1.évad 6.rész A barátsága miatt akarok megváltozni

-Persze.-nevettünk egyszerre.
-Nagyszerű akkor ne feledjétek hétfőn suli után próba.-jelentette kia tanár mire elgondolkoztam. Nem vagyok én hülye nem fogok Rómeót játszani az tuti.
-Nem vállalom.-mondtam komolyan.
-Hogy mi?-szólalt meg Tini és a tanárnő.
-Nem vagyok én bohóc.-vettem a táskát a vállamra és elviharzottam. Martina amúgy is kerül, én megbántam ezt a bárátság dolgot, és újra a régi akarok lenni. Hazafele menet eszembe jutott a Tinunak tett ígéretem. Haza kéne őt kísérjem, de nem! Én újra a régi vagyok és nem érdekel ha szabályt szegek. Ezzel a gondolattal sétáltam hazáig. Otthon a dühös hugomat pillantottam meg a kanapén.
-Szia.-duzzogott.
-Mi van Maca?-ültem le mellé én is egy picit mérgesen.
-Az, hogy a hülye haverod egészen hazáig Tinikéről áradozott meg aról, hogy ma meghívja kajálni és megkérdezi akar-e vele járni.
-Hogy mi?-álltam fel.
-Jól hallottad.-forgatta a szemeit unottan.-Amúgy veled mi van?-fordult felém.
-Később elmondok mindent, de most le kell lépjek.-nyomtam egy puszit a homlokára és a táskámat a vállamra rakva elmentem. Martináék házáig meg sem álltam, de az apukája azt mondta, hogy még nincs otthon. Márt tiszta sötét volt, de ő sehol. Egyszer csak a telefonom csörgött és az ő neve állt a kijelzőn.
-Jo...Jor...Jorg..Jorge!!!-fakadt ki belőle a sírás.
-Hol a francba vagy?-jelent meg a hangonban a düh és az aggodalom.
-A suli utáni zsákuccába, de siess nagyon.-zokogott hangosan majd egy zörgést hallottam és megszakadt a vonal. Azonnal rohanni kezdtem és meg sem álltam a megadott helyig.
Tini hol vagy?-kiáltottam amikor megláttam, hogy kidől az egyik kuka mögül szinte már eszméletlenül. Aggódva a kezembe vettem és felálltam.
-Köszönöm.-mondta erötlenül és a fejét a vállamba fúrta.
-Bántott valaki vagy miért menekülsz?-kezdtem kérdezgetni.
-Hát az úgy volt, hogy elindultam haza a suliból, de ahogy kiléptem az ajtón Ruggerroval találtam magam szembe. Megkért, hogy menjek el vele kajálni, viszont én nem akartam, mert nem éreztem jól magam. Mondtam is neki, de erősködött majd amikor odahajolt hozzám megérzetem, hogy ivott. Gyorsan el is indultam, de utánamjött és fogdosott. Na akkor megijedtem és lepofoztam nem sok esélyel, mert ő magragadott és elkezdte letépni a ruhám párszor meg is ütött. Amikor sikerült elszabadulnom egy fehér szemü nő vett üldözőbe és rólad kezdett el beszélni, hogy.....-mesélte már sírva

-Hogy?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Hát amin tesin is mondott.
-Mit mondott?
-Hát, hogy megöl téged ha barmi történik köztünk.
-Csak barátok vagyunk.
-Az lehet, de akár most is bánthat és azt én nem viselném el.-szorított magához erősen és könnyei az én pulcsim áztatták.
-Téged ez miért zavar ennyire?-emeltem fel a fejét.
-Mert bármilyen hihetetlen fontos lettél nekem. Szeretek veled beszélgetni és jó a társaságod.-mutogatott köztem és közte össze vissza. Én nem válaszoltam csak áttértem egy másik témára.
-Figyelj most szépen hazaviszlek és kipihened magad.
-Nem, nem, nem!! Nem mehetek így haza. Apa és Facu örökre bezárnak a házba és testőröket rendelnek mellém.-esett kétségbe mire én megsajnáltam. Na ennyit aról, hogy újra a régi leszek. Hű sokáig tartott.
-Akkor aludj ott nálunk apudnak meg mond azt, hogy Lodo-nál alszol.-kacsintottam.
-Oké. Tegyél le és felhívom.-mosolygott aranyosan. Pár perc múlva le is lett beszélve a dolog Lodovicaval meg az apjával is. Amikor bementünk a házba anya aggódva nézegette Martinát míg Macarena felvont szemöldökkel nézett rám.
-Ő a kis barátnőd?-érdeklődött anyu.
-Nem a barátnőm.-förmedtem rá.
-De mi történt vele és, hogy, hogy itt van?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem kötelességem beszámolni neked az életmről. Amikor betört fejjel hoztam haza a hugom akkor miért nem kérdezted meg, hogy mi van? Akkor csak inni tudtál. Ott feküdtem lázasan az ágyban a hugom ment el nekem antibiotikumért és az osztálytársam anyukája vitt el orvoshoz, mert te csak piáltál. Apám nem volt soha, de anyám se.-ordítottam majd a lány kezét megragdva felmentem a szobámba. Elkezdtem mindent leborogatni az asztalomről és a székeket is felborítottam majd amikor bele akartam vágni az ablaküvegbe valaki megragadta a kezem.
-Ne csináld ezt.-rázta a fejét könnyesen.
-Nyugi Stoessel nem lesz bajom. Ezek csak a szokásos viták.-ültem le a kanapéra, ő meg mellém.
-Tényleg ilyen rossz lenne az anyukátok?
-Te nem tudsz semmit. Jó családban nevelkedtél, a tesód szeret, apud szeret na meg ő soha nem ivott.....
-Ez nem igaz. Anyám halála után apám is alkoholista lett és nem törődött velünk.-kezdett könnyezni.
-Te, hogy tudtál neki megbocsátani?-fordultam felé.
-Úgy, hogy láttam mennyire igyekezett és figyelt rám. Eljártunk sétálni, beszélgetett velem és ő az apám. Nekem csak ő és a testvérem maradt.
-Hát én soha nem felejtem el amit velem és a hugommal tett. A legnagyobb bajban felejtett el minket csak, mert az apám.....-akadt el a szavam.
-Mi történt az apukáddal?-fogta meg a vállam.
-Egyszer elmesélem csak ma ne kérlek.-fordultam felé kissé könnyes szemmel.
-Rendben, de rám számíthatsz ugye tudod?-puszilt meg.
-Tudom.-mosolyodtam el.
-Figyu tetényleg jártál Mechel?
-Hát ez egy érdekes kis sztori.-nevettem el magam.
-Van időnk.
-Nincs időtök. Már nem sok kell, hogy egymásé legyetek.-hallottuk a hangot majd kialudtak a fények a szobába.
-Ugye ezt te is hallottad?
-I..ig..igen.-dadogta.
-Hol vagy?-tapogatóztam.
-Itt.-ragadta meg a kezem, de nem Tini. Ez valami nyálkás izé volt.
-Na huzz a francba.-rugtam belé, de Tini sikoltását hallottam.
-Ez fájt.-kiáltott fel.
-Ne haragudj nem téged akartalak.-öleltem át és átsétáltam vele az ágyhoz majd a pólómat lehúzva az ágyba dőltünk. Ahogy mellette feküdtem a kezem összekulcsoltam az övével.

Nem sokataludhattam, mert a sírására keltem fel.
-Segítség!!!-kapálózott.
-Nincs semmi baj.-keltem ki az ágyból és elé guggoltam. Ő csak zokogott és nem hagyta abba.

-Miért velem történik ez?
-Nem lesz baj bújtam vissza mellé és hátúlról átöleltem majd dúdolni kezdtem. Ahogy elaludt én is álomra hajtottam a fejem. Reggel még aludt én meg őt néztem és azon gondolkoztam, hogy mit értett azon az az alak, hogy egymásé leszünk. Nekem nem tetszik a csaj az tuti. Jókat lehet vele beszélgetni és igen fontos, de mint barát semmi több. Ahogy elmélkedtem a mellettem lévő lány mocorogni kezdett.
-Jó reggelt.-mosolygott rám édesen.
-Szia.-türtem egy tincset a füle mögé.
-Mennyi az idő?
-10 óra.-jelentettem ki és kimásztam az ágyból
-Ugye szombat van?-ijedt meg.
-Igen, nyugi.-húztam fel egy új pólót meg nacit. Meghallottam ahogy korog a gyomra.
-Hupszi.-nevetett kínosan.
-Egy pillanat és jövök.-mentem le a konyhába és csináltam pár melegszendvicset és két banánturmixot. A szobába visszaérve Tini a gitárommal a kezében ült az ágy szélén és azon játszott. Egy ideig hallgattam majd kopogni kezdtem a kinyitott ajtón.
-Jaj ne haragudj.-tette vissza a helyére.
-Semmi baj. Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni.
-Igen meg zongorázni és énekelni is szoktam.
-Na had haljam.-huppantam oda mellé a tálcával.
-Nem én csak magamban szoktam. Tudod igen szégyenlős vagyok.
-Elöttem is?
-Pláne elötted.-pirult el.
-Na és miért?
-Hát csak úgy.
-Mond már el.
-Nem tudom. Zavarban vagyok elötted és kész. Zavarba ejtesz.-mondta és szinte kigyulladta az arca.
-Hé semmi baj. Látom tényleg zavarba jössz. Ne félj! Én nem kritizállak ki.-simogattam meg a kézfejét.
-Oké.
-Maradj ma itt és kitalálunk valamit, de most egyél, mert rosszúl leszel.
-Eszek ha ma bocsánatot kérsz anyukádtól és valamikor leültök beszélgetni.-komolyodott el.
-Miért akarod ennyire, hogy kibéküljek vele?-értetlenkedtem.
-Azért, hogy boldognak lássalak. Tudom, hogy a bunkóságod egyik oka ő.-harapott bele a szendvicsbe majd belekortyolt az innibe.
-Szóval bunkó vagyok?-háborodtam fel.
-Már félre ne értsd, de igen. Velem nem, de az osztály többi tagjával igen. Ennek az is oka, hogy ők elítélnek az apukád miatt és azt hiszik, hogy te is....
-Hogy én is egy pszichopata vagyok? Igen apámnak tényleg vannak problémái, de én nem ő vagyok. Te is ezért félsz tőlem igaz?-hajtottam le a fejem.
-Nem én nem félek töled. Hallod?-fogta meg a fejem.
-Akkor?
-Én csak egyszerűen zavarba jövök a közelséged miatt ennyi.-vörösödött el megint.
-Oké akkor ma megmutatom neked, hogy én más vagyok gyere.-fogtam meg a kezét.
-Hova?
-Kicsit átalakítalak kezdve a hajvasalással.-nevettem fel hangosan.
-Ugye nem akarod elégetni a hajam.-torpant meg a fürdő elött.
-Nem, de gyere már.-ültettem le a tükör elé. Ahogy vasaltam a haját rengeteget bohóckodtunk.

***Martina***
Jorge egy nagyon kedves srác. A közelsége meg azért hoz zavarba,mert nem nagyon voltak még barátaim pláne nem fiúk. Amikor kivasalta a hajam az anyukája jelent meg az ajtóban.
-Ne haragudjatok csak Tinivel szeretnék váltani pár szót.
-Velem?-kerekedett el a szemem.
-Persze. Nem eszlek meg azért annyira szörnyű nem vagyok.-nevetett.
-Nem tényleg nem.-mondta Yoyi és egy mosolyt villantott édesanyja felé.
-Köszönöm.-mondta és bekönnyesedett a szeme.
-Akkor mindjárt jövök.-álltam fel és kimentem.
-Figyelj Tini nagyon örülök, hogy a fiam rádtalált. Te elötted még soha nem láttam mosolyogni másra csak a hugára. Úgy érzem fontos szerepet játszol az életében.
-Ahogy nekem is ő.
-Hidd el látom. Tegnap este hallottam, hogy sírtál és, hogy ő dúdolt neked. Ma reggel pedig láttam ahogy sürgött, forgott a konyhába és készítette neked az ételt. Meg amikor ma beszélgettetek és nevettetek a szobában azt is láttam.
-Tudja a fia jó ember csak ezt nem mutatja ki. Én nem akarom őt megváltoztatni elég annyi, hogy nekem megnyílt. Egyszer a többiek is észreveszik milyen fontos része a közösségünknek. Azt nagyon sajnálom amiért a többiek az apukája miatt ítélték el, de gondolom az ő történetét soha nem hallgatta meg senki. Nekem se mondott sokat, de nem is várom el. Tudom milyen az amikor nem tud az ember megbízni a másikba. Az a lényeg, hogy legyen bármilyen is én úgy fogadom el ahogy van és soha nem akarom megváltoztatni. Az egy dolog ha ő eldönti, hogy változni akar, de én nem fogom a saját kedvem szerint alakítani.
-Látod eről beszéltem. Jorgenak jó a szeme. Nem tudom mi van közetetek, de elég szoros kötelék kezd kialakulni. Bármennyire nem szeret én neki mindig jót akartam. Szörnyű dolgokat tettem, de bánom. Örülök, hogy van valaki mellette akiben ennyire megbízik. Ugye vigyáztok egymásra?
-Ne aggódjón! Amióta ismerem a fiát mindig csak arra gondoltam, hogy neki jó legyen és igyekeztem nem kellemetlen témákat érinteni. Azt hiszem megtaláltam a másik felemet. A legjobb barátomat.-mosolyogtam.
-Köszönöm.-puszilta meg a homlokom.
***Jorge***
Mindent hallottam amit Martina és anya mondott. Lehet, hogy anyával is le kell üljek beszélgetni és Tinit sem kéne elitélnem. Azt hittem ő is meg akar változtatni, de úgy néz ki nem. Azért változok, mert én így jobban érzem magam. A barátsága miatt akarok megváltozni.

1.évad 5.rész (csak barátok)

Az utobbi napokban nem voltam suliba. Hogy miért nem? Egyszerűen nem merek kilépni a ház ajtaján, mert olyan mintha a nyomomban lenne valaki. Apa el akar vinni pszichológushoz. Én mondtam neki, hogy nem megyek. Azt hiszi megint visszajött az ami anya halálakor és depressziós vagyok, de nem. Most egészen másról van szó. Az a sok rémálom és látomás teljesen megörjít. A báttyámat sem viselem el a közelemben nemhogy a barátnőim. Nem akarok senkivel beszélni, mert félek, hogy ez az izé bántani fogja a szeretteim. Jelen pillanatban is a szobában vagyok, de itt se lehet nyugtom hisz valaki kopog az ajtómon.
-Nem vagyok itt.-kiabáltam miközben a fejem a párnába nyomtam.
-Kicsim van egy látogatód.-nyitott be apa.
-Megmondtam, hogy nem vagyok senkire kíváncsi.-dünnyögtem a párnámba.
-Még rám se?-hallottam egy ismerős hangot. Nem hittem volna, hogy eljön.
-Hogy, hogy eljöttél?-álltam fel hirtelen.
-Athiszem én nem is zavarok.-csukta be apu az ajtót.
-Tudod aggódtam. Magam sem értem, hogy tudtam valaki miatt aggódni, de tudom mit érzel.
-Jaj Jorge köszönöm.-ugrottam a nyakába mire ő szorosan átölelt.

-Figyelj Tini.-fogta meg a kezem.

-Mond.-néztem mogyoróbarna szemeibe.
-Én szeretném ha barátok lennénk. Valami hozzád fűz, de nem tudom mi. Lehet ez a szellemesdi, de én azt akarom, hogy barátok legyünk.-nézett rám és láttam, hogy őszintén beszél.
-Én is szeretném ha barátok lennénk.-mosolyogtam.
-Akkor mint barátod megkérlek, hogy gyere vissza velem a suliba. Ígérem vigyázok rád.
-Megpróbálom, de egyedül félek itthonról eljönni.-hajtottam le a fejem.
-Én minden reggel itt foglak várni téged és haza is kísérlek.-fordította maga felé a fejem az államnál fogva.
-Rendben.-mosolyogtam.
-Na akkor öltözz és megyünk. Lent megvárlak.-nevetett és lement. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam és kivasaltam a hajam majd rohantam le a nappaliba ahol Blanco és apám beszélgetett.
-Mehetünk.-trappoltam le a lépcsőn.
-Csak ön után hölgyem.-nyitotta ki az ajtót én meg kacarászva mentem ki. Hamar odértünk a suliba, de még szünet volt ezért odajött hozzám Mech és Cande.
-Szia csajszi. Mi van veled meg Jorgeval?-emelgette a szemöldökét Candelaria.
-Nem, nem semmi.-nevettem
-Ez alól nem bújsz ki. Mesélj csak.-fogta meg a karom Mechi.
-Hát megbeszéltük, hogy barátok leszünk, mert birjuk egymást.
-Barátok? Jorge Blanconak a legnagyobb bunkó pszihopatának barátja van?-jött oda Lodo és kórusba kérdezte Candiékkal.
-Ezt fejezzétek be. Eleget szenvedett. Esetleg ha adtatok volna neki egy esélyt nem ilyen lenne.-mérgelődtem.
-Nyugi Tinita ne haragudj, de egyet azt mondhatok. Fiú lány barátság nem létezik, mert az egyik fél elöbb utobb mindig többet érez.-jelentette ki Lodovica és a lányok csak bólogattak.
-Ez hülyeség.-ráztam meg a fejem majd leültem Jorge mellé a hejemre.
-Mi történt? Bántottak?-érdeklődött a padtársam.
-Nem, de én bántani foglak ha ma nem kezdünk el kémiát tanulni, mert állítólag holnap doga.-tartottam a ceruzát a mellkasához.
-Oké, oké nyugi.-tette fel e kezeit.
-Na azért.-nevettem majd belépett Katharina tanárnő hisz ma dráma óránk van és azt az of. tartja.
-Sziasztok gyerekek a mai téma Shakespeare Rómeó és Júlia.-osztogatta ki az olvasmányt és mellé szövegeket.
-Tanárnő minek kell ez a tízenegy oldal szöveg?-érdeklődtem.
-Azért, mert ezt megfogjuk tanulni és félévkor eljátszuk és te, Mercedes és Lodovica vagytok a Júlia jelöltek.
-És ki a Rómeó?-kérdezte Diego.
-Te Diego meg Nico és Jorge.-közölte a tényt.
-Hogy mi?-borult hátra a székkel hintázó Blanco.
-Pontosan te is. Délután kezdjük is a meghallgatást. Mindenkit várok négyre a suli színpadnál.-mondta én meg nem győztem visszatartani a nevetésem.
-Te meg mi a francot nevetsz?-idegeskedett a barátom.
-Ó Rómeó miért vagy te Rómeó?-hahotáztam igen hangosan amire a tanár is felfigyelt.
-Kisasszony kérem bírja ki óra végéig.-szólt rám Katherina.
-Elnézést Kathrin tanárnő.-töröltem meg a szemem. A dráma óra után jött a tesi. A hajamat copfba kötöttem ezután pedig felhúztam a tesicuccom. Ahogy mentem ki az öltözőből megbotlottam és nekimentem Ruggnak. Mivel két osztály tesin egybe van vonva ezért Ruggerroékkal tesizünk.
-Minden rendben?-kérdezte miközben én még mindig a karjaiban hevertem.
-Pe....per....sze.-dadogtam össze vissza.
-Esetleg zavarok?-hallottam Jorge hangját.
-Nem dehogy is.-álltam talpra és odamentem a pályára. Nemsokkal megérkezett Thomas tanárúr és már intett is, hogy mehet a szokásos 10 kör. Futás közben észrevettem, hogy Blanco igen maga alatt van ezért odaszaladtam hozzá.
-Mi van veled Yoyi?-fogtam meg a vállát a nagy "rohanás" közben.
-Semmi, de ki az Yoyi?
-Hát te. Ez az új beceneved.-mosolyogtam.
-Akkor a tiéd legyen mondjuk hófehérke.
-Mi de miért?-kíváncsiskodtam.
-Mert egy mesében élsz néha és mindenkinek próbálsz segíteni mégha elösször ártasz is tudod, bogy elöbb utobb jó lesz.
-Ezt nem tudom, hogy bóknek vegyem-e, de most annak veszem.-öklöztem a vállába és előrébb futottam, de ahogy tovább mentem hallottam valamit.
-Drága Martina én megmondtam, hogy szerelmes leszel, viszont azt még nem mondtam el, hogy őt nem szeretheted.-szólalt meg valaki.
-Kit nem szerethetek? Én nem vagyok szerelmes.-mondtam idegesen.
-De majd leszel a nagyszerű Jorge Blancoba és ha együtt lesztek én megölöm őt. Azt javaslom, hogy szakítsd meg vele a kapcsolatot.-kacagott gonoszul majd egy kiscsaj jelent meg elöttem full fehér szemgolyókkal és furcsán mozgatta a fejét.

-Elég!-sikoltottam fel és hasra estem ezáltal az egész hasam felhorzsoltam mivel végigcsúsztam a betonon.
-Minden rendben?-jött oda a tanár és Jorge.
-Persze, de kimehtnék a mosdóba?-kérdeztem miközben feltápászkodtam a földröl.
-Igen. Jorge kérlek kísérd ki a mosdóba.-kérte a tanár mire ő átkarolva a derekam elvitt.
-Mi történt?
-Semmi csak megbotlottam.-hazudtam.
-És azért kiabáltad, hogy elég?-nézett rám azzal a "szerinted hülye vagyok?" arcal.
-Na jó igazság szerint megint láttam és hallottam valamit.
-Na és mit hallottál?
-Semmi olyat. Kérlek felejtsük el az egészet.-mostam meg az arcom és elindultam kifele.
-A mai korep még áll?
-Nem tudom még.-hajtottam le a fejem és távoztam. A nap további része nehezen telt a hasamon keletkezett seb miatt és Blancot sem könnyű lerázni. Aztán most elérkezett a négy óra. Indulás a meghallgatásra.
-Tini mi a franc van veled? Miért kerülsz?-tért rá a témára az emlegetett szamár. Valamit muszáj volt hazudnom.
-Csak annyi, hogy nem vagyok jól.-mondtam és már válaszolni sem volt idő, mert behívtak minket.
***Jorge***
Tininek valami baja van velem, de nem érdekel. Annyira nem fontos ő nekem, hogy ezen örlődjek. Fogtam magam és leültem a színpad elötti székek egyikébe. Már fél hat fele járhatott és még nem találták meg az igazit. Igazság szerint senki nem remekel. Mindenkit mindenkivel párba állítottak, de senki nem tudta átadni azt a hiteles Rómeót és Júliát. Már csak engem meg Tinit nem néztek meg együtt. Szerintem felesleges eddig sem tudtam átadni akkor most sem fogom.
-Srácok a színpadra. Folytassátok onnan ahol abba hagytuk.-szólta az of. mi meg kezdtük is.


JÚLIA:-Hát már szaladsz? Még oly soká virrad meg.
A fülemüle volt, nem a pacsirta,
Az rázta össze megriadt füled.
Éjjel dalol a gránátalmafán,
Hidd, édesem, a fülemüle volt.

ROMEO:-Pacsirta volt ez, a reggel heroldja,
Nem fülemüle: nézd, szívem, irigy csík
Szegi be a felhőket keleten.
Az ég gyertyái csonkig égtek, a Nap
Lábujjhegyen áll a ködös hegyormon.
Elmennem: élet, és halál: maradnom.

JÚLIA:-E fény nem a Nap fénye, én tudom:
Csak meteor, mit kilehelt a Nap,
Ez lesz ma éjjel a te fáklyahordód,
És utadon világol Mantováig.
Szóval maradj. Nem kell sietned így.

ROMEO:-Hát fogjanak el, vigyenek halálra.
Sebaj: hiszen te akarod. Igen,
E szürke folt nem a hajnal szeme,
Csak kósza pára a Hold homlokáról,
S nem a pacsirta csattog a magasba,
Az öblös égben, a fejünk fölött:
Elmenni rossz, jobb is maradni tán -
Jöjj hát, Halál. Így döntött Júliám.
Mi az? Beszéljünk. Ez még nem a Nap.

JÚLIA:-De az, de az - fuss innen perc alatt.
Ez a pacsirta, az rikácsol itten
Erőltetett-éles trilláival.
Mondják, egyébkor édesen sikolt,
De most rikolt, mert minket szétriaszt.
Mondják, szemet cserélt a rút varanggyal,
Bár elcserélte volna véle hangját!
Mert ölelésünknek vet hangja véget,
Az éjt elűzi s véle-véle téged.
Fuss, egyre nő a fény, a fény, te édes.

ROMEO: -A fény, a fény - és mindinkább setét lesz.

-Köszönöm elég!-intett a tanár.
-Na?-szólaltunk meg egyszerre.
-Azt hiszem meg van a Rómeónk és a Júliánk. Ahogy ezt előadtátok. Mintha ezer éve szeretnétek és ismernétek egymást. Csodáslatos volt! Azt az érzést amit átadtatok nekem mint nézőnek valami hihetetlen. Mondjátok, hogy elválaljátok a szerepet.-jött oda hozzán örvendezve Katherina.
-Persze.-nevettünk egyszerre.

1.évad 4.rész (valami akkor is megfogott benne)

Amikor kinyitottam a szemem Facu és Jorge arcát pillantottam meg magam elöt. Ajjaj most nagy bajban vagyok.
-Hugi minden rendben?-ültetett fel a padon a testvérem. Ahogy felültem megpillantottam azt a Macarenat is.
-Persze, de te mit keresel itt?-érdeklődtem.
-Ez a Blanco gyerek hívott ide, de te mit keresel itt vele? Nem meg mondtam, hogy kerüld őt?-förmedt rám.
-Héj haver én nem csináltam vele semmit.-hallottam Jorge hangját.
-Te ebbe ne szolj bele.-lökte félre őt a báttyám.
-Na ebből aztán tényleg elég. Tudod Facu, hogy én nem szeretek kiabálni, de ez már több a soknál. Tudod ez a Blanco gyerek nem olyan mint gondolnátok. Amúgy is te a hugával randiztál. Szálj le Jorgerol. Elöbb ismerd meg aztán itélkezz. Különben is Ruggerroval randiztam nem vele.-löktem félre mindenkit és elviharoztam.
***Jorge***
Ez meglepett amit most mondott a kiscsaj, de engem nem kell megvédeni. Pont ő ne védjen meg. Azonnal elindultam utána, hogy kiosszam. Megpillantottam a parkban egy padon ülve.
-Na idefigyelj engem te ne akarj megvédeni. Te sem ismersz. Honnan tudod, hogy milyen vagyok? Felejts el engem. Értsd már meg, hogy egyszerűen utállak. Nem bírlak elviselni a közelemben. Én megtettem mindent, hogy csak egy kicsit bírjalak, de nem megy. Nem bírlak.-ordítottam torkom szakadtából.
-Mi Jorge te meg miről beszélsz? Én komolyan nem értelek téged. Bent a buliban tök jót beszélgettünk most meg elhordasz mindennek. Én tudom, hogy nem ilyen vagy csak próbálsz ilyen lenni. Zárkózott vagy és ez apukád miatt van. Nem tudom pontosan, hogy miért, de nem is rám tartozik. Hidd el nem csak te érzed magad egyedül és nem csak neked vannak problémáid. Nekem is van elég, de nem másokat bántok ez miatt. Ezen gondolkozz el na szia.-vágta a fejemhez a dolgokat és otthagyott. Nem érdekel, hogy mit mond. Én mindig ilyen voltam és senki nem fog megváltoztatni. Megkersstem a hugomat majd együtt hazamentünk. Ő is becsapta maga mögött a szobaajtót ahogy hazaértünk. Én lezuhanyoztam felhúztam a farkasos boxerem és lefeküdtem az ágyra. Egyszer csak valami fura hangot hallottam.
-Figyelj rám Jorge. Ki kell készítenünk Tinit. Bántsd amennyit csak tudod.-hallottam az ismerős hangot.
-Ki vagy te?-ültem fel az ágyon.
-Ma már találkoztunk.-nevetett gonoszan.
-Nem tudom, hogy vagy itt, de tünj el. Hallod? Menj innen!-mérgelődtem. Hirtelen megpillantottam valamit az ágyam végén. Az a hülye Anabell baba abból a horrorfilmből.

Megfogtam és kihajítottam az ablakomon.
***Tini***
Ahogy hazaértem felmentem fürdeni majd menetem is az ágyba. Furcsa dolgokadt kezdtem észrevenni.
 Mivel az én ablakom a házunk mögötti erdőre néz elég ijesztő. Ahogy kinéztem olyan volt mintha árnyakat láttam volna, de biztos csak képzelődöm. Befeküdtem az ágyba és álomra hajtottam a fejem. Olyan rémálmaim voltak, hogy minden órában felriadtam. Valami furcsa lény kúszott felém az álmomban és megpróbálta elkapni a lábam.

Nagyon nehezen vészeltem át az éjszakát. Reggel azonnal elmentem megmosakodni, fogatmosni és fésülködni majd felöltöztem. Ahogy leérek a konyhába mit látnak szemeim. A testvérem és apám már ott állt és mérgesen néztek rám.
-Csak ezt ne. Ma még nem hiányzik ez is.-nyafogtam.
-Miért baj van kislányom?
-Csak annyi, hogy nagyon rosszul aludtam apu.-mondtam ami igaz is, mert teljesen kikészített ez az egész. Én nem vagyok olyan erős mint Blancoék. Jut is eszembe ma beszélnem kell vele. Felkaptam a táskám majd egy piritóst a kezembe véve elindultam a suliba. Útközben megláttam őt is.
-Jorge álj meg.-kiabáltam utána ő meg megállt és unottan rámnézett.
-Nem meg mondtam, hogy kopj le?-flegmázott.
-De, de mond, hogy nem csak én őrültem meg és te is látod ugyan azt mint én.
-Nem tudom, hogy te mit látsz, de engem egy Anabell baba követ mindenhova.-mondta az egészet tök jelentéktelenül. Nem is érdekelte.
-Komolyan? Ennyi? Nem is érdekel?-néztem rá értetlenül.
-Nah jó borzalmas éjszakám volt és esküszöm, hogy megbolondulok attól a hangtól.-fakadt ki.
-Milyen hangtól?-értetlenkedtem.
-Ami egész éjjel azt mondogatta nekem, hogy hogyan készítselek ki és hogyan öljelek meg.-hajtotta le a fejét.
-Hogy mivan?-akadtam ki.
-Pont ezért nem kéne beszélnünk. Sőt minden kapcsolatot megkéne szakítanunk.-jelentette ki.
-Nem pont ezért nem. Én nem fogom kibírni egyedül. Érted? Engem egy kutya is kikészít ami vicsorog rám nemhogy egy szellem ami megpróbál megöletni azzal az emberrel aki.....?
-Aki?-kérdezett vissza Blanco.
-Aki valamilyen uton módon nem tudom hogyan, de fontos lett. Persze nem úgy, hogy szerelmes lennék beléd csak egyszerűen mint barát. Tudom te eről hallani sem akarsz, hogy barátok, de értsd meg nekem nincsen senkim ekivel megoszthatnám ezt a problémám és megfogok bolondulni.-fogtam a fejem.
-Jó csak ez miatt beszélgethetünk, mert engem is nagyon zavar, de látom, hogy te félsz. Azt az egyet viszont kössük ki, hogy csak beszélgetünk nem vagyunk barátok meg semmi.-mondta, de én nem oda figyeltem hanem a mögötte lévő kis srácra aki már tuti nem él.

-Meg fogsz hallni.-suttagta folyamatosan ezt.
-Nem, nem, nem hagyd ezt abba!-kiabáltam és sírni kezdtem.
-Tini minden rendben?
-Nem Jorge semmi nincs rendben. Félek érted?!-sírtam miközben átölelt. Most elöször, hogy átölelt.

Ahogy beszívtam az illatát hamar megnyugodtam.
-Jobban vagy már?-kérdezte miközben elengedett.
-Igen, de kérlek ne mozdulj melőlem.-szipogtam mire ő bólintott egyet és elindultunk a suliba.
***Jorge***
Nagyon megsajnáltam Martinát. Igen Jorge Balnco nem sajnál senkit, de már nem érdekel. Ez a lány más mint a többi és segítenem kell neki mert én vittem bele a szarba. A sulihoz érve az ideges hugom pillantottam meg.
-Hol a fenében voltál? Ráadásul ezzel.-förmedt rám mire Tini el akart menni, de én megragadtam a karját és visszarántottam magam mellé.
-Egy semmi közöd hozzá kettő nem ez hanem Tini.-mondtam idegesen. Egyszer csak Rugg is betoppant és mehettünk is be.
-Na kislány ma te is résztvehetsz a reggeli bevonulásba.-nevettem és átkaroltam a vállánal. Ruggerro Macanak fogta át a vállát és így mehettünk is be. Kicsit furi volt mivel én Macarena és Ru mind fekete bőrdzsekibe meg ilyenekbe voltunk Tinu pedig egy szívárványos pólóba meg valami nagyon halvány rózsaszínes fehéres szoknyába na meg egy fehér magassarkú, de igen vastag volt a sarka meg kicsi is. Ahogy beértünk a terembe kezdődhetett is a biosz.
-Szuper!-vágtam le a táskám.
-Mi baj?-nézett rám Martina.
-Biológiánk lesz és utálom ráadásul szar vagyok belőle.
-Tudom, hogy nem fogadod el, de én azért felajánlom, hogy a kémia mellett szívesen segítek ebből is. Ha gondolod.-mosolyodott el aranyosan.
-Jó legyen. Kell a jó jegy vagy nem?-nevettem.
-De.
-Csak szigúrúan tanulópárok.-néztem rá komolyan.
-Szigórúan.-kacagott és felrakta a kisújját én meg csak néztem amíg az én kisújjamat az övével össze nem kulcsolt és megrázta. Érdekes egy lány, deAmikor kinyitottam a szemem Facu és Jorge arcát pillantottam meg magam elöt. Ajjaj most nagy bajban vagyok.
-Hugi minden rendben?-ültetett fel a padon a testvérem. Ahogy felültem megpillantottam azt a Macarenat is.
-Persze, de te mit keresel itt?-érdeklődtem.
-Ez a Blanco gyerek hívott ide, de te mit keresel itt vele? Nem meg mondtam, hogy kerüld őt?-förmedt rám.
-Héj haver én nem csináltam vele semmit.-hallottam Jorge hangját.
-Te ebbe ne szolj bele.-lökte félre őt a báttyám.
-Na ebből aztán tényleg elég. Tudod Facu, hogy én nem szeretek kiabálni, de ez már több a soknál. Tudod ez a Blanco gyerek nem olyan mint gondolnátok. Amúgy is te a hugával randiztál. Szálj le Jorgerol. Elöbb ismerd meg aztán itélkezz. Különben is Ruggerroval randiztam nem vele.-löktem félre mindenkit és elviharoztam.
***Jorge***
Ez meglepett amit most mondott a kiscsaj, de engem nem kell megvédeni. Pont ő ne védjen meg. Azonnal elindultam utána, hogy kiosszam. Megpillantottam a parkban egy padon ülve.
-Na idefigyelj engem te ne akarj megvédeni. Te sem ismersz. Honnan tudod, hogy milyen vagyok? Felejts el engem. Értsd már meg, hogy egyszerűen utállak. Nem bírlak elviselni a közelemben. Én megtettem mindent, hogy csak egy kicsit bírjalak, de nem megy. Nem bírlak.-ordítottam torkom szakadtából.
-Mi Jorge te meg miről beszélsz? Én komolyan nem értelek téged. Bent a buliban tök jót beszélgettünk most meg elhordasz mindennek. Én tudom, hogy nem ilyen vagy csak próbálsz ilyen lenni. Zárkózott vagy és ez apukád miatt van. Nem tudom pontosan, hogy miért, de nem is rám tartozik. Hidd el nem csak te érzed magad egyedül és nem csak neked vannak problémáid. Nekem is van elég, de nem másokat bántok ez miatt. Ezen gondolkozz el na szia.-vágta a fejemhez a dolgokat és otthagyott. Nem érdekel, hogy mit mond. Én mindig ilyen voltam és senki nem fog megváltoztatni. Megkersstem a hugomat majd együtt hazamentünk. Ő is becsapta maga mögött a szobaajtót ahogy hazaértünk. Én lezuhanyoztam felhúztam a farkasos boxerem és lefeküdtem az ágyra. Egyszer csak valami fura hangot hallottam.
-Figyelj rám Jorge. Ki kell készítenünk Tinit. Bántsd amennyit csak tudod.-hallottam az ismerős hangot.
-Ki vagy te?-ültem fel az ágyon.
-Ma már találkoztunk.-nevetett gonoszan.
-Nem tudom, hogy vagy itt, de tünj el. Hallod? Menj innen!-mérgelődtem. Hirtelen megpillantottam valamit az ágyam végén. Az a hülye Anabell baba abból a horrorfilmből. Megfogtam és kihajítottam az ablakomon.
***Tini***
Ahogy hazaértem felmentem fürdeni majd menetem is az ágyba. Furcsa dolgokadt kezdtem észrevenni.
 Mivel az én ablakom a házunk mögötti erdőre néz elég ijesztő. Ahogy kinéztem olyan volt mintha árnyakat láttam volna, de biztos csak képzelődöm. Befeküdtem az ágyba és álomra hajtottam a fejem. Olyan rémálmaim voltak, hogy minden órában felriadtam. Valami furcsa lény kúszott felém az álmomban és megpróbálta elkapni a lábam. Nagyon nehezen vészeltem át az éjszakát. Reggel azonnal elmentem megmosakodni, fogatmosni és fésülködni majd felöltöztem. Ahogy leérek a konyhába mit látnak szemeim. A testvérem és apám már ott állt és mérgesen néztek rám.
-Csak ezt ne. Ma még nem hiányzik ez is.-nyafogtam.
-Miért baj van kislányom?
-Csak annyi, hogy nagyon rosszul aludtam apu.-mondtam ami igaz is, mert teljesen kikészített ez az egész. Én nem vagyok olyan erős mint Blancoék. Jut is eszembe ma beszélnem kell vele. Felkaptam a táskám majd egy piritóst a kezembe véve elindultam a suliba. Útközben megláttam őt is.
-Jorge álj meg.-kiabáltam utána ő meg megállt és unottan rámnézett.
-Nem meg mondtam, hogy kopj le?-flegmázott.
-De, de mond, hogy nem csak én őrültem meg és te is látod ugyan azt mint én.
-Nem tudom, hogy te mit látsz, de engem egy Anabell baba követ mindenhova.-mondta az egészet tök jelentéktelenül. Nem is érdekelte.
-Komolyan? Ennyi? Nem is érdekel?-néztem rá értetlenül.
-Nah jó borzalmas éjszakám volt és esküszöm, hogy megbolondulok attól a hangtól.-fakadt ki.
-Milyen hangtól?-értetlenkedtem.
-Ami egész éjjel azt mondogatta nekem, hogy hogyan készítselek ki és hogyan öljelek meg.-hajtotta le a fejét.
-Hogy mivan?-akadtam ki.
-Pont ezért nem kéne beszélnünk. Sőt minden kapcsolatot megkéne szakítanunk.-jelentette ki.
-Nem pont ezért nem. Én nem fogom kibírni egyedül. Érted? Engem egy kutya is kikészít ami vicsorog rám nemhogy egy szellem ami megpróbál megöletni azzal az emberrel aki.....?
-Aki?-kérdezett vissza Blanco.
-Aki valamilyen uton módon nem tudom hogyan, de fontos lett. Persze nem úgy, hogy szerelmes lennék beléd csak egyszerűen mint barát. Tudom te eről hallani sem akarsz, hogy barátok, de értsd meg nekem nincsen senkim ekivel megoszthatnám ezt a problémám és megfogok bolondulni.-fogtam a fejem.
-Jó csak ez miatt beszélgethetünk, mert engem is nagyon zavar, de látom, hogy te félsz. Azt az egyet viszont kössük ki, hogy csak beszélgetünk nem vagyunk barátok meg semmi.-mondta, de én nem oda figyeltem hanem a mögötte lévő kis srácra aki már tuti nem él.
-Meg fogsz hallni.-suttagta folyamatosan ezt.
-Nem, nem, nem hagyd ezt abba!-kiabáltam és sírni kezdtem.
-Tini minden rendben?
-Nem Jorge semmi nincs rendben. Félek érted?!-sírtam miközben átölelt. Most elöször, hogy átölelt. Ahogy beszívtam az illatát hamar megnyugodtam.
-Jobban vagy már?-kérdezte miközben elengedett.
-Igen, de kérlek ne mozdulj melőlem.-szipogtam mire ő bólintott egyet és elindultunk a suliba.
***Jorge***
Nagyon megsajnáltam Martinát. Igen Jorge Balnco nem sajnál senkit, de már nem érdekel. Ez a lány más mint a többi és segítenem kell neki mert én vittem bele a szarba. A sulihoz érve az ideges hugom pillantottam meg.
-Hol a fenében voltál? Ráadásul ezzel.-förmedt rám mire Tini el akart menni, de én megragadtam a karját és visszarántottam magam mellé.
-Egy semmi közöd hozzá kettő nem ez hanem Tini.-mondtam idegesen. Egyszer csak Rugg is betoppant és mehettünk is be.
-Na kislány ma te is résztvehetsz a reggeli bevonulásba.-nevettem és átkaroltam a vállánal. Ruggerro Macanak fogta át a vállát és így mehettünk is be. Kicsit furi volt mivel én Macarena és Ru mind fekete bőrdzsekibe meg ilyenekbe voltunk Tinu pedig egy szívárványos pólóba meg valami nagyon halvány rózsaszínes fehéres szoknyába na meg egy fehér magassarkú, de igen vastag volt a sarka meg kicsi is. Ahogy beértünk a terembe kezdődhetett is a biosz.
-Szuper!-vágtam le a táskám.
-Mi baj?-nézett rám Martina.
-Biológiánk lesz és utálom ráadásul szar vagyok belőle.
-Tudom, hogy nem fogadod el, de én azért felajánlom, hogy a kémia mellett szívesen segítek ebből is. Ha gondolod.-mosolyodott el aranyosan.
-Jó legyen. Kell a jó jegy vagy nem?-nevettem.
-De.
-Csak szigúrúan tanulópárok.-néztem rá komolyan.
-Szigórúan.-kacagott és felrakta a kisújját én meg csak néztem amíg az én kisújjamat az övével össze nem kulcsolt és megrázta. Érdekes egy lány, de valami akkor is megfogott benne. Aztán egyszer csak bejött Elena tanárnő a terembe majd mindenki felállt kivéve engem. A suli még mindig nem hat meg ráadásul utálom ezt a nőt.
-Megkérem Jorget, hogy legyenszíves felállni.-mondta a tanárnő mire én rákacsintottam Tini meg a fülemnél fogva felállított.
-Köszönöm.-mosolygott gúnyosan a tanár.
-Mit akarsz? Te engem ne fogdoss.-förmedtem halkan a mellettem lévőre.
-Tanuld meg ha jobbjegyet akarsz akkor be kell nyalizni egy tánárnál.
-És ha férfi tanár azt meg le kell szopizni?-nevettem halkan.
-Búnkó.-fordult el mérgesen és egy lapra kezdett el rajzolgatni. Egyszer csak hirtelen fennakadtak a szemei és valamit elkezdett rajzolni úgy, hogy nem is a lapot nézte. Nagyon dúrva volt.
-Martina minden rendben?-kérdeztem, de nem kaptam választ csak rajzolt tovább. Amikor végzett a rajzolással még mindig olyan volt mint egy zombi.
-Jol vagy?-kíváncsiskodtam, de még mindig nem jött válasz, de amikor megsimítottam a hátát újra visszatért és ijedten bálmult a rajzra.
-Hisz ez a mi utcasorunk.-nézett kikerekedett szemekkel.
-Jorge van egy lány aki neked idővel mindennél többet fog jelenteni és nem akarsz tőle elválni. A lány is ugyan így lesz sőt már most így van. Ha egymáshoz értek megtudjátok szakítani a kisebb dolgokat. Mintpéldául az elöbb.-hallottam megint azt a hangot majd egy nevetést és minden elhalkult.
-Te is hallottad ezt?-néztem Tinura.
-Mégis mit?-értetlenkedett.
-Tökmindegy inkább felejtsük el.-mondtam és elkezdtem a füzetembe írni. Aztán egyszer csak bejött Elena tanárnő a terembe majd mindenki felállt kivéve engem. A suli még mindig nem hat meg ráadásul utálom ezt a nőt.
-Megkérem Jorget, hogy legyenszíves felállni.-mondta a tanárnő mire én rákacsintottam Tini meg a fülemnél fogva felállított.
-Köszönöm.-mosolygott gúnyosan a tanár.
-Mit akarsz? Te engem ne fogdoss.-förmedtem halkan a mellettem lévőre.
-Tanuld meg ha jobbjegyet akarsz akkor be kell nyalizni egy tánárnál.
-És ha férfi tanár azt meg le kell szopizni?-nevettem halkan.
-Búnkó.-fordult el mérgesen és egy lapra kezdett el rajzolgatni. Egyszer csak hirtelen fennakadtak a szemei és valamit elkezdett rajzolni úgy, hogy nem is a lapot nézte. Nagyon dúrva volt.
-Martina minden rendben?-kérdeztem, de nem kaptam választ csak rajzolt tovább. Amikor végzett a rajzolással még mindig olyan volt mint egy zombi.
-Jol vagy?-kíváncsiskodtam, de még mindig nem jött válasz, de amikor megsimítottam a hátát újra visszatért és ijedten bálmult a rajzra.

-Hisz ez a mi utcasorunk.-nézett kikerekedett szemekkel.
-Jorge van egy lány aki neked idővel mindennél többet fog jelenteni és nem akarsz tőle elválni. A lány is ugyan így lesz sőt már most így van. Ha egymáshoz értek megtudjátok szakítani a kisebb dolgokat. Mintpéldául az elöbb.-hallottam megint azt a hangot majd egy nevetést és minden elhalkult.
-Te is hallottad ezt?-néztem Tinura.
-Mégis mit?-értetlenkedett.
-Tökmindegy inkább felejtsük el.-mondtam és elkezdtem a füzetembe írni.

1.évad 3.rész (érzések és szellemidézés)

***Facu***
Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, megcsináltam a hajam és felhúztam a fekete farmerom, a kék pólóm és a hozzá való fullcap-em. Lementem a nappaliba ahol apu ücsörgött.
-Szia apa! Kérdezhetek valamit?
-Szia fiam mond csak.-invitált a kanapéra maga mellé.
-Nos ma találkoztam egy lánnyal. A neve Macarena és elhívtam randizni, de ő Blanco Macarena.
-Hogy kicsoda?-állt fel.
-Tudom, tudom, hogy mit mondanak róluk, de ő egészen más és én szerelmes vagyok.-mondtam azzal a "szerelmes vagyok értsd már meg" tekintetemmel.
-Figyelj rendőr vagyok, de nem állhatok a fiam boldogságának utjába ezért csak azt tudom mondani, hogy érezd jól magad.-kócólta össze a hajam mire én megöleltem és indultam is Maca-ért. Pár percet vett igénybe az út ugyanis három házzal laknak feljebb. Becsöngettem és az anyukája nyitott ajtót.
-Jó napot!-mosolyogtam kedvesen.
-Óóó biztos te vagy Facundo. Fáradj beljebb a lányom nemsokára elkészül.-tessékelt be.
-Rendben.-nevettem és bent leültünk egy székre.
-Örülök, hogy a kislányom talált magának egy barátot aki nem itéli el.
-Ezt, hogy érti.-kíváncsiskodtam.
-Hát szerintem te is tudod hisz apukád rendőr.
-Ja, hogy azok a pletykák. Kérem ne tessék foglalkozni velük. Mindenki olyan amilyen. Attól, hogy a volt férje ilyen még a gyerekei és maga nem azok.-mosolyogtam.
-Te igazán kedves vagy. Remélem nem vered át Macat.
-Nem fogom. Én nem nagyon vagyok szerelmes, de benne valami megfogott. Ma láttam elöszőr, de komoly szándékaim vannak vele.-nyugtatgattam.
-Ez igazán tiszteletre méltó.-jelentette ki. Pár percel később Macarena is leért így mehettünk a bárba. Alig várom, hogy jobban megismerhessem.
***Tini***
Pár perc és itt van értem Ruggerro meg Jorge. Jaj remélem az utobbi említett nem jön el. Már bánom, hogy megsértettem, mert tudom, hogy ezt tettem. Bár én kitartok a véleményem mellett és amit a suliban mondtam úgy is gondoltam. A hajamat egy copfba kötöttem, felhúztam egy fehér pólót amin arany felireat volt és ehez egy kék szoknyát amiben volt egy fehér, vékony kis öv. Cipőnek fehér topánkát húztam. Ahogy végeztem és lementem a konyhába, hogy igyak valamit megpillantottam apát aki furcsán nézett rám.
-Mond, hogy te nem egy Blancoval randizol.-jött oda hozzám apu.
-Nem én Ruggerro Pasquarellivel.-nevettem.
-Hála az égnek.-mondta és megpuszilt. Tuti, hogy Facu elment Jorge hugával valahova.
-Engem ez a Blanco gyerek hidegen hagy. Nem tudom érdekes srác, de nem az esetem. Mondtam miközben köhögést hallottam a hátam mögül. Gyorsan megpördültem és Ruggerrot meg Jorget pillantottam meg magam mögött meg persze Olgat a házvezetőnőnket.
-Hát ti itt? Azt hittem csak Rugg jön.-nevettem kínomban.
-Bocsi, de ez is mindenképp jönni akart.-mutatott a mellettelévő emberre.
-Nem baj.
-Akkor jó.-mosolygott és egy puszit adott az arcomra amitől én rögtön elpirultam.
-Oké, oké ha befejeztétek az enyelgést mehetnénk?-dobolt a lábával Jorge.
-Hát persze Blanco.-mondtam gúnyosan és elköszönve apukámtól Ruggerroba karoltam és indulhattunk is.
Hamar odaértünk a szórakozóhelyre mivel motorral jöttünk. Ráadásul én Jorge mögöt kellett üljek, mert Rugg-nak kisebb a motorja. Olyan szorosan kapaszkodtam ahogy csak tudtam. Amikor beléptünk a buli helyszínére tátva maradt a szám.
-Mit nézel annyira?-kérdezte a drága tanulópárom.
-Hát ezt az egészet. Annyi itt az ember és mindenki táncol és a fények is olyan szépek.Tudod én még soha nem táncoltam ha csak a szobámban való táncolás nem számít annak meg amit balettórán vettem.
-Te jártál balettozni?-kíváncsiskodott.
-Igen öt évet.-nevettem és bemutattam egy egyszerű piruettet.
-Na ez tök jó, de a táncparketten ne ezt csináld.-mosolyodott el. Egyszer csak megjelent Ru és elhívott táncolni. Elindult egy lassú szám és ő a kezemet a nyaka köré kulcsolta és az ő keze a derekemnál fonódott össze. Szép lassan ide oda lépkedtünk miközben a homlokunkat egymásénak támasztottuk. Annyira jól érzem magam vele. Egyszer csak a szemembe nézett és én elvesztem a tekintetébe. Aztán hirtelen megijedtem és elhúzódtam töle. Én ezt nem akarom.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Ne haragudj, de nem megy.-hajtottam le a fejem.
-Miért?
-Mert nem érzem ugyan azt mint te. Sajnálom!-mondtam  a padlót fürkészve
-Jaj gyertek már kezdődik az idézés.-jött oda Jorge és a kezünket fogva magával húzott. Elmentünk egy csendes sötét helyre ahol ott voltunk egy páran, de csak Balncot és Ru-t ismertem onnna.

Gyertyákat gyújtottunk és nekikezdtünk. Én mondtam az igét.

Hús a húshoz,vér a vérhez
gyere haza megidézlek
Hús a húshoz,vér a vérhez
gyere haza várunk téged.-mondtam miközben mind a kilencen egymás kezét fogtuk. Egyszer csak mgjelent valami.

Láttam, hogy a többiek meg sem tudtak szólalni és félnek.
-Kérlek kedves szellem adj egy jelet ha köztünk vagy.-kérleltem mire erős szél támadt.
-Köszönöm. Nos mi a neved?
-Angeles.-jelentette ki mire én lefagytam és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
-Anya?-kérdeztem remegő hangon.
-Igen kislányom.-éreztem egy simítást az arcomon. Mindenki engem nézett, de én nem hihetek ennek a szellemnek, mert nembiztos, hogy anya az.
-Ha anyu vagy mond meg mit mondtál nekem kiskoromban ha sírtam.-vágtam rá határozottan.
-Mond ki.-kiabáltam mire egy csattanást éreztem az arcomon amire Jorge és Rugg is rám figyelt.
-Hagyd őt békén.-ordított Jorge mire nagy szélvihar támadt és kialudtak a gyertyák majd a tárgyaink kezdtek repkedni.
-Vissza kell őt küldenünk mielött ottragad valaki mellett. A pajzsomat elöször Jorgera vetettem ki és az enyémet  meg Rugg-ra így nekem nem maradt semmi.

„Ahogy a víz oltja a tűzet,
s isten életet ad,
úgy oltom ki szíved,
hogy örökre sírodban maradj!”-mondtam mire a többiek is elkezdték utánam mondani. Éreztem, hogy nem akar menni és, hogy Balnconal próbálkozik.
-Azt bántom akit szeretsz.-hallottam nevetését és Jorge felé irányult.
-Nem szeretm Jorget sőt utálom. Nem tehetsz ellenem semmit, mert akit szerettem az már meghalt.
-Tudom, hogy szereted őt. Mindig ő jár a fejedben és erre még te magad sem tudod megadni a magyarázatot, hogy miért.
-Gyűlölőm.-ordítottam torkom szakattából majd elsötétült minden.

1.évad 2.rész (tanulópárok)

***Martina***
Ma lesz a második napom a suliba. Eddig tetszik bár van az a fiú akimolyan bunko velem. Ráadásul mellé is ültettek. Nem tudom nekem nem szimpi, de nem itélek el senkit. Apukám mindig azt mondja, hogy ne itéljek el senkit elsőre. Pláne ne a külsője alapján. Szerintem idős is lenne hozzám. Azt hallottam, hogy már 16 éves és nagyon jó tanuló, de az anyukája nem akarja még középiskolába engedni. Akikel elég jóba lettem az osztályból az Mercedes, Candelaria na és persze Lodovica. Azt hallottam, hogy Mechi járt már ezzel a sráccal. Azért mondom, hogy srác meg fiú, mert nem tudtam megjegyezni a nevét olyan furi és vicces. Na a lényeg a lényeg, hogy Mech járt vele és mesélte, hogy nem mindig olyan rossz arc például a hugát imadja. Na nekem az a csaj nagyon ellenszenves. Bármit mondjon apa én akkor sem fog szereteni.
-Szia Tini.-puszilt meg Facu.
-Szia ott a reggelid.-muatattam az asztal másik oldalára. Leült velem szembe és enni kezdett.
-Na és milyen a suli?
-Hát, hogy is mondjam? Érdekes egy kicsit meg furi.
-Na miért?-nézett rám kérdőn.
-Hát mindenki nagyon aranyos kivéve egy srácot.-meséltem neki.
-Kicsoda?-kérdezte.
-Hát nem tudom a nevét, mert lehetetlen megjegyezni. Olyan hülyén hagzik.
-Jorge Blanco?-állt fel az asztaltól.
-Igen, igen. Te ismered?
-Sajnos ige. Nagyívben kerüld el azt a srácot. Hallod?
-De miért?-érdeklődtem.
-A srác olyan mint az apja.
-Milyen az apukája?
-Állítolag valami piszohpata és ez genetikailg öröklődött.-mutogatott és odaléoett mellém miközben felálltam.
-Ez komoly?-néztem rá azzal a (te hülye vagy?) nézésemmel.
-Figyelj Martina verd ki a fejedből ezt a Blanco gyereket.-emelte fel a mutatóujját és mérgesen távozott. Még soha veszekedett velem. Nem értettem mi baja. A vállamra vettem a táskát és elindultam a suli fele. Utközben összefutottam Jorge egyik haverjával.
-Szia Tinuka.-karolt áta vallamnál.
-Szia Ru...rug....
-Rugggerro.-mosolygott.
-Igen Ruggerro. Szertnél valamit?
-Igen téged.
-Tessék.
-Mármint téged, hogy elgyere velem este egy bárba.
-Hogy én?-kérdeztem elpirulva. Igazságszerint nem néz ki rosszul ez a srác.
-Nem hamupipőke. Hát oersze, hogy te.
-Igen Ruggerro elmegyek veled.-mosolyogtam mire lenyomott nekem egy puszit.
-Nicsak, nicsak haver te egy ilyen kis izéval kezdesz?-jött oda röhögcsélve ez a Jorge.
-Figyu haver nekem tetszik ez az izé szóval kuss.-förmedt rá Ruggerro.
-Jó nyugi, de akkor ma jön velünk inni?
-Naná, hogy jön. Iszunk egy kis tekilát.-kacsintott rám Rugg.
-Tek...tek..tekilát?-néztem kikerekedett szemekkel.
-Miért te még soha nem ittál?-kérdezték egyszerre.
-Az az igazság, hogy gyűlölöm az alkoholt mivel anyu halála után apum inni kezdett és....... na mindegy hagyjuk.-legyintettem.
-Figyelj nekem nem tetszik, hogy ezt a csajt hozod.-mérgelődött Jorge.
-Miért talán féltékeny vagy?-vágott vissza Rugg.
-Nem dehogy is, de azt elmondtad neki, hogy szellemet fogunk idézni.-suttogott úgy, hogy én azért haljam.
-Na azzal nem lesz gond, mert én rengeteget idéztem már.-jelentettem ki mire mindkettő kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Akkor bevállalos lány vagy te Martina.-emelgette a szemöldökét Jorge mintha valami perverz dolgon járna az esze.
***Jorge***
Várjunk én Martinának emlegettem a szemöldököm? Ő csak mélyen a szemembe nézett majd hirtelen elfordult.
-Zavarok?-kérdezte az alivilági testvérem.
-Hülye vagy? Menni kéne nem.-mondtam mire követni kezdtek. Tini bement én meg bevártam hugom aztán kezdődhetett a vonulásunk. Az első órám Kémia. Utálom! Ráadásul Tini mellett kell ülnöm. Bementem a termeb és beültem a leghátsó padba.
-Neked is jó napot Jorge!-hallottam Angie tanárnőt.
- Magának is.-mosolyogtam gúnyosan. Ahogy a padomhoz fordultam ő már ott ült.
-Gyere csak ide.-vette le táskáját a másik székről. Nem akartam szólni, hogy a másik oldalon szoktam ülni, mert nem leszek bunkó vele. Ekkor csapott belém a felismerés. Jorge Blanco világ életében bunkó volt. Akkor pont vele miért nem. Na mindegy leültem mellé és bökdösni kezdtem.
-Figyelj, hogy, hogy te már idéztél szellemet?
-Úgy, hogy anyukámat akartam megidézni.
-De nem lett semmi bajod?
-Nem mivel nekem van egy természet feletti adotságom. Az a lényege, hogy körülöttem van egy pajzs és így a rosszakarók nem tudnak a közelebe jutni és nem tudnak ártani.
-És nem próbáltad még kiterjeszteni ezt a micsodát.-kérdeztem mintha egy tök természetes dologról beszélgetnénk.
-De és tudom is viszont max csak egy emberre. Legalább is eddig csak eddig jutottam.
-Értem és.........-kérdeztem volna, de Angie közbe szólt.
-Megkérném Jorge Blanco urat, hogy bármennyire is udvarolhatnéka van kérem fogja vissza magát.
-Háth tanárnő ez nekem nagyon nehéz. Vajon ilyenkor mit lehet tenni? Én azthiszem el is ülnék.-álltam fel, de visszaparancsoltak a helyemre.  Pár percel később felszólítottak.
-Mr. Fékezhetetlen Blanco kérem válaszoljon a kérdésre.-nevetett a tanár.
-Hát öööööö......
-Ugye az volt a kérdés, hogy Milyen izotópjait ismered a hidrogén atomnak?
-Prócium, deutérium, trícium. A neutronszámban különböznek, ami 0,1, vagy 2. Az izotópok tulajdonságai eltérőek, de a deutérium és a trícium olyan kis mennyiségben van jelen a gázban, hogy a
hidrogén tulajdonságait nem befolyásolja.-mondta Tini miközben felállt a helyéről.
-Ez igen. Na akkor mától Jorge tanulópárja és korepetálója Tini. Mivel korepetálni fogsz Martina ezért havonta kapsz egy ötöst.
-Na ez nem semmi hugi.-fordult hátra Lodo és lepacsizott az új tanulópárommal.  Azt terveztem, hogy ezt a csajt nagyívbe elkerülöm erre ő mindenhol a padtársam és ráadásul a tanulópárom is. Már pedig most kemény leszek vele.
-Baj van?-fordult felém a kiscsaj.
-Nem semmi baj csak utálom az ilyen pálcikákat mint amilyen te vagy.
-Tudod a báttyám azt mondta, hogy egy pszihopata vagy mint az apád és, hogy kerüljelek el, de én nem tettem. Hogy miért nem? Mert azt hittem, hogy ne vagy az és még mindig tudom, hogy te nem ilyen vagy és apukád se ilyen az biztos. Te csak egyszerűen valami miatt bezárkóztál és mindenkit utálsz aki megszólít vagy a közeledbe jön. Hidd el egy nam mindenkit elveszítesz aki van neked.-ordított hangosan és kiviharzott a teremből az óra közepén.
***Martina***
Nem tudom miért, de el kellett tünnöm. Én még mindig nem hiszem el, hogy ez a Blanco gyerek olyan amilyennek mondják. Sőt biztos nem. Nem is akartam ezzel foglalkozni. Hazamentem készülödni, hogy mkt
re jön Ruggerronak ne keljen rám várnia.
***Facundo***
Épp hazafel tartottam amikor nekiütköztem valakinek.
-Jaj ne haragudj Facundo Stoessel vagyok.-nyújtottam a kezem felé. Azt hiszem már is szerelmes vagyok.
-Szia Macarena Blanco.-fogott kezet mosolyogva. Azt hiszem vége a nagy szerelemnek.
-Nincs kedved meginni velem ma valamit?-kérdeztem.
-Figyu nem tudom.
-Na légyszi! Kárpotlásul a füzetedért és, hogy ismerkedjünk.
-Jó legyen.-nevette el magát.
-Szupi akkor hatra elmegyek érted csak add meg a címed.
-Tessék.-írta fel a karomra.
-Köszi.-nyomtam egy puszit az arcára és elmentem.

1.évad 1.rész (Az idegesítő kiscsaj)

Ma kezdődik az a szar suli. Újra nyolcadikios hurrá. Elegem van anyám hülyeségeiből. 16 éves vagyok, de még mindig nyolcadikos mivel anyu szerint még nem vagyok kész a továbbtanulásra. Az első évben 1 hármasom volt a többi mind négyes most meg már szinte ötös vagyok mindenből viszont a kémia és biosz nem az erősségem így két év után sem. 3-as vagyok belőle éppen hogy.  Ma állítólag jön valami új csaj a suliba azaz a mi osztályunkba. Én nem akarom. Tuti ilyan lesz mint a többi. Akik eddig idejöttek és bepróbálkoztak nálam mindegyik ugyan úgy csinált mint én.  Amúgy sem akarok csajt, de azt meg pláne nem, hogy engem utánozzanak. Azt hitték ha olyanok lesznek mit Jorge Blanco akkor majd tetszeni fognak hát nem. Na mindegy is irány a suli. Gyorsan bememtem a hugom szobályába, hogy felkeltsem, de már az asztalánál ült és rajzolt.
-Szia hugi. Gyere a suliba.-mosolyogtam. Csak ő rá mosolygok. Igen a hugomat is visszatartotta anyu, de ő nem osztálytársam csak évfolyamtárs.
-Oké báttyó.-dobta be a cuccait a táskába és együtt versenyeztünk lefele a lépcsőn.
-Csak lassan gyerekek.-nevetett anyu.
-Ezt régebben kellett voln. Már nem vagyok a kicsi fiad.-néztem rá mérgesen és elviharoztam. Hallottam a hugom kiabálását, de nem érdekelt. A nagy szaladás közepette belementem valakibe az utcán.
-Jaj ne haragudj.-mondta a kiscsaj.
-Miért nem tudsz a lábad elé nézni?-förmedtem rá pedig az én hibám volt.
-Annyira sajnálom.-hajtotta le a fejét. Lehajolt és felszedte a könyveim én meg kiszedtem a kezéből egyből.
-Már mennem kéne.-mérgelődtem mire így szólt.
-Martina vagyok.-nyujtotta a kezét, de én dühösen otthagytam. A suliig meg sem álltam, de a bejáratnál megvártam a hugom. Mindig is mi ketten voltunk a legmenőbbek. Az az hárman mivel Rugg is aki most érkezett meg.
-Szevasz haver!-pacsizott le velem.
-Csá.-mondtam és az utat néztem.
-Hol hagytad a hugod?
-Mindjárt itt lesz. Nézd már ott van.-mutattam a feket bőrdzsekis csajra.
-Sziasztok.-lépett oda és lepacsizott Ruggerroval.
-Akkor menjünk.-intettem és Maca beállt közén majd elindultunk. Mindig is menő volt a megjelenésünk. Én és Rugg Maca mellett Bőrdzsekibe és fekete bakkancsba na meg a szaggatott farmer és közöttünk a tesóm ugyan így. Mindenki elment a saját osztályába és nekem kezdődhetett is a szokásos év elei osztályfőnöki. Amikor belépett Kathrin tanárnő és megláttam a másik oldalán a kétballábas kiscsajt azt hittem fejbelövöm magam. Komolyan ez a lány lesz az osztálytárasam.
-Szisztok gyerekek! Szeretném bemutatni az új lányt. Ő itt Martina Gambande kérlek bánjatok veke kedvesen.
-Szia Martina.-kántálták a többiek kivéve engem.
-Mesélj magadról új lány.-mondtam gúnyosan.
-Köszönöm a tolmácsolómnak, hogy ezt minden évben eljátsza amikor új diák jön.-mondta a tanárnő.
-Nagyon szívesen Kathrin tanárnő. Ma igazán ő hagyjuk nem az én erőm a bókolás.
-Jó tudod mit Martina? Mesélj magadról és utána foglalj helyet a fiatalember mellett.-mutaott rám a tanár.
-Várjon mi? Nem, nem, nem olyan nincs.-hadonásztam össze vissza majd mérgesen felpakoltam a mellettem lévő székre a lábam.
-Jó hát ugye a nevem Martina, de szólítsatok csak Tininek. Eddig Mexicoban éltem most költöztünk ide Spanyolországba. Van egy testvérem Facundo ő már középiskolás. Apukánkal élünk.-mondta és itt láttam, hogy elcsuklik a hangja.
-Na és anyukátok.-kérdezte a tanárnő.
-Hát ő maghalt.-hajtotta le a fejét.
-Jaj tanárnő szegény kicsilánynak így beletiporni a lelkébe. Miért nem azt kérdezi meg, hogy mit szeret csináláni meg mi a kedvenc tantárgya.
-Ha már itt tartunk szeretem a bioszt és a kémiát. Rengeteget rajzolok és lovagolok.-láttam úja a mosolyt az arcán. Nekem már most nem szimpi a kicsaj.
-Jolvan Tini köszönjük leülhetsz.-intett felém a tanárnő majd  Rini vagy ki leült mellém. Az elkövetkezendő órák borzalmasak voltak. Ahogy vége lett az óráknak én igyekeztem haza fele, de megint megpillantottam a lányt az utcánkba. Na ezt nem hiszem el még egy sorban is kell lakjunk. Ennél szarabb napon nem is lehetne. Azt hiszem nem ártna egy motorozás. Haza fele vettem az irányt és a táskámat ledobva felpattantam a vadi új mocimra. Csak mentem és mentem. Nem érdekelt, hogy merre csak minél meszebb az otthonomtól. Most itt ez az új csaj és nagyon irritál meg nem akarom anyámat hallgatni, hogy kisfiam igy úgy. Elegem van belőle. Ahogy betöltöm a 18-at én elhúzok innen. Még fél órát motoroztam aztán hazamentem.
-Szia Jorge nem vagy éhes.-kiabált egyszerre anya és a hugom.
-De hugi. Köszi, hogy kérdezed. Nem hoznál fel nekem egy kis kaját a szobába?-hajoltam be a konyhába mire ő csak lehajtott fejjel bólintott.
-Köszi!-nyomtam egy puszit az arcára és feltrappoltam az emeletre. Felhívtam Rugg-t, hogy holnap menjünk el valahova.
-Szia Yoyi.
-Ne Yoyizz Ruggerro.-förmedtem rá.
-Bocsi na miért hívtál?
-Azért, hogy holnap menjünk le a törzshelyünkre inni.-jelentettem ki miközben bejött a hugom a hálóba.
-Jó, de akkor elhívjuk az új csajt is. Kicsit meg akarom szivatni.
-Nem! A kislány egy borzalom. Nem akarom látni.-csaptam le a telót.
-Hé mi bajod van?-ült le mellém a tesóm.
-Semmi csak utálom az anyám és az életem.-feküdtem hanyat az ágyon.
-Eről akartam is veled beszélni. Ne itéld el anyát! Ő próbálkozik.
-Hagyjuk már. Most akar jó anya lenni?
-Mindenki tanulhat a hibájából nem?-mérgelődött.
-Ő soha nem fog.-kiabáltam rá.
-Jó akkor szia.-indult volna el, de visszarántottam.
-Ne haragudj Macarena nehogy már anyu miatt vesszünk össze. Nekem csak te és Rugg maradtál.-öleltem magamhoz.
-Jó semmi baj! Amúgy miért rohantál úgy el ma a suliból?-tette fel a kérdést.
-Az újlány miatt.
-Martina Gambande miatt?-nevetett fel.
-Igen , mert idegesít. Mielött még megtudtam, hogy a suliba fog járni a reggel összeütköztünk. Már akkor unszinpatikus volt. Aztán amikor belépett a terembe azt hittem elhányom magam. Ráadásul mellém is ültették. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt az évet.
-De hát te akit utáltál azt piszkáltad és leszartad. Most miért nem?
-Nem tudom. Próbálnám piszkálni, de mindig mindenen mosolyog. Annyira fuuuuu.-ütöttem bele a falba.
-Az nem lehet, hogy nem is tudod bántani?
-Ezt, hogy érted?-néztem értetlenül.
-Nem tudom sok a furcsa dolog. Hátha vele is van valami.
-Ez hülyeség.-legyíntettem.
-Hát jó én megyek. Joccakát!-nyomott le egy puszit és elment. Én szép lassan elfogyasztottam a müzlim majd elmentem fürdeni. Eztán felhúztam a batman-es boxerem és ráhasalva az ágyra elaludtam.

Prológus

Jorge Blanco vegyok és asszem rólam legyen annyi is elég. Van egy testvérem meg egy édesanyám. Apámról nem akarok mesélni. Amúgy sem velem él szóval nem érdekel. Macarenat nagyon szerete. Sőt ő az egyetlen az életemben aki jelent bármit is. Más nem nagyon érdekel. Az új embereket utálom. Mondhatnám, hogy én egy alvilági gyerek vagyok. Anyukámmal azért nem vagyok jóban, mert folyton azt mondja, hogy olyan vagyok mint apám és ha felnövök belőlem is az lesz mint belőle. Hát én soha nem leszek az. Az iskolába is jobb szeretek egyedül lenni. Egy alvilgi haverom van és az Ruggerro Pasquarelli. Vele járunk el iszogatni és ő tud rólam mimdent. Amúgy ha jellemeznem kéne magam azt mondanám olyan vagyok mint Castiel. Szerintem ti is tudjátok ki az. Én onnan tudom, hogy a hugom játszott a Csábitásból ötös vagy jeles játékkal és abba volt ez a srác. Azt mondta olyan mint én és ez igaz, de csak a természetünk egy. Az stílusom és hajam ezerszer jobb. Szóval röviden ennyi lenne az életem.