunk neki dolgozni?-kérdezte Nat.
-Mondjuk a suliban vagy suli után, de jövő hét ilyenkorra már kell.-kacsintott. Az óra további része azzal telt, hogy énekeltünk egyesével vagy párban. Eztán következett a tánc óra.
-Gregorio megint jól megszivat minket. Ez tuti!-kullogott mellettünk Cami és már előre utálta az órát. Már mindenki bent tornázott amikor belépett Gregorio.
-Mindenki álljon a helyére!-kiáltotta el magát.-Na szóval ki az aki bemutatná amit a múlt órán tanultunk?-nézett körbe, de síri csend volt amikor....amikor Tomas megszólalt.
-Majd én.-állt oda és elkezdte a táncot.
-Tomas kövesse az újjam! Kövesse, kövesse.-kezdte a mondandóját a tánár egy kicsit idegesen.
-Igen?-állt meg elötte.
-Maga ezt táncnak nevezi? Ez olyan volt mint egy megbolondult kecskebéka.-mutogatott össze vissza és már vörösödött a feje.
-Én...én...-dadogott.
-Maga csak semmi én vagy, de. Menjen vissza a helyére. Most mindenki velem együtt. egy,két, hár, négy, öt, hat, hét és nyolc.-táncolt mi pedig követtük. Az óra végeztével szó szerint kiestünk a teremből. Két csapatba verődtünk a nagy teremben és elkezdtük megbeszélni, hogy mit énekeljünk.
-Figyuzzatok én írtam még múltkor egy refrént. Ahoz kapcsolhatnánk a dalunk. Figyeljetek csak.-mondta Leon.

Yo solo quiero cantar
Tocar tu alma con mi voz
Yo solo quiero bailar
Dar alas al corazón
Alas al corazón
Porque la música es vocación
Es mi pasión
(Mi pasión)
No es obsesión, es lo que soy
La música es mi verdad
Y no voy a engañar.-énekelte.

-Ez nagyon jó.-mondtam.
-Köszi.-villantotta meg a mosolyát.
-Tényleg akkor ehez igazódunk.-érettek egyet a többiek is.
-Nem megyünk át Luka bárjába? Még van időnk.-nézett Fede az órájára majd a másik csapat fele is.
-Nem én itt maradok.-szólaltunk meg egyszerre Leonnal.
-Akkor én átmegyek.-jelentettük ki megint egyszerre.
-Na jó én elmentem az ének termbe.-mondta Leo.
-Én pedig itt maradok, mert épp egy új dalon dolgozok.-ültem le a zongorákhoz a kottáimmal. A többiek vállat vonva elmentek én meg elkezdtem zongorázni. A zeném címe Te Creo lett, de még kell igazítanom rajta. Ahogy játszottam és énekeltem észre se vettem, hogy valaki áll a zongoránál. Az a valaki pedig Leo.
-Te meg mit csinálsz itt.-kérdeztem.
-Segíthetek? Nekem lenne ötletem, hogy hogyan javítsd át.-ült oda mellém és elkezdte játszani a dallamot én meg énekeltem.
-Ez nagyon jó lett. Köszönöm!-öleltem meg.
-Bármikor hisz a barátod vagyok.-kacsintott majd elment.
-A barátom.-sóhajtottam. Talán végre felfogta? De valami nekem akkor is furcsa valami más érzésem van. Majd ha átjönnek a lányok dumálok velük. Hamar eljött az este és a csajokkal már az ágyon dumáltunk.
-És Vilu neked mi a helyzet Diegoval?-fordultak felém a barátnőim.
-Minden rendben és nagyon szeretem, de ma történt valami ennél is jobb, de furcsa.
-Ki vele.-hajolt az arcomba Fran.
-Hát ma amikor zongoráztam Leon segített a dalban és utána közölte, hogy elfogadta, hogy csakis barátok lehetünk majd kacsintott egyet és lelépett. Jaj bocsi Fran nem akartam így elötted, mert a pasid meg minden és ja.
-Semmi baj. Igazság szerint ennek örülök, de ebbe mi a furcsa.-terelte el a témát zavartan.
-Csajszi ki vele mi történt Leonnal?-kérdeztük egyszerre.
-Hát szünetet tartunk vagyis szakítottunk közös döntés alapján szóval szabad a pálya Vilu.-nevetett.
-Mi mikor és hogy?-értetlenkedtünk.
-Még a nyár elején. Nekem is más tetszett és neki is. Tudom nyár elején azt mondtam, hogy a szívem csakis az övé, de hát nem. Megísmertem Marcot és minden más lett aztán nyár végen vissza utazott Olaszba. Ennyit a csodás párkapcsolataimról.
-Leonnak ki tetszett annyira?-vettem ki a lényeget.
-Hát te. Nyugi nem haragszom meg ha összejöttök.-mosolygott.
-Ja Vilu olyan cukik lennétek.-mondta Cami mire Francesca is bólógatni kezdtek.
-Ha szerintetek annyira cuki szívesen átadom. Nekem nincs szükségem rá úgy. Lányok én Diegot szeretem.
-Soha nem éreztél semmit Leon iránt?-kérdezgettek.
-Nem. Nekem Die az igazi. Ő olyan....olyan....olyan....-kezdtem nevetgélve.
-Olyan mi?-nevettek.
-Hát olyan aranyos és helyes. Tényleg bármit megtenne a boldogságomért és ez fordítva is így van.-pirultam el teljesen.
-Oké veled nincs mit tenni. Te fülig szerelmes vagy.-sikonyáltak.
-Tudjátok mit?-kérdezte Camilla.
-Mit?
-Énekeljünk.-állt a szintetizátorom mögé és játszani kezdte a Veo Veo-t. Ahogy vége lett a dalnak Federico is betoppant.
-Á-À-Á ez csajos zártkörü rendezvény. Belépés csak lányoknak.-állított meg Fran.
-Oké.-ment el lehajtott fejjel.
-Jaj egy pár percre bejöhetett volna.-vettem az ölelmbe egy párnát.
-Nem ma csajos este van.-emelték fel a mutatóújjukat.
-És én bejöhetek?-lépett be Fede egy szőke parokába és....és az én ruhámba(?).
-Ha így maradsz igen.-nevettük el magukat. Erre ő csajosan besétált a magassarkumba(???!!!) miközben egyszer hasra esett és elkezdett velünk cseverészni.
-Na miről csacsogtatok?-nézte a körmeit majd a pilláit rebegtetve ránk nézett mi meg nem bírtuk tovább nevetve estünk le az ágyról. Eztán a prokát és a cipőm levette, de ruhába benne maradt és így beszélgettünk tovább.
-Amúgy Vilu ha már Leon nem akkor ugye Tomas sem?-kezdett rá Fede is.
-Na ide figyelj Federico meg ti is csajok. Nekem nem kell más csak Diego.-próbáltam komolyan mondani, de végén elnevettem magam mivel amit kérdezett Fede full hülyeség.
-U-u-u fessük ki egymás körmét.-szólelt meg Fede megint.
-Inkább nézzünk egy romi filmet és fagyizzunk.-mondtam.
-A fagyi tetszik, de a romi film az gagyi.-jelentette ki Federico.
-Most vagy csaj leszel vagy szia.-nevettünk.
-Oké, de csak akkor ha egyszer tartotok velem egy pasis estét.-tette csípőre a kezét lányosan.
-Oké.-csaptunk bele a kezébe. Lementünk és megnéztük a Csillagainkban a hiba című filmet. A végére Fede sírt a legjobban.
-Miért, miért kellett meghalniuk hisz úgy szerették egymást. Átvészelhették volna. Nem lehet így vége.-bömbölt a kanápén és popcornal dobálta a tévét.
-Nyugi.-csititgattuk kicsit nevetve.
-Na jó ez maradjon négyünk közt. Én nem sírtam ezen a gagyi, de csodás romi filmen.-törölte le a könnyeit.
-Nem te soha.-"cipzároztuk" be a szánk és a "kulcsokat" oda adtuk neki amit "lenyelt". A film után felmentünk a szobába és lefeküdtünk aludni. Még Federico is velünk alhatott.

Szereplők:

Leon Vargas:

párja: Francesca (Fran) Cauviglia
kor: 16
legjobb barátja: Federico, Maxi
legnagyobb ellenség: Tomas, Diego

Értsd meg én szeretlek, de az a lány teljesen megbabonázott és elvette az eszem. Nem tudnék nélküle élni. A szeme, a hangja na és az illatta. Olyan mintha már ezer éve ismerném. Kár, hogy ő nem nyíl meg nekem.

Violetta Castillo:

kor:14
párja: Diego Vadernyovszky Dániel
legjobb barátai.: Cami, Naty, Maxi, Andres
apja: German Castillo
anyukája: Angeles Carrara

 Végül csak el érted amit akartál. Elérted, hogy végteleneül és visszavonhatatlanul belédszeressek. Soha, de soha nem akarok tőled távol maradni. Ha nem vagy velem valami nagy ürességet érzek. Azt hiszem, hogy most vagyok elösször igazán szerelmes. Pont ettől féltem a legjobban.


Pablo Espinosa:

kor: 15
párja: nincs, de szerelmes Violettába.
legjobb barátja: Francesca
legnagyobb ellenség: Leon

Utálom ezt a Leon gyereket, de az a Diego is. Szerencsére itt vannak nekem a barátaim. Na és Violetta aki a legcsodálatosabb a Studioban sőt az egész országban. Egyszer még meghódítom és akkor örökké együtt leszünk.

Diego Vendernyvoszky Dániel

kor:16
párja: Violetta Castillo
legjobb barátja: Maxi
legnagyonn ellenségei: Jorge. Tomas

Nem hiszem el, hogy ez a két pojáca folyamatosan a barátnőm körül ólálkodik. Egyszer még nagyon megbánják. Főleg Leon. De ember hisz barátnője van még is Vilu kell neki. Nem akarom, hogy elhagyjon. Ő a mindenem. Egészen kicsi korom óta ismerem és amióta az eszemet tudom szeretem. Bízok benne, mert minden nap elmondja, hogy mennyire szeret és, hogy rajtam kívűl soha nem kell neki senki más.

Ludmilla Ferro:

kor:15
párja:  Andres Calixto
legjobb barátnője: Naty
legnagyobb ellenség: Violetta

Amióta idejött ez a kis taknyos egy perc nyugtom sincs. Én nem ítélek el senkit, de ő át akarja venni a Supernova szerepem. Nem láttam egész életemben egy ekkora lopós, hazudos csajt. Amikor mozog a szája csak hazudik. Ráadásul ott az idióta pasija a kis Diegito aki még a széltől is óvaj, de nekem is itt van az életem értelme Andres. Kicsit furcsa, de pont ezért szeretem annyira. Naty azt mondja ne itélkezzek addig a kiscsaj felett amig meg nem ismerem.

Andres Calixto:

kor:15
párja: Ludmilla Ferro
legjobb barátai: Violetta, Brouduey, Cami
legnagyonn ellenség: nincs ő mindenkit szeret.

Imádok mindenkit és mindenkit úgy fogadok el ahogy van. Violetta egy nagyon aranyos lány, de csak mint barát. Más szemmel soha nem tudnék rá nézni mivel az én szivem az én kis Ludmimé. Szeretném ha ők is ilyen jól kijönnének. Remélem egyszer minden megváltozik és mindenki szeretni fog mindenkit.

Natalia (Naty) Vidal

kor: 14
párja: Broduey
legjobb barátja: Ludmilla
legnagyobb ellenség: senki

Lassan egy éve veled vagyok. Annyira szeretlek, hogy el se tudod képzelni. Te vagy nekem a mindenség. Örülök, hogy ide járhatok, mert itt ismerhettelek meg téged és a többieket. Azt szeretném, hogy soha ne legyen vége ennek az egész csodanak meg azt is, hogy Violetta rátaláljon az igazira, mert szerintem Diego nem az.

Francesca (Faran) Cauviglia:

kor:15
párja: Leon Vargas
legjobb barátja: Thomas
legnagyobb ellenség: nincs neki senki bár Viluval van egy kis ellenszenve.

Én nagyon szeretem Violettát, de az nem segít, hogy Leon elkezdett felé érzéseket táplálni. Azt hiszi nem tudom, de elöbb tudtam mint ő, hogy belé szeret. Vilu mondta, hogy őt nem érdekli és el is hiszem hisz annyira szereti Diegot. Mondjuk nem csodálom. Die egy igazi főnyeremény, de az én szívem csak is Leoné.

Camilla (Cami) Torres:

kor:15
párja: Maximiliano (Maxi) Ponte
legjobb barátja: Andres, Violetta. Andres az unokatesója is.
legnagyobb ellenség: senki.

Örülök, hogy az uncsitesóm rátalált a szerelemre. Annak is, hogy Ludmilla oldalán hisz ő nem rossz lány csak Violettát elítéli. Hogy miért? Mert észrevette, hogy ő valamivel tehetségesebb nála. Úgy sajnálom, hogy ilyen rosszúl kezdődött nekik minden. Viszont nekem itt van az én Maximiliánom és a sok barátom akiket úgy szeretek. Maxival már fél éve együtt vagyunk. A zene és ez a hely hozott minket össze.

Maximiliano (Maxi) Ponte:

kor: 15

párja: Camilla Torres
legjobb barátai: Violetta, Diego, Maxi
legnagyobb ellnség: ő senkit nem ítél el.

Egy két dolgot leszámítva minden rendben a Studioba. Eddig csak szerelmi háromszögekről hallottam, de, hogy szerelmi négyzet. Ilyen szerintem nem is létezik, de most még is. Három srác szeret egy lányt ez valami hihetetlen és ezáltal megy a szenvedés négyük között. Szenvedés, féltékenykedés, sírás és a szerelmi bánat. Ebben az egészben Violettát sajnálom a legjobban, de ő nem is nagyon veszi észre, hogy ki az igazi. Camilla is próbál nekik segíteni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a legjobb barátom lesz a szerelmem, de nem bánom. Szeretjük egymást és ez a legfontosabb.

Broduey:

kor:15
párja: Natalia Vidal
legjobb barátja: Andres
legnagyobb ellenség: nincs.

Natalia. Ő a legcsodáltaosabb lány akit csak valaha láttam. Andresnek nagyon sokat köszönhetek hisz ő nyitotta fel a szemem meg Natyét is, hogy mi egymásnak valók vagyunk. Bár elég fura módon, de megtette és ez a legfontosabb.

Federico:

kor:16

párja: Lara
legjobb barátja: Leon
legnagyobb ellenség: Diego, mert úgy érzi bántja violettát
unokatesója: Violetta

Nagyon  szeretem Vilut és nem szeretném ha a srácok miatt szenvedne. Diego nem neki való inkább a haverom Leon. Bár tőle se szép, hogy miközben barátnője van mást szédít, de azt mondja, hogy ez egészen más. Valami olyat érez amit eddig még nem. Remélem egyszer egymásra találnak bár erre nem sok esélyt látok. Lara is érdekes lány. Ő lovas és nem énekes, de igen csodálatos lány. Terveim vannak kettőnkel. Most azt gondoljátok, hogy mit akar még a kis taknyos tini, de én tényleg úgy érzem, hogy ő az igazi.

Lara:

kor:14
párja: Federico
legjobb barátja: a studiobol senki bár Violettával elég jól kijönnek.
Ő amúgy nem Studiós lány.

Hallottam egy két dolgot Federicotol, hogy mi folyik a Studioba. Van ez a szerelmi négyzet? Ha egyáltalán létezik ilyen. Vilu egy igen aranyos lány. Örülnék ha nem kellene tovább örlődnie és eldöntené ki az igazi. Azt mondja, hogy Diego az, de szerintem nem. Ő inkább Tomashoz való.

1.évad 6.rész A barátsága miatt akarok megváltozni

-Persze.-nevettünk egyszerre.
-Nagyszerű akkor ne feledjétek hétfőn suli után próba.-jelentette kia tanár mire elgondolkoztam. Nem vagyok én hülye nem fogok Rómeót játszani az tuti.
-Nem vállalom.-mondtam komolyan.
-Hogy mi?-szólalt meg Tini és a tanárnő.
-Nem vagyok én bohóc.-vettem a táskát a vállamra és elviharzottam. Martina amúgy is kerül, én megbántam ezt a bárátság dolgot, és újra a régi akarok lenni. Hazafele menet eszembe jutott a Tinunak tett ígéretem. Haza kéne őt kísérjem, de nem! Én újra a régi vagyok és nem érdekel ha szabályt szegek. Ezzel a gondolattal sétáltam hazáig. Otthon a dühös hugomat pillantottam meg a kanapén.
-Szia.-duzzogott.
-Mi van Maca?-ültem le mellé én is egy picit mérgesen.
-Az, hogy a hülye haverod egészen hazáig Tinikéről áradozott meg aról, hogy ma meghívja kajálni és megkérdezi akar-e vele járni.
-Hogy mi?-álltam fel.
-Jól hallottad.-forgatta a szemeit unottan.-Amúgy veled mi van?-fordult felém.
-Később elmondok mindent, de most le kell lépjek.-nyomtam egy puszit a homlokára és a táskámat a vállamra rakva elmentem. Martináék házáig meg sem álltam, de az apukája azt mondta, hogy még nincs otthon. Márt tiszta sötét volt, de ő sehol. Egyszer csak a telefonom csörgött és az ő neve állt a kijelzőn.
-Jo...Jor...Jorg..Jorge!!!-fakadt ki belőle a sírás.
-Hol a francba vagy?-jelent meg a hangonban a düh és az aggodalom.
-A suli utáni zsákuccába, de siess nagyon.-zokogott hangosan majd egy zörgést hallottam és megszakadt a vonal. Azonnal rohanni kezdtem és meg sem álltam a megadott helyig.
Tini hol vagy?-kiáltottam amikor megláttam, hogy kidől az egyik kuka mögül szinte már eszméletlenül. Aggódva a kezembe vettem és felálltam.
-Köszönöm.-mondta erötlenül és a fejét a vállamba fúrta.
-Bántott valaki vagy miért menekülsz?-kezdtem kérdezgetni.
-Hát az úgy volt, hogy elindultam haza a suliból, de ahogy kiléptem az ajtón Ruggerroval találtam magam szembe. Megkért, hogy menjek el vele kajálni, viszont én nem akartam, mert nem éreztem jól magam. Mondtam is neki, de erősködött majd amikor odahajolt hozzám megérzetem, hogy ivott. Gyorsan el is indultam, de utánamjött és fogdosott. Na akkor megijedtem és lepofoztam nem sok esélyel, mert ő magragadott és elkezdte letépni a ruhám párszor meg is ütött. Amikor sikerült elszabadulnom egy fehér szemü nő vett üldözőbe és rólad kezdett el beszélni, hogy.....-mesélte már sírva

-Hogy?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Hát amin tesin is mondott.
-Mit mondott?
-Hát, hogy megöl téged ha barmi történik köztünk.
-Csak barátok vagyunk.
-Az lehet, de akár most is bánthat és azt én nem viselném el.-szorított magához erősen és könnyei az én pulcsim áztatták.
-Téged ez miért zavar ennyire?-emeltem fel a fejét.
-Mert bármilyen hihetetlen fontos lettél nekem. Szeretek veled beszélgetni és jó a társaságod.-mutogatott köztem és közte össze vissza. Én nem válaszoltam csak áttértem egy másik témára.
-Figyelj most szépen hazaviszlek és kipihened magad.
-Nem, nem, nem!! Nem mehetek így haza. Apa és Facu örökre bezárnak a házba és testőröket rendelnek mellém.-esett kétségbe mire én megsajnáltam. Na ennyit aról, hogy újra a régi leszek. Hű sokáig tartott.
-Akkor aludj ott nálunk apudnak meg mond azt, hogy Lodo-nál alszol.-kacsintottam.
-Oké. Tegyél le és felhívom.-mosolygott aranyosan. Pár perc múlva le is lett beszélve a dolog Lodovicaval meg az apjával is. Amikor bementünk a házba anya aggódva nézegette Martinát míg Macarena felvont szemöldökkel nézett rám.
-Ő a kis barátnőd?-érdeklődött anyu.
-Nem a barátnőm.-förmedtem rá.
-De mi történt vele és, hogy, hogy itt van?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem kötelességem beszámolni neked az életmről. Amikor betört fejjel hoztam haza a hugom akkor miért nem kérdezted meg, hogy mi van? Akkor csak inni tudtál. Ott feküdtem lázasan az ágyban a hugom ment el nekem antibiotikumért és az osztálytársam anyukája vitt el orvoshoz, mert te csak piáltál. Apám nem volt soha, de anyám se.-ordítottam majd a lány kezét megragdva felmentem a szobámba. Elkezdtem mindent leborogatni az asztalomről és a székeket is felborítottam majd amikor bele akartam vágni az ablaküvegbe valaki megragadta a kezem.
-Ne csináld ezt.-rázta a fejét könnyesen.
-Nyugi Stoessel nem lesz bajom. Ezek csak a szokásos viták.-ültem le a kanapéra, ő meg mellém.
-Tényleg ilyen rossz lenne az anyukátok?
-Te nem tudsz semmit. Jó családban nevelkedtél, a tesód szeret, apud szeret na meg ő soha nem ivott.....
-Ez nem igaz. Anyám halála után apám is alkoholista lett és nem törődött velünk.-kezdett könnyezni.
-Te, hogy tudtál neki megbocsátani?-fordultam felé.
-Úgy, hogy láttam mennyire igyekezett és figyelt rám. Eljártunk sétálni, beszélgetett velem és ő az apám. Nekem csak ő és a testvérem maradt.
-Hát én soha nem felejtem el amit velem és a hugommal tett. A legnagyobb bajban felejtett el minket csak, mert az apám.....-akadt el a szavam.
-Mi történt az apukáddal?-fogta meg a vállam.
-Egyszer elmesélem csak ma ne kérlek.-fordultam felé kissé könnyes szemmel.
-Rendben, de rám számíthatsz ugye tudod?-puszilt meg.
-Tudom.-mosolyodtam el.
-Figyu tetényleg jártál Mechel?
-Hát ez egy érdekes kis sztori.-nevettem el magam.
-Van időnk.
-Nincs időtök. Már nem sok kell, hogy egymásé legyetek.-hallottuk a hangot majd kialudtak a fények a szobába.
-Ugye ezt te is hallottad?
-I..ig..igen.-dadogta.
-Hol vagy?-tapogatóztam.
-Itt.-ragadta meg a kezem, de nem Tini. Ez valami nyálkás izé volt.
-Na huzz a francba.-rugtam belé, de Tini sikoltását hallottam.
-Ez fájt.-kiáltott fel.
-Ne haragudj nem téged akartalak.-öleltem át és átsétáltam vele az ágyhoz majd a pólómat lehúzva az ágyba dőltünk. Ahogy mellette feküdtem a kezem összekulcsoltam az övével.

Nem sokataludhattam, mert a sírására keltem fel.
-Segítség!!!-kapálózott.
-Nincs semmi baj.-keltem ki az ágyból és elé guggoltam. Ő csak zokogott és nem hagyta abba.

-Miért velem történik ez?
-Nem lesz baj bújtam vissza mellé és hátúlról átöleltem majd dúdolni kezdtem. Ahogy elaludt én is álomra hajtottam a fejem. Reggel még aludt én meg őt néztem és azon gondolkoztam, hogy mit értett azon az az alak, hogy egymásé leszünk. Nekem nem tetszik a csaj az tuti. Jókat lehet vele beszélgetni és igen fontos, de mint barát semmi több. Ahogy elmélkedtem a mellettem lévő lány mocorogni kezdett.
-Jó reggelt.-mosolygott rám édesen.
-Szia.-türtem egy tincset a füle mögé.
-Mennyi az idő?
-10 óra.-jelentettem ki és kimásztam az ágyból
-Ugye szombat van?-ijedt meg.
-Igen, nyugi.-húztam fel egy új pólót meg nacit. Meghallottam ahogy korog a gyomra.
-Hupszi.-nevetett kínosan.
-Egy pillanat és jövök.-mentem le a konyhába és csináltam pár melegszendvicset és két banánturmixot. A szobába visszaérve Tini a gitárommal a kezében ült az ágy szélén és azon játszott. Egy ideig hallgattam majd kopogni kezdtem a kinyitott ajtón.
-Jaj ne haragudj.-tette vissza a helyére.
-Semmi baj. Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni.
-Igen meg zongorázni és énekelni is szoktam.
-Na had haljam.-huppantam oda mellé a tálcával.
-Nem én csak magamban szoktam. Tudod igen szégyenlős vagyok.
-Elöttem is?
-Pláne elötted.-pirult el.
-Na és miért?
-Hát csak úgy.
-Mond már el.
-Nem tudom. Zavarban vagyok elötted és kész. Zavarba ejtesz.-mondta és szinte kigyulladta az arca.
-Hé semmi baj. Látom tényleg zavarba jössz. Ne félj! Én nem kritizállak ki.-simogattam meg a kézfejét.
-Oké.
-Maradj ma itt és kitalálunk valamit, de most egyél, mert rosszúl leszel.
-Eszek ha ma bocsánatot kérsz anyukádtól és valamikor leültök beszélgetni.-komolyodott el.
-Miért akarod ennyire, hogy kibéküljek vele?-értetlenkedtem.
-Azért, hogy boldognak lássalak. Tudom, hogy a bunkóságod egyik oka ő.-harapott bele a szendvicsbe majd belekortyolt az innibe.
-Szóval bunkó vagyok?-háborodtam fel.
-Már félre ne értsd, de igen. Velem nem, de az osztály többi tagjával igen. Ennek az is oka, hogy ők elítélnek az apukád miatt és azt hiszik, hogy te is....
-Hogy én is egy pszichopata vagyok? Igen apámnak tényleg vannak problémái, de én nem ő vagyok. Te is ezért félsz tőlem igaz?-hajtottam le a fejem.
-Nem én nem félek töled. Hallod?-fogta meg a fejem.
-Akkor?
-Én csak egyszerűen zavarba jövök a közelséged miatt ennyi.-vörösödött el megint.
-Oké akkor ma megmutatom neked, hogy én más vagyok gyere.-fogtam meg a kezét.
-Hova?
-Kicsit átalakítalak kezdve a hajvasalással.-nevettem fel hangosan.
-Ugye nem akarod elégetni a hajam.-torpant meg a fürdő elött.
-Nem, de gyere már.-ültettem le a tükör elé. Ahogy vasaltam a haját rengeteget bohóckodtunk.

***Martina***
Jorge egy nagyon kedves srác. A közelsége meg azért hoz zavarba,mert nem nagyon voltak még barátaim pláne nem fiúk. Amikor kivasalta a hajam az anyukája jelent meg az ajtóban.
-Ne haragudjatok csak Tinivel szeretnék váltani pár szót.
-Velem?-kerekedett el a szemem.
-Persze. Nem eszlek meg azért annyira szörnyű nem vagyok.-nevetett.
-Nem tényleg nem.-mondta Yoyi és egy mosolyt villantott édesanyja felé.
-Köszönöm.-mondta és bekönnyesedett a szeme.
-Akkor mindjárt jövök.-álltam fel és kimentem.
-Figyelj Tini nagyon örülök, hogy a fiam rádtalált. Te elötted még soha nem láttam mosolyogni másra csak a hugára. Úgy érzem fontos szerepet játszol az életében.
-Ahogy nekem is ő.
-Hidd el látom. Tegnap este hallottam, hogy sírtál és, hogy ő dúdolt neked. Ma reggel pedig láttam ahogy sürgött, forgott a konyhába és készítette neked az ételt. Meg amikor ma beszélgettetek és nevettetek a szobában azt is láttam.
-Tudja a fia jó ember csak ezt nem mutatja ki. Én nem akarom őt megváltoztatni elég annyi, hogy nekem megnyílt. Egyszer a többiek is észreveszik milyen fontos része a közösségünknek. Azt nagyon sajnálom amiért a többiek az apukája miatt ítélték el, de gondolom az ő történetét soha nem hallgatta meg senki. Nekem se mondott sokat, de nem is várom el. Tudom milyen az amikor nem tud az ember megbízni a másikba. Az a lényeg, hogy legyen bármilyen is én úgy fogadom el ahogy van és soha nem akarom megváltoztatni. Az egy dolog ha ő eldönti, hogy változni akar, de én nem fogom a saját kedvem szerint alakítani.
-Látod eről beszéltem. Jorgenak jó a szeme. Nem tudom mi van közetetek, de elég szoros kötelék kezd kialakulni. Bármennyire nem szeret én neki mindig jót akartam. Szörnyű dolgokat tettem, de bánom. Örülök, hogy van valaki mellette akiben ennyire megbízik. Ugye vigyáztok egymásra?
-Ne aggódjón! Amióta ismerem a fiát mindig csak arra gondoltam, hogy neki jó legyen és igyekeztem nem kellemetlen témákat érinteni. Azt hiszem megtaláltam a másik felemet. A legjobb barátomat.-mosolyogtam.
-Köszönöm.-puszilta meg a homlokom.
***Jorge***
Mindent hallottam amit Martina és anya mondott. Lehet, hogy anyával is le kell üljek beszélgetni és Tinit sem kéne elitélnem. Azt hittem ő is meg akar változtatni, de úgy néz ki nem. Azért változok, mert én így jobban érzem magam. A barátsága miatt akarok megváltozni.