1.évad 9.rész Ezt nagyon elrontottam

***Szerda***
Alig pár nap és Leon hazajön. Tegnap nagyon meglepődtem azon amit Fran mondott. Tényleg szerelmes lenne az uncsitesómba? Én meg tényleg azt mondtam Leonak, hogy nem több mint egy barát? Ezzel a kijelentésemmel tegnap mindent elrontottam. Arra is kíváncsi voltam, hogy vajon örökre vége a boldog családnak azzal, hogy apa és Angie elmegy-e? Észre sem vettem és alig egy hónap alatt teljesen felfordult az életem. Sőt amióta elkezdődött a suli egyik bajt követi másik. Ezekkel a gondolatokkal léptem ki a zuhany alól. Gyorsan megtörölköztem és felhúztam a ruhám ami egy lila szoknyát és egy fehér csipkés pólót testesített meg. Belebújtam a fehér masnis topánkámba majd fogat mostam. Eztán felraktam egy halvány sminket és úgy éreztem indulhat is a napom. Még mielött kiléptem volna a fürdőből egy pillantást vetettem magamra a tükörbe. Nem láttam azt a boldog Violettát aki egy ével ezelött voltam. Túl sok minden változott azóta. Szívesen visszapörgettem volna az időt, de nem tehettem és talán a szívem legméjjén nem is nagyon akartam. Hogy miért nem? Ha visszatekerném az időt nem ismerhettem volna meg Leont úgy igazán és talán Francescával sem lennék ilyen jóban mint most. Másfelől rossz, mert Diegoval is elváltak útjaink, apa itt akar hagyni egyedül és még Angie is. Egy meggyötört lánnyal találtam szembe magam a tükör elött és ezt csak az látta aki igazán ismert, mert egyébként a műmosoly és a maszkom mindent eltakart. A sminkem eltakarta a karikákat a szemem alatt, az alapozó meg a sápadtságom tüntette el. Újra "boldogságot" varázsoltam az arcomra és így léptem ki az ajtón.
-Violetta gyere, mert elkésünk.-kiáltották a csajok én meg már futottam is le a lépcsőn.
-Na látom összeszedted magad.-mondták egyszerre a csajok. Igen jó barátaim, de nem ismernek még teljesen. Jelen pillantban egyetlen egy ember ölelésére és nyugtató szavaira vágytam és az nem más volt mind Fedrico. Útközben meg sem mukkantam csak azt hallgattam, hogy a csajok miről csacsognak. Camilla oda meg vissza van Maxitól, Fran pedig na ő egy nehéz eset. Bejön neki Fede, de nagyon fél, hogy újra csalódnia kell. Nem is nagyon figyletem a beszélgetésükre. Én is más embereken gondolkoztam. Az egyik volt Leon aki iránt vegyes érzéseket táplálok, a másik pedig Federico akivel muszály kibéküljek, mert ezen az egészen csak ketten együtt tudunk végig menni.
-Szerinted is így van Vilu?-szakított ki a gondolatmenetemből Camilla.
-Hát persze.-válaszoltam a nem tudom mire.
-Látod Cami megmondtam. Semmi esélyem az unokabáttyánál.-hajtotta le a fejét Francesca.
-Jajj nem. Ne haragudjatok csak nem itt jártam. Hidd el Fran Federico biztos szívesen lenne egy ilyen aranyos lánnyal mint amilyen te vagy csak tudod neki is időt kell hagyni.-magyaráztam el a dolgokat.
-Ez bitzos?-kérdezte bizonytalanul.
-Egészen biztos.-öleltem meg. Az út további része szó nélkül telt. Mindenki el volt foglalva a saját gondolataival. A Studio elé érve megpillantottam az unokabáttyám aki szintén észrevett engem és szomórúan nézett rám. Végigjátszódott bennem minden abban a pár másodperceben és nem hagyhattam, hogy ennek az egésznek így legyen vége. Szaladni kezdtem felé ő pedig ölelésre tárta a karját. Erősen hozzábújtam és beszívtam az illatát.
-Sajnálom!-mondtuk ki egyszerre majd el is nevettük magunkat.
-Egy szót sem gondoltam komolyan. Nem tudom min mehetsz keresztül, de melletted fogok állni és támogatlak bármiben.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Én is téged. Nem az unokatesóm te a tesvérem vagy és szeretlek.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Nekem is olyan mintha a hugom lennél sőt az is vagy.-nevetett és egymást átkarolva mentünk oda a csajokhoz.
-Hali lányok.-kezdett viccelődni Federico mire mindenki nevetni kezdett.
-Szia Fedrico.-pacsiztak le vele.
-Ohhh Fran, hogy te milyen szép vagy ma.-bókolt neki a báttyuskám mire az olasz barátnőm pirosabb lett mint egy érett paradicsom.
-Köszönöm.-vörösödött tovább.
-Na jó befele.-tereltem őket, de én hátul lemaradtam Fedével.
-Na mi az?-kérdezte.
-Ez meg mi volt?
-Még is mi?-értetlenkedett.
-Vajon mi. Hát az elöbb Frannal.-célozgattam.
-Ja csak hülyültem.-legyintett.
-Te is tudod, hogy nem jó játszani másokkal.-szídtam le.
-Nyugi már. Ő is tudja, hogy ez csak egy poén.
-Mi van ha nem tudja? Ha? Mi van ha bejössz neki?-kérdeztem.
-Én Francescának? Komolyan kérdezted?-nevetett fel.
-Federico figyelj rám!-vájtam tekintetem az övébe.-Frannak igen is bejössz csak fél, hogy újra csalódni fog.
-Vilu én még nem állok készn új kapcsolatra. Aranyos a kis olasz csajszi, de nekem ez most tényleg nem menne.-világosított fel a dolgokról.
-Jó, oké, de csitu van.-figyelmeztettem mire ő egy puszit nyomva az arcomra besietett. Nem tudom, hogy jelen pillanatban kiben mi játszódik le, de azt biztosan tudom, hogy én szerelmes vagyok Leon Vargasba és ez ellen senki nem tehet viszont ezt Leonak biztos nem mondom el. Befutottam én is a Studioba mivel az első óra ének volt. Nagyon jól tudtam, hogy nem Angie fog bejönni és ezt rajtam kívűl a csajok és Fede tudta jól. Pablo toppant be meggyötört arcal. Hiányzik neki Angie ahogy mindenkinek, de én még mindig dühös vagyok rájuk.
-Pablo hol van Angie?-kérdezte Maxi azonnal.
-Nem tudjátok? Elmentek Violetta apukájával, mert kapott egy remek lehetőséget egy lemezfelvételre. Én szomórúan lesütöttem a szemem és az egész teremre csend telepedett. Ebből még azok is levágták, hogy gáz van akiknek fogalmuk sem volt mi történt tegnap.
-Akkor mit csinálunk a mai órán?-törte meg a kínos csendett Broduey.
-Ma mindenki megmutatja a dalát ha van új.-csapta össze a tanár a tenyerét. Nat azonnal jelentkezett és be is mutatta a számot. Mindenkinek nagyon tetszett ezért hatalmas tapsot kapott. A következő óra Betoval volt aki szintén szomorkodott, mert elment a nénikém. A tanárok hangulata ránk is ránk ragadt. Én legalább is egész nap úgy mászkáltam a folyosókon mint egy élőhalott. Gregorio konkrétan közölte, hogy olyan vagyok mint akibe egy zombi költözött. Hát nem kedves?
-Violetta kérlek koncentrálj.-könyörgött Pablo, mert a kérdésére megint nem válaszoltam.
-Ne haragudj. Mi volt a kérdés?-ráztam meg a fejem és idegesen a hajamba túrtam.
-Semmi.-zárta le a témát, mert kicsöngettek.
-Violetta beszélhetünk?-lépett oda hozzám Diego.
-Nem hinném, hogy ez jó ötlet.-néztem rá szomorúan.
-Látom, hogy baj van és tudom, hogy ez részben az otthoni dolgok miatt van. Mi történt?-kérdezte kedvesen miközben végigsimított a karomon. Tudtam, hogy nem vagyok jóba Dievel, de mindig vele tudtam mindent megbeszélni.
-Apa és Angie egyszerűen itthagytak. Nem kérdezték meg a véleményem csak tegnap közölték, hogy ma elmennek. Egyedül maradtam Diego. Érted?-akadtam ki teljesen mire Ő szorosan magához ölelt. Egy pillanatra megnyugodtam és fel lélegeztem. Akármennyire haragszok rá a szívem mélyén mindig fontos lesz nekem.
-Minden meg fog oldódni. Apukád nem hagyna így itt. Mikor megy a gépük?
-Már elment.-sóhajtottam elkeseredve.
-Nem hinném, hogy apud így elmet volna. Szerintem ha hazamész ott fog várni.-kacsintott mire én is elmosolyodtam.
-Köszönöm!-pusziltam meg.
-Ugyan nincs mit. Ennyivel tartozom.
-Na és jól megvagytok Laraval?-tértem a lényegre.
-Aha megvagyunk.-zárta is le a témát.
-Az klassz.-dülöngéltem a sarkamon.
-Na és te találtál már valakit?
-Nem..dehogy...senkit.-legyintettem.
-Áhh...értem...pedig már azt hittem...-kezdte volna, de félbe szakítottam.
-Nem most csak a zenére akarok koncentrálni. Nincs szükségem senkire.-vázoltam a helyzetet, de már kezdtem igazán kellemetlenül érezni magam amikor Diego telefoncsörgése megmentett.
-Ne haragudj, de ezt fel kell vennem.
-Menj csak.-erőltettem magamra egy vigyort és elmentem.
-Csajszi ez mi a fene volt?-támadott le Natalia.
-Nyugi csak......nem tudom. Diegoval mindig jól megértettük egymást és bármennyire haragszom rá a szívem mélyén még mindig fontos. Persze semmit nem akarok tőle.-védtem magam.
-Csak ezt akartam hallani.-nevetett és a nyakamba ugrott.
-Mi a helyzet tudod kivel.-kérdeztem suttogva.
-Ma délután összeülünk és megbeszélünk mindent, mert ez így egyikőnknek sem jó.-jelentette ki.
-Na ez már jó jel.-mosolyogtam és átöleltem őt.
-Nem bánod, hogy nem köszöntél el tőlük?-tördelte az újjait.
-Nem! Ők sem bánják, hogy egyedül hagynak.-jelentettem ki határozottan, de a lelkem mélyén összetörtem. Elhatároztam, hogy mostantól nem fogom kimutatni az érzéseim, mert nem akarom magam sajnáltatni. Újra a régi Violetta akarok lenni. Ezekkel a célokkal léptem ki a Studio ajtaján, de azonnal remegni kezdtek a lábaim ahogy rájöttem haza kell mennem. Leültem a padra és vártam, hogy megérkezzen az uncsitesóm. Hát hiába ücsörögtem én ott nem jött még mindig. Már épp indulni akartam amikor Pablo huppant le mellém.
-Vilu beszélhetnénk?-kérdezte kedvesen.
-Persz mond csak.-mosolyogtam.
-Történt valami, hogy ma nem kísérted ki apukádékat a reptérre.-vágott bele a közepébe.
-Haragszom rájuk mármint inkább apára.-mondtam majd kicsit eltűnödtem, hogy most pontosan kire is haragszok.
-Kifejtenéd ezt bővebben?
-Igazság szerint magam sem tudom. Haragszok Angiere, mert itt hagyott engem és ráadásul babát vár ami által apát is magával viette. Dühös vagyok apura, mert Angiet választotta helyettem aztán mindekttejükre mérges vagyok amiért úgy döntöttek, hogy velem nem is beszélték meg.-vázoltam a helyzetet.
-Meg tudlak érteni, de benne van az is a pakliban, hogy féltékeny vagy. Igaz?-trafált bele.
-Mi én nem is.-tagadtam a tagadhatatlant.
-Féltékeny vagy és félsz is. Azt hiszed, hogy ha most elment German és Angie a babával akit Angie vár akkor többet nem jönnek vissza és te nem fogod már érdekelni őket.-jelentette ki mire én haláványan elmosolyodtam.
-Van benne valami. Tudod félek, hogy apa nem fog úgy szeretni mint most. Anyát már elvesztettem nem akarom őt is. Mi van ha egyszercsak örökre eltűnök?-kérdeztem kétségbe esve mire ő magáhozölelt.
-Ne butáskodj. German az életénél is jobban szeret. Szerintem menj haza és hívd fel őket.-kacsintott én meg felnevettem.
-Köszönöm Pablo! Tudod most sikerült jobb kedvre deríts. Ha a barátaimmal vagyok mindig az élet napos oldalát látom és igyekszem mindig boldog lenni. Újra a mosolygós Violetta Castillo leszek.-vigyorogtam aranyosan.
-Remélem is.-pöckölte meg az orrom és elment. Alig rá pár percre Fede és Fran léptek ki az ajtón nevetgélve.(?) A látottak alapján az unokabáttyám bókolt az olasz barátnőmnek mivel tiszta vörös volt.
-Sziasztok.-léptem oda hozzájuk.
-Hali Vilu. Hát te? Ilyenkor már otthon szoktál lenni nem?-kérdezte Federico.
-Igen csak most téged vártalak, mert szükségem lenne rád otthon.-húztam el a számat remélve, hogy velem tart.
-Akkor nyomás haza.-karolta át a derekam és egy puszival el is köszönt Francescatól majd indulhattunk is.
-Ez meg mi a fene volt?-kérdeztem elképedve.
-Annó egy nagyon bölcs és szép lány aki mindog mosolygott azt mondta nekem, hogy amikor a lehetőség adott és a dolgok az ölünkbe hullanak akkor ragadjuk meg mert legközelebb talán már sosem lesz eséjünk újra megfogni.-idézte valaki szavait mire én azonnal virulni kezdtem mint a vadalma.
-Hát emlékszel, hogy még mit mondtam?-kérdeztem.
-Persze, hogy emlékszem, de te hallottad a mondatom többi részét is?
-Melyikre gondolsz?
-Arra, hogy az a lány mindig mosolygott.-bökött oldalba.
-Az a lány még mindig létezik és mostantól nem érdekel senki akkor is mosolyogni fogok. Nem érdekelnek a fiúk azaz LV meg apuék sem. Senki nem tüntetheti el a mindig derűs Violettát.-nevettem.
-Na ezt vártam.-húzott magához szorosan séta közben és így mentünk tovább.
-Azért egy kicsit izgulok.
-Nem kell. Egyébként az LV az az akire gondolok?
-Pont az.-zártam volna le a témát, de nem hagyta.
-Ugyan már. Nézd meg én is léptem és tessék szinte már járunk Frannal.
-Igaz csak, hogy általában itt a fiúnak kell lépni.-közöltem egyszerűen.
-Istenem már hány jelzést kaptál és még azt is elmondta, hogy szeret. Ezt az egészet te szúrtad el és tudod mi van?
-Mi?-néztem rá félve.
-Leon a legjobb barátom és tudom, hogy a tegnap esti kijelentéseddel mindent elronottál és még barátok sem lesztek az tuti.
-Mi? Te tudod, hogy mit mondtam neki tegnap?-sápadtam le azonnal.
-Mint mondtam Ő a legjobb haverom.-világosított fel.
-Tudod mit? Nem érdekel. Ha nem kellek neki akkor ennyi.-mondtam, de legbelül meghaltam. Az ajtónkon belépve igyekeztem volna fel a szobámba, de apu lépett ki a konyhából.
-Apa?-csodálkoztam.
-Nem akartam így elmenni. Fontos vagy nekem. Angie ugyan repülőre szált és majd jön ahogy tud, de én nem mentem vele. Szeretlek kicsim és senki nem állhat közénk. Tudom, hogy bánt ez az gész, de ez a babás dolog megtörtént.....-engesztelt mire én csak könnyekkel a szememben mosolyogva a nyakába ugrottam.
-Annyira szeretlek.-sikítoztam.
-Én is, de nem is haragszol?-csodálkozott én meg csak megráztam a fejem.
-Nem. Az a lényeg, hogy itt vagy. Mi lenne ha holnap megbeszélnénk mindent? Hosszú napom volt és fáradt vagyok.-füllentettem Ő meg csak mosolyogva nyugtázta. Felszaladtam az emeletre, a szobámba előkotortam a pizsim és már mentem is a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet. Az első percben sikerült leforráznom magam. 10 percet azzal szöszmötöltem, hogy ki be ugráltam a zuhanykabinból, mert vagy túl hideg vagy nagyon meleg volt a víz. Egy ideig elszórakoztam ezzel és amikor megtaláltam a nekem megfelelő hőmérsékletű vizet bacsuktam a kabin ajtaját és fürdeni kezdtem. Eszembe jutott egy dal és énekelni kezdtem. Igazából nem is egy dal hanem Leo dala az Ezer élettel ezelött volt az. Ahogy énekeltem könnyek szöktek a kezembe és tudtam, hogy ezt most nagyon elszúrtam. Nem tehettem semit, hogy ezt visszafordítsam pedig nagyon szerettem volna. Amikor kiszáltam a zuhany alól sikerült elcsúsznom. Akkorát sikítottam, hogy szerintem még a másik utcában is hallották. Ennek eredményeképp 5 másodpercen belül kopgtak az ajtón.
-Violetta minden rendben?-hallottam Fede hangját.
-Persze csak megcsúsztam.-nyugtatgattam.
-Vilu kicsim engedj be, hogy megnézhessem tényleg nincs bajod.-kiáltotta apu.
-Nem kell. Tényleg jól vagyok.
-Rendben, de vigyázz magadra kicsikém.-szólalt meg Olga.
-Oké Olgita.-mondtam majd meg is szünt a lárma az ajtó elött. Gyorsan felhúztam a pizsim ami egy lila trikót és egy rózsaszín rövidnadrágot testesített meg majd fogat mostam. A hajamat kibontottam, kifésűltem és amikor készen voltam visszamentem a szobámba.  Ráhasaltam az ágyra és a fejemet a párnába nyomtam. Azt ígértem, hogy az emeberek elött a régi Violetta leszek, de azt nem ígértem, hogy a szobámba egyedül is mosolyogni fogok. Rámtört a szomórúság és sírni kezdtem. Szerintem már a takaróm minden négyzetmétere könnyes volt. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy ennyire elszúrtam Leonnal. Úgy éreztem, hogy van még esélyünk. Hirtelen felindulásból odaültem a laptopom elé és pötyögni kezdtem.
-Ne írj neki. Komolyan ezt most elrontottad.-lépett be az uncsitesóm.
-Nyugi Federico nem érdekel.-töröltem meg a szemem mire hitetlenül elmosolyodott.
-Engem nem versz át.-ült le az ágyamra és a párnám alá kukkantott ahol egy halom zsepi hevert.
-Azt ne.-vetődtem oda.
-Elhasznált zsepi és "vizes" párna? Te sírtál.-esett le neki azonnal.
-Nem nekem csak kiborúlt a vizem.-füllentettem reménytelenül.
-Tudod Violetta nem bántásból, de elöbb kellett volna gondolkoznod. Sajnálom!-hajtotta le a fejét.
-Itt aludnál ma velem?-kérleltem kedvesen.
-Ez csak természetes.-ölelt át majd elborultunk az ágyon. Bebújtunk a takaró alá és elhelyezkedtünk. A fejemet a mellkasába fúrtam miközben Ő átölelt majd így aludtunk el.

1.évad 8.rész A legrosszabb hónap

Átnyújtottam a telefont Fedenek aki furcsán méregetett.
-Mi az?-kérdeztem.
-Fogalmad nincs, hogy mit érzel. Diegonak még adnál egy esélyt. Nem most, de adnál. Tomassal fagyizni mész, mert ki tudja miért. Leonnal meg fogalmad sincs mi van. Ne haragudj Violetta, de szerintem már mindenkit hülyítesz. Én elhiszem, hogy Diego megcsalt, de Lara is engem. Tetszek más lányoknak is és vannak lány barátaim is, de külön tudom választani a kapcsolatot a barátságtól. Én szeretlek, de ott van Leon aki a legjobb haverom és amit csinálsz vele azt már rossz nézni. Keress meg ha tudtál dönteni.-mondta majd faképnél hagyott. Fogalmam sem vollt, hogy mit érzek és Leont már megint hitegettem. Előkaptam a zsebemből a telefont és tárcsáztam őt.
-Baj van Violetta?-szólt bele.
-Igen Leon baj van. Az a baj, hogy már megint hitegetlek pedig nem tudom, hogy pontosan mit érzek irántad. Ugye tudod, hogy én még nem tudom?-kérdeztem.
-Nem tudom pontosan miről beszélsz, de igen azt levágtam, hogy mostanában nincs szerencséd és egyszerre 3 fiú között őrlődsz.
-Nem! Federico is azt mondta, hogy adnék még egy esélyt Diegonak, de nem! Ezt verjétek már kia a fejetekből.-háborodtam fel és lecsaptam a telefont. Idegesen kersesgélni kezdtem a lányokat. A studio elött állva nézelődtek. Odarontottam hozzájuk.
-Na végre Vilu. Téged vártunk, hogy indulhassunk hozzánk.-mondta Fran.
-Csajok én egy liba vagyok.-temettem a kezmbe az arcom.
-Mi van?-értelenkedett Cami.
-Egyszerre 2 sráct szeretek. Mármint nem tudom pontosan, hogy mit is érzek.
-Mi tudjuk sőt itt mindenki tudja csak te nem. Mármint te is tudod csak direkt problémát csinálsz azért, hogy legyen min kattogj.-lépett oda Naty.
-Igazad van Nat. Nagyon hülye vagyok.
-Nem vagy hülye csak félsz kimomdani, hogy kibe zúgtál bele. Én is féltem.-szólalt meg Francesca.
-Komolyan?-néztem rá aggódva.
-Igen. Mindenki fél kimondani, hogy szerelmes lett Leon Vargasba. Ő egy álompasi aki bárkit megkap. Meg akit meg akar szerezni azért küzd.-jelentette ki.
-Várj mi? Azt akarod mondani, hogy nekem tetszik Leo?-értetlenkedtem.
-Jajj Violeltta nem csak, hogy tetszik. Teljesen szerelmes vagy belé amióta mi szétmentünk és jobban rádhajtott.
-Téged ez soha nem zavart?
-Dehogynem csak aztán történt egy s más ezért már nem.
-Értem, de ez biztos?
-Vedd elő a naplódat és nézd meg kiről írtál az utolsó húsz oldaladban.-parancsolták egyszerre mire én remegő kézzel fellapoztam a lila könyvem. Végig ez állt benne: "Leo ma annyira kedves volt velem" "Leon annyira megértő és kedves" "Leon annyira idegesítő, de azt hiszem SZERETEM" Sok szó és mondta volt benne, de azt hiszem a Szeretem szó volt benne a leg lényegesebb.
-Rendben kimondom. Visszavonhatatlanul beleszerettem Leon Vargasba a leg egoistább és leghelyesebb srácba.
-Viszont....-folytatták a lányok helyettem.
-Viszont ott van Tomas aki tényleg jó barátom és szombaton ha találkozom vele el kell mondanom neki, hogy ő mit jelent számomra.
-Ha Leoval együttleszel akkor nem fog beleférni az, hogy Tomassal ilyen jóba legyél.-szólalt meg Camilla.
-Várj mi? Én most biztos, hogy nem akarok kapcsolatot. Szeretem Leont, de nem akarok kapcsolatot. Nem szeretnék több fájdalmat.-jelentettem ki határozottan.
-Ez a beszéd kislány. Én is így vagyok vele.-mondta Nat majd egy pillantra könnyek gyültek a szemébe.
-Mivan?-kiáltottunk fel egyszerre mire ő megrökönyödve lehuppant a suli elött a földre mi pedig követtük a példáját.
-Brodueyel szakítottunk.-nyögte ki.
-Még is miért? Olyan szép pár voltatok.-kezdtünk egyszerre beszélni.
-Azért, mert teljesen elhanyagolt. Nem beszéltünk max a suliba egy két szót. Délután mindig eljárt Capuera edzésekre és amikor felhívtam este mindig az anyukája vette fel, hogy Ő már alszik. Tegnap amikor beszélni akartam vele eről már Ő is úgy jött oda hozzám, hogy szeretne mondani valamit. Mind a ketten kinyőgtük azt amit én nem akartam, de elmodtuk egymásnak, hogy szakitanunk kéne. Erre ma mintha már mi sem történt volna hülyéskedik a többiekkel és rám se néz.-mesélte szomórúan.
-Figyu Naty ezt is átvészelitek és újra egymásra fogtok találni.-mosolyodott el Fran.
-Gondolod?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Mind így gondoljuk.-jelentettem ki mire hálásan elmosolyodott és felállva átöleltük egymást.
-Na Violetta nem elég, hogy a pasimat még a legjobb barátnőmet is elveszed?-lépett oda Ludmilla.
-Ludmi kérlek ne piszkádl már Vilut. Mit ártott neked?-kérte szépen Camilla.
-Neked csak Ludmilla. Hátbatámadtatok, hogy ezzel a kis fruskával kezdtetek barátkozni.-kezdett vitatkozni.
-Ludmilla ki kérem magamnak, hogy így beszélj rólam. Soha nem ártottam neked.-emeltem meg a hangom.
-Elég volt, hogy idejöttél. Amióta itt vagy nekem nincs más csak Andi és Nat. Te te kis céda!-kiabálta.
-Ludmilla ezt azonnal fejezd be. Ha mégegyszer meghallom, hogy így beszélsz az unokahugommal olyat teszek amit még én is megbánok.-lépett oda mellém Federico dühösen és átkarolta a vállam.
-Federico rólad sem gondoltam volna ezt, de hát akkor ennyi. Ludmilla el.-csettintett és elviharzott utána pedig Naty sűrű bocsánatkérések közepette.
-Minden oké?-fordított maga felé az uncsitesóm.
-Mit érdekel az téged? Ha jól hallottam azt próbáltad elmondani nekem a mosdóba, hogy egy fruska vagyok aki egyszerre több pasi között válogat.-mondtam felszegett állal, de a könnyek már gyűltek a szememben.
-Én nem így......-próbálkozott, de otthagytam.
-Violetta ez meg mi volt?-futottak utánam a lányok.
-Semmi. Elmegyek haza, összeszedem a cuccom és 5-re ottvagyok nálad Fran oké?
-Persze, de biztos nem akarsz eről beszélni?-kérdezték.
-Ezer százalék.-jelentettem ki és elindultam haza. Útközben azon gondolkoztam, hogy hagynom kellene Leont is továbblépni. Neki olyan lány kell akit megérdemel és nem olyan mint én. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a ház ajtaján ahol már Angie és apa a kanapén ültek. Nem tudtam leolvasni semmit az arcukról, de éreztem, hogy mit akarnak velem közölni. Odaáltam eléjük és azzal a ne kíméljetek pillantásommal néztem rájuk.
-Kicsim el kell mondanunk valamit.-szólalt meg elösszőr apa.
-Tudom, hogy mit szeretnétek szóval gyorsan essünk túl rajta, de előre szólók, hogy nagyon haragszom rátok.-hadartam el amit akartam.
-Te honnan tudod?-ámult el Angie.
-Ugyan mindenkinek leesett, hogy el akartok válni.
-Tessék?-akadtak ki egyszerre.
-Miért nem?-néztem rájuk ijedten.
-Szó sincs eről Vilu. Azt akartuk elmondani, hogy babát várok, de ettől függetlenül elutazok viszont apukád is velem jön csak ő két hetente hétvégére hazajön megnézni téged.-ültetett maga mellé a nénikém.
-Értem. Akkor ti most leléptek a közös gyereketekkel én meg ittmaradok egyedül. Minden világos viszont én most lelépek.-álltam fel könnyekkel a szememben és kiviharzottam az ajtón. Ahogy kiléptem a kapun az uncsitesómba botlottam bele aki egyből látta, hogy baj van, de csak némán állt elöttem lehajtott fejjel. Én nem bírtam tovább és zokogva elszaladtam. Annyira csalódtam benne is és apuékba is. Itthagynak egyedül, mert Angie gyereket vár, de azért elmegy a lemezét felvenni viszont apa nem engedi egyedül ezért ő is elmegy. Az unokabáttyám lefruskázott konkrétan és a fejemhez vágott mindent én meg ott álltam az utca közepén zokogva és fogalmam nem volt hova is mehetnék. A lányokat így biztos nem akartam zavarni, Andi biztos Ludmillával volt, Diegohoz egyáltalán nem mennék, Tomas meg többet gondolna ezért végső elkeseredésemben Maxit tárcsáztam.
-Szia Violetta.-szólt bele a telefonba vidáman és ahogy hallottam jól érzi magát ezért azonnal leraktam a telefont. Utána próbált hívni, de nem vettem fel neki. Eszembe jutott Leon akivel bármit megtudnék beszélni, de nem hívhattam fel. Egyetlen egy hely volt ahova ma hivatalos is voltam ezért elmentem Francescahoz. Amikor beléptem a szoba ajtaján már nem sírtam, de látták rajtam, hogy baj van. Én leültem hozzájuk és egy üveg nutellát a kezembe véve elkezdtem mesélni. Mindent elmondtam a Fedes sztorival kezdve egészen addig amig ide nem kerültem. Hát mire a végére értem elfogyott az üveg nutella ezért egy másikat vettem a kezembe.
-Oké Vilu azt hiszem megnyerted a nekem van a legrosszabb hetem versenyt.-jelentette ki Camilla.
-Legrosszabb hetem? A legrosszabb hónapom van, mert ez lassan egy hónapos.-vettem a számba egy adag mogyorókrémet.
-Igaz viszont ezt a Leonos dolgot nem értem. Nem úgy volt, hogy kb. most hívod?-nézett a telefonja órájára Fran.
-Jézusom csajok tényleg. Ha meg nem hívom biztos bunkónak tart. Francesca kölcsönkapom a laptopod?
-Persze ott van.-mutatott az iróasztalára. Odamentem és az ő ismerősei közt kikerestem Leot majd hívni kezdtem. A második csengésre felvette.
-Figyu Fran....-kezdte volna, de meglátott engem.
-Szia Leon.-mosolyodtam el kedvesen.
-Szia. Ott vagy már a lányokkal?-érdeklődött.
-Igen, de te nem leszel fáradt? Ha jól tudom ott már este 10 óra van.-pillantottam az órára.
-Nem, dehogy. Nekem ez semmi. Ha nem szoktak elhúzódni a beszélgetéseink akkor utána még gitározni is szoktam.-kacsintott.
-Nem akarsz most is gitározni egyet?-nevettem.
-Végül is lehet róla szó. Épp most kezdtem el egy új dalon dolgozni. Az alap már megvan csak a szöveg amit még nem fejeztem be.-tette az ölébe a gitárt majd játszani kezdett.

A szemeidben azt látom,amit látni szeretnék
Amikor két lélek összeütközik ez megtörténhet
Hívj hamar mert úgy érzem kezd fájni
Bámulni a nyár fotódat
A nyárit

Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni
Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni.-énekelte majd mintha eszébe jutott volna még valami folytatta tovább én körülöttem pedig megszünt létezni mindenki és csak ő volt meg én.

 Úgy érzem lebegek,és azt veszem észre hogy látni akarlak
És ez bármelyik pillanatban meg is történhet
Úgy érzem hogy felrobbanok és észre vettem hogy kezd fájni
Bámulni a nyár fotódat
A nyárit

Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni
Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni

Uhh, Uhh, Uhh
Nem fogsz meg menekülni
Uhh, Uhh, Uhh
Nem fogsz meg menekülni

Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni
Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni.-fejezte be mire én megtapsoltam.
-Nem azt mondtad, hogy a szöveggel még baj van?-érdeklődtem.
-Dehogynem, de ahogy néztelek csak úgy jött és azthiszem befejeztem az utolsó dalomat is. Megírtam annyi dalt amennyit szerettem volna az ittlétem alatt.
-Leo ez csodás volt.-szólalt meg Cami mire én a lányok felé fordítottam a laptopot majd én is közéjük ültem.
-Köszönöm Camilla. Francesca neked, hogy tetszett?-fürkészte őt Leo mire Fran könnyes szemekkel elmosolyodott és így szólt.
-Nagyon szép. Tényleg őszinte és szívhez szóló csak kár, hogy engem soha nem szerettél ennyire.-mondta ki a szavakat alig hallhatóan amitől nekem megszakadt a szivem.
-Francesca én....-kezdtem volna bele, de ő intett egyet és elment a fürdőszobájába.
-Leon szerintem most....
-Várj! Violetta beszélhetnénk négyszemközt?-kérte mire Cami bólintott és kiment a szobából.
-Mond csak.
-Most kell döntened ha azt akaod, hogy együtt legyünk most mond meg viszont ha nem akkor felejtsük el egymást, mert ez így senkinek sem jó.-jelentette ki én meg jól tudtam, hogy most mit is kell mondanom.
-Leon ma pont ezen gondolkoztam. Miután a drága unokabáttyám konkrétan fruskának nevezett mármint célzott rá rájöttem, hogy ezt tényleg nem csinálhatom tovább. Letisztáztam magamba, hogy Diego egyáltalán nem érdekel, Tomas egy nagyon jó barát, de semmi több és te.....
-Én mi?
-Te is csak egy barát vagy semmi több. Nem szeretnék tőled semmit. Olyan vagy nekem mint a testvérem, de semmi több.-ejtettem ki a szavakat nehezen és ahogy egy könnycsepp végigfolyt az arcomon lehajtottam a fejem.
-Értem.-nyelt egy nagyot.
-Figyelj nekem mennem kell, de majd még beszélünk.-mondtam és elköszönve egymástól megbontottam a videóhívást. Nem tudom a lányok hol voltak, de én gyorsan letisztáztam magamban, hogy mi is van. Az első kettő igaz volt viszont az, hogy a Vargas gyereket csak barátként szeretem na az hazugság. Mindent csakis Farn miatt csináltam, mert ha ő még mindig szereti akkor én nem állok az útjukba. Most már Leon is rájött, hogy köztünk ez nem működik. Remélem, hogy a barátnőmmel újra egymásra találnak.
-Vilu ne haragudj. Én csak meghatódtam a dal hallatán, de egyáltalán nem érzek már semmit Leon iránt. Ebben biztos lehetsz.-jött be az Olasz barátnőm és átölelt.
-Francesca látom. Nem vagyok vak, de nyugi rájöttem, hogy nekem ő nem tetszik úgy és az elöbb tisztáztam is vele.
-Ugye tényleg nem miattam?-kérdezte az arcomat vizslatva.
-Nem.-hazudtam már megint.
-Huhh akkor jó, mert nekem más tetszik. Pont eről is akartam veletek beszélni.
-Hogy mi?-kerkedett el a szemem.
-Igen. Ne haragudj meg, de nekem bejön Federico.-sütötte le a szemét és fülig pirult. Én csak megsemmisülve álltam a szoba közepén. Feleslegesen koptattam le Leont. Hirtelen vettem a lapot, hogy azért még is csak az én uncsitesómba szerelmes ezért csatlakozva Camihoz én is sikítozva átöleltem. Ő hirtelen kifújta az eddig bent tartott levegőjét. Gondoltam, hogy most az én szavam, tettem lesz a legfontosabb.
-Ennek nagyon örülök. Nem tudom, hogy Federico készen áll-e az újabb kapcsolatra, de ezt egyhamar nem tudom meg.-hajtottam le a fejem szomórúan.
-Csajszi haza kéne menned. Nem akarsz beszélni a családoddal?-kérdezte Camilla.
-Nem szívesen megyek haza. Ramallo hagyott egy üzenetet, hogy holnap délelött indul a gépük ha látni szeretném őket. Mivan akkor ha én nem akarom?
-Figyelj hallgass a szívedre. Ha elmész elmész ha nem akkor ittmaradsz.
-Maradok. Nem vagyok kíváncsi rájuk.

1.évad 7.rész Csók vagy nem csók?

Reggel szó szerint kippattantak a szemeim, mert kiabálásokat hallottam. A lila nyuszis mamuszomba beleugorva már szaladtam is ki. A korlátnál lenézve megpillantottam a nénikém avagy nevelőanyám és apát akik egymás szavába vágva ordítoznak.
-Értsd már meg, hogy nekem ez fontos.-ordította Angie.
-Pesze neked minden fontos csak a kapcsolatunk nem.-vágott vissza apa. Borzasztó nagy fájdalommal néztem ahogy veszekednek aztán kilépett Federico is.
-Mi ez a lárma?-dörzsölte álmos szemeit.
-Semmi.-löktem el magam a korlattól és potyogó könnyekkel vonultam vissza a szobába. Még az ajtón keresztül is hallottam ahogy Fede leérve veszekedni kezd apuékkal.
-Vegyétek már észre, hogy Violetta eddig a ti veszekedéseteket nézte. Ne haragudjatok, de ezt nem tudnátok egymás között elintézni? Az unokahugom már eleget szenvedett! Megszakad a szíve ha még ti is itt egymást tépitek!- mondta kiabálva. Hirtelen nagy lett csend és már elülni látszott minden amikor meghallottam az ajtóm elött elhaladó Angiet és Apát akik épp aról beszélnek, hogy elválnak.
-Ez így nem mehet tovább.
-Tudom ezt be kell fejeznünk.-szólalt meg apu majd becsukódott egy ajtó és én már nem hallottam semmit.
Sírva a szekrényemhez léptem és kiválogattam a ruhám, hogy mit vegyek ma fel.  A szivárványos pólóm és egy kék szoknya mellettett állapodtam meg amihez egy vaj színű cipőt húztam.

Amint felöltöztem a mobilomon ezt az üzenetet hagytam Leonnak.
“Siess haza kérlek. Már nagyon várlak. „
                          “Puszi Violetta!„
A mobilomat a táskámba csúsztatva indultam le reggelizni. Igen csak feszült volt a hangulat az asztalnál. Federico végig engem nézett, hogy minden renben van-e, én Angiere meredtem, ő aput nézte aki fel se pillantott a tányérjából. Hát volt már jobb reggelem is. Az első harapás után elment az étvágyam és felállva az asztaltól indultam meg.
-Sziasztok.-szóltam kimérten és becsaptam magam után az ajtót. Pár pillanat múlva az unokabáttyám jelent meg mellettem. Hálásan pillantottam rá és szó nélkül átöleltem a fejem pedig a mellkasába fúrtam.
-Nem lesz semmi baj. Hidd el.-puszilta meg a homlokomat.
-Komolyan nem tudom már mi lesz, de ezt most tegyük is félre. Veled mi van?-kérdeztem és átkarolva egymást indultunk el a Studioba.
-Semmi.
-Hát ez egy tömör, gyönyőr válasz volt, de kérlek fejtsd ezt ki bővebben is.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Azt hittem, hogy Lara és én sokáig együtt leszünk. Én komolyan vele képzeltem el a jövőm. Tudom ilyenkor azt mondják, hogy még gyerek vagy és majd lesz más ilyenkor mindenki így érez, de nekem tényleg Ő jelentette a mindenséget. Bárcsak ne így történt volna minden.-hajtotta le a fejét én meg egy puszit nyomtam az arcára.
-Majd jobb lesz.-simítottam meg a hátát.
-Tudom és már attól jobb, hogy tegnap a legjobb haverom az éjszaka közepén felhívott, hogy......-kezdett bele, de azonnal befejezte.
-Hogy?-érdeklődtem.
-Hogy végre elutaztak a szüleivel Londonban és elvihette magával a barátnőjét.-nevetett zavartan.
-Aha, de jó neki.-nevettem el magam és bár tudtam, hogy ez nem pont így van azzal nyugtáztam, hogy ez ilyen fiús dolog és nem adhatják ki a haver titkait, örömeit, bánatait. Pláne nem annak akiről estleg szól. A sulihoz érve Cami, Fran és Naty boldogan ugrott a nyakamba.
-Vilu úr isten. El sem hiszed mi történt.-ugrándoztak örömükbe.
-Mi?-nevettem fel és én is velük kezdtem örülni.
-Pablo bejelntette, hogy a fél évi koncerte te fogod előadni Leo dalát amit most írt duettben Diegoval. Ez a legjobb nem?-ugrált tovább Naty meg a lányok is, de ahogy meglátták, hogy én már nem nevetek és lesokkolva állok mindegyikőjüknek alább hagyott a kedve.
-Hát veled meg mi van?-kérdzte Fran.
-Ne akarjátok tudni.-lépett oda Federico is.
-Dehogy is nem.-vágták rá azonnal mire mi ketten sorjában belekezdtünk mindenbe és végére már a fél csapt ott állt. A mesélésünk végére megérkezett Diego is és köszönteni akarta a csapatot, de mindenki elfordult. Ő lehajtott fejjel bekullogott nekem pedig megesett rajta a szívem.
-Srácok ne már. Attól, hogy én és Fede nem dumálunk vele attól ti még nagyon is jóba voltatok vele. Nem muszáj miattunk összevesznetek vele. Tudjátok mindannyian, hogy milyen rossz kiközösítve lenni.-mondtam szomórúan.
-Akkor biztos?-kérdezték.
-Biztos hát.-mosolyogtam mire ők utána mentek.
-Miért vagy ennyire jó?-fordult felém az uncsitesom nevetve és magához húzva átölelt.
-Mert soha senkinek nem kívánnám azt, hogy elpártoljanak melőle a barátai. Diego akármilyen rosszat is tett jó ember és mindig segített a srácokon. Még Ludmillán is.-mosolyogtam rá mire ő átkarolta a vállam és így indultunk be a suliba. Első óránk tánc volt aminek szinte senki nem örült mivel Gregori nem volt jó kedvében mint általában soha és ezt elösszőr Andresen töltötte ki.
-Komolyan mi maga valami zombi? Próbáljon meg ne úgy viselkedni és táncoljon már rendesen!-kibált és fel le pattogott mint a labdája.
-Ugyan már Gregorio ha zombi lennék akkor meg akarnám enni az agyát és így járkálnék.-kezdett menni és a jobb lábát maga után húzva hülye hangokat kiadva indult el.
-Andres a tanárúr nem így értette szerintem.-állította meg Broduey.
-Naná, hogy nem. Csürhe banda! Tessék beállni táncolni!-kiáltotta el magát mire mind fülünket behúzva beálltunk a helyünkre. Az órán csupán 5-szőr sikerült nekimennem Diegonak és alig 6-szor találkozott a tekintetünk. Fájdalmas arcal indultunk át Pablo órájára. Legalább is nekem nagyon fájdalmas és meggyötört arcom volt mivel éjjel nem nagyon aludtam ma pedig gyakorlunk a fél év záró koncertre és már biztos, hogy Diegoval kell énekelnem. A srácok látták rajtam ezért szünetbe Andi éd Maxi megcélozva engem odajöttek.
-Vilu biztosítani akarunk róla, hogy mindedt elkövetünk annak érdekében, hogy ne keljen Diegoval énekelned.-jelentette ki Maxi.
-Igen, igen.-bólogatott hevesen Andres.
-Köszönöm srácok.-érzékenyültem el és megöleltem őket.
-Hát ezt nem hiszem el! Szét mész Dievel és már rámászol a pasimra?-hallottam Ludmilla nyávogó hangját a hátam mögül.
-Ludmim ugyan már nem feltételezhetsz ilyet Vilurol. Na gyere.-karolta át párját és elvitte tőlünk aki tovább hisztizett.
-Elegem van!-téptem a hajam.
-Nyugi Vilu.-lépett oda Cami is.
-Bárcsak...bárcsak itt lenne.....-akadtam meg.
-Ki ki lenne itt?-kérdezték egyszerre. Én felpillantottam és hátul a zongora mellett a mosolygo Fedet neztem aki velem szemez.
-Senki.-mondtam és odaültem a zongorához majd Leon dalát kezdtem el játszani.

Mikor a tükörbe nézek
Csak a te tükörképed látom
A szemeid
Ablakok
Egy jobb világra

Mint a tűz télen
Úgy adsz meleget a világomnak
Feltétel nélküli szerelem
Amit érzek
Mikor veled vagyok

Mondd, hogy ez valódi
Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt

Mikor lélegzem téged érezlek
Harmónia tölti ki a mellkasom
A te hangoddal
Nincs több félelem a szívemben

Nélküled tökéletlen lennék
A nap sem kelne fel, ha te nem vagy nekem,
oh, ez szerelem
Feltétel nélküli, amit érezek
Mikor veled vagyok
Mondd, hogy ez valódi

Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt
Már szerettelek.-énekeltem és kezdtem egészen megnyugodni.
-Na srácok látom már gyakorolgattok.-lépett be Pablo.
-Igen persze.-hazudtak a srácok és kínos mosolyra húzták a szájukat.
-Na akkor lássuk duettben is.-tapsolt kettőt.
-Pablo nem lehetne, hogy más kapja meg ezt a duettet? Én nem hiszem, hogy ez a dal hozzám való.-mondtam lehajtott fejjel.
-Az elöbb hallottalak és csodálatosan szóltál. Violetta ne butáskodj. Menjetek fel Diegoval a színpadra légyszíves.-kérte és én tettem amit mond. Olyan stresszes volt az egész. Végig a földet bámultam és amikor elkezdtünk énekelni én vagy késtem vagy pedig siettem. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni és ezt mindenki látta. Amikor negyedjére próbáltuk meg már gyönygyözött a homlokom.
-Sajnálom Pablo! Nem tudom mi van velem.-mentem le a színpadról miközben nagyon is jól tudtam, hogy mi van.
-Jó tudod mit? Megpróbáljuk a következő órán is és ha akkor sem megy kerítűnk valaki mást Diego mellé.
-Köszönöm.-mosolyodtam el és odaléptem a csajokhoz.
-Na Ludmilla menj fel a színpadra és próbáljuk a te dalod.
-Megyek is.-lépkedett fel kecsesen a színpadra és énekelni kezdett.
-Violetta ide.-suttogta az unokabáttyám. Én szépen odasomfordáltam mellé és beszélgetni kezdtünk.
-Felvettem az egészet a zongorázástól amit csináltál és elküldtem Leonak.-jelentette ki mire bennem meghült még a vér is.
-Hogy mit csináltál?-akadtam ki.
-Lényegtelen. Azt üzeni, hogy nézd meg a telefonod.-mondta én meg azonnal a kezembe vettem. Tőle kaptam üzenetet és ez állt benne.
“Szia Violetta. Én is ideges vagyok nem csak te. Amint megérkeztem elrendezek mindent. Addig csináld azt amiben jó vagy és ha hazaértél hívj. Szeretlek! Komolyan!„
Az üzenet láttán ösztönösen elmosolyodtam és hálásan pillantottam Federicora aki egy "semmiség" nézéssel ajádékozott meg. Ludmilla ahogy lejött a színpadról ki is csengettek és mehettünk szünetre. Tomas a szünetbe odajött hozzám és beszélgetni kezdett velem.
-Lenne kedved velem eljönni pénteken fagyizni?-kérdezte.
-Nem is tudom.-gondolkoztam.
-Na kérlek!-kezdett kérlelni.
-Rendben Tomas.-mosolyodtam el mire egy puszival ajándékozott meg amitől eplirultam.
-Mi volt a baj próbán?-érdeklődött kedvesen.
-Tudod te nagyon jól, de pénteken elmesélek mindent részletesebben.-simítottam meg a karját.
-Redben, de ha most nem haragszol beszélnem kell Angievel.-kacsintott és elment. Kíváncsi voltam, hogy vajon miről beszélhetnek, de ezt most félre kellett tegyem mivel Cami közeledett felém.
-Na mesélj csajszikám. Nem csak azért nem tudod ezt a dalt elénekelni Diegoval, mert megcsalt. Itt még ennek köze van talán Leonhoz is?-karolta át a vállam mire én lesütöttem a szemem.
-Nem tudom. Most szüneteltetek mindeggyikkel, mert tisztázni akarom az érzéseim éd Diegon sem léptem túl. Tisztázni akarom, hogy ki az a srác az életemben ekit tényleg feltétel nélkül szeretek és az aki viszont így szeret engem.
-Teljesen igazad van Vilu. Képzeld tegnap elmentünk Maxival piknikezni. Annyira aranyos volt még virágot is kaptam tőle.-kezdett ábrándozni.
-Na látod Cami. Mondtam én, hogy ez a Maxmiliano jó srác.-nevettem fel mire ő is rákezdett.
-Csajok tartsunk ma este egy pizsipartit.-lépett oda Fran.
-Pizsipartit említettetek?-lépett oda Fede.
-Igen Federico, de ez most tényleg csajos és nálam lesz.-mondta Francesca. Federico ezt tudomásul vette és tovább is állt.
-Nem is tudom lányok.-húztam el a szám.
-Naaaa.-nógattak.
-Legyen, de akkor tényleg csak mi.-egyeztem bele mosolyogva mire ők sikongatva a nyakamba borultak. Alig, hogy visszaértünk a terembe Pablo is megérkezett. Láttam, hogy Ruggerro megint megemeli a telefonját és kamerázni kezd.
-Na jó. Violetta, Diego színpadra. Szeretném ha a végén lenne egy csók, mert az feldobja a műsort.-kérte bennem pedig meghült a vér.
-Pablo én ezt nem vállalom.-jelentettem ki.
-Violetta te is művész vagy. Ez a munkád része szóval gyerünk.-mondta mire mi elkezdtük a dalt. Egész végig Leonra gondoltam és így eltudtam énekelni a dalt. Azért eléggé látszott rajtam, hogy mennyire ideges vagyok. A homlokom gyöngyözött és a kezem ökölbe volt szorítva. Azt hittem, hogy ujjaimmal már lyukat vágok a tenyerembe amikor vége lett a dalnak. Diego kettőt lépett felém és amikor meg akart csókolni kicsit elfordítottam a fejem ezért csak a szám szélét sikerült megcsókolnia, de onnan lentről teljesen úgy tűnt mint az igazi. Legalább is Pablo elhitte.
-Nagyszerű. Így fogtok fellépni a műsorba.-tapsolt mire én leszaladtam a színpadról.
-Pablo mosdóba kell mennem. Kiengedsz légszíves?-érdeklődtem.
-Persze menj csak.-mosolygott én meg rohanni kezdtem ki. A helyiségbe beérve megnyitottam a csapot és a tenyerembe engedett hideg vizzel megmostam az arcom. A mosdókagylóra támaszkodva egy mély levegőt vettem és belenéztem a tükörbe. Ahogy néztem az arcomon lefolyó vízcseppeket éreztem, hogy a könnyeim is társulnak hozzájuk. Dühömben belecsaptam egyet a csempébe ami fájt ezért felkiáltottam.
-Mi történt?-toppant be Federico aggodalommal az arcán mire én csak sírva a mellkasába fúrtam a fejem.

-Majdnem megcsókolt. Érted? Ha nem fordítom el a fejem megcsókol. Ezek után képes lett volna rá. Az volt a szerencse, hogy Pablo azt hitte igazi volt. Mi van ha tényleg megteszi? Ha nem tudom elhúzni időben a fejem?-kérdeztem kétségbeesve és csak sírtam.
-Nem lesz semmi baj. Lentről tényleg olyan volt minta csókolóztatok volna.-mondta.
-Pedig nem. Esküszöm. Jézusom te felvetted. Könyörgöm ne küld el Leonak. Túl fontos ahoz, hogy elveszítsem egy olyan miatt ami meg sem történt.-néztem rá könyörgőn.
-Hát ő mindent látott mivel videóhívásban voltunk.-húzta el a száját.
-Jézusom Federico! Most mindennek vége. Azt hiszi majd, hogy tényleg igazi volt és soha többet nem beszél velem mivel én azt mondtam, hogy most nem akarok senkit pláne nem Diegot amit így is gondolok még mindig.-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Ezt mond el neki te.-fordította felém a telefonját ahol épp Leon látszott aki a böröndjébe pakol(!??).
-Leo mit csinálsz?-kérdeztem.
-Megyek haza.-fújtatott.
-Mi, de miért?
-Megölöm ezt az embert. Tuti, hogy egy foga sem marad.-idegesekedett.
-Leon, de nem történt semmi. Nem csókolóztunk.
-Tudom, de nem normális amit csináltak veled ezen az órán.-ült oda a gép elé és így már közelebből láthattam. A homlokán kidagadó erek látszottak kirajzolódni.
-Nyugodj meg kérlek! Diego bolond és számomra nem jelent semmit.-vettem el az unokabáttyámtól a telefont.
-Igen, de lehet, hogy fordítva nem így van.-akadt ki mire én elmosolyodtam.
-Aranyos amikor féltékeny vagy.-nevettem fel.
-Mi? Én nem. Leon Vargas soha nem féltékeny. Ő bárkit megkap. Akit csak akar.-húzta ki magát büszkén.
-Igen? Akkor engem miért nem kaptál meg?-húztam ravasz mosolyra a szám.
-Azt nem mondtam, hogy azonnal, de egy nap te is nagyon szerelmes leszel belém.-kacsintott.
-Álmodozz csak.-kacsintottam vissza.
-Szoktam. Bikinis lányokról. Itt Parisban nagyon szépek.-mondta komolyan.
-Tényleg? Akkor miért rám vesztegeted az időd? Menj csajozni.-pukkadtam meg, de láttam, hogy ezen Leo nagyon jól szórakozik.
-Féltékeny vagy.-mutatott rám.
-Neeem!
-Deee!-nevetett.
-Nem.
-De.
-Szia Leon.-nevettem fel.
-Vilu.
-Igen?-kérdeztem megenyhülve.
-Biztos nem szereted már Diegot?-kérdezte.
-Biztos.-mosolyogtam.
-Rendben este hívj szia.-köszönt el.
-Rendben. Szia.-mosolyogtam és megszakítottam a hívást.

1.évad 6.rész. Az életem romokban de te szeretsz

Nagyon ideges voltam, de ezzel nem csak én voltam így. Federico egyfolytában az újjait tördelte én meg a szám szélét rágtam. A parkba érve Diego már ott ült ezért mi gyorsan a bokrok mögött rejtőztünk el és onnan figyeltük az eseményeket. Pár perc elteltével megérkezett Lara.
-Ezt nem hiszem el.-suttogta Fede csalódott mosolyra húzva a száját. Én nyugtatás képpen kezemet az övére kulcsoltam és erősen megszorítottam. Puszival köszöntötték egymást majd Diego egy csokor virágot nyújtott át neki. Én ettől feszülté válltam és fészkelődni kezdtem.
-Ezek együtt vannak.-mondtam és lehajtottam a fejem.
-Figyeld csak.-szólt Federico mire én felkaptama fejem és ismét a turbékoló párra szegeztem a tekintetem. Már köszöntek el egymástol amikor Die magához húzta Larat és megcsókolta. Nekem ekkor legördültek az első könnycseppek. Fede a karomat megragadva felhúzott és odamentünk hozzájuk.
-Sziasztok.-szakítottam mega csókukat.
-Nocsak, nocsak a kis gerlepár. Mégis, hogy gobdoltátok ezt?-emelte fel a hangját az unokabáttyám.
-Violetta halgass meg.-lépett oda Diego, de én csak elfordítottam a fejem, de ő megragadta a kezem.
-Eressz el! Ez fáj!-szisszentem fel erre pedig Fede is odafordult.
-Hagyd őt békén vagy nagyon megbánod!-emelete fel a kezét.
-Federico állj!-téptem ki magam Die szorításából és megragadtam az unoaktesóm kezét mielött még valami hülyeséget csinál.
-Fede én szeretlek. Meg tudnánk ezt beszélni?-kezdett bele az eddig csendben figyelő lány.
-Lara ezen nincs mit megbeszélni. Megcsaltál és én ezt soha nem fogom megbocsájtani.-hajtotta le a fejét Federico mire én átkarolva őt így szóltam.
-Nem elég, hogy megcsalsz, de ráadásul az állítólagos legjobb barátnőmmel? Soha nem fogom megbocsájtani nektek amit velünk tettetek. Diego nem gondoltam volha rólad ezt. Ne próbálj meg keresni.-osztottam ki őket majd elmentünk. Útközben megeredtek a könnyeim és a végére már patakokban folytak. Fede csak szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a fejemre. Ahogy hazaértünk én zokogva felrohantam az emeltre az uncsitesóm pedig ment az ő szobájába. Bekapcsoltam a laptopom és megváltoztattam a hátterem, Diegot kitöröltem mindehonnan és minden közös emlékünket eltüntettem onnan. Épp a szintetizátoromhoz akartam lépni amikor valaki hívott. Leon volt az. Gyorsan emgtöröltem az arcom és a hívás fogadása gombra kattintva már mosolyogva néztem a kamerába.
-Mi történt Violetta?-hervadt le a mosoly Leo arcárol.
-Neked is szia Leon. Nem történt semmi.-hazudtam.
-Engem nem versz át. Te sírtál.-közölte és aggódva fürkészett.
-Na jó.-eredtek útnak a könnyeim és sorjában mindent elmeséltem.
-Ki fogom nyírni azt az idótát.-idegeskedett és még kamerán keresztül is láttam, hogy tetste megfeszült.
-Leo téged ez ne érdekeljen. Nem lesz baj.-mosolyogtam kedvesen.
-Már, hogy ne érdekelne. Ez a gyerek megbántott téged. Szomórú vagy amit én egyáltalán nem szeretek.
-Nem fontos, inkább beszéljünk másról.-tereltem a témát és szerintem értette, hogy miről szeretnék beszélni.
-Szóval a dal.-nevetett fel.
-Mi van a dallal?-tettem a hülyét.
-Jajj láttam ma az arcod, hogy hogyan néztél rám meg azt is, hogy Tomas le sem vette rólad a szemét. Tudom, hogy van valami közetek, de azt is, hogy engem még mindig nem felejtettél el.-vázolta a helyzetet mire én elnevettem magam.
-Honnan tudsz ennyi mindent?
-Megvannak a kapcsolataim.-kacsintott én meg nem fírtattam tovább a dolgot.
-Elénekelnéd nekem a dalt?-pirultam el.
-Ma is csak neked énekeltem.-mosolyodott el aranyosan.
-Tudom, de szeretném mégegyszer hallani.
-Bármit megteszek csak mosolyogni lássalak.-vette a kezébe a gitárját.
-Köszönöm!-hunytam be a szemem.
-Csak akkor énekelem el ha csatlakozol hozzám.
-Rendben.-röhögtem mire játszani kezdett. Ösztönösen elmosolyodtam, mert már el is felejtettem, hogy mennyire megynugtató Leon hangja. Ahogy a tekintetét az enyémbe fúrta elvesztem mogyoróbarna szemeiben és szinte észre se vettem, hogy már én is éneklek. Akkor tényleg úgy éreztem magam mintha három méterrel a felhők felett repülnék. Elfeledkeztem a gondokról, mindenről, de ekkor hirtelen Tomas kúszott a fejembe és elerontottam a dalt, mert elcsuklott a hangom.
-Minden rendben?-nézett rám aggódva Leon.
-Persze csak…
-Csak eszedbe jutott Tomas.-mondta ki helyettem.
-Mi??? Nem igaz én csak....
-Ugyan Violetta ne tagadd. Teljesen összezavarodtál. Beszéltem Federicoval aki mindent elmondott. Az tény, hogy Diegot nem szereted csak azért, mert sokat köszönhetsz neki, de Tomasnal még te sem tudod pontosan, hogy barát vagy több aztán ott vagyok én aki több mint barát, de kevesebb mint szerelem. El kell döntened, hogy mit akarsz, mert én nem fogok még egy évet szenvedni miattad.-mondta csalódottan és mire én megszólalhattam volna megszakította a hívást.
-Ezt nem hiszem el.-ültem az ágymra és egy párnát vágtam az ajtómnak ami pont akkor nyílott ki és a belépő apukámat találta el.
-Valakinek nincs jó napja?-kérdezte és a párnát felvéve odajött hozzám és egy puszit nyomva a fejemre leült mellém.
-Az nem kifejezés.-sóhajtottam. Törökülésbe felültünk egymással szemben és beszélgetni kezdtünk.
-Na mond csak.
-Apa neked már volt olyan, hogy nem tudtad eldönetni, hogy mit érzel?-kérdeztem.
-Szerelmes vagy valaki másba?-ült aggodalom az arcára.
-Na jó azt hiszem elmesélek részletes mindent.-kezdtem és mire mindent elhadartam és a lesokkolódott apukámra néztem elgondolkoztam azon, hogy lehet elég lett volna kevesebbet mondanom, mert lehet ezek után el kell vinnünk a pszichiátriára.
-Figyelj kicsim.-kezdte mire én megkönnyebbültem, hogy azért nem némult meg és még normális.
-Igen?-néztem rá reménykedve.
-Az biztos, hogy Diegot utálom, de ez a Tomas és Leon téma hát nem is tudom. A hallottak alapján jobban kötődsz Leonhoz csak közbe ez a gyerek bekavar és ezáltal felé is elkezdtél érzéseket táplálni mivel ő megért. Az egy kapcsolatban egyáltalán nem elég, hogy megért. Ott kell a feltétel nélküli szerelem, a bizalom és a törődés amit te állítólag megkapsz Leotól. Itt most nem gondolkodhatsz a fejeddel csak is ezzel itt.-bökött a szívemre mire én hálásan átöleltem őt.
-Köszönöm apa. Azt hiszem most már tudom mit kell tennem.
-Engem is beavatsz?-kíváncsiskott.
-Mivel teljesen összezavarodtam, de szeretem Leont és nem akarom tovább bántani ezért közlöm mindkettőjükkel, hogy most egyálatalán nem állok készen egy kapcsolatra sem, de szeretném ha barátok maradnánk amíg tisztázok magamban mindent és túllépek Diegon is.-mosolyogtam apa pedig egy puszit nyomott a fejemre.
-Te száz százalékban az anyádra ütöttél.-nevetett majd megint nyílt az ajtó.
-Zavarok?-dugta be a fejét Angie majd miután apa közölte, hogy neki most dolga van és elemegy a nénikém már bent is volt a szobába.
-Hát ez meg mi volt?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Még is mi?
-Hát ez. Igazán feltűnően kerültétek egymást. Ti összevesztetek.-fejtettem meg.
***Angie***
Na most már az unokahugomnak is leesett, hogy egy nagy vitán estem túl az apjával.
-Igen.-ismertem be lehajtott fejjel.
-De mi történt Angie?-kérdezte mire én belekezdtem a mesélésbe.
-Violetta valószínűleg apáddal el fogunk válni.-gördült le egy könnycsepp az arcomról.
-Mi? Mégis miért?-sápadt le teljesen.
-Hát ma közöltem vele, hogy kaptam egy lehetőséget Londonba 7 hónapra, hogy felvegyenek egy lemezt nekem.
-Hogy mi?-kerekedett el a szeme.
-Igen és én ezt elvállaltam. Egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki.-mondtam őszintén.
***Violetta***
-Angie magamra hagynál egy kicsit légyszíves? Ez mára túl sok nekem.-fogtam a fejem.
-Persze, de holnap megbeszéljük?-érdeklődött.
-Igen, de most nekem ez nem megy.-kezdtek potyogni a könnyeim.
-Vilu kérlek ne sírj.-kezdett bele ő is.
-Nem Angie ezt én nem bírom tovább! Ma kiderült, hogy megcsal az az ember aki a mindenem volt. Leon és Tomas szerelmesek belém, de én még mindig nem tudok velük mit kezdni erre te a legnagyobb bajban elmész. Apa össze fog omlani ha elváltok. Nem lehet így vége ennek. Menj és beszélj vele. Neked ez volt mindig is a nagy álmod. Én elfogadom ha elmész csak siess vissza.-mondtam remegő hangon.

-Köszönöm! Azt hiszem én most egyedül hagylak.-ment ki a szobából. Újra egyedül maradtam a gondolataimmal és foggalmam nem volt, hogy mit kéne tennem. Már abban sem voltam biztos, hogy ki vagyok és mit csinálok. A szintetizátoromhoz léptem és Leon dalát kezdtem el játszani. Akkor nem gondoltam senki másra csakis rá. Ő lett volna az egyetlen aki megtudott volna nyugtatni. A dal végén a gépemhez léptem és videóhívást indítottam. A második csengésre fel is vette.
-Szia Violetta.-szólt kimértem.
-Szia Leon. Sokat gondolkoztam és döntésre jutottam.
-Na halljuk.
-Nagyon megviselt, hogy Diegoval szétmentünk, de itt van Tomas aki csak egy barát, de még ezt sem tudom pontosan. Aztán itt vagy te akit szeretek, de folyton megbántok. Amíg nem tisztázok magamban mindent maradjunk csak barátok.
-Örülök, hogy így döntöttél.-enyhült meg és egy mosoly kúszott az arcára.
-Hát én ennyit akartam szóval szia.-köszöntem el, de ekkor újra hullani kezdtek a könnyeim.

-Diego miatt vagy ennyire szomórú?-nézett rám őszinte sajnálattal.
-Nem csak ő miatta. Igen nagyon megviselt, hogy megcsalt, de ott vagy te. Aztán Angie és apa akik lehet, hogy elválnak, mert Angie kapott egy munkalehetőséget Londonban 7 hónapra amit természetesen elvállalt mivel felvehetne egy saját lemezt.-meséletem el mindent részletről részletre.
-Ezt nagyon sajnálom, de azt montad, hogy miattam is? Még is miért?-tért a lényegre.
-Tudod miért? Mert bármi történik mindig téged bántalak és nem más csak te sérülsz. Csak fájadalmat tudok neked okozni és te ennek ellenére is szeretsz valami hihetetlen okból és ezáltal teljesen összezavarsz és nem tudok mit gondolni. Hisz te mondtad, hogy bármit megtennél csak, hogy boldognak láss.-hajtottam le a fejem.
-Látod Violetta ezért szeretlek ennyire. Soha nem tudsz nekem fájdalmat okozni, mert ha a közeledben lehet akkor csak jó történhet. Mindig próbálsz mindenkihez jó lenni és azért csattan rajtam minden, mert a legrosszabb időkben sem szállok le rólad és minden áron segíteni próbálok. Igen tényleg bármit megtennék, hogy mosolyogj és bármikor megtenném ha én láthatám elösször a mosolyod és akkor tudnám, hogy én tehettelek boldoggá.-nézett rám aranyosan.
-Látod Leon. Most is te csinálod. Teljesen összezavarsz és....-pirultam el.
-Zavarba ejtelek.-fejezte be mondatom nevetve.
-Nem igaz én csak.....
-Te csak belém bolondultál.-kúszott önelégült vigyor az arcára.
-Ennyire ne bízd el magad. Én ilyet egy szóval sem mondtam.-nevettem fel hitetlenül.
-De gondoltad.-folytatta a játékos vitánk.
-Azt te honnan tudod?-kérdeztem ravaszul mosolyogva.
-Én mindent tudok ami veled kapcsolatos.
-Óóó tényleg. Na halljuk mit tudsz?
-Elösször is a kedvenc virágod a rózsa.
-Melyik?
-A fehér.-vágta rá azonnal.
-Na és még mit tudsz?
-A kedvenc színed a lila és a parfümöd gyümölcsös vaniliás illatú.-mondta, de nem gondoltam, hogy tudja miért.
-Na és.....-kezdtem volna bele.
-Várj és azt is tudom, hogy azért ezt a parfümöt használod, mert anyukádnak is ilyen volt és ezáltal úgy érzed, hogy visszakptál belőlel egy darabot.
-Ezt honnan tudtad?-kerekedett el a szemem.
-Nem fontos. A lényeg, hogy tudom.
-Na és még mit?
-A kedvenc ételed a spenótos quesadilla. Imádod a lovakat a megszállotja vagy és nem utolsó sorban titokban mindig elképzelted, hogy milyen lenne velem az első csókod.-viccelte el a végét.
-Na figyelj Mr.Egó Vargas az utolsót kivéve minden igaz.-röhögtem hitetetlenül.
-Na és te mit tudsz rólam Castillo?-kezdett ő is kíváncsiskodni.
-Tudom ,hogy a Studion kívűl eljársz crossmotorozni és nagyon szereted amit csinálsz, de tudod, hogy ezt a tanárok nem néznék jó szemmel. A kedvenc színed a zöld és a kék. Olyan mint amilyen a motorod színe. Egy ember van akit ki nem állhatsz és az az én exem. A kedvenc ételed a mézes csirke és azthiszem kifogytam. Várj van még egy. Hihetetlenül nagy az egód és imádod ha valami rólad szól.-nevettem fel hangosan.
-Ami iszonyat jól áll nekem mivel téged is már félig meghódítottalak vele.-kacsintott.
-Engem nem ez fogott meg benned.-szóltam el magam.
-Szóval valami megfogott bennem? Ez már jó jel. Na és mi az?
-Az, hogy nekem megmutattad a másik oldalad is. Nem csak a vicces egós éned hanem azt is, hogy milyen vagy úgy amikor nem társasagban vagy. Teljesen más vagy. Lehet veled komolyan beszélni és akkora szeretet van benned mint még senkiben. Nagyon nagy szíved van.-ismertem be.
-Tudom.-mosolygott elégedetten. Ilyenkor az ember valami olyat vár, hogy te is igazán aranyos vagy vagy valami, de Leo nem mindig ilyen.
-Bunkó.-szalad ki a számon hirtelen.
-Nem ezt a választ vártad mi?-kezdett hangosan röhögni mire én duzzogva bontottam a vonalat. Egyből felbukkant a neve és én egy kis hezitálás után, de felvettem.
-Mi az?-kérdeztem sértetten.
-Na most komolyan Violetta. Szeretlek és ezt nem tudom elégszer elmondani. Ritka ha ezt én mondom elösszőr egy lánynak, de így van. Még nem nagyon éreztem ilyet és az elöbb csak meg akartlak kicsit nevettetni.-nézett rám azzal az idegesítően aranyos mosolyával.
-Jó semmi baj, de nekem lassan mennem kell, mert tudod itt már este van és holnap suli meg minden.
-Elengedlek ha holnap te fogsz hívni engem.-kacsintott.
-Ha szeretnéd akkor holnap hívlak én.-nevettem.
-Jó éjszakát Violetta.
-Jó éjt Leon.-hajtottam le a laptopom fedelét majd miután lezuhanyoztam egy kicsit szomórúan, de még is mosolyogva aludtam el.

1.évad 5.rész gyanakvás

Gyorsan telt az idő. Észre sem vettem és már csak 1 hét volt vissza, hogy Leon haza jöjjön. Az utobbi egy hónapban egyszer sem keresett ami fájt. Biztos megismert kint egy másik lányt, de ez engem nem kell, hogy érdekeljen hisz Diegoval vagyok együtt. Mondjuk mostanában vele sincs rendben minden. Egy héten max egyszer találkozunk sulin kívűl és ha plussz programot próbálnék szervezni mindig lemondja valami miatt. Félek, hogy már nem szeret igazán. Aztán ott van Tomas akivel mostanában rengeteg beszélek és ő megért engem. Van egy olyan érzésem, hogy felváltotta Leon szerepét és iránta érzek már egy kicsit többet mint barátság. Ma például reggel ő kísért a suliba. Amikor beértünk a studioba külön váltunk és én a szememmel Camit és Natyt kerestem, de helyettük csak Andrest és Maxit találtam akik nem hagyták szó nélkül a reggeli érkezésem.
-Vilu, Vilu, Vilu gyere csak ide.-karoltak át két oldalról a srácok.
-Sietnem kell. Mindjárt kezdődik az ének órám.-próbáltam menteni a menthetőt.
-Dehogy kell. Együtt lesz óránk.-nevetett fel Maxi.
-Igen, igen. Na mi történt, hogy reggel Tomassal érkeztél?-kérdezte Andres.
-Mi? Semmi.-nevettem kínomban.
-Ugyan már Violetta. Ismerünk és tudjuk, hogy baj van.
-Igen nagy baj van. Diego elhanyagol, Leonal egy hónapja nem beszéltem és csak Tomas aki megért enegem. Ő állt mellettem az utóbbi időkben ráadásul ő nem akarja megmondani, hogy mi a jó nekem.-fogtam a fejem.
-Nyugi. Nem lesz baj. Diego tényleg furcsa mostanában, de Leonal mi sem beszéltünk. Azt mondta, hogy dalokat ír amit a félévi koncertre szán.-jelentette ki Maxi.
-Azért nekem is hagyhatott volna ennyi üzenetet, hogy ne aggódjak miatta. Különben is már teljesen kivertem a fejemből.-mondtam büszkén.
-Lehet, hogy a fejedből kiverted, de szívedből nem fogod.-mondta Andres
-Az én szívemben csak Diego van meg...-akadt meg a szavam.
-Meg Tomas.-mondta Maxi.
-Mi ez...ez..
-Ugyan már Vilu mindenki látja, hogy mostanában ezerszer többet vagy Tom-al mint Die-vel.
-Persze, mert Diego elhanyagol.
-Na jó elmondom mit tudok. Tegnap Ludmilla és Naty látták őt egy másik csajjal a parkban sétálni és állítólag ma suli után is fognak találkozni.-suttogta Maxi.
-Na ennek a végére járok.-jelentettem ki határozottan majd bementem az ének terembe. Még mindig furcsa, hogy Leon nincs itt.
-Szia kicsim.-lépett oda a barátom és egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia Diego. Képzeld apa és Angie ma elmennek moziba gondoltam addig otthon filmezhetnénk egyet.-mosolyogtam kedvesen.
-Ne haragudj szerelmem, de én ma a szüleimmel megyek étterembe.
-Rendben. Semmi baj.-adtam neki egy puszit és leültem.
-Vilu ez meg mi volt?-kérdezte Cami miközben Fran és Naty is odahajolt.
-Hallottam, hogy múltkór Die egy lánnyal volt a parkba és, hogy állítólag ma is találkoznak erre én mondtam neki, hogy jöjjön át hozzán filmezni, de azt mondta nem tud, mert a szüleivel megy vacsizni.-részleteztem nekik a helyzetet.
-Akkor mit csinálsz?-kérdezte Fran.
-Meglesem ma a parkba Fedevel.
-Mit csinálsz ma velem?-dugta oda a fejét az unokabáttyám is.
-Meglessük Diegot aki ma egy lánnyal találkozik a parkban.
-Leütöm azt a gyereket ha megcsal.
-Várjatok Ludmi mondta a nevét.-szólalt meg Naty.
-Na hátha ismerjük.-néztem rá hirtelen.
-Valami L betűs volt.
-Laura?
-Nem La..Lar..Lara. Igen Lara.-örült meg, de nekem és Federiconak lefagyott a mosly az arcunkról.
-Nem az nem lehet.-mondta az unokabáttyám.
-Fede biztos nem így van.-fogtam meg a karját, de szrintem még saját magamat sem győztem meg.
-Ha az a gyerek lenyulta a barátnőm akkor én megölöm.
-Ha Lara így átvert akkor soha nem bocsájtok meg neki.-könnyeztem be, de hirtelen megjelent Tomi.
-Violetta gyere egy kicsit.-állított fel és kimentünk a terem ajtaja felé.
-Mond mi az?-kérdeztem visszafolytott sírással.
-Nem tudtam nem meghallani a beszélgetésetek. Jól vagy?-kérdezte mire én csak szorosan átöleltem.
-Nem Tomas, nem vagyok jól! Az akit eddig a legjobb barátomnak hittem és az aki a legfontosabb a számomra azok ketten lehet, hogy együtt vannak? Ráadásul Diego képes lenne megcsalni az unokatestvérem barátnőjével és az én egyik nagyon jó barátommal?
-Shhh! Nem lesz baj. Én itt vagyok.-puszilt meg.
-Te mindig itt vagy nekem. Látod most sem akarod megmondani, hogy mit tegyek csak próbálsz felvidítani. Ezért is szeretlek annyira.-adtam neki én is egy puszit majd gyorsan visszamentünk a terembe. Hamarosan megérkezett Angie.
-Na sziasztok srácok! Kezdhetjük is az órát.-köszöntött minket vidáman.
-Angie lenne egy dalom.-állt fel Maxi.
-Na halljuk.-mosolyodott el kedvesen a nénikém.
-Ezt a dalt Le...Leon írta csak kérte, hogy mutassam meg neked meg a srácoknak. Már hetek óta ezen a dalon meg egy másikon dolgozik.
-Rendben gyere csak.
-Jövök.-állt fel és a zongorához állt.
-Na és mi a címe a dalnak?
-Ezer élettel ezelött.-monda Maxi és rám pillantott mire nekem megremegett a gyomrom. Amikor látta, hogy tartom vele a szemkomtaktust játszani kezdett.

Mikor a tükörbe nézek
Csak a te tükörképed látom
A szemeid
Ablakok
Egy jobb világra

Mint a tűz télen
Úgy adsz meleget a világomnak
Feltétel nélküli szerelem
Amit érzek
Mikor veled vagyok

Mondd, hogy ez valódi
Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt

Mikor lélegzem téged érezlek
Harmónia tölti ki a mellkasom
A te hangoddal
Nincs több félelem a szívemben

Nélküled tökéletlen lennék
A nap sem kelne fel, ha te nem vagy nekem,
oh, ez szerelem
Feltétel nélküli, amit érezek
Mikor veled vagyok
Mondd, hogy ez valódi

Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt
Már szerettelek.-fejezte be a dalt mire nekem könnyek gyűltek a szemembe. Maxi látta és elmosolyodva bólintott. Jelezte, hogy ez a dal tényleg nekem szólt. Én kérdőn néztem rá mire csak annyit tátogott, hogy: Mert SZERET!

-Maxi hisz ez csodás. Mond meg Leonak, hogy ez valami fantasztikus és duettnek nagyon csodás lenne.
-Ha estleg megengeded akkor most is tudunk vele videóhívást indítani.-mosolygott.
-Az csodás lenne.-csapta össze a tenyerét Angie.
-Pillanat már hívom is pötyögött a telefonján.
-Szia Maxi.-hallottam azt a bizonyos hangot.
-Hali Leon. Épp ének órán vagyunk. Az elöbb mutattam meg a srácoknak a dalodat.
-Na és tetszik nektek?-érdeklődött mire mindenki hangosan felkiáltott, hogy igen és füttyögtek.
-Leon arra gondoltam, hogy ez akár lehetnek duett is a félévi koncerten már csak meg kell hallgassunk téged a lányokkal és akivel a legjobban tudsz énekelni értelemszerűen az lesz a párod.
-Rendben. Köszönöm!-mosolygott.
-Tudom, hogy itt nem annyira jó, de elénekelnéd?-kérdezte Cami.
-Persze.-kapta kezébe a gitárját és megállapodott a tekintete rajtam. Cami és Naty hirtelen rámvitték tekintetüket majd újra a kamerába mosolyogtak. Amikor Leo énekelni kezdett nekem újra felkeltek azok a bizonyos pillangók a gyomromba. Ő ezt észrevette, hogy mennyire zavarba vagyok és a dalba belemosolyogva rámkacsintott, de ez a többieknek fel sem tűnt egy két ember kivételével. A dal végén mindenki füttyögni kezdett. Leon gyorsan elköszönt és csak annyit mondott, hogy majd este hívlak. Gondoltam ezt Maxinak mondta.
-Na srácok azt hiszem vége is az órának. Sziasztok.-köszönt el a nénikém majd elment.
-Maxi annyira jól énekeltél.-szaladt oda Cande a barátjához és egy puszit nyomott neki az arcára.
-Köszönöm kicsim.-ölelte át Maxi.
-Violetta jól láttam vagy jól láttam, hogy Leon rádkacsintott?-lépett oda Fran vigyorogva.
-Azt hiszem.-mondtam félve.
-Wáááá.-sikítozott.
-Shhh. Fran csendben.-csititottam nevetve.
-Jolvan bocsika, de akkor mi lesz Diegoval.
-Mi lenne? Őt szeretem még mindig hacsak ma ki nem derül, hogy megcsal.-hajtottam le a fejem
-Én mindig tudtam, hogy ez a gyerek csak bántani akar.-lépett oda Fede.
-Federico ezt nem tudhatjuk. Lehet az egész csak mese és nem is Laraval találkozott.-öleltem át szorosan.
-Kicsim holnap elmehetnénk fagyizni.-lépett oda Die és egy puszit adott a homlokomra.
-Rendben.-mosolyogtam őszintén.
-Megyünk Pablo órájára?-nyujtotta a kezét mire én rákulcsoltam az újjaim az övére.
-Hát persze.-nevettem és kimentünk a teremből, de elötte még visszanéztem a srácokra és egy nem tudom mi van arckifejezéssel elmentem.
-Mostanában nagyon furcsa vagy.-momdta és átkarolt a drekamnál.
-Hát inkább te. Lemondod az összes közös programunk és alig találkozunk. Ma is Tomas kísért el a suliba.-tört ki belőlem az igazság.
-Már mondtam, hogy igyekszek több időt tölteni a szülieimmel.-hajtotta le a fejét miközben megállt.
-Szerelmem tudod, hogy mennyire szeretlek és azért bizonytalankodom ennyit, mert félek, hogy egy napon elhagysz.-könnyeztem be.
-Soha nem foglak elehagyni. Szeretlek Violetta.-fogta két keze közé az arcom és már majdnem elcsattant az első csók, de Fede megszakította.
-Vilu szükségem van rád most.-ragadta meg a kezem és elhúzott magával a nagyterembe.
-Mi bajod?-méregettem.
-Mond el, hogy miért szereted Diegot.
-Mert a baráto és sokat köszönhetek neki. Ha ő nincs nem járhatok ide, soha nem békülök ki apuval és te soha nem kerülsz ide.-vázoltam a helyzetet.
-Na és Tomast?-mert jó barát és rámhagyja a döntéseket ráadásul segíttett átvészelni ezt a nehéz időt.
-És Leont miért?-tért a lényegre.
-Ő vele egyszerűen jól érzem magam, szeretek vele beszélgetni, énekelni és táncolni is. Mindig megnyugtat az ölelése és amikor megpuszil abba a gyomrom is beleremeg. Ja és mindig megnevettet. Még a legrosszabb napjaimon is mosolyt csal az arcomra.-ábarándoztam el túlságosan is.
-Na és látod a három között a különbséget?-fogta meg a vállam és a tekintetét az enyémbe fúrta.
-Pontosan mire is célzol?-próbáltam megérteni.
-Arra, hogy Diegoval szimplán azért vagy, mer sok mindent köszönhetsz neki és úgy érzed ha jársz vele azzal meghálálhatod mind azt amit tett. Tomast csak úgy szereted. Őnolyan kint a barátod csak fordítva más. Leont viszont igazán szereted. Iránta kezded most érezni azt a feltétel nélküli szeretet. Hozzá nincs okod amiért szereted. Ő egyszerűen úgy tökéletes neked ahogy van. Vedd már észre, hogy elkezdted megszeretni.-mosolygott.
-Nem az nem lehet. Én Diegot.....-kezdtem bele.
-Semmi Diego. Neked már rég nincs Diego. Jó persze szereted, hosszú ideig tartott amkapcsolatotok, de már rég nincs semmi.-mondt meg se várva a válaszom.
-Most felejtsd el ezt a hülyeséget. Én szeretem Diegot.-hagytam volna ott, de megérkeztek a srácom és Pablo.
-Sziasztok. Kezdhetjük is az órát.-mondta.
-Szia Pablo.-köszöntünk egyszerre.
-Na srácok. Párokba rendeződünk és minden páros elénekel egy duettet. Akinek meg nem jut pár az szólózik. Jelen esetbe Diegona nem volt párja mivel engem elragadott Feder. Igazságszerint nem emlékszem arra, hogy a többiek mit adtak elő, mert Federico mondatai belemásztak az agyamba és egész órán ezen kattogtam, de nem jutottam semmire. Pablo órája után volt még két óránk. Egy Gregorioval és egy Pabloval. Ahogy ezeknek vége lett következett az igazság pillanata. Meg kellett tudnunk, hogy Diego milyen csajjal járkál össze. Hazasiettünk az uncsitesommal, de még enni sem ettünk csak átöltöztünk és ledobtuk a cuccaink. Én egy egyszerű ruhát vettem fel és kész.

 Elköszöntem apuéktól és indulhattunk is a parkba.

1.évad 4.rész Én Diegot szeretem

Hirtelen azt vettem észre, hogy lefékez a kocsi és nekem kinyílik a szemem. Szóval az egész csók csak egy álom volt? Valószínűleg igen mivel Leon feje az ölelmbe volt és még mindig aludt.

Elmosolyodtam rajta és megkönyebbültem, hogy nem csaltam meg Diegot hisz szeretem. Miköben beleturtam Leo hajába egy puszit is nyomtam az arcára hátha felébred. Jól gondoltam, mert egyből kipattantak a szemei és rámnézett közben pedig mosolygott.
-Jó reggelt álomszuszék. Megérkeztünk a reptérre.-nevettem.
-Kérek egy csókot és akkor felkelek. Tudod mint csipkerózsika.-hozta a elő humorát .
-Már az elöbb kaptál egy puszit az arcodra.-mondtam kicsit megszeppenve.
-De én a számra kérem.-húzta tovább az agyam majd nevetve felült.-Tudod, hogy csak hülyülök ugye?-nevetett.
-Persze.-nevettem én is elvörösödve.
-Hulla sápadt voltál amikor kértem egy csókot.-jelentette ki.
-Igen mivel én Diego barátnője vagyok.-tereltem a témát.
-Hazudsz! Tuti, hogy nem csak ez a bajod.-mosolygott sejtelmesen.
-Jó igazság szerint......izé....én....én még....nem......nem cs...nem csókolóztam.-nyögtem ki.
-Még soha?-nézett rám meglepődve.
-Nem még nem.-csavartam a hajam az újjamra.
-Ez nem baj. Szerintem aranyos. Diego tényleg szeret.-ismerte be.
-Hát igen.
-De attól te engem is szeretsz.-nevetett és egy puszit nyomva a homlokomra kiszállt, hogy kivegye a csomagokat. Minden ugyan úgy történt mint az álmomba egy apró bökkenőt kivéve.
-Gyerekek búcsúzattok el nyugodtan. Mi addig felszállunk a gépre.-szólaltak meg a szülei és mi hirtelen kettesbe maradtunk.
-Hát akkor 3 hónap múlva találkozunk.-mondtam.
-Igen, de én kérek valamit búcsúzóul.-mutatott a szájára mire én elnevettem magam.
-Nem Leon! Bírlak kicsit jobban mint kéne, de nem.-mondtam.
-Nem tudnál nekem ellen állni.-nevetett fel.
-Dehogynem.-közöltem egyszerűen.
-Fogadunk?-húzott magához a derekamnál fogva és ászorosan átkarolt a két kezével.
-Leon ezt ne.-szóltam erőtlenül.
-Tólj el.-suttogta.-Látod nem megy. Szeretsz csak még magadnak sem látod be.-puszilta meg az arcom mire én szorosan magamhoz öleltem.
-Szeretlek, de Diegot jobban.-mondtam.
-Tudom, de én téged mindennél jobban.-suttogta mire nekem az egész testemen végigfutott a hideg és a gyomrom remegett.
-Vigyázz magadra. Kérlek!-toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Vigyázok ha te is.-kacsintott én meg mosolyogva megpusziltam.
-Én mindig.-nevettem.
-Utolsó próba.-húzott megint hirtelen magához én meg alig tudtam megállni a lábamon. Sőt lehet már ő tartott engem.
-Szia.
-Szia.-engedett el magabiztosan és elsétált. Én hívtam egy taxit majd egyenesen haza mentem. Tudtam, hogy szeretem, de azt is tudtam, hogy Diegot mégjobban. Diegonak sok mindent köszönhetek. Ezzel a tudattal léptem be a  szobám ajataján. Hát mit nem mondjak nagy meglepetés fogadott. Die járkált fel alá a szobámba idegesen a telefonját szorongatva.
-Mégis merre voltá, hogy nem tudtad felvenni a telefont?-kérdezte idegesen.
-Leont kísértem ki a reptérre.-hajtottam le fejem.
-Értem.-mondta kimérten.
-Haragszol?-kérdeztem félve.
-Dehogy csak nagyon aggódtam.-húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Tudod, hogy én mennyire szeretlek?-bújtam oda hozzá.
-Nem mennyire?-suttogta a fülembe.
-Nagyon, Nagyon, Nagyon.-vörösödtem el mire ő nyomott egy puszit a számra amitől meglepődtem, de tetszett. Nem csók volt csak egy szájra puszi.
-Mi az?-kezdett fürkészni.
-Nem akarlak elveszíteni.-mosolyodtam el.
-Soha nem fogsz.-ölelt át szorosan én meg belekapaszkodtam a nyakába mire ő felkapott és elkezdett velem pörögni. Ennek az lett az eredménye, hogy ráestünk az ágyra és Diego nevetve elkezdett csikizni.
-Ne Die neeeee!!-sikítoztam.
-Mi folyik itt gyerekek?-lépett be apu nevetve a szobába.
-Öhm..mi..mi csak játszottunk.-nevettem zavaromba.
-Nekem mindegy, de vacsora van. Diego te is maradsz?-érdeklődött apa.
-Nem köszönöm! Ma a szüleimmel megyek vacsorázni.-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra és mindenkitől elköszönve elment.
-Mielött még elmennénk vacsizni beszélhetnék az unokahugimmal?-lépett be Federico.
-Persze!-szólt apu majd kiment.
-Na mi az?-kérdeztem miközben leültem az ágyra.
-Miért kaptam olyan sms-t Leontol mielött felszállt a gépre, hogy olyan boldog mint még soha és ha megérkezett Parisba mindent el fog mesélni?
-Én nem tudom.-hazudtam, de esélytelenül.
-Vilu ne hazudj. Jól ismerlek téged is és a legjobb haveromat is. Mi történt?-kérdezte mire én előkaptam a gitárom és játszani kezdtem egy dalt.

Valamit elmondanék neked,
Ami bántja a szívemet.
Tudod, hogy te vagy mindenem,
Neked adnám az életem.-énekeltem Fede pedig tágra nyílt szemekkel figyelt.
-Na milyen?-érdeklődtem.
-Nagyon jó, de ezt kinek írtad?-kívancsiskodott.
-Senkinek. Csak úgy.
-Nem lehet, hogy Diegonak, mert történt ma valami amiről nekem kéne elöbb tudnom?-kérdezet.
-Na jó.-mondtam és elmeséltem a mai napom ő meg lefehérdve hallgatott.
-Tehát tisztázzuk. El akartad kísérni Leont a reptérre és még a szüleinek otthon azt mondtad, hogy együtt vagytok.-vázolta fel.
-Igen.
-Ezen Leon meglepődött, de hálás volt, mert így csak három hónapra mennek el.
-Ahogy mondod.
-Aztán akocsiba bevallottad neki, hogy többet érzel iránta mint barátság, de kevesebbet mint szerelem. Utána mindketten elaludtatok és te azt álmodtad, hogy megcsókol a reptéren.
-Pontosan.
-Amikor megállt a kocsi Leon feje az öledbe volt és amikor kinyította a szemét kért egy csókot, de csak puszit adtál neki az arcára. Miután kiszálltatok a kocsibol és a szülei felültek a gépre be akarta bizonyítani, hogy meg tudna csókolni, mert te hagynád. Ráadásul kétszer is megpróbálta és te mind a kétszer elvesztetted a fejed. Utána meg egy puszival és egy öleléssel elváltatok.
-Igen, de kifelejtetted, hogy azt mondta: "Én mindennél jobban szeretlek Violetta."-jelentettem ki mire Federico lányosan ugrándozva azt kiabálta, hogy Leonetta.
-Fede Shhhh.-csititottam.
-Bocsi. Leonetta, Leonetta, Leonetta.-suttogta és ovatosan ugrált az ágyamon majd a párnámat szorongatva feküdt az ágyon.
-Mit csinálsz?-nevettem.
-Elképezelem, hogy mit fogsz csinálni lefkevés elött. Nézd.-dőlt vissza a párnával a kezében az ágyra és miközbe azt szorongatta a plafont bámulta "szerelmesen" és azt mondogatta, hogy: Leon azt mondta szeret. Aztán elgondolkozott és így fojtatta tovább: "De én Diegot szeretem, de Leont is csak nem úgy mint Diet. Nem tudom össze zavarodtam."
-Federico elég!-nevettem és lementünk enni.
-Szia Vilu. Nem is láttam, hogy hazaértél.-puszilt meg Angie.
-Csak, mert útközben eszembe jutott egy dal és azonnal le akartam írni és ezért nem szóltam, hogy hazaértem.-mondtam.
-Értem egyébként Lara vacsi után jön, hogy itt aludjon nálad.-jelentte ki.
-Hát jó.-nevettem.
-Ezaz itt alszik a barátnőm.-örvendezett Fede, de hamar elvettem a kedvét.
-Max egy puszit kapsz tőle utána jön, hogy átbeszéljük az estét.-röhögtem ki.
-Ne már.-hajtotta le a féjt.
-Tudod mit? Ha Lara beleegyezik ott aludhatsz ma nálunk, mert ma én is szívesen beszélgetnék veled.
-Jó.-örült meg.
-De holnap este az enyém vagy.-jelentette ki Angie amire nem mondhattam nemet.
-Hát persze.-mosolyodtam el és nekiláttam a vacsinak ahogy a többiek is. Miután mindent elfogyasztottunk megérkezett a barátnőm.
-Sziasztok! Jó estét.-lépett be mire én a nyakába ugrottam.
-Olyan jó, hogy itt vagy. Sok mindent kell meséljek.-örvendezten.
-Hát az tuti.-lépett oda Fede is és egy csókkal köszöntötte a barátnőjét. Eztán megbeszéltük, hogy Federico is velünk alszik ma. Gyorsan elmentünk mind fürdeni és be is vonultunk a szobába. A nagy beszélegetések közepette eszembe jutott az első része a dalnak. Gyorsan odaszaladtam a zongorához és játszani kezdtem.

Érzem, hogy valamit mondanék neked
Ami bántja a szívem, és fáj nekem
Szeretlek, hidd el oda vagyok érted
Remélem, most már te is megérted
Megpróbálok mindent érted,
Figyelj rám és vedd már észre
Azt amit érzek és gondolok
Ha kéred mindig ott vagyok.

Refrén:
Valamit elmondanék neked,
Ami bántja a szívemet.
Tudod, hogy te vagy mindenem,
Neked adnám az életem.-énekeltem.
-Na milyen lesz?
-Érdekes.-feleték egyszerre.
-Nem tetszik?-bizonytalanodtam el.
-De, de ezt Diegonak írtad?-kérdezte Lara.
-Nem. Én ezt csak úgy írtam.-feleltem majd duzzogva elvonultam az íroasztalomhoz.
-Jaj Violetta ne már. Most ne duzzogj. Inkább énekljünk.-mondta Fede és felkapta a gitárom majd az En Mi Mundot kezdte játszani. A dal végeztével már készültünk is aludni mivel későre járt. Már éjjel volt és mi még gitároztunk. Épp indultam az ágyamhoz amikor megcsörrent a telefonom amire mindhárman felkaptuk a fejünket.
-Leon az.-mondtam halkan, de mégis boldogan mire a hülye unokabáttyám lányosan ugrándozva tapsikolt, Lara meg csak furán méregetett.
-Vedd már fel.-noszogatott Federico.
-Hálo.-mosolyogtam.
-Szia Violetta. Megérkeztem és gondoltam szólok.
-Ennek örülök.-mondtam őszintén.
-Felébresztettelek?-kérdezte azonnal.
-Nem épp Fede meg Lara van nálam és beszélgetünk.-meséltem.
-Na és ők mit csinalnak?-érdeklődött kedvesen.
-Lara már be van takarózva, Federico pedig lányosan ugrándozik mellettem és halkan sikongat.-vázoltam a helyzetet mire a vonal túl oldalán hangos röhögés hallatszott.
-Nem csalódtam a haveromba.-mondta még mindig nevetve.
-Nekem már az agymara megy.-fogtam a fejem mosolyogva.
-Leonetta, Leonetta.-kántálata.
-Kuss már.-förmedtem rá, de azonnal elröhögtem magam.
-Mi az a Leonetta?-érdelődött.
-A neved és a nevem össze rakva.-jelentettem ki elvörösödve.
-Ez tetszik.-mondta és én tudtam, hogy most önelégülten vigyorog.
-Engem meg már kikészített vele.-meséltem és közben rácsaptam egyet az uncsitesómra.
-Diegoval mi a helyzet?-komolyodott el.
-Semmi. Nem haragudott csak aggódott értem.
- A fenébe.-mondta.
-Mi az?-kérdztem.
-Tényleg jó dolgod van vele. Ő igazán szeret. Ne veszítsd el ha tényleg szereted.-mondta és tudtam, hogy őszíntén gondolja.
-Rendben, de téged sem akarlak.-jelentettem ki félve a választól.
-Engem soha nem fogsz. Én mindig szeretni foglak.
-Míg a szívem meg nem szűnik dobogni.-vörösödtem el.
-Talán még az után is.-suttogta és egyszerre tört ki belölünk a nevetés.
-Na jó ez túl alkonyatos volt.
-Az, de én tényleg így gondoltam.-váltott komolyra amitől ösztönösen én is az lettem.
-Tudom. Én is valami hasonlót érzek,de.....-nem várta meg, hogy befejezzem.
-Diegot jobban szereted. Tudom, de lesz ez még így sem. Most pedig jó éjszakát.-mondta.
-Jó éjszakát.-mosolyogtam majd leraktam a telefont.
-Na összejöttök?-ugrandozott Federico.
-Az álmaidban életem.-nevettem mire ő teljes letargiába esett és mint egy zombi úgy járkált, mert azt hitte, hogy tényleg öszzejövünk.
-Jó éjszakát mindenkinek.-szólalt meg Lara.
-Jó éjt.-mondtam, de Fede csak bólintott egyet és lefeküdte. Ez is egy hosszú nap volt viszont én annyira nem voltam fáradt, hogy még egy órán keresztül mosolyogva bámultam a plafont a párnámat szorongatva. Hülye Federico. Mindig igaza van, de akkor is jobban szeretem Diet és ezt halálosan komolyan gondoltam.

1.évad 3.rész Csak barátok

Vége van az első hétnek a suliban. Az első héten mindig csak dalokat írunk és készülődünk. Na jó igazságszerint az egész első fél évet végig gyakoroljuk, mert a fél évi koncert mindig jobb kell legyen mint az év végi. Hogy miért? Mert a fél évit közvetíti a Youmix szerte a világon. Mondjuk aki szeret táncolni és énekelni annak ez nem teher. Tehát nálunk senkinek nem gond. A multkori mozi igazán nem jól sikerült. Nem még ne volt meg az első csókom és hatalmas gratuláció Diegonak amiért nem hagyott el. Miért hagyott volna el? Mert az apámmal kellett végig ülje az előadást és ez még nem minden. Apukám kettőnk között ült. Megbeszéltük, hogy legközelebb csak nap közbeni programot szervezünk éppen ezért ma elmegyünk piknikezni. Remélem ma megtörténik amire a mozinapon nem került sor. Reggel egy egyszerű kis ruhát vettem fel és begöndörítettem a hajam. A sminkem is nagyon szolíd volt. Fogat mostam és már mehettem is le.
-Jó regggelt mindenkinek.-köszöntem boldogan.
-Neked is.-mondták egyszerre.
-Fede üzenem Laranak, hogy este nézzen be. Jó lenne egy csajos estét tartani.-ültem kda az asztalhoz.
-Oké. Benne vagyunk.-váltott lányos hangra.
-Nem, nem. Most tényleg csak lányok.-nevettem és egy pirítóst elvéve az asztalról indultam is a suliba.
-Várj én is megyek.-állt fel Federico is.
-Oké. Sziasztok.-intettem és elindultunk.
-Még mindig haragszol apukádra?-karolta át a vállam.
-Nem, de akkor sem volt jó, hogy eljött a randimra.
-A csók miatt mondod ezt?
-Nem dehogy is. Lehet, hogy nem csókolóztam még, de komolyan minek is? Nem attól vagy szerelmes valakibe, mert csókolóztatok. Nem muszáj összeérinteni az ajkatok, hogy kimutassátok mennyire szeretitek egymást. Ha szeretsz valakit azt anélkül is tudod. Elég megismerned és tudod, hogy szereted. Például nézzünk engem és Die-t. Még soha nem történt meg még is egy éve együtt vagyunk. Amikor énekelünk olyan mintha a felhők között járnék. Ha megölel vagy csak megérint lebénulok. Vele minden olyan csodálatos. Tudom fiatal vagyok még és ki tudja mit hoz a jövő, de nem is ez a lényeg. A mának kell élni. Muszáj elkövetnünk hibákat, hogy tanulhassunk belőle. Az is lehet, hogy Diego és én nem leszünk örökké együtt mint az álmaimban, de ki tudja. Ezért nem a jövőben kell élni hanem a jelenben.-mondtam el a véleményemet.
-Hű Vilu. 14 éves létedre igen felnőttesen gondolkozol. És tudod mit? Igazad van. Nem attól szeretünk valakit ha ajándékokkal halmozzuk el vagy ha megcsókoljuk. A szeretet vagy a szerelem nem kézzel fogható, az egy érzés ami mindenkiben van valaki vagy valakik iránt.
-Pontosan.-nevettem.
-Amúgy mi van Leonal és Tomassal?
-Barátok vagyunk.-jelentettem ki miközben beléptünk a suli ajtaján.
-Oké. Biztos, de nekem most mennem kell órára.-puszilt meg és eltünt.
-Szia szép lány.-lépett mellém Leo.
-Á szia Leon.-lepődtem meg.
-Hogy telt a hétvégéd?-érdeklődött.
-Hát olyan átlagosan. Na és a tiéd?
-Hát találkoztam apukáddal meg Angievel és nagyon jót beszélgettünk.
-Aha ez tök jó. Várj mi?-álltam meg.
-Nyugi nem esett olyanról szó. Azthiszem.-tűnődött el.
-Szóról-szóra mesélj el mindent.-kérleltem őt.
-Mit kell elmesélni?-lépett mellém a barátom és miközben adott egy puszit átkarolta a vállám.
-Semmit. Na léptem csáo.-jelentette ki és elviharzott.
-Ennek meg mi baja?-érdeklődött Die.
-Hagyd most még barátkozunk. Ez az elején normális.-rágtam a szám szélét miközben bementünk a táncterembe.
-Violetta, Diego késtek. Álljanak a helyükre! Most!-ordította el magát a tanár. Mi szó nélkül beálltunk a többiek mellé és táncolni kezdtünk. Az óra eleje nyugisan telt viszont a közepe fele kibukott a bili.
-Ajjaj most baj lesz.-mondta Broduey halkan miközben Gregorio leállította a zenét.
-Camilla maga mit csinál. Komolyan ha ezt nem tudja megcsinálni akkor már az alaplépésemre is képtlen.
-Tudja mit Gregorio? Elegem van! Folyamatosan úgy kezel minket mintha dedósok lennénk. Képzelje el meg tudom csinálni az alap lépéseket.-kelt ki magából.
-Maga szemtelen taknyos. Mit képzel? Nem nevelték meg otthon?
-De megneveltek. Táncikáljon csak egyedül. Na viszlát.-viharzott ki a teremből.
-Jaj, Cami, Cami mit csináltál?-fogtam a fejemet. Óra végén az első dolgom az volt, hogy megkeressem őt. Épp Angie vígasztalta az ének terembe.
-Camilla minden rendben?-öleltem meg.
-Persze csak kiborít ez az ember.-mérgelődött.
-Jó Cami nyugi. Én majd beszélek Gregorioval a szünetben. Addig menjetek át a nagyterembe és készüljetek az előadásra.-simította meg a vállát és elment.
-Kicsim minden rendben?-lépett oda Maxi.
-Te meg se szólalj Maximiliano. Miért nem álltál ki mellettem?-háborodott fel és elviharzott.
-Most mit csináltam.-kérdezte csalódottan.
-Te semmit csak nincs jó napja és ez az óra után nem is csoda, hogy nem kedves.-öleltem meg.
-De most mit csináljak?-kérdezte.
-Azt javaslom vidd el moziba, hogy oldjátok a feszültséget.-mosolyogtam.
-Te egy zseni vagy Vilu. Köszi!-adott egy puszit és elment. Én is kimentem egy kicsit a parkba sétálni, mert csak fél óra múlva kezdődik az óra.
-Szia Violetta.-sétált mellém Tomi.
-Hali Tomas.-húztam mosolyra a számat.
-Hogy, hogy erre?-érdeklődött.
-Ki akartam szellőztetni a fejem egy kicsit.
-Egy kicsit?-nevette el magát.
-Igen Tomas egy kicsit szóval hagyj egyedül!
-Jó már itt sem vagyok.-sértődött meg.
-Ne Tomi várj.-ragadtam meg a karját.
-Mi van?
-Nem akartam ilyen bunkó lenni csak mostanában nincs minden rendeben.-fogtam a fejem.
-Baj van?-nézett a szememben.
-Csak annyi, hogy mostanában mindenki bele akar szólni az életembe.
-Ki az a mindenki?
-Fran, Cami, Maxi, Angie, Apa, Lara, Federico és.....és szinte az összes barátom.-adtam ki magamból.
-Én nem szólók bele és nekem bármikor bármit elmondhatsz.-simított végig a karomon mire én elmosolyodtam.
-Igen rád mindig számíthattam. Még akkor is amikor folyamatosan követtél. Tényleg köszönöm, hogy vagy nekem.-pusziltam meg amibe belepirultam.
-Igazán nincs mit.-ölelt meg.
-Khm.....khm....-hallottam a hátam mögül. Amikor megfordultam Diego állt elöttem.
-Kicsim ez nem az aminek látszik. Meg tudom magyarázni.-mentem oda hozzá.
-Mindegy menjünk.-karolta át a vállam.
-Nem haragszol?-néztem rá furán.
-Nem miért? A barátod és különben is erre még nem volt példa.-puszilt bele a hajamba. Tényleg nekem van a leg aranyosabb és megértöbb fiúja az országban. Mikor visszamnetünk a nagyterembe már mindenki ott volt.
-Na most, hogy mindenki megérkezett akkor kezdhetjük is. Leon, Violetta, Maxi, Fede, Naty és Andres színpadra.-intett Pablo mi meg tettük a dolgunkat. Annyira élveztem az éneklést. Amikor éneklek olyan mintha nem lenne más csak a zene és én. A dal végén a tanárok tapsoltak és miközben lejöttünk a színpadról valakinek megcsörrent a telefonja. Aztán már csak annyit láttam, h Leon sétál ki a füléhez fogott telefonnal. Vajon ki hívhatja ilyenkor? Kíváncsian néztem utána, de egy kis idő után eltünt a látókörömből.
-Csodás volt srácok. Igazán tehetségesek vagytok. Az az energia ami áradt belőletek a színpadon valami hihetetlen volt. Biztos vagyok benne, hogy Camiék dala is ilyen jó lesz.-mondta Angie amikor Leo tért vissza hulla sápadt arcal.
-Pa...Pab...Pablo..el...kell...mondanom valamit.-mondta akadozva és erőtlenül.
-Itt a srácok elött vagy???
-Itt most mindenki elött.-vett erőt magán.
-Mond csak nyugodtan.
-Családi okok miatt elköltözünk egy időre vagy talán örökre ezért nem járhatok tovább a Studioba.-hajtotta le a fejét. Mindenki elkerekedett szemekkel nézett és csak én voltam képes odamenni megölelni aminek úgy tünt örült, mert elmosolyodott.
-Akkor már nem jössz vissza?-kérdezték a többiek csalódottan.
-Nem tudom.-csóválta a fejét.
-Srácok én biztos vagyok benne, hogy Leon vissza fog jönni és nem megy el örökre.-jelentette ki Pablo. Én pont akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretem Leont és milyen fontos. Persze nem szerelemből, de akkor is. Elkezdődött a mozgolódás és mindenki megölelte őt. Még a szerelmem is kezet fogott vele és erre büszke vagyok.
-Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell, mert nemsokára indul a gépünk.
-Máris?-kérdeztük egyszerre.
-Igen.-bólogatott szomórúan majd kisétált. Én jeleztem Diegonak egy intéssel, hogy majd jövök. Azonnal utána futottam és a nevét keztem kiáltozni.
-Leon, Leon!-loholtam utána mire ő hirtelen megállt és hátra fordult.
-Hát te meg?-nézett értetlenül.
-Ki szeretnélek kísérni a reptérre. Nem akarom, hogy így menj el.-néztem rá szomórúan.
-Köszönöm!-ölelt át szorosan.
-Nincs mit, de menjünk, mert lekésítek a gépet.-mosolyogtam majd elindultunk hozzájuk. A házuk elött kicsit megtorpantam, mert még sohasem voltam náluk és egy kicsit bepánikoltam amit ő megérzett.
-Mi a baj?
-Hát csak....én még....szóval...-hebegtem habogtam.
-Azt akarod mondani, h még soha nem voltál nálunk?
-Igen.-pirultam el.
-Akkor most már leszel.-mondta és az újjait az enyémre kulcsolta majd bementünk.
-Sziasztok gyerekek.-köszöntött minket az apukája.
-Sziasztok ő a barátnőd kisfiam?-jött oda anyukája is.
-Igen ami azt illeti igen és ugye nem lesznek el sokáig? Vissza jönnek majd?-érdeklődtem mire Leonak elkerekedtek a szemei.
-Nem szeretnénk elrontani a fiúnk boldogságát és most, hogy látjuk még te is ide fűzöd ezért igyekszünk hamarabb visszajönni. Egyébként, hogy hívnak?
-Jaj, de illetlen vagyok. Violetta Castillo.-nyújtottam a kezem.
-Maria Gonsales.
-Roberto Vargas.-fogtak velem kezet.
-Biztos te vagy az a Violetta akiről már annyi mindent hallottunk. A fiúnk nagyon szeret téged. Amikor még Farnnal volt együtt volt egy este amikor sírt miattad. Nem akarta megbántani Frant, de nagyon szerelmes volt már akkor.-mesélte az anyukája mire én fülig vörösödtem.
-Vilu szerintem menjünk ki a kocsiba.-ragadta meg a karom és a bőröndjeit majd kimentünk és beültünk a kocsiba.
-Igaz amit a szüleid mondtak?-fordultam vele szembe.
-Az most lénygtelen, de te miért mondtad azt, hogy együtt vagyunk?-komolyodott el.
-Nem akartam, hogy esteleg örökre elmenj és ne járhasd itt ki a sulit. Hiányoznál is és ez a te boldogságod amit senki nem tehet tönkre.
-Köszönöm!-ölelt magához.
-Nincs mit, de ezért minimum hetente egyszer felhívsz.-emeltem fel a mutatóujjam, de a végére elnevettem magam.
-Mindenképp.-röhögött ő is.
-Na srácok indulás.-ültek be a szülei.
-Violetta te mivel jutsz haza?-érdeklődött Leon apukája.
-Taxival.
-Nem azt nem hagyom, hogy egyedül menj Taxival.-szólalt fel Leo.
-Nyugi már Taxiztam egyedül.-simítottam végig a karján mire megenyhült. A kocsi elindult én meg a fejemet Leon vállára döntöttem miközben ő a hajamat simogatta és néha egy puszit nyomott a fejemre. Éreztem én, hogy nem helyes, de ilyen törődést még nem kaptam Die-től sem ráadásul jól esett.
-Valamit érzek. Nem szerelmet, mert szeretem Diegot nagyon, de kicsit többet mint barátságot.-suttogtam a fülébe.
-Komolyan?-nézett rám kérdőn.
-Igen.-bólógattam hevesen.
-Lehetne köztünk valaha bármi is?-fogta a kezem.
-Ezt nem tudom biztosan, de talán.
-Nekem elég ez a talán. Igérem vissza jövök.-ölelt át szorosan én meg méjjen beszívtam az illatát.
-Semmi baj gyerekek.-visszajövünk és ha tényleg így szeretitek egymást akkor erre a 3 hónapr biztosan kitart a szerelmetek.-fordult hátra Maria.
-4 hónapra megyünk csak el?-kerekedett el Leo szeme.
-Igen fiam. Látjuk, hogy milyen boldog vagy és ezt tényleg nem tehetjük tönkre.-jelentette ki Roberto úr.
-Köszönöm.-könnyebbült meg mire én boldogan a nyakába ugrottam. Hirtelen megszólalt a telefonom. Diego neve állt rajta. Láttam, hogy Leon is egyre feszültebb lesz ezért inkább lenémítottam mire ő halványan elmosolyodott. Azért gyorsan dobtam a szerelmemnek egy üzit, hogy nem érek rá, de este jöjjön át. Ahogy megérkeztünk a reptérre kipattantam a kocsiból és segítettem a csomagokat vinni amit persze Leon nem hagyott sokáig így hát én csak egy kis utazótáskát vittem. Alig volt pár perc vissza, hogy beszálljanak a gépbe. A szülei kettesben hagytak minket.
-Figyelj én.-kezdtük egyszerre.
-Mond csak.-mosolyodott el.
-Na szóval én szeretem Diegot! Nagyon! Viszont nem tagadhatom, hogy hozzád is fűz valami. Valami más amit eddig még nem éreztem.-borúlt pírbe az arcom.
-Megkérjük a Parisba tartó utasainkat, hogy szálljanak fel a gépre.-hallottam az ismerős hangot.
-Szeretlek Violetta.-lépett hozzám közel Leon és egyszer csak megtörtént az ami eddig még soha. Megtörtént életem első csókja. Olyan boldog voltam mint még soha és a pillangók csak úgy repkedtek a hasamba. Tudtam, hogy nem helyes amit teszek, de abban a pillanatban semmi nem járt a fejembe csak az, hogy milyen jó érzés Leon karjai közt lenni.