1.évad 2.rész Barátok

Reggel kicsit nyúzottan keltünk a csajokkal! Hogy miért? Azért, mert Fede úgy döntött, hogy elalvás elött mindenkinek énekel egy altatódalt poénból. Aztán amikor kizártam a szobánkból nyüsziteni kezdett mint egy kiskutya. Gyorsan visszaengedtem a szobánkba és akkor elaludt, de az álmában beszélgetett ezért órák kellettek mire mind elaludtunk. Amikor felkeltünk mérges tekintettel néztünk mindhárman a kis poénzsákra.
-Nyugi lányok.-tette fel a kezeit majd kifutott a szobából. Gyorsan elmentünk fürdeni majd az uzsikkal amit Olgita készített nekünk elindultunk a suliba. A Studioba érve kiterültem a színpad szélén és már majdnem elaludtam amikor valaki megcsikizett. Diego volt az.
-Ne kicsim ne.-fogtam le a kezét és gyors megpuszilt aztán megpöcköltem az orrát majd rohanni kezdtem. Ő nevetve utánam futott és elkezdtünk fogocskázni. Amikor utolért felkapott a kezébe és azzal ijezgetett, hogy ledob.
-Mások is vannak itt. Ezt majd otthon ha lehet.-lépett be Leon és Tomas majd gúnyos vigyort vetettek a barátomra. Én kiszálltam az öléből és odasétáltam Andreshez.
-Héj mi baj Vilu?-karolta át a vállam. Igazság szerint nagyon jókat tudok vele beszélgetni.
-Leon meg Tomas, de leginkább Leon.
-Nem értelek.-rázta meg a fejét.
-Tetszem nekik, de Leon tegnap azt mondta, hogy megértette a csak barátok kijelentésemet. Ma meg megint tök furcsa. Most tapadósból bunkóra váltott.
-Miért eddig tapadt mármint ragadós volt valahol?-kezdett értetlenkedni.
-Nem hanem tök cuki volt és mindig a nyomomba volt most meg bunkó velem. Ha hozzám szól akkor sem normálisan.
-Figyelj fáj neki az elutasítás. Tudod nagyon szerelmes és megbeszéltétek, hogy barátok lesztek, de még úgy is semmibe veszed. Ha barátkoznál vele hidd el más lenne.-mosolygott majd odament Ludmillához aki megölt a tekintetével. Elhatároztam magam, hogy még ma beszélek Leonal. Amikor Pablo belépett a terembe mindenki elhallgatott.
-Sziasztok srácok. Van olyan csapat aki haladt a dallal?-érdeklődött.
-Pablo mi még nem, de nekem lenne egy dalom amit tegnap egy jó barát segítségével befejeztem.-tettem fel a kezem.
-Na had halljuk.-kérte.
-Rendben!-ültem oda a zongorához a többiek pedig azzal szembe. Elkezdtem játszani  Te Creo-t amit végig Diegonak énekeltem aztán a végén Leonra mosolyogtam köszönet képp. Ő ezt mérges arcal viszonozta. Hát ennek megint mi baja?
-Ez nagyszerű!-tapsoltak a többiek.
-Köszönöm.-sütöttem le a szemem zavaromban és elpirultam. Diego csak nevetve átölelt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Nagyon ügyes voltál szerelmem.
-Köszi, de beszélnünk kell.-fogtam meg a kezét.
-Még is miről?
-Hát nincs minden rendben Leonnal, de szeretném ha barátok lehetnénk. Ma suli után elhívnám sétálni, hogy beszéljek vele.-szögeztem a tekintetem a cipőmre majd a szemébe, hogy megtudjam mit gondol, de se a szeme se az arca nem árult el semmit.
-Én megbízom benned. Ha ezt szeretnéd tenni akkor nyugodtan. Én mindenben támogatni foglak.-ölelt magához én meg a fejem a vállába fúrtam. Ő a leg megértöbb srác a világon. Nem is kívánhatnék nála jobbat. Amíg ezen gondolkoztam hamar elrepült az első óra. Következett két(!!!!) tánc óra Gregorioval. Már az elején megpróbált belekötni valakibe. Na ki volt az a szerencsés? Hát én. Igaza is volt, mert egyáltalán nem ott járt az eszem hanem egészen máson. Elösször Diegon, hogy én nem viszonzom úgy a szeretetem ahogy ő szeret engem. Bármit megtenne a boldogságomért én meg még egy csókot sem vagyok képes neki adni. Aztán ott jött Tomas aki nem adja fel. Nagyobb pióca mint Leon. Aranyos ahogy próbálkozik, de nem hinném, hogy bármikor összejönnénk. Végül meg ott van Leon akivel a kapcsolatom kusza. Egyszer szerelemből szeret aztán barátságból utána meg hirtelen megutál és nem szól hozzám. Ráadásul grimaszol. Ez normális?
-Violetta, Violetta Castillo! Föld hívja Violetta Castillot.-ugrált elöttem a tanár vörös fejjel.
-Igen?-néztem értetlenül.
-Már fél órája megy az óra és maga csak áll ott mint egy rakás szerencsétlenség. Már az óra elejétől figyelem magát és nem itt jár. Valamin gondolkozik. Nem tudom, hogy kin vagy min, de legyen szíves odafigyelni.-kiabálta majd a labdájával mgdobta a zenelejátszót és táncoltunk is tovább. Ezen az órán már nem kötött bele konkrétan egy személybe csak mindenkit szidott egyszerre. A következő óra vele na az pont ugyan ilyen volt csak most Frant szemelte ki és óra végén.
-Mondja meg maga mi a francot csinált. Nem járt ide az elmult egy évben? Úgy táncol mint egy ovodás. Mi van magukkal? Eddig is tudtam, hogy borzalmasak, de ez már a legalja.-dramatizálta túl a dolgot majd látványosan összeesett. Persze ilyenkor hamar feláll és folytatja tovább.
-Tudja Gregorio mostanában nincs minden rendben. Elhagyott a szerelem.-tette Francesca a kezét Gregorio vállára.
-Héj Fran.-böktem oldalba mire észrevette magát és kínosan elfordult.
-Na jó az órának vége! Mindenki párokba,én megyek ki elösször maguk pedig utánam. Bár nem szükséges nem gyerekek már.-viharzott ki.
-Francesca beszélhetnénk?-lépett oda hozzá Leo.
-Igen.-mondta és kivonultak. Majd meg ölt a kíváncsiság, hogy mit beszélhetnek és amikor átmentünk Angie órájára Camillaval azonnal letámadtuk.
-Miről volt szó?
-Csak megkérdezte, hogy velünk van-e a baj, de mondtam, hogy nem.
-Akkor?
-Marco, Marco a bajom. Ma írt egy sms-t, hogy nyáron ideköltözik, de nem akarja, hogy együtt legyünk.
-Jaj drágám.-öleltük át ő meg elejtett néhány könnycseppet.
-Nem, nem sírhatok miatta, sőt még szomórú sem lehetek mivel csak egy nyári románc voltam neki.-húzta ki magát majd mindhárman elnevettük magunkat.
-Mi az Vilu magadon nevettek? Te is és a barátaid is rájöttetek, hogy mennyire unalmas és szánalmas vagy? Örülök, hogy sikerült felnyitni a szemed és rájöttél, hogy egy ilyen szánalmas kis senki mint te nem ragyoghat egy ilyen csillag mellett mint én.-vihorászott.
-Ludmilla én tényleg nem értelek, de valamire rájöttem.
-Még pedig?-vigyorgott.
-Arra, hogy te attól félsz, hogy a helyedre pályázok és, hogy elveszem a barátaid majd egyedül maradsz. Egyet mondok neked. Sikerült elvesztened a barátaid, de nem miattam csak is magad miatt. Két ember van aki még mindig melletted áll Naty és Andi. Ők lehet, hogy soha nem hagynak el, de a többiek már megtették. Ja és soha nem pályáztam a helyedre csak azt szerettem volna, hogy barátok legyünk.-olvastam be neki és elmentem a terem másik végébe.
-Ludmi soha nem adja fel a harcot. Ahhh.-mérgelődött majd elmet óra elött.
-Andres ne haragudj nem akartam csak egyszerűen kikivánkozott. Már megfulladok tőle.
-Semmi baj Violetta. Sajnos Ludmilla ilyen és már az érkezésed elött ilyen volt csak akkor még visszafogtam. Talán neked sikerül egy nap felnyitnod a szemét.-ment el ő is szomórúan mi meg meglepően néztünk utána.
-Ez Andres volt?-kérdezték a többiek egyszerre.
-Igen. Ő nem buta srác mármint nem tudom, de ha mi beszélgetünk akkor egészen más. Pláne ha Ludmillárol van szó.-ingattam a fejem majd leültem és Angie már be is toppant.
-Maxiék csapata felállni. Meg szeretném hallgatni a refrént.-kérte mi meg tettük amit kért. Ahogy elénekeltük mindenki tapsolt.
-Oké. Igaz, hogy Andres hiányzott, de nagyon jó.-mondta mi meg elégedetten ültünk vissza a helyünkre.
-A mai órán mit csinálunk?-kérdezte Tomas.
-Ma hagyom, hogy dolgozzatok a feladaton, de elötte hallani szeretném Vilu dalát.-jelentette ki mire én a zongorához pattantam. Most kivételesen mindenkire néztem az éneklés közben,mert nem akartam több bajt.
-Ez nagyon jó. Mikor írtad?
-Hát konkrétan tavaj valamikor. Volt egy rosszabb napom és akkor.-mondtam, de igyekeztem a szemkontaktust csak a tanárral tartani. Nem akartam, hogy bárki megtudja miért van vagyis volt ez. Mármint ki miatt történt ez. Gyorsan visszaültem a helyemre és csapatokba verődve elkezdtük folytatni a dal írást. Elég jól haladunk már, de van még mit változtatni és hozzá tenni. Angie óráját Betoé követte. Ahogy beléptünk a terembe ő a kottáit az égbe dobta és mind szétesett.
-Jaj Beto vigyázz. Várj segítek.-ment oda Tomas én meg mosolyogva figyeltem a jelenetet.
-Nah szóval gyerekek a mai órán......Pillanat a telefonom.-emelt a füléhez egy banánt(?) és beszélgetni kezett.
-Beto.-szóltam neki halkan.
-Igen?-nézett körbe meg felfele és forgolódott.
-Itt.-tettem fel a kezem.
-Mondjad csak.-mosolygott.
-Az egy gyümölcs.
-Mármint mi?
-Amin telefonálsz.-folytottam vissza a nevetést.
-Ja, hogy ez. Akkor én miért ezen beszélgetek?-kérdezte magától és miközben megfordult a háta mögé hajította. Nem volt jó ötlet, mert én a dobszerkók melett álltam és ő arra dobata rá. Az nem elég, hogy hangos volt, de valami onnan ráesett a lábamra és szörnyen fájt.
-Minden rendben?-sietett oda hozzám Diego.
-Persze.-mosolyogtam. Az óra további része normálisan telt. Már ha Beto óráit normálisnak lehete nevezni. Én mondjuk eddig az összeset élveztem. Még a mait is kivéve a sérüléses részt. Amikor már szinte mindenki hazament megpillantottam a folyoson Leont. Oda mentem hozzá és még mielött bármit mondhattam volna ő szólalt meg.
-Ha az első óráról akarsz beszélni felejtsük el.-fordított volna hátat, de én megragadtam a kezét és visszahúztam.
-Leon én, én nem akarom, hogy rosszban legyünk. Szeretlek mint barátot és rossz ha mérges vagy rám. Én ezt nem akarom.-hajtottam le a fejem.
-Figyelj Violetta én szeretlek és nem csak mint barátot.-mondta majd a tekintetemet fürkészte.
-Nem próbálhatnánk meg barátokként?-kérdeztem reménykedve.
-Nem baj ha kicsit nehéz lesz?-érdeklődött.
-Nem. Ha valami olyan van megbeszéljük oké?-nevettem.
-Rendben.-mosolygott. Én nem bírtam tovább. Annyira örültem, hogy a nyakába ugrottam és szorosan magmahoz öleltem amit viszonzott.
-Akkor én most megyek haza.-húzódtam hátrébb.
-Hazakísérhetlek?-nézett rám érdeklődve.
-Ha szeretnél.
-Igen.-mondta és elindultunk.
-És mióta tetszem neked?-tértem a lényegre. Na hát az ember azért kíváncsi.
-Őszintén?-nevette el magát kínosan.
-Igen. Mond csak nyugodtan.
-Konkrétan tavaj ahogy beléptél a Studioba és én megláttalak azonnal tetszettél.-karolta át a vállam én meg kicsit elhúzódtam. Vette a lapot, mert azonnal visszatette a kezét maga mellé.
-Hát most őszinte leszek. Kemény éved lehetett.-sóhajtottam.
-Annyira nem volt az hisz minden nap láttalak. Nekem ennyi elég volt.
-Komolyan?
-Igen. Tudod már amikor beszélgettünk akkor olyan volt mintha ezer éve ismernélek. Örülök, hogy vagy így vagy úgy, de az életem része vagy.-állt meg a házunk elött, mert én már majdnem tovább sétáltam zavaromban.
-Hát én izé...igazság szerint. Jaj istenem nem tudom kinyögni.-csaptam a homlokomra.
-Csak nyugi. Mond mit szertenél. Én nem haragszok meg.-fogta meg óvatosan a kezem.
-Én tavaj csak a félévnél vettem észre, hogy tetszek neked.
-Hát akkor tuti nem voltam elég egyértelmű.-nevetett fel.
-Vagy én vagyok vak. Na mindegy is. Örülök, hogy ezt megbeszéltük. Köszönök mindent.-nyomtam egy gyors puszit az arcára és besiettem a házba.
-Violetta haza értél?-kiabálta apu
-Igen.-mentem be a dolgozó szobábá és egy puszit adtam neki.
-Angie a konyhába van Olgaval és Diego a szobádban vár.-mondta a papirjait böngészve. Én azonnal megcéloztam a konyhát és miközben lenyomtam egy-egy puszit Olginak és a nagynénémnek töltöttem két pohár narancslevet. A szobámig kettesével szeltem a lépcső fokokat és szinte betörtem az ajtót.
-Sajnálom!-léptem be.
-Semmi baj csak egy kicsit aggódtam.-ült az ágyon feszülten. Én oda mentem mellé és szorosan hozzábújtam.
-Tudod, hogy beszélnem kellett Leonnal.
-És mit mond?
-Elfogadta, hogy nekem csak te vagy és megpróbálunk barátok lenni.-pusziltam meg.
-Ennek örülök.-enyhült meg.
-Nálunk vacsizol?-kíváncsiskodtam.
-Ne haragudj, de nem. Anyukám már vár otthon.
-Oké. Akkor kikísérlek.-kulcsoltam össze a kezünket és lekísértem.
-Violetta, Violetta.-trappolt utánam apu a konyhából.
-Igen?-fordultam vissza.
-Csak akartam szólni, hogy ma Olga a kedvencedet csinálja.
-Jaj apu ne. Tudom, hogy miért jöttél.-tettem csipőre a kezem.
-Nem, nem tudom miről beszélsz.-motyogta az orrát dörzsölgetve.
-Szerelmem gyere Ramallo hívott.-lépett ki a megmentőm Angie.
-Rendben megyek már.-forgatta meg a szemeit és mindenki eltünt.
-Holnap elmehetnénk mondjuk moziba. Na?-kíváncsiskodtam.
-Persze. Veled akárhova elmegyek Violetta. Én szeretlek, nagyon. Bármit megtennék azért, hogy boldog legyél mellettem.-lépett hozzám közelebb. Már majdnem megvolt a csók amikor......
-Khm....khm....-lépett ki Olga két kávéval.
-Azt hiszem én most megyek.-adott egy puszit Die és elment.
-Olgita miért kellett ezt?-néztem rá komolyan.
-Kicsikém én csak apukádéknak viszem a kávét. Nem akartam zavarni, de így sült el.-mondta és elment. Én gyorsan elmentem kezet mosni és leültem az asztalhoz. Pár percre rá mindenki az asztalnál ült és nyugodtan vacsiztunk. Húsos pite volt és gyümölcs leves.
-Apa holnap elmehetnék moziba?-tettem fel a kérdést.
-Kivel a lányokkal?-kezdett nyomozni.
-Nem öööö.....Die.....Dieg....Diegoval.-dadogtam.
-Pe...Per...Persze.-eröltetett magára egy vigyort.
-Jaj köszönöm.-pusziltam meg. Ahogy végeztem az evéssel felmentem zuhanyozni és fogatmosni. Felhúztam a Rózsaszín pizsamám és tárcsáztam a barátom.
-Szia.-köszöntem.
-Na miért keres a világ leggyönyörűbb lánya?-nevetett.
-Azért kersem a leg aranyosabb pasit a földön, mert holnap elemgyek vele mozizni.-szálltam be a játékba.
-Oh igen? Akkor nem kell ellopjam a tornyból?
-Nem hanem este 6-kor mehetünk.
-Oké akkor holnap. Puszi.
-Puszi.-nyomtam ki a telefont és nagy vigyorral az arcomon elterültem az ágyon. Egyszer csak valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere.
-Hát itt van a legjobb unokahugi.-lépett be Angie.
-A legjobb nagynénivel és anyukával egy szobában.
-Köszönöm.-üllt le mellém és átölelt.
-Szeretlek.
-Én is. Na örülsz, hogy mehetsz moziba?
-Nagyon! Annyira szeretek Diegoval lenni. Mellette olyan mintha repülnék. Mintha nem is a garvitáció tartana a földön hanem ő.-áradoztam mire Angie csak mosolygot.
-Szóval.-kezdte.
-Szóval mi Angie? Miért vigyorogsz?-nevettem.
-Csak...csak azért, mert úgy beszélsz Diegorol mintha....
-Mintha ő lenne az életem értelme?-kérdeztem.
-Pontosan. Várj mi? Te ebbe ilyen biztos vagy?-kerekedett el a szeme.
-Igen. Szeretem és amikor a közelemben van az jót tesz nekem.-szorítottam magamhoz a szivecskés macim amit tőle kaptam.
-Jó csak én azt hittem, hogy Leonnal lesz valami vagy.....
-Ne ezt ne. Elegem van abból, hogy meg akarjátok mondani, hogy ki a jó nekem.
-Ne haragudj én csak....
-Nem most ne. Légyszíves hagyj egyedül.-kértem mire ő szó nélkül kiment. Én elhiszem, hogy jót akarnak nekem, de egy éve csak ez megy. Leon így Tomas úgy Diego meg amúgy. Elég! Én egy éve eldöntöttem, hogy Diego a fontos és ennyi. Lehet, hogy csak 14 vagyok, de tudom, hogy mi vagy ki a jó a számomra. Leon meg csak egy barát ahogy Tomas is. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

1.évad 1.rész (az első napon)

Ma van a nyáriszünet után az első nap a Studioba. A sok jó mellett ott lesz Leon és Tomas akik már a nyáron irogattak a neten. Azt üzenték, hogy várnak a suliba. Komolyan mondom annyira pofátlanok. Főleg Leon aki....aki....áhhhh hagyjuk. Élvezni szeretném ezt az évet és a Diegoval töltött időt. Reggel felhúztam a lila fodros újju pólóm és a fehér szoknyám meg a fehér topánom és felvittem egy nagyon halovány sminket. Lent a konyhában már mindenki reggelizett.
-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva és leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt!-kántálták egyszerre. Én kentem magamnak gyorsan egy vajas pirítóst majd "anyunak" meg apunak lenyomva egy puszit siettem a Studioba.
-Vilu várj meg.-kiáltott utánam az uncsitesóm.
-Jó, de akkor siess, mert Diego már a sulinál vár.-kiabáltam mire azonnal ott termett mellettem és mehettünk is.
-Na és mi a helyzet Leonnal?-kíváncsiskodott.
-Semmi mi lenne? Egy pióca. Azon kívűl semmi.-álltam meg és csípőre tettem a kezem.
-Oké hugi, de nyugi. Leon semmi rosszat nem akar. Hidd el.
-Á, hogy nem! Csak tönkre teszi a kapcsolatomat és a barátságomat.
-Nem ne értsd félre. Ő csak próbálkozik.
-Jó én elhiszem. Tudod mit?-mosolyodtam el.
-Mit?-csillant fel a szeme.
-Lehetünk estelg....nem is tudom......mondjuk......barátok.-mosolyodtam el.
-Akkor ezt elmondhatom neki?-kérdezte.
-Gondolom igen. Vagy én mondjam el?-kezdtem agyalni.
-Ha gondolod elmondhatod, mert itt van.-mutatott mögém. Én azonnal megpördültem e tengejem körül mire Fede eltünt.
-Szia Violetta.-intett nekem kedvesen.
-Szia Le...Leo...Leon.-vakargattam a tarkóm.
-Tudom, hogy az agyadra megyek, de tetszel.
-Figyelj én értelek, de nem szertném a maradék éveimet így tölteni itt. Szeretném ha barátok lennénk. Nekem Diego a párom és ezen senki nem tud változtatni.-jelentettem ki.
-Rendben, de nem adom fel ilyen könnyen.-kacsintott és elindult a suliba.
-Pedig jobban tennéd.-kiabáltam utána, de feleslegesen. Már nem is hallotta. Egész uton azon gondolkoztam, hogy vajon a többi barátom miért próbálja nekem megmondani mit tegyek vagy, hogy kit válasszak. Na jó az utobbit nem kell megmondják, mert én Die-t szeretem. Szeretném ha minden olyan könnyü lenne. Ha Leonnal és Tomassal csak barátok lennénk, meg azt, hogy a barátaim ne úgy várjanak a Studio elött, mint akik megőrültek. Fran kikelt magából, Cami és Maxi azon veszekedtek, hogy Maxi miért nem viszi el őt többet randizni, Leon Fran-t nyugatta, Tomas értetlenül mászkált köztük, Andres nem egészen értette, hogy mi van, Naty meg Broduey próbált rendet tenni na és Diego. Diego az aki minden reggel levesz a lábamról. Ahogy ott áll az őrült, de mégis vicces tömegben iszonyuan aranyos mosolyal.
-Jó reggelt kicsim.-adott egy puszit az arcomra mire én elpirultam. El kell mondanom valamit. Még soha nem csókolóztam. Nem még vele sem. Már egy éve vele vagyok, de semmi. Nem merem bár ő megérti és azt mondja nem sieti el.
-Hali.-köazöntem úgy mindenkinek.
-Vilu mond meg Maxinak, hogy igenis többet kéne eljárnunk.-tette csípőre a kezét vörös hajú barátnőm.
-Jaj Camilla ez szerintem nem annyira fontos. Te is tudod, hogy Maxi mennyire szeret és... és....-dadogtam kínosan.
-Na ennyi. Látod?-mutogatott Maxi.
-Istenem Maximiliano és Violetta te is mellé állsz?
-Nem Cami én nem állok sehova. Nyugodj meg kérlek.-simítottam meg a karját.
-Igazad van ne haragudj. Te se szerelmem.-ölelte meg barátját és velük már minden happy volt.
-Francesca mi a baj?-fordultam felé.
Ludmilla, Ludmilla a bajom. Amióta bunkó lett elviselhetetlen.-túrt bele a hajába.
-Jól hallottam, hogy az én nevem hagzott el?-lépett oda az említett.
-Nem nem jól és most menj is tovább.-mutattam az ajtó irányába.
-Ja Vilu kicsi Vilucska. Hát nem tanultad meg, hogy egy Supernovát nem lehet elpusztítani. Tudod én egy csillag vagyok a legfényesebb és te tudod mi vagy?-hajolt közelebb.
-Nem, de biztos elmondod.
-Egy nagy fekete juk ami teljesen eltűnik az univerzumba. Itt csak Ludmi a sztár.-nevetett beteges kacajjal.
-Figyelj Ludmilla én nem tudom miért utálsz ennyire, de elegem van. Hagyj békén engem is és Fran-t is. Szeretnék jóba lenni veled, de ez reménytelen.
-Azért, mert nem vagy más mint egy senki.-fújt az arcomra és miközben megpöckölte az orrom egy "Ludmi lelép" kijelentéssel elviharzott.
-Na látod?-járkált fel alá idegesen a barátnőm.
-Jó nyugi.-állítottam le.
-De mit tegyek? Nem tudom miért, de amióta itt vagy engem sem szeret.-hajtotta le a fejét.
-Tudod, hogy a Supernovat, hogy hárítjuk el?-húztam mosolyra a szám.
-Hogy?-nézett rám.
-Egy csajos este fagyival, filmel és énekléssel.
-De nem zavarok?-kérdezte.
-Nem ahogy Cami sem, mert mindketten jöttök.-öleltem át őket. Amikor mindenkinek megoldottuk a problémáját Andres éretetlenül nézett mi meg vártuk, hogy mit fog mondani.
-Akkor most Ludmi mi? Egy csillag vagy Supernova? Ja és elmegyünk fagyizni?-csillant fel a szeme. Igen Andres és a furcsa kérdései, de mi így szeretjük. Még akkor is ha Ludmillával van együtt. Mi meg forgattuk a szemünket és elnevettük magunkat.
-Andi én elmegyek veled valamelyik nap fagyizni.-nevettem és ahogy Diego összekulcsolta a kezünket úgy indultunk be az első órára. Énekkel kezdtük ahol Angie várt minket. Na, de most tisztázzunk valamit. Nem említettem, de Angie nem az anyám csak amióta együtt van apuval szinte már olyan. Amúgy a nagynéném csak már mindehol azt mondom, hogy az anyukám, mert tényleg olyan.
-Sziasztok srácok.
-Szia Angie.-mondtuk kórusba.
-Ma új feladattal érkeztem. Csapatokat fogtok alkotni ahol egy dalt írtok amit Pablo óráján kell előadnotok elöttem és ő elötte.-mosolygott barátságosan. Láttam, hogy mindenkinek tetszik a feladat.
-És mi a dal témája?-tettem fel a kezem.
-Amit csak szertnétek, de most nézzüka a két csapatot. Fede, Leon, Vilu, Andres, Naty és Maxi. Ludmilla, Camilla, Tomas , Francesca, Broduey és Diego.-osztott minkett ketté. Fájdalmas arcal néztem a barátomra akin láttam, hogy ideges bár mégis mosolyog. Biztos csak meg akart nyugtatni.
-Angie és mikor álljunk neki dolgozni?-kérdezte Nat.
-Mondjuk a suliban vagy suli után, de jövő hét ilyenkorra már kell.-kacsintott. Az óra további része azzal telt, hogy énekeltünk egyesével vagy párban. Eztán következett a tánc óra.
-Gregorio megint jól megszivat minket. Ez tuti!-kullogott mellettünk Cami és már előre utálta az órát. Már mindenki bent tornázott amikor belépett Gregorio.
-Mindenki álljon a helyére!-kiáltotta el magát.-Na szóval ki az aki bemutatná amit a múlt órán tanultunk?-nézett körbe, de síri csend volt amikor....amikor Tomas megszólalt.
-Majd én.-állt oda és elkezdte a táncot.
-Tomas kövesse az újjam! Kövesse, kövesse.-kezdte a mondandóját a tánár egy kicsit idegesen.
-Igen?-állt meg elötte.
-Maga ezt táncnak nevezi? Ez olyan volt mint egy megbolondult kecskebéka.-mutogatott össze vissza és már vörösödött a feje.
-Én...én...-dadogott.
-Maga csak semmi én vagy, de. Menjen vissza a helyére. Most mindenki velem együtt. egy,két, hár, négy, öt, hat, hét és nyolc.-táncolt mi pedig követtük. Az óra végeztével szó szerint kiestünk a teremből. Két csapatba verődtünk a nagy teremben és elkezdtük megbeszélni, hogy mit énekeljünk.
-Figyuzzatok én írtam még múltkor egy refrént. Ahoz kapcsolhatnánk a dalunk. Figyeljetek csak.-mondta Leon.

Yo solo quiero cantar
Tocar tu alma con mi voz
Yo solo quiero bailar
Dar alas al corazón
Alas al corazón
Porque la música es vocación
Es mi pasión
(Mi pasión)
No es obsesión, es lo que soy
La música es mi verdad
Y no voy a engañar.-énekelte.

-Ez nagyon jó.-mondtam.
-Köszi.-villantotta meg a mosolyát.
-Tényleg akkor ehez igazódunk.-érettek egyet a többiek is.
-Nem megyünk át Luka bárjába? Még van időnk.-nézett Fede az órájára majd a másik csapat fele is.
-Nem én itt maradok.-szólaltunk meg egyszerre Leonnal.
-Akkor én átmegyek.-jelentettük ki megint egyszerre.
-Na jó én elmentem az ének termbe.-mondta Leo.
-Én pedig itt maradok, mert épp egy új dalon dolgozok.-ültem le a zongorákhoz a kottáimmal. A többiek vállat vonva elmentek én meg elkezdtem zongorázni. A zeném címe Te Creo lett, de még kell igazítanom rajta. Ahogy játszottam és énekeltem észre se vettem, hogy valaki áll a zongoránál. Az a valaki pedig Leo.
-Te meg mit csinálsz itt.-kérdeztem.
-Segíthetek? Nekem lenne ötletem, hogy hogyan javítsd át.-ült oda mellém és elkezdte játszani a dallamot én meg énekeltem.
-Ez nagyon jó lett. Köszönöm!-öleltem meg.
-Bármikor hisz a barátod vagyok.-kacsintott majd elment.
-A barátom.-sóhajtottam. Talán végre felfogta? De valami nekem akkor is furcsa valami más érzésem van. Majd ha átjönnek a lányok dumálok velük. Hamar eljött az este és a csajokkal már az ágyon dumáltunk.
-És Vilu neked mi a helyzet Diegoval?-fordultak felém a barátnőim.
-Minden rendben és nagyon szeretem, de ma történt valami ennél is jobb, de furcsa.
-Ki vele.-hajolt az arcomba Fran.
-Hát ma amikor zongoráztam Leon segített a dalban és utána közölte, hogy elfogadta, hogy csakis barátok lehetünk majd kacsintott egyet és lelépett. Jaj bocsi Fran nem akartam így elötted, mert a pasid meg minden és ja.
-Semmi baj. Igazság szerint ennek örülök, de ebbe mi a furcsa.-terelte el a témát zavartan.
-Csajszi ki vele mi történt Leonnal?-kérdeztük egyszerre.
-Hát szünetet tartunk vagyis szakítottunk közös döntés alapján szóval szabad a pálya Vilu.-nevetett.
-Mi mikor és hogy?-értetlenkedtünk.
-Még a nyár elején. Nekem is más tetszett és neki is. Tudom nyár elején azt mondtam, hogy a szívem csakis az övé, de hát nem. Megísmertem Marcot és minden más lett aztán nyár végen vissza utazott Olaszba. Ennyit a csodás párkapcsolataimról.
-Leonnak ki tetszett annyira?-vettem ki a lényeget.
-Hát te. Nyugi nem haragszom meg ha összejöttök.-mosolygott.
-Ja Vilu olyan cukik lennétek.-mondta Cami mire Francesca is bólógatni kezdtek.
-Ha szerintetek annyira cuki szívesen átadom. Nekem nincs szükségem rá úgy. Lányok én Diegot szeretem.
-Soha nem éreztél semmit Leon iránt?-kérdezgettek.
-Nem. Nekem Die az igazi. Ő olyan....olyan....olyan....-kezdtem nevetgélve.
-Olyan mi?-nevettek.
-Hát olyan aranyos és helyes. Tényleg bármit megtenne a boldogságomért és ez fordítva is így van.-pirultam el teljesen.
-Oké veled nincs mit tenni. Te fülig szerelmes vagy.-sikonyáltak.
-Tudjátok mit?-kérdezte Camilla.
-Mit?
-Énekeljünk.-állt a szintetizátorom mögé és játszani kezdte a Veo Veo-t. Ahogy vége lett a dalnak Federico is betoppant.
-Á-À-Á ez csajos zártkörü rendezvény. Belépés csak lányoknak.-állított meg Fran.
-Oké.-ment el lehajtott fejjel.
-Jaj egy pár percre bejöhetett volna.-vettem az ölelmbe egy párnát.
-Nem ma csajos este van.-emelték fel a mutatóújjukat.
-És én bejöhetek?-lépett be Fede egy szőke parokába és....és az én ruhámba(?).
-Ha így maradsz igen.-nevettük el magukat. Erre ő csajosan besétált a magassarkumba(???!!!) miközben egyszer hasra esett és elkezdett velünk cseverészni.
-Na miről csacsogtatok?-nézte a körmeit majd a pilláit rebegtetve ránk nézett mi meg nem bírtuk tovább nevetve estünk le az ágyról. Eztán a prokát és a cipőm levette, de ruhába benne maradt és így beszélgettünk tovább.
-Amúgy Vilu ha már Leon nem akkor ugye Tomas sem?-kezdett rá Fede is.
-Na ide figyelj Federico meg ti is csajok. Nekem nem kell más csak Diego.-próbáltam komolyan mondani, de végén elnevettem magam mivel amit kérdezett Fede full hülyeség.
-U-u-u fessük ki egymás körmét.-szólelt meg Fede megint.
-Inkább nézzünk egy romi filmet és fagyizzunk.-mondtam.
-A fagyi tetszik, de a romi film az gagyi.-jelentette ki Federico.
-Most vagy csaj leszel vagy szia.-nevettünk.
-Oké, de csak akkor ha egyszer tartotok velem egy pasis estét.-tette csípőre a kezét lányosan.
-Oké.-csaptunk bele a kezébe. Lementünk és megnéztük a Csillagainkban a hiba című filmet. A végére Fede sírt a legjobban.
-Miért, miért kellett meghalniuk hisz úgy szerették egymást. Átvészelhették volna. Nem lehet így vége.-bömbölt a kanápén és popcornal dobálta a tévét.
-Nyugi.-csititgattuk kicsit nevetve.
-Na jó ez maradjon négyünk közt. Én nem sírtam ezen a gagyi, de csodás romi filmen.-törölte le a könnyeit.
-Nem te soha.-"cipzároztuk" be a szánk és a "kulcsokat" oda adtuk neki amit "lenyelt". A film után felmentünk a szobába és lefeküdtünk aludni. Még Federico is velünk alhatott.

Szereplők:

Leon Vargas:

párja: Francesca (Fran) Cauviglia
kor: 16
legjobb barátja: Federico, Maxi
legnagyobb ellenség: Tomas, Diego

Értsd meg én szeretlek, de az a lány teljesen megbabonázott és elvette az eszem. Nem tudnék nélküle élni. A szeme, a hangja na és az illatta. Olyan mintha már ezer éve ismerném. Kár, hogy ő nem nyíl meg nekem.

Violetta Castillo:

kor:14
párja: Diego Vadernyovszky Dániel
legjobb barátai.: Cami, Naty, Maxi, Andres
apja: German Castillo
anyukája: Angeles Carrara

 Végül csak el érted amit akartál. Elérted, hogy végteleneül és visszavonhatatlanul belédszeressek. Soha, de soha nem akarok tőled távol maradni. Ha nem vagy velem valami nagy ürességet érzek. Azt hiszem, hogy most vagyok elösször igazán szerelmes. Pont ettől féltem a legjobban.


Pablo Espinosa:

kor: 15
párja: nincs, de szerelmes Violettába.
legjobb barátja: Francesca
legnagyobb ellenség: Leon

Utálom ezt a Leon gyereket, de az a Diego is. Szerencsére itt vannak nekem a barátaim. Na és Violetta aki a legcsodálatosabb a Studioban sőt az egész országban. Egyszer még meghódítom és akkor örökké együtt leszünk.

Diego Vendernyvoszky Dániel

kor:16
párja: Violetta Castillo
legjobb barátja: Maxi
legnagyonn ellenségei: Jorge. Tomas

Nem hiszem el, hogy ez a két pojáca folyamatosan a barátnőm körül ólálkodik. Egyszer még nagyon megbánják. Főleg Leon. De ember hisz barátnője van még is Vilu kell neki. Nem akarom, hogy elhagyjon. Ő a mindenem. Egészen kicsi korom óta ismerem és amióta az eszemet tudom szeretem. Bízok benne, mert minden nap elmondja, hogy mennyire szeret és, hogy rajtam kívűl soha nem kell neki senki más.

Ludmilla Ferro:

kor:15
párja:  Andres Calixto
legjobb barátnője: Naty
legnagyobb ellenség: Violetta

Amióta idejött ez a kis taknyos egy perc nyugtom sincs. Én nem ítélek el senkit, de ő át akarja venni a Supernova szerepem. Nem láttam egész életemben egy ekkora lopós, hazudos csajt. Amikor mozog a szája csak hazudik. Ráadásul ott az idióta pasija a kis Diegito aki még a széltől is óvaj, de nekem is itt van az életem értelme Andres. Kicsit furcsa, de pont ezért szeretem annyira. Naty azt mondja ne itélkezzek addig a kiscsaj felett amig meg nem ismerem.

Andres Calixto:

kor:15
párja: Ludmilla Ferro
legjobb barátai: Violetta, Brouduey, Cami
legnagyonn ellenség: nincs ő mindenkit szeret.

Imádok mindenkit és mindenkit úgy fogadok el ahogy van. Violetta egy nagyon aranyos lány, de csak mint barát. Más szemmel soha nem tudnék rá nézni mivel az én szivem az én kis Ludmimé. Szeretném ha ők is ilyen jól kijönnének. Remélem egyszer minden megváltozik és mindenki szeretni fog mindenkit.

Natalia (Naty) Vidal

kor: 14
párja: Broduey
legjobb barátja: Ludmilla
legnagyobb ellenség: senki

Lassan egy éve veled vagyok. Annyira szeretlek, hogy el se tudod képzelni. Te vagy nekem a mindenség. Örülök, hogy ide járhatok, mert itt ismerhettelek meg téged és a többieket. Azt szeretném, hogy soha ne legyen vége ennek az egész csodanak meg azt is, hogy Violetta rátaláljon az igazira, mert szerintem Diego nem az.

Francesca (Faran) Cauviglia:

kor:15
párja: Leon Vargas
legjobb barátja: Thomas
legnagyobb ellenség: nincs neki senki bár Viluval van egy kis ellenszenve.

Én nagyon szeretem Violettát, de az nem segít, hogy Leon elkezdett felé érzéseket táplálni. Azt hiszi nem tudom, de elöbb tudtam mint ő, hogy belé szeret. Vilu mondta, hogy őt nem érdekli és el is hiszem hisz annyira szereti Diegot. Mondjuk nem csodálom. Die egy igazi főnyeremény, de az én szívem csak is Leoné.

Camilla (Cami) Torres:

kor:15
párja: Maximiliano (Maxi) Ponte
legjobb barátja: Andres, Violetta. Andres az unokatesója is.
legnagyobb ellenség: senki.

Örülök, hogy az uncsitesóm rátalált a szerelemre. Annak is, hogy Ludmilla oldalán hisz ő nem rossz lány csak Violettát elítéli. Hogy miért? Mert észrevette, hogy ő valamivel tehetségesebb nála. Úgy sajnálom, hogy ilyen rosszúl kezdődött nekik minden. Viszont nekem itt van az én Maximiliánom és a sok barátom akiket úgy szeretek. Maxival már fél éve együtt vagyunk. A zene és ez a hely hozott minket össze.

Maximiliano (Maxi) Ponte:

kor: 15

párja: Camilla Torres
legjobb barátai: Violetta, Diego, Maxi
legnagyobb ellnség: ő senkit nem ítél el.

Egy két dolgot leszámítva minden rendben a Studioba. Eddig csak szerelmi háromszögekről hallottam, de, hogy szerelmi négyzet. Ilyen szerintem nem is létezik, de most még is. Három srác szeret egy lányt ez valami hihetetlen és ezáltal megy a szenvedés négyük között. Szenvedés, féltékenykedés, sírás és a szerelmi bánat. Ebben az egészben Violettát sajnálom a legjobban, de ő nem is nagyon veszi észre, hogy ki az igazi. Camilla is próbál nekik segíteni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a legjobb barátom lesz a szerelmem, de nem bánom. Szeretjük egymást és ez a legfontosabb.

Broduey:

kor:15
párja: Natalia Vidal
legjobb barátja: Andres
legnagyobb ellenség: nincs.

Natalia. Ő a legcsodáltaosabb lány akit csak valaha láttam. Andresnek nagyon sokat köszönhetek hisz ő nyitotta fel a szemem meg Natyét is, hogy mi egymásnak valók vagyunk. Bár elég fura módon, de megtette és ez a legfontosabb.

Federico:

kor:16

párja: Lara
legjobb barátja: Leon
legnagyobb ellenség: Diego, mert úgy érzi bántja violettát
unokatesója: Violetta

Nagyon  szeretem Vilut és nem szeretném ha a srácok miatt szenvedne. Diego nem neki való inkább a haverom Leon. Bár tőle se szép, hogy miközben barátnője van mást szédít, de azt mondja, hogy ez egészen más. Valami olyat érez amit eddig még nem. Remélem egyszer egymásra találnak bár erre nem sok esélyt látok. Lara is érdekes lány. Ő lovas és nem énekes, de igen csodálatos lány. Terveim vannak kettőnkel. Most azt gondoljátok, hogy mit akar még a kis taknyos tini, de én tényleg úgy érzem, hogy ő az igazi.

Lara:

kor:14
párja: Federico
legjobb barátja: a studiobol senki bár Violettával elég jól kijönnek.
Ő amúgy nem Studiós lány.

Hallottam egy két dolgot Federicotol, hogy mi folyik a Studioba. Van ez a szerelmi négyzet? Ha egyáltalán létezik ilyen. Vilu egy igen aranyos lány. Örülnék ha nem kellene tovább örlődnie és eldöntené ki az igazi. Azt mondja, hogy Diego az, de szerintem nem. Ő inkább Tomashoz való.

1.évad 6.rész A barátsága miatt akarok megváltozni

-Persze.-nevettünk egyszerre.
-Nagyszerű akkor ne feledjétek hétfőn suli után próba.-jelentette kia tanár mire elgondolkoztam. Nem vagyok én hülye nem fogok Rómeót játszani az tuti.
-Nem vállalom.-mondtam komolyan.
-Hogy mi?-szólalt meg Tini és a tanárnő.
-Nem vagyok én bohóc.-vettem a táskát a vállamra és elviharzottam. Martina amúgy is kerül, én megbántam ezt a bárátság dolgot, és újra a régi akarok lenni. Hazafele menet eszembe jutott a Tinunak tett ígéretem. Haza kéne őt kísérjem, de nem! Én újra a régi vagyok és nem érdekel ha szabályt szegek. Ezzel a gondolattal sétáltam hazáig. Otthon a dühös hugomat pillantottam meg a kanapén.
-Szia.-duzzogott.
-Mi van Maca?-ültem le mellé én is egy picit mérgesen.
-Az, hogy a hülye haverod egészen hazáig Tinikéről áradozott meg aról, hogy ma meghívja kajálni és megkérdezi akar-e vele járni.
-Hogy mi?-álltam fel.
-Jól hallottad.-forgatta a szemeit unottan.-Amúgy veled mi van?-fordult felém.
-Később elmondok mindent, de most le kell lépjek.-nyomtam egy puszit a homlokára és a táskámat a vállamra rakva elmentem. Martináék házáig meg sem álltam, de az apukája azt mondta, hogy még nincs otthon. Márt tiszta sötét volt, de ő sehol. Egyszer csak a telefonom csörgött és az ő neve állt a kijelzőn.
-Jo...Jor...Jorg..Jorge!!!-fakadt ki belőle a sírás.
-Hol a francba vagy?-jelent meg a hangonban a düh és az aggodalom.
-A suli utáni zsákuccába, de siess nagyon.-zokogott hangosan majd egy zörgést hallottam és megszakadt a vonal. Azonnal rohanni kezdtem és meg sem álltam a megadott helyig.
Tini hol vagy?-kiáltottam amikor megláttam, hogy kidől az egyik kuka mögül szinte már eszméletlenül. Aggódva a kezembe vettem és felálltam.
-Köszönöm.-mondta erötlenül és a fejét a vállamba fúrta.
-Bántott valaki vagy miért menekülsz?-kezdtem kérdezgetni.
-Hát az úgy volt, hogy elindultam haza a suliból, de ahogy kiléptem az ajtón Ruggerroval találtam magam szembe. Megkért, hogy menjek el vele kajálni, viszont én nem akartam, mert nem éreztem jól magam. Mondtam is neki, de erősködött majd amikor odahajolt hozzám megérzetem, hogy ivott. Gyorsan el is indultam, de utánamjött és fogdosott. Na akkor megijedtem és lepofoztam nem sok esélyel, mert ő magragadott és elkezdte letépni a ruhám párszor meg is ütött. Amikor sikerült elszabadulnom egy fehér szemü nő vett üldözőbe és rólad kezdett el beszélni, hogy.....-mesélte már sírva

-Hogy?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Hát amin tesin is mondott.
-Mit mondott?
-Hát, hogy megöl téged ha barmi történik köztünk.
-Csak barátok vagyunk.
-Az lehet, de akár most is bánthat és azt én nem viselném el.-szorított magához erősen és könnyei az én pulcsim áztatták.
-Téged ez miért zavar ennyire?-emeltem fel a fejét.
-Mert bármilyen hihetetlen fontos lettél nekem. Szeretek veled beszélgetni és jó a társaságod.-mutogatott köztem és közte össze vissza. Én nem válaszoltam csak áttértem egy másik témára.
-Figyelj most szépen hazaviszlek és kipihened magad.
-Nem, nem, nem!! Nem mehetek így haza. Apa és Facu örökre bezárnak a házba és testőröket rendelnek mellém.-esett kétségbe mire én megsajnáltam. Na ennyit aról, hogy újra a régi leszek. Hű sokáig tartott.
-Akkor aludj ott nálunk apudnak meg mond azt, hogy Lodo-nál alszol.-kacsintottam.
-Oké. Tegyél le és felhívom.-mosolygott aranyosan. Pár perc múlva le is lett beszélve a dolog Lodovicaval meg az apjával is. Amikor bementünk a házba anya aggódva nézegette Martinát míg Macarena felvont szemöldökkel nézett rám.
-Ő a kis barátnőd?-érdeklődött anyu.
-Nem a barátnőm.-förmedtem rá.
-De mi történt vele és, hogy, hogy itt van?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem kötelességem beszámolni neked az életmről. Amikor betört fejjel hoztam haza a hugom akkor miért nem kérdezted meg, hogy mi van? Akkor csak inni tudtál. Ott feküdtem lázasan az ágyban a hugom ment el nekem antibiotikumért és az osztálytársam anyukája vitt el orvoshoz, mert te csak piáltál. Apám nem volt soha, de anyám se.-ordítottam majd a lány kezét megragdva felmentem a szobámba. Elkezdtem mindent leborogatni az asztalomről és a székeket is felborítottam majd amikor bele akartam vágni az ablaküvegbe valaki megragadta a kezem.
-Ne csináld ezt.-rázta a fejét könnyesen.
-Nyugi Stoessel nem lesz bajom. Ezek csak a szokásos viták.-ültem le a kanapéra, ő meg mellém.
-Tényleg ilyen rossz lenne az anyukátok?
-Te nem tudsz semmit. Jó családban nevelkedtél, a tesód szeret, apud szeret na meg ő soha nem ivott.....
-Ez nem igaz. Anyám halála után apám is alkoholista lett és nem törődött velünk.-kezdett könnyezni.
-Te, hogy tudtál neki megbocsátani?-fordultam felé.
-Úgy, hogy láttam mennyire igyekezett és figyelt rám. Eljártunk sétálni, beszélgetett velem és ő az apám. Nekem csak ő és a testvérem maradt.
-Hát én soha nem felejtem el amit velem és a hugommal tett. A legnagyobb bajban felejtett el minket csak, mert az apám.....-akadt el a szavam.
-Mi történt az apukáddal?-fogta meg a vállam.
-Egyszer elmesélem csak ma ne kérlek.-fordultam felé kissé könnyes szemmel.
-Rendben, de rám számíthatsz ugye tudod?-puszilt meg.
-Tudom.-mosolyodtam el.
-Figyu tetényleg jártál Mechel?
-Hát ez egy érdekes kis sztori.-nevettem el magam.
-Van időnk.
-Nincs időtök. Már nem sok kell, hogy egymásé legyetek.-hallottuk a hangot majd kialudtak a fények a szobába.
-Ugye ezt te is hallottad?
-I..ig..igen.-dadogta.
-Hol vagy?-tapogatóztam.
-Itt.-ragadta meg a kezem, de nem Tini. Ez valami nyálkás izé volt.
-Na huzz a francba.-rugtam belé, de Tini sikoltását hallottam.
-Ez fájt.-kiáltott fel.
-Ne haragudj nem téged akartalak.-öleltem át és átsétáltam vele az ágyhoz majd a pólómat lehúzva az ágyba dőltünk. Ahogy mellette feküdtem a kezem összekulcsoltam az övével.

Nem sokataludhattam, mert a sírására keltem fel.
-Segítség!!!-kapálózott.
-Nincs semmi baj.-keltem ki az ágyból és elé guggoltam. Ő csak zokogott és nem hagyta abba.

-Miért velem történik ez?
-Nem lesz baj bújtam vissza mellé és hátúlról átöleltem majd dúdolni kezdtem. Ahogy elaludt én is álomra hajtottam a fejem. Reggel még aludt én meg őt néztem és azon gondolkoztam, hogy mit értett azon az az alak, hogy egymásé leszünk. Nekem nem tetszik a csaj az tuti. Jókat lehet vele beszélgetni és igen fontos, de mint barát semmi több. Ahogy elmélkedtem a mellettem lévő lány mocorogni kezdett.
-Jó reggelt.-mosolygott rám édesen.
-Szia.-türtem egy tincset a füle mögé.
-Mennyi az idő?
-10 óra.-jelentettem ki és kimásztam az ágyból
-Ugye szombat van?-ijedt meg.
-Igen, nyugi.-húztam fel egy új pólót meg nacit. Meghallottam ahogy korog a gyomra.
-Hupszi.-nevetett kínosan.
-Egy pillanat és jövök.-mentem le a konyhába és csináltam pár melegszendvicset és két banánturmixot. A szobába visszaérve Tini a gitárommal a kezében ült az ágy szélén és azon játszott. Egy ideig hallgattam majd kopogni kezdtem a kinyitott ajtón.
-Jaj ne haragudj.-tette vissza a helyére.
-Semmi baj. Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni.
-Igen meg zongorázni és énekelni is szoktam.
-Na had haljam.-huppantam oda mellé a tálcával.
-Nem én csak magamban szoktam. Tudod igen szégyenlős vagyok.
-Elöttem is?
-Pláne elötted.-pirult el.
-Na és miért?
-Hát csak úgy.
-Mond már el.
-Nem tudom. Zavarban vagyok elötted és kész. Zavarba ejtesz.-mondta és szinte kigyulladta az arca.
-Hé semmi baj. Látom tényleg zavarba jössz. Ne félj! Én nem kritizállak ki.-simogattam meg a kézfejét.
-Oké.
-Maradj ma itt és kitalálunk valamit, de most egyél, mert rosszúl leszel.
-Eszek ha ma bocsánatot kérsz anyukádtól és valamikor leültök beszélgetni.-komolyodott el.
-Miért akarod ennyire, hogy kibéküljek vele?-értetlenkedtem.
-Azért, hogy boldognak lássalak. Tudom, hogy a bunkóságod egyik oka ő.-harapott bele a szendvicsbe majd belekortyolt az innibe.
-Szóval bunkó vagyok?-háborodtam fel.
-Már félre ne értsd, de igen. Velem nem, de az osztály többi tagjával igen. Ennek az is oka, hogy ők elítélnek az apukád miatt és azt hiszik, hogy te is....
-Hogy én is egy pszichopata vagyok? Igen apámnak tényleg vannak problémái, de én nem ő vagyok. Te is ezért félsz tőlem igaz?-hajtottam le a fejem.
-Nem én nem félek töled. Hallod?-fogta meg a fejem.
-Akkor?
-Én csak egyszerűen zavarba jövök a közelséged miatt ennyi.-vörösödött el megint.
-Oké akkor ma megmutatom neked, hogy én más vagyok gyere.-fogtam meg a kezét.
-Hova?
-Kicsit átalakítalak kezdve a hajvasalással.-nevettem fel hangosan.
-Ugye nem akarod elégetni a hajam.-torpant meg a fürdő elött.
-Nem, de gyere már.-ültettem le a tükör elé. Ahogy vasaltam a haját rengeteget bohóckodtunk.

***Martina***
Jorge egy nagyon kedves srác. A közelsége meg azért hoz zavarba,mert nem nagyon voltak még barátaim pláne nem fiúk. Amikor kivasalta a hajam az anyukája jelent meg az ajtóban.
-Ne haragudjatok csak Tinivel szeretnék váltani pár szót.
-Velem?-kerekedett el a szemem.
-Persze. Nem eszlek meg azért annyira szörnyű nem vagyok.-nevetett.
-Nem tényleg nem.-mondta Yoyi és egy mosolyt villantott édesanyja felé.
-Köszönöm.-mondta és bekönnyesedett a szeme.
-Akkor mindjárt jövök.-álltam fel és kimentem.
-Figyelj Tini nagyon örülök, hogy a fiam rádtalált. Te elötted még soha nem láttam mosolyogni másra csak a hugára. Úgy érzem fontos szerepet játszol az életében.
-Ahogy nekem is ő.
-Hidd el látom. Tegnap este hallottam, hogy sírtál és, hogy ő dúdolt neked. Ma reggel pedig láttam ahogy sürgött, forgott a konyhába és készítette neked az ételt. Meg amikor ma beszélgettetek és nevettetek a szobában azt is láttam.
-Tudja a fia jó ember csak ezt nem mutatja ki. Én nem akarom őt megváltoztatni elég annyi, hogy nekem megnyílt. Egyszer a többiek is észreveszik milyen fontos része a közösségünknek. Azt nagyon sajnálom amiért a többiek az apukája miatt ítélték el, de gondolom az ő történetét soha nem hallgatta meg senki. Nekem se mondott sokat, de nem is várom el. Tudom milyen az amikor nem tud az ember megbízni a másikba. Az a lényeg, hogy legyen bármilyen is én úgy fogadom el ahogy van és soha nem akarom megváltoztatni. Az egy dolog ha ő eldönti, hogy változni akar, de én nem fogom a saját kedvem szerint alakítani.
-Látod eről beszéltem. Jorgenak jó a szeme. Nem tudom mi van közetetek, de elég szoros kötelék kezd kialakulni. Bármennyire nem szeret én neki mindig jót akartam. Szörnyű dolgokat tettem, de bánom. Örülök, hogy van valaki mellette akiben ennyire megbízik. Ugye vigyáztok egymásra?
-Ne aggódjón! Amióta ismerem a fiát mindig csak arra gondoltam, hogy neki jó legyen és igyekeztem nem kellemetlen témákat érinteni. Azt hiszem megtaláltam a másik felemet. A legjobb barátomat.-mosolyogtam.
-Köszönöm.-puszilta meg a homlokom.
***Jorge***
Mindent hallottam amit Martina és anya mondott. Lehet, hogy anyával is le kell üljek beszélgetni és Tinit sem kéne elitélnem. Azt hittem ő is meg akar változtatni, de úgy néz ki nem. Azért változok, mert én így jobban érzem magam. A barátsága miatt akarok megváltozni.

1.évad 5.rész (csak barátok)

Az utobbi napokban nem voltam suliba. Hogy miért nem? Egyszerűen nem merek kilépni a ház ajtaján, mert olyan mintha a nyomomban lenne valaki. Apa el akar vinni pszichológushoz. Én mondtam neki, hogy nem megyek. Azt hiszi megint visszajött az ami anya halálakor és depressziós vagyok, de nem. Most egészen másról van szó. Az a sok rémálom és látomás teljesen megörjít. A báttyámat sem viselem el a közelemben nemhogy a barátnőim. Nem akarok senkivel beszélni, mert félek, hogy ez az izé bántani fogja a szeretteim. Jelen pillanatban is a szobában vagyok, de itt se lehet nyugtom hisz valaki kopog az ajtómon.
-Nem vagyok itt.-kiabáltam miközben a fejem a párnába nyomtam.
-Kicsim van egy látogatód.-nyitott be apa.
-Megmondtam, hogy nem vagyok senkire kíváncsi.-dünnyögtem a párnámba.
-Még rám se?-hallottam egy ismerős hangot. Nem hittem volna, hogy eljön.
-Hogy, hogy eljöttél?-álltam fel hirtelen.
-Athiszem én nem is zavarok.-csukta be apu az ajtót.
-Tudod aggódtam. Magam sem értem, hogy tudtam valaki miatt aggódni, de tudom mit érzel.
-Jaj Jorge köszönöm.-ugrottam a nyakába mire ő szorosan átölelt.

-Figyelj Tini.-fogta meg a kezem.

-Mond.-néztem mogyoróbarna szemeibe.
-Én szeretném ha barátok lennénk. Valami hozzád fűz, de nem tudom mi. Lehet ez a szellemesdi, de én azt akarom, hogy barátok legyünk.-nézett rám és láttam, hogy őszintén beszél.
-Én is szeretném ha barátok lennénk.-mosolyogtam.
-Akkor mint barátod megkérlek, hogy gyere vissza velem a suliba. Ígérem vigyázok rád.
-Megpróbálom, de egyedül félek itthonról eljönni.-hajtottam le a fejem.
-Én minden reggel itt foglak várni téged és haza is kísérlek.-fordította maga felé a fejem az államnál fogva.
-Rendben.-mosolyogtam.
-Na akkor öltözz és megyünk. Lent megvárlak.-nevetett és lement. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam és kivasaltam a hajam majd rohantam le a nappaliba ahol Blanco és apám beszélgetett.
-Mehetünk.-trappoltam le a lépcsőn.
-Csak ön után hölgyem.-nyitotta ki az ajtót én meg kacarászva mentem ki. Hamar odértünk a suliba, de még szünet volt ezért odajött hozzám Mech és Cande.
-Szia csajszi. Mi van veled meg Jorgeval?-emelgette a szemöldökét Candelaria.
-Nem, nem semmi.-nevettem
-Ez alól nem bújsz ki. Mesélj csak.-fogta meg a karom Mechi.
-Hát megbeszéltük, hogy barátok leszünk, mert birjuk egymást.
-Barátok? Jorge Blanconak a legnagyobb bunkó pszihopatának barátja van?-jött oda Lodo és kórusba kérdezte Candiékkal.
-Ezt fejezzétek be. Eleget szenvedett. Esetleg ha adtatok volna neki egy esélyt nem ilyen lenne.-mérgelődtem.
-Nyugi Tinita ne haragudj, de egyet azt mondhatok. Fiú lány barátság nem létezik, mert az egyik fél elöbb utobb mindig többet érez.-jelentette ki Lodovica és a lányok csak bólogattak.
-Ez hülyeség.-ráztam meg a fejem majd leültem Jorge mellé a hejemre.
-Mi történt? Bántottak?-érdeklődött a padtársam.
-Nem, de én bántani foglak ha ma nem kezdünk el kémiát tanulni, mert állítólag holnap doga.-tartottam a ceruzát a mellkasához.
-Oké, oké nyugi.-tette fel e kezeit.
-Na azért.-nevettem majd belépett Katharina tanárnő hisz ma dráma óránk van és azt az of. tartja.
-Sziasztok gyerekek a mai téma Shakespeare Rómeó és Júlia.-osztogatta ki az olvasmányt és mellé szövegeket.
-Tanárnő minek kell ez a tízenegy oldal szöveg?-érdeklődtem.
-Azért, mert ezt megfogjuk tanulni és félévkor eljátszuk és te, Mercedes és Lodovica vagytok a Júlia jelöltek.
-És ki a Rómeó?-kérdezte Diego.
-Te Diego meg Nico és Jorge.-közölte a tényt.
-Hogy mi?-borult hátra a székkel hintázó Blanco.
-Pontosan te is. Délután kezdjük is a meghallgatást. Mindenkit várok négyre a suli színpadnál.-mondta én meg nem győztem visszatartani a nevetésem.
-Te meg mi a francot nevetsz?-idegeskedett a barátom.
-Ó Rómeó miért vagy te Rómeó?-hahotáztam igen hangosan amire a tanár is felfigyelt.
-Kisasszony kérem bírja ki óra végéig.-szólt rám Katherina.
-Elnézést Kathrin tanárnő.-töröltem meg a szemem. A dráma óra után jött a tesi. A hajamat copfba kötöttem ezután pedig felhúztam a tesicuccom. Ahogy mentem ki az öltözőből megbotlottam és nekimentem Ruggnak. Mivel két osztály tesin egybe van vonva ezért Ruggerroékkal tesizünk.
-Minden rendben?-kérdezte miközben én még mindig a karjaiban hevertem.
-Pe....per....sze.-dadogtam össze vissza.
-Esetleg zavarok?-hallottam Jorge hangját.
-Nem dehogy is.-álltam talpra és odamentem a pályára. Nemsokkal megérkezett Thomas tanárúr és már intett is, hogy mehet a szokásos 10 kör. Futás közben észrevettem, hogy Blanco igen maga alatt van ezért odaszaladtam hozzá.
-Mi van veled Yoyi?-fogtam meg a vállát a nagy "rohanás" közben.
-Semmi, de ki az Yoyi?
-Hát te. Ez az új beceneved.-mosolyogtam.
-Akkor a tiéd legyen mondjuk hófehérke.
-Mi de miért?-kíváncsiskodtam.
-Mert egy mesében élsz néha és mindenkinek próbálsz segíteni mégha elösször ártasz is tudod, bogy elöbb utobb jó lesz.
-Ezt nem tudom, hogy bóknek vegyem-e, de most annak veszem.-öklöztem a vállába és előrébb futottam, de ahogy tovább mentem hallottam valamit.
-Drága Martina én megmondtam, hogy szerelmes leszel, viszont azt még nem mondtam el, hogy őt nem szeretheted.-szólalt meg valaki.
-Kit nem szerethetek? Én nem vagyok szerelmes.-mondtam idegesen.
-De majd leszel a nagyszerű Jorge Blancoba és ha együtt lesztek én megölöm őt. Azt javaslom, hogy szakítsd meg vele a kapcsolatot.-kacagott gonoszul majd egy kiscsaj jelent meg elöttem full fehér szemgolyókkal és furcsán mozgatta a fejét.

-Elég!-sikoltottam fel és hasra estem ezáltal az egész hasam felhorzsoltam mivel végigcsúsztam a betonon.
-Minden rendben?-jött oda a tanár és Jorge.
-Persze, de kimehtnék a mosdóba?-kérdeztem miközben feltápászkodtam a földröl.
-Igen. Jorge kérlek kísérd ki a mosdóba.-kérte a tanár mire ő átkarolva a derekam elvitt.
-Mi történt?
-Semmi csak megbotlottam.-hazudtam.
-És azért kiabáltad, hogy elég?-nézett rám azzal a "szerinted hülye vagyok?" arcal.
-Na jó igazság szerint megint láttam és hallottam valamit.
-Na és mit hallottál?
-Semmi olyat. Kérlek felejtsük el az egészet.-mostam meg az arcom és elindultam kifele.
-A mai korep még áll?
-Nem tudom még.-hajtottam le a fejem és távoztam. A nap további része nehezen telt a hasamon keletkezett seb miatt és Blancot sem könnyű lerázni. Aztán most elérkezett a négy óra. Indulás a meghallgatásra.
-Tini mi a franc van veled? Miért kerülsz?-tért rá a témára az emlegetett szamár. Valamit muszáj volt hazudnom.
-Csak annyi, hogy nem vagyok jól.-mondtam és már válaszolni sem volt idő, mert behívtak minket.
***Jorge***
Tininek valami baja van velem, de nem érdekel. Annyira nem fontos ő nekem, hogy ezen örlődjek. Fogtam magam és leültem a színpad elötti székek egyikébe. Már fél hat fele járhatott és még nem találták meg az igazit. Igazság szerint senki nem remekel. Mindenkit mindenkivel párba állítottak, de senki nem tudta átadni azt a hiteles Rómeót és Júliát. Már csak engem meg Tinit nem néztek meg együtt. Szerintem felesleges eddig sem tudtam átadni akkor most sem fogom.
-Srácok a színpadra. Folytassátok onnan ahol abba hagytuk.-szólta az of. mi meg kezdtük is.


JÚLIA:-Hát már szaladsz? Még oly soká virrad meg.
A fülemüle volt, nem a pacsirta,
Az rázta össze megriadt füled.
Éjjel dalol a gránátalmafán,
Hidd, édesem, a fülemüle volt.

ROMEO:-Pacsirta volt ez, a reggel heroldja,
Nem fülemüle: nézd, szívem, irigy csík
Szegi be a felhőket keleten.
Az ég gyertyái csonkig égtek, a Nap
Lábujjhegyen áll a ködös hegyormon.
Elmennem: élet, és halál: maradnom.

JÚLIA:-E fény nem a Nap fénye, én tudom:
Csak meteor, mit kilehelt a Nap,
Ez lesz ma éjjel a te fáklyahordód,
És utadon világol Mantováig.
Szóval maradj. Nem kell sietned így.

ROMEO:-Hát fogjanak el, vigyenek halálra.
Sebaj: hiszen te akarod. Igen,
E szürke folt nem a hajnal szeme,
Csak kósza pára a Hold homlokáról,
S nem a pacsirta csattog a magasba,
Az öblös égben, a fejünk fölött:
Elmenni rossz, jobb is maradni tán -
Jöjj hát, Halál. Így döntött Júliám.
Mi az? Beszéljünk. Ez még nem a Nap.

JÚLIA:-De az, de az - fuss innen perc alatt.
Ez a pacsirta, az rikácsol itten
Erőltetett-éles trilláival.
Mondják, egyébkor édesen sikolt,
De most rikolt, mert minket szétriaszt.
Mondják, szemet cserélt a rút varanggyal,
Bár elcserélte volna véle hangját!
Mert ölelésünknek vet hangja véget,
Az éjt elűzi s véle-véle téged.
Fuss, egyre nő a fény, a fény, te édes.

ROMEO: -A fény, a fény - és mindinkább setét lesz.

-Köszönöm elég!-intett a tanár.
-Na?-szólaltunk meg egyszerre.
-Azt hiszem meg van a Rómeónk és a Júliánk. Ahogy ezt előadtátok. Mintha ezer éve szeretnétek és ismernétek egymást. Csodáslatos volt! Azt az érzést amit átadtatok nekem mint nézőnek valami hihetetlen. Mondjátok, hogy elválaljátok a szerepet.-jött oda hozzán örvendezve Katherina.
-Persze.-nevettünk egyszerre.

1.évad 4.rész (valami akkor is megfogott benne)

Amikor kinyitottam a szemem Facu és Jorge arcát pillantottam meg magam elöt. Ajjaj most nagy bajban vagyok.
-Hugi minden rendben?-ültetett fel a padon a testvérem. Ahogy felültem megpillantottam azt a Macarenat is.
-Persze, de te mit keresel itt?-érdeklődtem.
-Ez a Blanco gyerek hívott ide, de te mit keresel itt vele? Nem meg mondtam, hogy kerüld őt?-förmedt rám.
-Héj haver én nem csináltam vele semmit.-hallottam Jorge hangját.
-Te ebbe ne szolj bele.-lökte félre őt a báttyám.
-Na ebből aztán tényleg elég. Tudod Facu, hogy én nem szeretek kiabálni, de ez már több a soknál. Tudod ez a Blanco gyerek nem olyan mint gondolnátok. Amúgy is te a hugával randiztál. Szálj le Jorgerol. Elöbb ismerd meg aztán itélkezz. Különben is Ruggerroval randiztam nem vele.-löktem félre mindenkit és elviharoztam.
***Jorge***
Ez meglepett amit most mondott a kiscsaj, de engem nem kell megvédeni. Pont ő ne védjen meg. Azonnal elindultam utána, hogy kiosszam. Megpillantottam a parkban egy padon ülve.
-Na idefigyelj engem te ne akarj megvédeni. Te sem ismersz. Honnan tudod, hogy milyen vagyok? Felejts el engem. Értsd már meg, hogy egyszerűen utállak. Nem bírlak elviselni a közelemben. Én megtettem mindent, hogy csak egy kicsit bírjalak, de nem megy. Nem bírlak.-ordítottam torkom szakadtából.
-Mi Jorge te meg miről beszélsz? Én komolyan nem értelek téged. Bent a buliban tök jót beszélgettünk most meg elhordasz mindennek. Én tudom, hogy nem ilyen vagy csak próbálsz ilyen lenni. Zárkózott vagy és ez apukád miatt van. Nem tudom pontosan, hogy miért, de nem is rám tartozik. Hidd el nem csak te érzed magad egyedül és nem csak neked vannak problémáid. Nekem is van elég, de nem másokat bántok ez miatt. Ezen gondolkozz el na szia.-vágta a fejemhez a dolgokat és otthagyott. Nem érdekel, hogy mit mond. Én mindig ilyen voltam és senki nem fog megváltoztatni. Megkersstem a hugomat majd együtt hazamentünk. Ő is becsapta maga mögött a szobaajtót ahogy hazaértünk. Én lezuhanyoztam felhúztam a farkasos boxerem és lefeküdtem az ágyra. Egyszer csak valami fura hangot hallottam.
-Figyelj rám Jorge. Ki kell készítenünk Tinit. Bántsd amennyit csak tudod.-hallottam az ismerős hangot.
-Ki vagy te?-ültem fel az ágyon.
-Ma már találkoztunk.-nevetett gonoszan.
-Nem tudom, hogy vagy itt, de tünj el. Hallod? Menj innen!-mérgelődtem. Hirtelen megpillantottam valamit az ágyam végén. Az a hülye Anabell baba abból a horrorfilmből.

Megfogtam és kihajítottam az ablakomon.
***Tini***
Ahogy hazaértem felmentem fürdeni majd menetem is az ágyba. Furcsa dolgokadt kezdtem észrevenni.
 Mivel az én ablakom a házunk mögötti erdőre néz elég ijesztő. Ahogy kinéztem olyan volt mintha árnyakat láttam volna, de biztos csak képzelődöm. Befeküdtem az ágyba és álomra hajtottam a fejem. Olyan rémálmaim voltak, hogy minden órában felriadtam. Valami furcsa lény kúszott felém az álmomban és megpróbálta elkapni a lábam.

Nagyon nehezen vészeltem át az éjszakát. Reggel azonnal elmentem megmosakodni, fogatmosni és fésülködni majd felöltöztem. Ahogy leérek a konyhába mit látnak szemeim. A testvérem és apám már ott állt és mérgesen néztek rám.
-Csak ezt ne. Ma még nem hiányzik ez is.-nyafogtam.
-Miért baj van kislányom?
-Csak annyi, hogy nagyon rosszul aludtam apu.-mondtam ami igaz is, mert teljesen kikészített ez az egész. Én nem vagyok olyan erős mint Blancoék. Jut is eszembe ma beszélnem kell vele. Felkaptam a táskám majd egy piritóst a kezembe véve elindultam a suliba. Útközben megláttam őt is.
-Jorge álj meg.-kiabáltam utána ő meg megállt és unottan rámnézett.
-Nem meg mondtam, hogy kopj le?-flegmázott.
-De, de mond, hogy nem csak én őrültem meg és te is látod ugyan azt mint én.
-Nem tudom, hogy te mit látsz, de engem egy Anabell baba követ mindenhova.-mondta az egészet tök jelentéktelenül. Nem is érdekelte.
-Komolyan? Ennyi? Nem is érdekel?-néztem rá értetlenül.
-Nah jó borzalmas éjszakám volt és esküszöm, hogy megbolondulok attól a hangtól.-fakadt ki.
-Milyen hangtól?-értetlenkedtem.
-Ami egész éjjel azt mondogatta nekem, hogy hogyan készítselek ki és hogyan öljelek meg.-hajtotta le a fejét.
-Hogy mivan?-akadtam ki.
-Pont ezért nem kéne beszélnünk. Sőt minden kapcsolatot megkéne szakítanunk.-jelentette ki.
-Nem pont ezért nem. Én nem fogom kibírni egyedül. Érted? Engem egy kutya is kikészít ami vicsorog rám nemhogy egy szellem ami megpróbál megöletni azzal az emberrel aki.....?
-Aki?-kérdezett vissza Blanco.
-Aki valamilyen uton módon nem tudom hogyan, de fontos lett. Persze nem úgy, hogy szerelmes lennék beléd csak egyszerűen mint barát. Tudom te eről hallani sem akarsz, hogy barátok, de értsd meg nekem nincsen senkim ekivel megoszthatnám ezt a problémám és megfogok bolondulni.-fogtam a fejem.
-Jó csak ez miatt beszélgethetünk, mert engem is nagyon zavar, de látom, hogy te félsz. Azt az egyet viszont kössük ki, hogy csak beszélgetünk nem vagyunk barátok meg semmi.-mondta, de én nem oda figyeltem hanem a mögötte lévő kis srácra aki már tuti nem él.

-Meg fogsz hallni.-suttagta folyamatosan ezt.
-Nem, nem, nem hagyd ezt abba!-kiabáltam és sírni kezdtem.
-Tini minden rendben?
-Nem Jorge semmi nincs rendben. Félek érted?!-sírtam miközben átölelt. Most elöször, hogy átölelt.

Ahogy beszívtam az illatát hamar megnyugodtam.
-Jobban vagy már?-kérdezte miközben elengedett.
-Igen, de kérlek ne mozdulj melőlem.-szipogtam mire ő bólintott egyet és elindultunk a suliba.
***Jorge***
Nagyon megsajnáltam Martinát. Igen Jorge Balnco nem sajnál senkit, de már nem érdekel. Ez a lány más mint a többi és segítenem kell neki mert én vittem bele a szarba. A sulihoz érve az ideges hugom pillantottam meg.
-Hol a fenében voltál? Ráadásul ezzel.-förmedt rám mire Tini el akart menni, de én megragadtam a karját és visszarántottam magam mellé.
-Egy semmi közöd hozzá kettő nem ez hanem Tini.-mondtam idegesen. Egyszer csak Rugg is betoppant és mehettünk is be.
-Na kislány ma te is résztvehetsz a reggeli bevonulásba.-nevettem és átkaroltam a vállánal. Ruggerro Macanak fogta át a vállát és így mehettünk is be. Kicsit furi volt mivel én Macarena és Ru mind fekete bőrdzsekibe meg ilyenekbe voltunk Tinu pedig egy szívárványos pólóba meg valami nagyon halvány rózsaszínes fehéres szoknyába na meg egy fehér magassarkú, de igen vastag volt a sarka meg kicsi is. Ahogy beértünk a terembe kezdődhetett is a biosz.
-Szuper!-vágtam le a táskám.
-Mi baj?-nézett rám Martina.
-Biológiánk lesz és utálom ráadásul szar vagyok belőle.
-Tudom, hogy nem fogadod el, de én azért felajánlom, hogy a kémia mellett szívesen segítek ebből is. Ha gondolod.-mosolyodott el aranyosan.
-Jó legyen. Kell a jó jegy vagy nem?-nevettem.
-De.
-Csak szigúrúan tanulópárok.-néztem rá komolyan.
-Szigórúan.-kacagott és felrakta a kisújját én meg csak néztem amíg az én kisújjamat az övével össze nem kulcsolt és megrázta. Érdekes egy lány, deAmikor kinyitottam a szemem Facu és Jorge arcát pillantottam meg magam elöt. Ajjaj most nagy bajban vagyok.
-Hugi minden rendben?-ültetett fel a padon a testvérem. Ahogy felültem megpillantottam azt a Macarenat is.
-Persze, de te mit keresel itt?-érdeklődtem.
-Ez a Blanco gyerek hívott ide, de te mit keresel itt vele? Nem meg mondtam, hogy kerüld őt?-förmedt rám.
-Héj haver én nem csináltam vele semmit.-hallottam Jorge hangját.
-Te ebbe ne szolj bele.-lökte félre őt a báttyám.
-Na ebből aztán tényleg elég. Tudod Facu, hogy én nem szeretek kiabálni, de ez már több a soknál. Tudod ez a Blanco gyerek nem olyan mint gondolnátok. Amúgy is te a hugával randiztál. Szálj le Jorgerol. Elöbb ismerd meg aztán itélkezz. Különben is Ruggerroval randiztam nem vele.-löktem félre mindenkit és elviharoztam.
***Jorge***
Ez meglepett amit most mondott a kiscsaj, de engem nem kell megvédeni. Pont ő ne védjen meg. Azonnal elindultam utána, hogy kiosszam. Megpillantottam a parkban egy padon ülve.
-Na idefigyelj engem te ne akarj megvédeni. Te sem ismersz. Honnan tudod, hogy milyen vagyok? Felejts el engem. Értsd már meg, hogy egyszerűen utállak. Nem bírlak elviselni a közelemben. Én megtettem mindent, hogy csak egy kicsit bírjalak, de nem megy. Nem bírlak.-ordítottam torkom szakadtából.
-Mi Jorge te meg miről beszélsz? Én komolyan nem értelek téged. Bent a buliban tök jót beszélgettünk most meg elhordasz mindennek. Én tudom, hogy nem ilyen vagy csak próbálsz ilyen lenni. Zárkózott vagy és ez apukád miatt van. Nem tudom pontosan, hogy miért, de nem is rám tartozik. Hidd el nem csak te érzed magad egyedül és nem csak neked vannak problémáid. Nekem is van elég, de nem másokat bántok ez miatt. Ezen gondolkozz el na szia.-vágta a fejemhez a dolgokat és otthagyott. Nem érdekel, hogy mit mond. Én mindig ilyen voltam és senki nem fog megváltoztatni. Megkersstem a hugomat majd együtt hazamentünk. Ő is becsapta maga mögött a szobaajtót ahogy hazaértünk. Én lezuhanyoztam felhúztam a farkasos boxerem és lefeküdtem az ágyra. Egyszer csak valami fura hangot hallottam.
-Figyelj rám Jorge. Ki kell készítenünk Tinit. Bántsd amennyit csak tudod.-hallottam az ismerős hangot.
-Ki vagy te?-ültem fel az ágyon.
-Ma már találkoztunk.-nevetett gonoszan.
-Nem tudom, hogy vagy itt, de tünj el. Hallod? Menj innen!-mérgelődtem. Hirtelen megpillantottam valamit az ágyam végén. Az a hülye Anabell baba abból a horrorfilmből. Megfogtam és kihajítottam az ablakomon.
***Tini***
Ahogy hazaértem felmentem fürdeni majd menetem is az ágyba. Furcsa dolgokadt kezdtem észrevenni.
 Mivel az én ablakom a házunk mögötti erdőre néz elég ijesztő. Ahogy kinéztem olyan volt mintha árnyakat láttam volna, de biztos csak képzelődöm. Befeküdtem az ágyba és álomra hajtottam a fejem. Olyan rémálmaim voltak, hogy minden órában felriadtam. Valami furcsa lény kúszott felém az álmomban és megpróbálta elkapni a lábam. Nagyon nehezen vészeltem át az éjszakát. Reggel azonnal elmentem megmosakodni, fogatmosni és fésülködni majd felöltöztem. Ahogy leérek a konyhába mit látnak szemeim. A testvérem és apám már ott állt és mérgesen néztek rám.
-Csak ezt ne. Ma még nem hiányzik ez is.-nyafogtam.
-Miért baj van kislányom?
-Csak annyi, hogy nagyon rosszul aludtam apu.-mondtam ami igaz is, mert teljesen kikészített ez az egész. Én nem vagyok olyan erős mint Blancoék. Jut is eszembe ma beszélnem kell vele. Felkaptam a táskám majd egy piritóst a kezembe véve elindultam a suliba. Útközben megláttam őt is.
-Jorge álj meg.-kiabáltam utána ő meg megállt és unottan rámnézett.
-Nem meg mondtam, hogy kopj le?-flegmázott.
-De, de mond, hogy nem csak én őrültem meg és te is látod ugyan azt mint én.
-Nem tudom, hogy te mit látsz, de engem egy Anabell baba követ mindenhova.-mondta az egészet tök jelentéktelenül. Nem is érdekelte.
-Komolyan? Ennyi? Nem is érdekel?-néztem rá értetlenül.
-Nah jó borzalmas éjszakám volt és esküszöm, hogy megbolondulok attól a hangtól.-fakadt ki.
-Milyen hangtól?-értetlenkedtem.
-Ami egész éjjel azt mondogatta nekem, hogy hogyan készítselek ki és hogyan öljelek meg.-hajtotta le a fejét.
-Hogy mivan?-akadtam ki.
-Pont ezért nem kéne beszélnünk. Sőt minden kapcsolatot megkéne szakítanunk.-jelentette ki.
-Nem pont ezért nem. Én nem fogom kibírni egyedül. Érted? Engem egy kutya is kikészít ami vicsorog rám nemhogy egy szellem ami megpróbál megöletni azzal az emberrel aki.....?
-Aki?-kérdezett vissza Blanco.
-Aki valamilyen uton módon nem tudom hogyan, de fontos lett. Persze nem úgy, hogy szerelmes lennék beléd csak egyszerűen mint barát. Tudom te eről hallani sem akarsz, hogy barátok, de értsd meg nekem nincsen senkim ekivel megoszthatnám ezt a problémám és megfogok bolondulni.-fogtam a fejem.
-Jó csak ez miatt beszélgethetünk, mert engem is nagyon zavar, de látom, hogy te félsz. Azt az egyet viszont kössük ki, hogy csak beszélgetünk nem vagyunk barátok meg semmi.-mondta, de én nem oda figyeltem hanem a mögötte lévő kis srácra aki már tuti nem él.
-Meg fogsz hallni.-suttagta folyamatosan ezt.
-Nem, nem, nem hagyd ezt abba!-kiabáltam és sírni kezdtem.
-Tini minden rendben?
-Nem Jorge semmi nincs rendben. Félek érted?!-sírtam miközben átölelt. Most elöször, hogy átölelt. Ahogy beszívtam az illatát hamar megnyugodtam.
-Jobban vagy már?-kérdezte miközben elengedett.
-Igen, de kérlek ne mozdulj melőlem.-szipogtam mire ő bólintott egyet és elindultunk a suliba.
***Jorge***
Nagyon megsajnáltam Martinát. Igen Jorge Balnco nem sajnál senkit, de már nem érdekel. Ez a lány más mint a többi és segítenem kell neki mert én vittem bele a szarba. A sulihoz érve az ideges hugom pillantottam meg.
-Hol a fenében voltál? Ráadásul ezzel.-förmedt rám mire Tini el akart menni, de én megragadtam a karját és visszarántottam magam mellé.
-Egy semmi közöd hozzá kettő nem ez hanem Tini.-mondtam idegesen. Egyszer csak Rugg is betoppant és mehettünk is be.
-Na kislány ma te is résztvehetsz a reggeli bevonulásba.-nevettem és átkaroltam a vállánal. Ruggerro Macanak fogta át a vállát és így mehettünk is be. Kicsit furi volt mivel én Macarena és Ru mind fekete bőrdzsekibe meg ilyenekbe voltunk Tinu pedig egy szívárványos pólóba meg valami nagyon halvány rózsaszínes fehéres szoknyába na meg egy fehér magassarkú, de igen vastag volt a sarka meg kicsi is. Ahogy beértünk a terembe kezdődhetett is a biosz.
-Szuper!-vágtam le a táskám.
-Mi baj?-nézett rám Martina.
-Biológiánk lesz és utálom ráadásul szar vagyok belőle.
-Tudom, hogy nem fogadod el, de én azért felajánlom, hogy a kémia mellett szívesen segítek ebből is. Ha gondolod.-mosolyodott el aranyosan.
-Jó legyen. Kell a jó jegy vagy nem?-nevettem.
-De.
-Csak szigúrúan tanulópárok.-néztem rá komolyan.
-Szigórúan.-kacagott és felrakta a kisújját én meg csak néztem amíg az én kisújjamat az övével össze nem kulcsolt és megrázta. Érdekes egy lány, de valami akkor is megfogott benne. Aztán egyszer csak bejött Elena tanárnő a terembe majd mindenki felállt kivéve engem. A suli még mindig nem hat meg ráadásul utálom ezt a nőt.
-Megkérem Jorget, hogy legyenszíves felállni.-mondta a tanárnő mire én rákacsintottam Tini meg a fülemnél fogva felállított.
-Köszönöm.-mosolygott gúnyosan a tanár.
-Mit akarsz? Te engem ne fogdoss.-förmedtem halkan a mellettem lévőre.
-Tanuld meg ha jobbjegyet akarsz akkor be kell nyalizni egy tánárnál.
-És ha férfi tanár azt meg le kell szopizni?-nevettem halkan.
-Búnkó.-fordult el mérgesen és egy lapra kezdett el rajzolgatni. Egyszer csak hirtelen fennakadtak a szemei és valamit elkezdett rajzolni úgy, hogy nem is a lapot nézte. Nagyon dúrva volt.
-Martina minden rendben?-kérdeztem, de nem kaptam választ csak rajzolt tovább. Amikor végzett a rajzolással még mindig olyan volt mint egy zombi.
-Jol vagy?-kíváncsiskodtam, de még mindig nem jött válasz, de amikor megsimítottam a hátát újra visszatért és ijedten bálmult a rajzra.
-Hisz ez a mi utcasorunk.-nézett kikerekedett szemekkel.
-Jorge van egy lány aki neked idővel mindennél többet fog jelenteni és nem akarsz tőle elválni. A lány is ugyan így lesz sőt már most így van. Ha egymáshoz értek megtudjátok szakítani a kisebb dolgokat. Mintpéldául az elöbb.-hallottam megint azt a hangot majd egy nevetést és minden elhalkult.
-Te is hallottad ezt?-néztem Tinura.
-Mégis mit?-értetlenkedett.
-Tökmindegy inkább felejtsük el.-mondtam és elkezdtem a füzetembe írni. Aztán egyszer csak bejött Elena tanárnő a terembe majd mindenki felállt kivéve engem. A suli még mindig nem hat meg ráadásul utálom ezt a nőt.
-Megkérem Jorget, hogy legyenszíves felállni.-mondta a tanárnő mire én rákacsintottam Tini meg a fülemnél fogva felállított.
-Köszönöm.-mosolygott gúnyosan a tanár.
-Mit akarsz? Te engem ne fogdoss.-förmedtem halkan a mellettem lévőre.
-Tanuld meg ha jobbjegyet akarsz akkor be kell nyalizni egy tánárnál.
-És ha férfi tanár azt meg le kell szopizni?-nevettem halkan.
-Búnkó.-fordult el mérgesen és egy lapra kezdett el rajzolgatni. Egyszer csak hirtelen fennakadtak a szemei és valamit elkezdett rajzolni úgy, hogy nem is a lapot nézte. Nagyon dúrva volt.
-Martina minden rendben?-kérdeztem, de nem kaptam választ csak rajzolt tovább. Amikor végzett a rajzolással még mindig olyan volt mint egy zombi.
-Jol vagy?-kíváncsiskodtam, de még mindig nem jött válasz, de amikor megsimítottam a hátát újra visszatért és ijedten bálmult a rajzra.

-Hisz ez a mi utcasorunk.-nézett kikerekedett szemekkel.
-Jorge van egy lány aki neked idővel mindennél többet fog jelenteni és nem akarsz tőle elválni. A lány is ugyan így lesz sőt már most így van. Ha egymáshoz értek megtudjátok szakítani a kisebb dolgokat. Mintpéldául az elöbb.-hallottam megint azt a hangot majd egy nevetést és minden elhalkult.
-Te is hallottad ezt?-néztem Tinura.
-Mégis mit?-értetlenkedett.
-Tökmindegy inkább felejtsük el.-mondtam és elkezdtem a füzetembe írni.

1.évad 3.rész (érzések és szellemidézés)

***Facu***
Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, megcsináltam a hajam és felhúztam a fekete farmerom, a kék pólóm és a hozzá való fullcap-em. Lementem a nappaliba ahol apu ücsörgött.
-Szia apa! Kérdezhetek valamit?
-Szia fiam mond csak.-invitált a kanapéra maga mellé.
-Nos ma találkoztam egy lánnyal. A neve Macarena és elhívtam randizni, de ő Blanco Macarena.
-Hogy kicsoda?-állt fel.
-Tudom, tudom, hogy mit mondanak róluk, de ő egészen más és én szerelmes vagyok.-mondtam azzal a "szerelmes vagyok értsd már meg" tekintetemmel.
-Figyelj rendőr vagyok, de nem állhatok a fiam boldogságának utjába ezért csak azt tudom mondani, hogy érezd jól magad.-kócólta össze a hajam mire én megöleltem és indultam is Maca-ért. Pár percet vett igénybe az út ugyanis három házzal laknak feljebb. Becsöngettem és az anyukája nyitott ajtót.
-Jó napot!-mosolyogtam kedvesen.
-Óóó biztos te vagy Facundo. Fáradj beljebb a lányom nemsokára elkészül.-tessékelt be.
-Rendben.-nevettem és bent leültünk egy székre.
-Örülök, hogy a kislányom talált magának egy barátot aki nem itéli el.
-Ezt, hogy érti.-kíváncsiskodtam.
-Hát szerintem te is tudod hisz apukád rendőr.
-Ja, hogy azok a pletykák. Kérem ne tessék foglalkozni velük. Mindenki olyan amilyen. Attól, hogy a volt férje ilyen még a gyerekei és maga nem azok.-mosolyogtam.
-Te igazán kedves vagy. Remélem nem vered át Macat.
-Nem fogom. Én nem nagyon vagyok szerelmes, de benne valami megfogott. Ma láttam elöszőr, de komoly szándékaim vannak vele.-nyugtatgattam.
-Ez igazán tiszteletre méltó.-jelentette ki. Pár percel később Macarena is leért így mehettünk a bárba. Alig várom, hogy jobban megismerhessem.
***Tini***
Pár perc és itt van értem Ruggerro meg Jorge. Jaj remélem az utobbi említett nem jön el. Már bánom, hogy megsértettem, mert tudom, hogy ezt tettem. Bár én kitartok a véleményem mellett és amit a suliban mondtam úgy is gondoltam. A hajamat egy copfba kötöttem, felhúztam egy fehér pólót amin arany felireat volt és ehez egy kék szoknyát amiben volt egy fehér, vékony kis öv. Cipőnek fehér topánkát húztam. Ahogy végeztem és lementem a konyhába, hogy igyak valamit megpillantottam apát aki furcsán nézett rám.
-Mond, hogy te nem egy Blancoval randizol.-jött oda hozzám apu.
-Nem én Ruggerro Pasquarellivel.-nevettem.
-Hála az égnek.-mondta és megpuszilt. Tuti, hogy Facu elment Jorge hugával valahova.
-Engem ez a Blanco gyerek hidegen hagy. Nem tudom érdekes srác, de nem az esetem. Mondtam miközben köhögést hallottam a hátam mögül. Gyorsan megpördültem és Ruggerrot meg Jorget pillantottam meg magam mögött meg persze Olgat a házvezetőnőnket.
-Hát ti itt? Azt hittem csak Rugg jön.-nevettem kínomban.
-Bocsi, de ez is mindenképp jönni akart.-mutatott a mellettelévő emberre.
-Nem baj.
-Akkor jó.-mosolygott és egy puszit adott az arcomra amitől én rögtön elpirultam.
-Oké, oké ha befejeztétek az enyelgést mehetnénk?-dobolt a lábával Jorge.
-Hát persze Blanco.-mondtam gúnyosan és elköszönve apukámtól Ruggerroba karoltam és indulhattunk is.
Hamar odaértünk a szórakozóhelyre mivel motorral jöttünk. Ráadásul én Jorge mögöt kellett üljek, mert Rugg-nak kisebb a motorja. Olyan szorosan kapaszkodtam ahogy csak tudtam. Amikor beléptünk a buli helyszínére tátva maradt a szám.
-Mit nézel annyira?-kérdezte a drága tanulópárom.
-Hát ezt az egészet. Annyi itt az ember és mindenki táncol és a fények is olyan szépek.Tudod én még soha nem táncoltam ha csak a szobámban való táncolás nem számít annak meg amit balettórán vettem.
-Te jártál balettozni?-kíváncsiskodott.
-Igen öt évet.-nevettem és bemutattam egy egyszerű piruettet.
-Na ez tök jó, de a táncparketten ne ezt csináld.-mosolyodott el. Egyszer csak megjelent Ru és elhívott táncolni. Elindult egy lassú szám és ő a kezemet a nyaka köré kulcsolta és az ő keze a derekemnál fonódott össze. Szép lassan ide oda lépkedtünk miközben a homlokunkat egymásénak támasztottuk. Annyira jól érzem magam vele. Egyszer csak a szemembe nézett és én elvesztem a tekintetébe. Aztán hirtelen megijedtem és elhúzódtam töle. Én ezt nem akarom.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Ne haragudj, de nem megy.-hajtottam le a fejem.
-Miért?
-Mert nem érzem ugyan azt mint te. Sajnálom!-mondtam  a padlót fürkészve
-Jaj gyertek már kezdődik az idézés.-jött oda Jorge és a kezünket fogva magával húzott. Elmentünk egy csendes sötét helyre ahol ott voltunk egy páran, de csak Balncot és Ru-t ismertem onnna.

Gyertyákat gyújtottunk és nekikezdtünk. Én mondtam az igét.

Hús a húshoz,vér a vérhez
gyere haza megidézlek
Hús a húshoz,vér a vérhez
gyere haza várunk téged.-mondtam miközben mind a kilencen egymás kezét fogtuk. Egyszer csak mgjelent valami.

Láttam, hogy a többiek meg sem tudtak szólalni és félnek.
-Kérlek kedves szellem adj egy jelet ha köztünk vagy.-kérleltem mire erős szél támadt.
-Köszönöm. Nos mi a neved?
-Angeles.-jelentette ki mire én lefagytam és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
-Anya?-kérdeztem remegő hangon.
-Igen kislányom.-éreztem egy simítást az arcomon. Mindenki engem nézett, de én nem hihetek ennek a szellemnek, mert nembiztos, hogy anya az.
-Ha anyu vagy mond meg mit mondtál nekem kiskoromban ha sírtam.-vágtam rá határozottan.
-Mond ki.-kiabáltam mire egy csattanást éreztem az arcomon amire Jorge és Rugg is rám figyelt.
-Hagyd őt békén.-ordított Jorge mire nagy szélvihar támadt és kialudtak a gyertyák majd a tárgyaink kezdtek repkedni.
-Vissza kell őt küldenünk mielött ottragad valaki mellett. A pajzsomat elöször Jorgera vetettem ki és az enyémet  meg Rugg-ra így nekem nem maradt semmi.

„Ahogy a víz oltja a tűzet,
s isten életet ad,
úgy oltom ki szíved,
hogy örökre sírodban maradj!”-mondtam mire a többiek is elkezdték utánam mondani. Éreztem, hogy nem akar menni és, hogy Balnconal próbálkozik.
-Azt bántom akit szeretsz.-hallottam nevetését és Jorge felé irányult.
-Nem szeretm Jorget sőt utálom. Nem tehetsz ellenem semmit, mert akit szerettem az már meghalt.
-Tudom, hogy szereted őt. Mindig ő jár a fejedben és erre még te magad sem tudod megadni a magyarázatot, hogy miért.
-Gyűlölőm.-ordítottam torkom szakattából majd elsötétült minden.