1.évad 7.rész Csók vagy nem csók?

Reggel szó szerint kippattantak a szemeim, mert kiabálásokat hallottam. A lila nyuszis mamuszomba beleugorva már szaladtam is ki. A korlátnál lenézve megpillantottam a nénikém avagy nevelőanyám és apát akik egymás szavába vágva ordítoznak.
-Értsd már meg, hogy nekem ez fontos.-ordította Angie.
-Pesze neked minden fontos csak a kapcsolatunk nem.-vágott vissza apa. Borzasztó nagy fájdalommal néztem ahogy veszekednek aztán kilépett Federico is.
-Mi ez a lárma?-dörzsölte álmos szemeit.
-Semmi.-löktem el magam a korlattól és potyogó könnyekkel vonultam vissza a szobába. Még az ajtón keresztül is hallottam ahogy Fede leérve veszekedni kezd apuékkal.
-Vegyétek már észre, hogy Violetta eddig a ti veszekedéseteket nézte. Ne haragudjatok, de ezt nem tudnátok egymás között elintézni? Az unokahugom már eleget szenvedett! Megszakad a szíve ha még ti is itt egymást tépitek!- mondta kiabálva. Hirtelen nagy lett csend és már elülni látszott minden amikor meghallottam az ajtóm elött elhaladó Angiet és Apát akik épp aról beszélnek, hogy elválnak.
-Ez így nem mehet tovább.
-Tudom ezt be kell fejeznünk.-szólalt meg apu majd becsukódott egy ajtó és én már nem hallottam semmit.
Sírva a szekrényemhez léptem és kiválogattam a ruhám, hogy mit vegyek ma fel.  A szivárványos pólóm és egy kék szoknya mellettett állapodtam meg amihez egy vaj színű cipőt húztam.

Amint felöltöztem a mobilomon ezt az üzenetet hagytam Leonnak.
“Siess haza kérlek. Már nagyon várlak. „
                          “Puszi Violetta!„
A mobilomat a táskámba csúsztatva indultam le reggelizni. Igen csak feszült volt a hangulat az asztalnál. Federico végig engem nézett, hogy minden renben van-e, én Angiere meredtem, ő aput nézte aki fel se pillantott a tányérjából. Hát volt már jobb reggelem is. Az első harapás után elment az étvágyam és felállva az asztaltól indultam meg.
-Sziasztok.-szóltam kimérten és becsaptam magam után az ajtót. Pár pillanat múlva az unokabáttyám jelent meg mellettem. Hálásan pillantottam rá és szó nélkül átöleltem a fejem pedig a mellkasába fúrtam.
-Nem lesz semmi baj. Hidd el.-puszilta meg a homlokomat.
-Komolyan nem tudom már mi lesz, de ezt most tegyük is félre. Veled mi van?-kérdeztem és átkarolva egymást indultunk el a Studioba.
-Semmi.
-Hát ez egy tömör, gyönyőr válasz volt, de kérlek fejtsd ezt ki bővebben is.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Azt hittem, hogy Lara és én sokáig együtt leszünk. Én komolyan vele képzeltem el a jövőm. Tudom ilyenkor azt mondják, hogy még gyerek vagy és majd lesz más ilyenkor mindenki így érez, de nekem tényleg Ő jelentette a mindenséget. Bárcsak ne így történt volna minden.-hajtotta le a fejét én meg egy puszit nyomtam az arcára.
-Majd jobb lesz.-simítottam meg a hátát.
-Tudom és már attól jobb, hogy tegnap a legjobb haverom az éjszaka közepén felhívott, hogy......-kezdett bele, de azonnal befejezte.
-Hogy?-érdeklődtem.
-Hogy végre elutaztak a szüleivel Londonban és elvihette magával a barátnőjét.-nevetett zavartan.
-Aha, de jó neki.-nevettem el magam és bár tudtam, hogy ez nem pont így van azzal nyugtáztam, hogy ez ilyen fiús dolog és nem adhatják ki a haver titkait, örömeit, bánatait. Pláne nem annak akiről estleg szól. A sulihoz érve Cami, Fran és Naty boldogan ugrott a nyakamba.
-Vilu úr isten. El sem hiszed mi történt.-ugrándoztak örömükbe.
-Mi?-nevettem fel és én is velük kezdtem örülni.
-Pablo bejelntette, hogy a fél évi koncerte te fogod előadni Leo dalát amit most írt duettben Diegoval. Ez a legjobb nem?-ugrált tovább Naty meg a lányok is, de ahogy meglátták, hogy én már nem nevetek és lesokkolva állok mindegyikőjüknek alább hagyott a kedve.
-Hát veled meg mi van?-kérdzte Fran.
-Ne akarjátok tudni.-lépett oda Federico is.
-Dehogy is nem.-vágták rá azonnal mire mi ketten sorjában belekezdtünk mindenbe és végére már a fél csapt ott állt. A mesélésünk végére megérkezett Diego is és köszönteni akarta a csapatot, de mindenki elfordult. Ő lehajtott fejjel bekullogott nekem pedig megesett rajta a szívem.
-Srácok ne már. Attól, hogy én és Fede nem dumálunk vele attól ti még nagyon is jóba voltatok vele. Nem muszáj miattunk összevesznetek vele. Tudjátok mindannyian, hogy milyen rossz kiközösítve lenni.-mondtam szomórúan.
-Akkor biztos?-kérdezték.
-Biztos hát.-mosolyogtam mire ők utána mentek.
-Miért vagy ennyire jó?-fordult felém az uncsitesom nevetve és magához húzva átölelt.
-Mert soha senkinek nem kívánnám azt, hogy elpártoljanak melőle a barátai. Diego akármilyen rosszat is tett jó ember és mindig segített a srácokon. Még Ludmillán is.-mosolyogtam rá mire ő átkarolta a vállam és így indultunk be a suliba. Első óránk tánc volt aminek szinte senki nem örült mivel Gregori nem volt jó kedvében mint általában soha és ezt elösszőr Andresen töltötte ki.
-Komolyan mi maga valami zombi? Próbáljon meg ne úgy viselkedni és táncoljon már rendesen!-kibált és fel le pattogott mint a labdája.
-Ugyan már Gregorio ha zombi lennék akkor meg akarnám enni az agyát és így járkálnék.-kezdett menni és a jobb lábát maga után húzva hülye hangokat kiadva indult el.
-Andres a tanárúr nem így értette szerintem.-állította meg Broduey.
-Naná, hogy nem. Csürhe banda! Tessék beállni táncolni!-kiáltotta el magát mire mind fülünket behúzva beálltunk a helyünkre. Az órán csupán 5-szőr sikerült nekimennem Diegonak és alig 6-szor találkozott a tekintetünk. Fájdalmas arcal indultunk át Pablo órájára. Legalább is nekem nagyon fájdalmas és meggyötört arcom volt mivel éjjel nem nagyon aludtam ma pedig gyakorlunk a fél év záró koncertre és már biztos, hogy Diegoval kell énekelnem. A srácok látták rajtam ezért szünetbe Andi éd Maxi megcélozva engem odajöttek.
-Vilu biztosítani akarunk róla, hogy mindedt elkövetünk annak érdekében, hogy ne keljen Diegoval énekelned.-jelentette ki Maxi.
-Igen, igen.-bólogatott hevesen Andres.
-Köszönöm srácok.-érzékenyültem el és megöleltem őket.
-Hát ezt nem hiszem el! Szét mész Dievel és már rámászol a pasimra?-hallottam Ludmilla nyávogó hangját a hátam mögül.
-Ludmim ugyan már nem feltételezhetsz ilyet Vilurol. Na gyere.-karolta át párját és elvitte tőlünk aki tovább hisztizett.
-Elegem van!-téptem a hajam.
-Nyugi Vilu.-lépett oda Cami is.
-Bárcsak...bárcsak itt lenne.....-akadtam meg.
-Ki ki lenne itt?-kérdezték egyszerre. Én felpillantottam és hátul a zongora mellett a mosolygo Fedet neztem aki velem szemez.
-Senki.-mondtam és odaültem a zongorához majd Leon dalát kezdtem el játszani.

Mikor a tükörbe nézek
Csak a te tükörképed látom
A szemeid
Ablakok
Egy jobb világra

Mint a tűz télen
Úgy adsz meleget a világomnak
Feltétel nélküli szerelem
Amit érzek
Mikor veled vagyok

Mondd, hogy ez valódi
Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt

Mikor lélegzem téged érezlek
Harmónia tölti ki a mellkasom
A te hangoddal
Nincs több félelem a szívemben

Nélküled tökéletlen lennék
A nap sem kelne fel, ha te nem vagy nekem,
oh, ez szerelem
Feltétel nélküli, amit érezek
Mikor veled vagyok
Mondd, hogy ez valódi

Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt
Már szerettelek.-énekeltem és kezdtem egészen megnyugodni.
-Na srácok látom már gyakorolgattok.-lépett be Pablo.
-Igen persze.-hazudtak a srácok és kínos mosolyra húzták a szájukat.
-Na akkor lássuk duettben is.-tapsolt kettőt.
-Pablo nem lehetne, hogy más kapja meg ezt a duettet? Én nem hiszem, hogy ez a dal hozzám való.-mondtam lehajtott fejjel.
-Az elöbb hallottalak és csodálatosan szóltál. Violetta ne butáskodj. Menjetek fel Diegoval a színpadra légyszíves.-kérte és én tettem amit mond. Olyan stresszes volt az egész. Végig a földet bámultam és amikor elkezdtünk énekelni én vagy késtem vagy pedig siettem. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni és ezt mindenki látta. Amikor negyedjére próbáltuk meg már gyönygyözött a homlokom.
-Sajnálom Pablo! Nem tudom mi van velem.-mentem le a színpadról miközben nagyon is jól tudtam, hogy mi van.
-Jó tudod mit? Megpróbáljuk a következő órán is és ha akkor sem megy kerítűnk valaki mást Diego mellé.
-Köszönöm.-mosolyodtam el és odaléptem a csajokhoz.
-Na Ludmilla menj fel a színpadra és próbáljuk a te dalod.
-Megyek is.-lépkedett fel kecsesen a színpadra és énekelni kezdett.
-Violetta ide.-suttogta az unokabáttyám. Én szépen odasomfordáltam mellé és beszélgetni kezdtünk.
-Felvettem az egészet a zongorázástól amit csináltál és elküldtem Leonak.-jelentette ki mire bennem meghült még a vér is.
-Hogy mit csináltál?-akadtam ki.
-Lényegtelen. Azt üzeni, hogy nézd meg a telefonod.-mondta én meg azonnal a kezembe vettem. Tőle kaptam üzenetet és ez állt benne.
“Szia Violetta. Én is ideges vagyok nem csak te. Amint megérkeztem elrendezek mindent. Addig csináld azt amiben jó vagy és ha hazaértél hívj. Szeretlek! Komolyan!„
Az üzenet láttán ösztönösen elmosolyodtam és hálásan pillantottam Federicora aki egy "semmiség" nézéssel ajádékozott meg. Ludmilla ahogy lejött a színpadról ki is csengettek és mehettünk szünetre. Tomas a szünetbe odajött hozzám és beszélgetni kezdett velem.
-Lenne kedved velem eljönni pénteken fagyizni?-kérdezte.
-Nem is tudom.-gondolkoztam.
-Na kérlek!-kezdett kérlelni.
-Rendben Tomas.-mosolyodtam el mire egy puszival ajándékozott meg amitől eplirultam.
-Mi volt a baj próbán?-érdeklődött kedvesen.
-Tudod te nagyon jól, de pénteken elmesélek mindent részletesebben.-simítottam meg a karját.
-Redben, de ha most nem haragszol beszélnem kell Angievel.-kacsintott és elment. Kíváncsi voltam, hogy vajon miről beszélhetnek, de ezt most félre kellett tegyem mivel Cami közeledett felém.
-Na mesélj csajszikám. Nem csak azért nem tudod ezt a dalt elénekelni Diegoval, mert megcsalt. Itt még ennek köze van talán Leonhoz is?-karolta át a vállam mire én lesütöttem a szemem.
-Nem tudom. Most szüneteltetek mindeggyikkel, mert tisztázni akarom az érzéseim éd Diegon sem léptem túl. Tisztázni akarom, hogy ki az a srác az életemben ekit tényleg feltétel nélkül szeretek és az aki viszont így szeret engem.
-Teljesen igazad van Vilu. Képzeld tegnap elmentünk Maxival piknikezni. Annyira aranyos volt még virágot is kaptam tőle.-kezdett ábrándozni.
-Na látod Cami. Mondtam én, hogy ez a Maxmiliano jó srác.-nevettem fel mire ő is rákezdett.
-Csajok tartsunk ma este egy pizsipartit.-lépett oda Fran.
-Pizsipartit említettetek?-lépett oda Fede.
-Igen Federico, de ez most tényleg csajos és nálam lesz.-mondta Francesca. Federico ezt tudomásul vette és tovább is állt.
-Nem is tudom lányok.-húztam el a szám.
-Naaaa.-nógattak.
-Legyen, de akkor tényleg csak mi.-egyeztem bele mosolyogva mire ők sikongatva a nyakamba borultak. Alig, hogy visszaértünk a terembe Pablo is megérkezett. Láttam, hogy Ruggerro megint megemeli a telefonját és kamerázni kezd.
-Na jó. Violetta, Diego színpadra. Szeretném ha a végén lenne egy csók, mert az feldobja a műsort.-kérte bennem pedig meghült a vér.
-Pablo én ezt nem vállalom.-jelentettem ki.
-Violetta te is művész vagy. Ez a munkád része szóval gyerünk.-mondta mire mi elkezdtük a dalt. Egész végig Leonra gondoltam és így eltudtam énekelni a dalt. Azért eléggé látszott rajtam, hogy mennyire ideges vagyok. A homlokom gyöngyözött és a kezem ökölbe volt szorítva. Azt hittem, hogy ujjaimmal már lyukat vágok a tenyerembe amikor vége lett a dalnak. Diego kettőt lépett felém és amikor meg akart csókolni kicsit elfordítottam a fejem ezért csak a szám szélét sikerült megcsókolnia, de onnan lentről teljesen úgy tűnt mint az igazi. Legalább is Pablo elhitte.
-Nagyszerű. Így fogtok fellépni a műsorba.-tapsolt mire én leszaladtam a színpadról.
-Pablo mosdóba kell mennem. Kiengedsz légszíves?-érdeklődtem.
-Persze menj csak.-mosolygott én meg rohanni kezdtem ki. A helyiségbe beérve megnyitottam a csapot és a tenyerembe engedett hideg vizzel megmostam az arcom. A mosdókagylóra támaszkodva egy mély levegőt vettem és belenéztem a tükörbe. Ahogy néztem az arcomon lefolyó vízcseppeket éreztem, hogy a könnyeim is társulnak hozzájuk. Dühömben belecsaptam egyet a csempébe ami fájt ezért felkiáltottam.
-Mi történt?-toppant be Federico aggodalommal az arcán mire én csak sírva a mellkasába fúrtam a fejem.

-Majdnem megcsókolt. Érted? Ha nem fordítom el a fejem megcsókol. Ezek után képes lett volna rá. Az volt a szerencse, hogy Pablo azt hitte igazi volt. Mi van ha tényleg megteszi? Ha nem tudom elhúzni időben a fejem?-kérdeztem kétségbeesve és csak sírtam.
-Nem lesz semmi baj. Lentről tényleg olyan volt minta csókolóztatok volna.-mondta.
-Pedig nem. Esküszöm. Jézusom te felvetted. Könyörgöm ne küld el Leonak. Túl fontos ahoz, hogy elveszítsem egy olyan miatt ami meg sem történt.-néztem rá könyörgőn.
-Hát ő mindent látott mivel videóhívásban voltunk.-húzta el a száját.
-Jézusom Federico! Most mindennek vége. Azt hiszi majd, hogy tényleg igazi volt és soha többet nem beszél velem mivel én azt mondtam, hogy most nem akarok senkit pláne nem Diegot amit így is gondolok még mindig.-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Ezt mond el neki te.-fordította felém a telefonját ahol épp Leon látszott aki a böröndjébe pakol(!??).
-Leo mit csinálsz?-kérdeztem.
-Megyek haza.-fújtatott.
-Mi, de miért?
-Megölöm ezt az embert. Tuti, hogy egy foga sem marad.-idegesekedett.
-Leon, de nem történt semmi. Nem csókolóztunk.
-Tudom, de nem normális amit csináltak veled ezen az órán.-ült oda a gép elé és így már közelebből láthattam. A homlokán kidagadó erek látszottak kirajzolódni.
-Nyugodj meg kérlek! Diego bolond és számomra nem jelent semmit.-vettem el az unokabáttyámtól a telefont.
-Igen, de lehet, hogy fordítva nem így van.-akadt ki mire én elmosolyodtam.
-Aranyos amikor féltékeny vagy.-nevettem fel.
-Mi? Én nem. Leon Vargas soha nem féltékeny. Ő bárkit megkap. Akit csak akar.-húzta ki magát büszkén.
-Igen? Akkor engem miért nem kaptál meg?-húztam ravasz mosolyra a szám.
-Azt nem mondtam, hogy azonnal, de egy nap te is nagyon szerelmes leszel belém.-kacsintott.
-Álmodozz csak.-kacsintottam vissza.
-Szoktam. Bikinis lányokról. Itt Parisban nagyon szépek.-mondta komolyan.
-Tényleg? Akkor miért rám vesztegeted az időd? Menj csajozni.-pukkadtam meg, de láttam, hogy ezen Leo nagyon jól szórakozik.
-Féltékeny vagy.-mutatott rám.
-Neeem!
-Deee!-nevetett.
-Nem.
-De.
-Szia Leon.-nevettem fel.
-Vilu.
-Igen?-kérdeztem megenyhülve.
-Biztos nem szereted már Diegot?-kérdezte.
-Biztos.-mosolyogtam.
-Rendben este hívj szia.-köszönt el.
-Rendben. Szia.-mosolyogtam és megszakítottam a hívást.

1.évad 6.rész. Az életem romokban de te szeretsz

Nagyon ideges voltam, de ezzel nem csak én voltam így. Federico egyfolytában az újjait tördelte én meg a szám szélét rágtam. A parkba érve Diego már ott ült ezért mi gyorsan a bokrok mögött rejtőztünk el és onnan figyeltük az eseményeket. Pár perc elteltével megérkezett Lara.
-Ezt nem hiszem el.-suttogta Fede csalódott mosolyra húzva a száját. Én nyugtatás képpen kezemet az övére kulcsoltam és erősen megszorítottam. Puszival köszöntötték egymást majd Diego egy csokor virágot nyújtott át neki. Én ettől feszülté válltam és fészkelődni kezdtem.
-Ezek együtt vannak.-mondtam és lehajtottam a fejem.
-Figyeld csak.-szólt Federico mire én felkaptama fejem és ismét a turbékoló párra szegeztem a tekintetem. Már köszöntek el egymástol amikor Die magához húzta Larat és megcsókolta. Nekem ekkor legördültek az első könnycseppek. Fede a karomat megragadva felhúzott és odamentünk hozzájuk.
-Sziasztok.-szakítottam mega csókukat.
-Nocsak, nocsak a kis gerlepár. Mégis, hogy gobdoltátok ezt?-emelte fel a hangját az unokabáttyám.
-Violetta halgass meg.-lépett oda Diego, de én csak elfordítottam a fejem, de ő megragadta a kezem.
-Eressz el! Ez fáj!-szisszentem fel erre pedig Fede is odafordult.
-Hagyd őt békén vagy nagyon megbánod!-emelete fel a kezét.
-Federico állj!-téptem ki magam Die szorításából és megragadtam az unoaktesóm kezét mielött még valami hülyeséget csinál.
-Fede én szeretlek. Meg tudnánk ezt beszélni?-kezdett bele az eddig csendben figyelő lány.
-Lara ezen nincs mit megbeszélni. Megcsaltál és én ezt soha nem fogom megbocsájtani.-hajtotta le a fejét Federico mire én átkarolva őt így szóltam.
-Nem elég, hogy megcsalsz, de ráadásul az állítólagos legjobb barátnőmmel? Soha nem fogom megbocsájtani nektek amit velünk tettetek. Diego nem gondoltam volha rólad ezt. Ne próbálj meg keresni.-osztottam ki őket majd elmentünk. Útközben megeredtek a könnyeim és a végére már patakokban folytak. Fede csak szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a fejemre. Ahogy hazaértünk én zokogva felrohantam az emeltre az uncsitesóm pedig ment az ő szobájába. Bekapcsoltam a laptopom és megváltoztattam a hátterem, Diegot kitöröltem mindehonnan és minden közös emlékünket eltüntettem onnan. Épp a szintetizátoromhoz akartam lépni amikor valaki hívott. Leon volt az. Gyorsan emgtöröltem az arcom és a hívás fogadása gombra kattintva már mosolyogva néztem a kamerába.
-Mi történt Violetta?-hervadt le a mosoly Leo arcárol.
-Neked is szia Leon. Nem történt semmi.-hazudtam.
-Engem nem versz át. Te sírtál.-közölte és aggódva fürkészett.
-Na jó.-eredtek útnak a könnyeim és sorjában mindent elmeséltem.
-Ki fogom nyírni azt az idótát.-idegeskedett és még kamerán keresztül is láttam, hogy tetste megfeszült.
-Leo téged ez ne érdekeljen. Nem lesz baj.-mosolyogtam kedvesen.
-Már, hogy ne érdekelne. Ez a gyerek megbántott téged. Szomórú vagy amit én egyáltalán nem szeretek.
-Nem fontos, inkább beszéljünk másról.-tereltem a témát és szerintem értette, hogy miről szeretnék beszélni.
-Szóval a dal.-nevetett fel.
-Mi van a dallal?-tettem a hülyét.
-Jajj láttam ma az arcod, hogy hogyan néztél rám meg azt is, hogy Tomas le sem vette rólad a szemét. Tudom, hogy van valami közetek, de azt is, hogy engem még mindig nem felejtettél el.-vázolta a helyzetet mire én elnevettem magam.
-Honnan tudsz ennyi mindent?
-Megvannak a kapcsolataim.-kacsintott én meg nem fírtattam tovább a dolgot.
-Elénekelnéd nekem a dalt?-pirultam el.
-Ma is csak neked énekeltem.-mosolyodott el aranyosan.
-Tudom, de szeretném mégegyszer hallani.
-Bármit megteszek csak mosolyogni lássalak.-vette a kezébe a gitárját.
-Köszönöm!-hunytam be a szemem.
-Csak akkor énekelem el ha csatlakozol hozzám.
-Rendben.-röhögtem mire játszani kezdett. Ösztönösen elmosolyodtam, mert már el is felejtettem, hogy mennyire megynugtató Leon hangja. Ahogy a tekintetét az enyémbe fúrta elvesztem mogyoróbarna szemeiben és szinte észre se vettem, hogy már én is éneklek. Akkor tényleg úgy éreztem magam mintha három méterrel a felhők felett repülnék. Elfeledkeztem a gondokról, mindenről, de ekkor hirtelen Tomas kúszott a fejembe és elerontottam a dalt, mert elcsuklott a hangom.
-Minden rendben?-nézett rám aggódva Leon.
-Persze csak…
-Csak eszedbe jutott Tomas.-mondta ki helyettem.
-Mi??? Nem igaz én csak....
-Ugyan Violetta ne tagadd. Teljesen összezavarodtál. Beszéltem Federicoval aki mindent elmondott. Az tény, hogy Diegot nem szereted csak azért, mert sokat köszönhetsz neki, de Tomasnal még te sem tudod pontosan, hogy barát vagy több aztán ott vagyok én aki több mint barát, de kevesebb mint szerelem. El kell döntened, hogy mit akarsz, mert én nem fogok még egy évet szenvedni miattad.-mondta csalódottan és mire én megszólalhattam volna megszakította a hívást.
-Ezt nem hiszem el.-ültem az ágymra és egy párnát vágtam az ajtómnak ami pont akkor nyílott ki és a belépő apukámat találta el.
-Valakinek nincs jó napja?-kérdezte és a párnát felvéve odajött hozzám és egy puszit nyomva a fejemre leült mellém.
-Az nem kifejezés.-sóhajtottam. Törökülésbe felültünk egymással szemben és beszélgetni kezdtünk.
-Na mond csak.
-Apa neked már volt olyan, hogy nem tudtad eldönetni, hogy mit érzel?-kérdeztem.
-Szerelmes vagy valaki másba?-ült aggodalom az arcára.
-Na jó azt hiszem elmesélek részletes mindent.-kezdtem és mire mindent elhadartam és a lesokkolódott apukámra néztem elgondolkoztam azon, hogy lehet elég lett volna kevesebbet mondanom, mert lehet ezek után el kell vinnünk a pszichiátriára.
-Figyelj kicsim.-kezdte mire én megkönnyebbültem, hogy azért nem némult meg és még normális.
-Igen?-néztem rá reménykedve.
-Az biztos, hogy Diegot utálom, de ez a Tomas és Leon téma hát nem is tudom. A hallottak alapján jobban kötődsz Leonhoz csak közbe ez a gyerek bekavar és ezáltal felé is elkezdtél érzéseket táplálni mivel ő megért. Az egy kapcsolatban egyáltalán nem elég, hogy megért. Ott kell a feltétel nélküli szerelem, a bizalom és a törődés amit te állítólag megkapsz Leotól. Itt most nem gondolkodhatsz a fejeddel csak is ezzel itt.-bökött a szívemre mire én hálásan átöleltem őt.
-Köszönöm apa. Azt hiszem most már tudom mit kell tennem.
-Engem is beavatsz?-kíváncsiskott.
-Mivel teljesen összezavarodtam, de szeretem Leont és nem akarom tovább bántani ezért közlöm mindkettőjükkel, hogy most egyálatalán nem állok készen egy kapcsolatra sem, de szeretném ha barátok maradnánk amíg tisztázok magamban mindent és túllépek Diegon is.-mosolyogtam apa pedig egy puszit nyomott a fejemre.
-Te száz százalékban az anyádra ütöttél.-nevetett majd megint nyílt az ajtó.
-Zavarok?-dugta be a fejét Angie majd miután apa közölte, hogy neki most dolga van és elemegy a nénikém már bent is volt a szobába.
-Hát ez meg mi volt?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Még is mi?
-Hát ez. Igazán feltűnően kerültétek egymást. Ti összevesztetek.-fejtettem meg.
***Angie***
Na most már az unokahugomnak is leesett, hogy egy nagy vitán estem túl az apjával.
-Igen.-ismertem be lehajtott fejjel.
-De mi történt Angie?-kérdezte mire én belekezdtem a mesélésbe.
-Violetta valószínűleg apáddal el fogunk válni.-gördült le egy könnycsepp az arcomról.
-Mi? Mégis miért?-sápadt le teljesen.
-Hát ma közöltem vele, hogy kaptam egy lehetőséget Londonba 7 hónapra, hogy felvegyenek egy lemezt nekem.
-Hogy mi?-kerekedett el a szeme.
-Igen és én ezt elvállaltam. Egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki.-mondtam őszintén.
***Violetta***
-Angie magamra hagynál egy kicsit légyszíves? Ez mára túl sok nekem.-fogtam a fejem.
-Persze, de holnap megbeszéljük?-érdeklődött.
-Igen, de most nekem ez nem megy.-kezdtek potyogni a könnyeim.
-Vilu kérlek ne sírj.-kezdett bele ő is.
-Nem Angie ezt én nem bírom tovább! Ma kiderült, hogy megcsal az az ember aki a mindenem volt. Leon és Tomas szerelmesek belém, de én még mindig nem tudok velük mit kezdni erre te a legnagyobb bajban elmész. Apa össze fog omlani ha elváltok. Nem lehet így vége ennek. Menj és beszélj vele. Neked ez volt mindig is a nagy álmod. Én elfogadom ha elmész csak siess vissza.-mondtam remegő hangon.

-Köszönöm! Azt hiszem én most egyedül hagylak.-ment ki a szobából. Újra egyedül maradtam a gondolataimmal és foggalmam nem volt, hogy mit kéne tennem. Már abban sem voltam biztos, hogy ki vagyok és mit csinálok. A szintetizátoromhoz léptem és Leon dalát kezdtem el játszani. Akkor nem gondoltam senki másra csakis rá. Ő lett volna az egyetlen aki megtudott volna nyugtatni. A dal végén a gépemhez léptem és videóhívást indítottam. A második csengésre fel is vette.
-Szia Violetta.-szólt kimértem.
-Szia Leon. Sokat gondolkoztam és döntésre jutottam.
-Na halljuk.
-Nagyon megviselt, hogy Diegoval szétmentünk, de itt van Tomas aki csak egy barát, de még ezt sem tudom pontosan. Aztán itt vagy te akit szeretek, de folyton megbántok. Amíg nem tisztázok magamban mindent maradjunk csak barátok.
-Örülök, hogy így döntöttél.-enyhült meg és egy mosoly kúszott az arcára.
-Hát én ennyit akartam szóval szia.-köszöntem el, de ekkor újra hullani kezdtek a könnyeim.

-Diego miatt vagy ennyire szomórú?-nézett rám őszinte sajnálattal.
-Nem csak ő miatta. Igen nagyon megviselt, hogy megcsalt, de ott vagy te. Aztán Angie és apa akik lehet, hogy elválnak, mert Angie kapott egy munkalehetőséget Londonban 7 hónapra amit természetesen elvállalt mivel felvehetne egy saját lemezt.-meséletem el mindent részletről részletre.
-Ezt nagyon sajnálom, de azt montad, hogy miattam is? Még is miért?-tért a lényegre.
-Tudod miért? Mert bármi történik mindig téged bántalak és nem más csak te sérülsz. Csak fájadalmat tudok neked okozni és te ennek ellenére is szeretsz valami hihetetlen okból és ezáltal teljesen összezavarsz és nem tudok mit gondolni. Hisz te mondtad, hogy bármit megtennél csak, hogy boldognak láss.-hajtottam le a fejem.
-Látod Violetta ezért szeretlek ennyire. Soha nem tudsz nekem fájdalmat okozni, mert ha a közeledben lehet akkor csak jó történhet. Mindig próbálsz mindenkihez jó lenni és azért csattan rajtam minden, mert a legrosszabb időkben sem szállok le rólad és minden áron segíteni próbálok. Igen tényleg bármit megtennék, hogy mosolyogj és bármikor megtenném ha én láthatám elösször a mosolyod és akkor tudnám, hogy én tehettelek boldoggá.-nézett rám aranyosan.
-Látod Leon. Most is te csinálod. Teljesen összezavarsz és....-pirultam el.
-Zavarba ejtelek.-fejezte be mondatom nevetve.
-Nem igaz én csak.....
-Te csak belém bolondultál.-kúszott önelégült vigyor az arcára.
-Ennyire ne bízd el magad. Én ilyet egy szóval sem mondtam.-nevettem fel hitetlenül.
-De gondoltad.-folytatta a játékos vitánk.
-Azt te honnan tudod?-kérdeztem ravaszul mosolyogva.
-Én mindent tudok ami veled kapcsolatos.
-Óóó tényleg. Na halljuk mit tudsz?
-Elösször is a kedvenc virágod a rózsa.
-Melyik?
-A fehér.-vágta rá azonnal.
-Na és még mit tudsz?
-A kedvenc színed a lila és a parfümöd gyümölcsös vaniliás illatú.-mondta, de nem gondoltam, hogy tudja miért.
-Na és.....-kezdtem volna bele.
-Várj és azt is tudom, hogy azért ezt a parfümöt használod, mert anyukádnak is ilyen volt és ezáltal úgy érzed, hogy visszakptál belőlel egy darabot.
-Ezt honnan tudtad?-kerekedett el a szemem.
-Nem fontos. A lényeg, hogy tudom.
-Na és még mit?
-A kedvenc ételed a spenótos quesadilla. Imádod a lovakat a megszállotja vagy és nem utolsó sorban titokban mindig elképzelted, hogy milyen lenne velem az első csókod.-viccelte el a végét.
-Na figyelj Mr.Egó Vargas az utolsót kivéve minden igaz.-röhögtem hitetetlenül.
-Na és te mit tudsz rólam Castillo?-kezdett ő is kíváncsiskodni.
-Tudom ,hogy a Studion kívűl eljársz crossmotorozni és nagyon szereted amit csinálsz, de tudod, hogy ezt a tanárok nem néznék jó szemmel. A kedvenc színed a zöld és a kék. Olyan mint amilyen a motorod színe. Egy ember van akit ki nem állhatsz és az az én exem. A kedvenc ételed a mézes csirke és azthiszem kifogytam. Várj van még egy. Hihetetlenül nagy az egód és imádod ha valami rólad szól.-nevettem fel hangosan.
-Ami iszonyat jól áll nekem mivel téged is már félig meghódítottalak vele.-kacsintott.
-Engem nem ez fogott meg benned.-szóltam el magam.
-Szóval valami megfogott bennem? Ez már jó jel. Na és mi az?
-Az, hogy nekem megmutattad a másik oldalad is. Nem csak a vicces egós éned hanem azt is, hogy milyen vagy úgy amikor nem társasagban vagy. Teljesen más vagy. Lehet veled komolyan beszélni és akkora szeretet van benned mint még senkiben. Nagyon nagy szíved van.-ismertem be.
-Tudom.-mosolygott elégedetten. Ilyenkor az ember valami olyat vár, hogy te is igazán aranyos vagy vagy valami, de Leo nem mindig ilyen.
-Bunkó.-szalad ki a számon hirtelen.
-Nem ezt a választ vártad mi?-kezdett hangosan röhögni mire én duzzogva bontottam a vonalat. Egyből felbukkant a neve és én egy kis hezitálás után, de felvettem.
-Mi az?-kérdeztem sértetten.
-Na most komolyan Violetta. Szeretlek és ezt nem tudom elégszer elmondani. Ritka ha ezt én mondom elösszőr egy lánynak, de így van. Még nem nagyon éreztem ilyet és az elöbb csak meg akartlak kicsit nevettetni.-nézett rám azzal az idegesítően aranyos mosolyával.
-Jó semmi baj, de nekem lassan mennem kell, mert tudod itt már este van és holnap suli meg minden.
-Elengedlek ha holnap te fogsz hívni engem.-kacsintott.
-Ha szeretnéd akkor holnap hívlak én.-nevettem.
-Jó éjszakát Violetta.
-Jó éjt Leon.-hajtottam le a laptopom fedelét majd miután lezuhanyoztam egy kicsit szomórúan, de még is mosolyogva aludtam el.

1.évad 5.rész gyanakvás

Gyorsan telt az idő. Észre sem vettem és már csak 1 hét volt vissza, hogy Leon haza jöjjön. Az utobbi egy hónapban egyszer sem keresett ami fájt. Biztos megismert kint egy másik lányt, de ez engem nem kell, hogy érdekeljen hisz Diegoval vagyok együtt. Mondjuk mostanában vele sincs rendben minden. Egy héten max egyszer találkozunk sulin kívűl és ha plussz programot próbálnék szervezni mindig lemondja valami miatt. Félek, hogy már nem szeret igazán. Aztán ott van Tomas akivel mostanában rengeteg beszélek és ő megért engem. Van egy olyan érzésem, hogy felváltotta Leon szerepét és iránta érzek már egy kicsit többet mint barátság. Ma például reggel ő kísért a suliba. Amikor beértünk a studioba külön váltunk és én a szememmel Camit és Natyt kerestem, de helyettük csak Andrest és Maxit találtam akik nem hagyták szó nélkül a reggeli érkezésem.
-Vilu, Vilu, Vilu gyere csak ide.-karoltak át két oldalról a srácok.
-Sietnem kell. Mindjárt kezdődik az ének órám.-próbáltam menteni a menthetőt.
-Dehogy kell. Együtt lesz óránk.-nevetett fel Maxi.
-Igen, igen. Na mi történt, hogy reggel Tomassal érkeztél?-kérdezte Andres.
-Mi? Semmi.-nevettem kínomban.
-Ugyan már Violetta. Ismerünk és tudjuk, hogy baj van.
-Igen nagy baj van. Diego elhanyagol, Leonal egy hónapja nem beszéltem és csak Tomas aki megért enegem. Ő állt mellettem az utóbbi időkben ráadásul ő nem akarja megmondani, hogy mi a jó nekem.-fogtam a fejem.
-Nyugi. Nem lesz baj. Diego tényleg furcsa mostanában, de Leonal mi sem beszéltünk. Azt mondta, hogy dalokat ír amit a félévi koncertre szán.-jelentette ki Maxi.
-Azért nekem is hagyhatott volna ennyi üzenetet, hogy ne aggódjak miatta. Különben is már teljesen kivertem a fejemből.-mondtam büszkén.
-Lehet, hogy a fejedből kiverted, de szívedből nem fogod.-mondta Andres
-Az én szívemben csak Diego van meg...-akadt meg a szavam.
-Meg Tomas.-mondta Maxi.
-Mi ez...ez..
-Ugyan már Vilu mindenki látja, hogy mostanában ezerszer többet vagy Tom-al mint Die-vel.
-Persze, mert Diego elhanyagol.
-Na jó elmondom mit tudok. Tegnap Ludmilla és Naty látták őt egy másik csajjal a parkban sétálni és állítólag ma suli után is fognak találkozni.-suttogta Maxi.
-Na ennek a végére járok.-jelentettem ki határozottan majd bementem az ének terembe. Még mindig furcsa, hogy Leon nincs itt.
-Szia kicsim.-lépett oda a barátom és egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia Diego. Képzeld apa és Angie ma elmennek moziba gondoltam addig otthon filmezhetnénk egyet.-mosolyogtam kedvesen.
-Ne haragudj szerelmem, de én ma a szüleimmel megyek étterembe.
-Rendben. Semmi baj.-adtam neki egy puszit és leültem.
-Vilu ez meg mi volt?-kérdezte Cami miközben Fran és Naty is odahajolt.
-Hallottam, hogy múltkór Die egy lánnyal volt a parkba és, hogy állítólag ma is találkoznak erre én mondtam neki, hogy jöjjön át hozzán filmezni, de azt mondta nem tud, mert a szüleivel megy vacsizni.-részleteztem nekik a helyzetet.
-Akkor mit csinálsz?-kérdezte Fran.
-Meglesem ma a parkba Fedevel.
-Mit csinálsz ma velem?-dugta oda a fejét az unokabáttyám is.
-Meglessük Diegot aki ma egy lánnyal találkozik a parkban.
-Leütöm azt a gyereket ha megcsal.
-Várjatok Ludmi mondta a nevét.-szólalt meg Naty.
-Na hátha ismerjük.-néztem rá hirtelen.
-Valami L betűs volt.
-Laura?
-Nem La..Lar..Lara. Igen Lara.-örült meg, de nekem és Federiconak lefagyott a mosly az arcunkról.
-Nem az nem lehet.-mondta az unokabáttyám.
-Fede biztos nem így van.-fogtam meg a karját, de szrintem még saját magamat sem győztem meg.
-Ha az a gyerek lenyulta a barátnőm akkor én megölöm.
-Ha Lara így átvert akkor soha nem bocsájtok meg neki.-könnyeztem be, de hirtelen megjelent Tomi.
-Violetta gyere egy kicsit.-állított fel és kimentünk a terem ajtaja felé.
-Mond mi az?-kérdeztem visszafolytott sírással.
-Nem tudtam nem meghallani a beszélgetésetek. Jól vagy?-kérdezte mire én csak szorosan átöleltem.
-Nem Tomas, nem vagyok jól! Az akit eddig a legjobb barátomnak hittem és az aki a legfontosabb a számomra azok ketten lehet, hogy együtt vannak? Ráadásul Diego képes lenne megcsalni az unokatestvérem barátnőjével és az én egyik nagyon jó barátommal?
-Shhh! Nem lesz baj. Én itt vagyok.-puszilt meg.
-Te mindig itt vagy nekem. Látod most sem akarod megmondani, hogy mit tegyek csak próbálsz felvidítani. Ezért is szeretlek annyira.-adtam neki én is egy puszit majd gyorsan visszamentünk a terembe. Hamarosan megérkezett Angie.
-Na sziasztok srácok! Kezdhetjük is az órát.-köszöntött minket vidáman.
-Angie lenne egy dalom.-állt fel Maxi.
-Na halljuk.-mosolyodott el kedvesen a nénikém.
-Ezt a dalt Le...Leon írta csak kérte, hogy mutassam meg neked meg a srácoknak. Már hetek óta ezen a dalon meg egy másikon dolgozik.
-Rendben gyere csak.
-Jövök.-állt fel és a zongorához állt.
-Na és mi a címe a dalnak?
-Ezer élettel ezelött.-monda Maxi és rám pillantott mire nekem megremegett a gyomrom. Amikor látta, hogy tartom vele a szemkomtaktust játszani kezdett.

Mikor a tükörbe nézek
Csak a te tükörképed látom
A szemeid
Ablakok
Egy jobb világra

Mint a tűz télen
Úgy adsz meleget a világomnak
Feltétel nélküli szerelem
Amit érzek
Mikor veled vagyok

Mondd, hogy ez valódi
Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt

Mikor lélegzem téged érezlek
Harmónia tölti ki a mellkasom
A te hangoddal
Nincs több félelem a szívemben

Nélküled tökéletlen lennék
A nap sem kelne fel, ha te nem vagy nekem,
oh, ez szerelem
Feltétel nélküli, amit érezek
Mikor veled vagyok
Mondd, hogy ez valódi

Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt
Már szerettelek.-fejezte be a dalt mire nekem könnyek gyűltek a szemembe. Maxi látta és elmosolyodva bólintott. Jelezte, hogy ez a dal tényleg nekem szólt. Én kérdőn néztem rá mire csak annyit tátogott, hogy: Mert SZERET!

-Maxi hisz ez csodás. Mond meg Leonak, hogy ez valami fantasztikus és duettnek nagyon csodás lenne.
-Ha estleg megengeded akkor most is tudunk vele videóhívást indítani.-mosolygott.
-Az csodás lenne.-csapta össze a tenyerét Angie.
-Pillanat már hívom is pötyögött a telefonján.
-Szia Maxi.-hallottam azt a bizonyos hangot.
-Hali Leon. Épp ének órán vagyunk. Az elöbb mutattam meg a srácoknak a dalodat.
-Na és tetszik nektek?-érdeklődött mire mindenki hangosan felkiáltott, hogy igen és füttyögtek.
-Leon arra gondoltam, hogy ez akár lehetnek duett is a félévi koncerten már csak meg kell hallgassunk téged a lányokkal és akivel a legjobban tudsz énekelni értelemszerűen az lesz a párod.
-Rendben. Köszönöm!-mosolygott.
-Tudom, hogy itt nem annyira jó, de elénekelnéd?-kérdezte Cami.
-Persze.-kapta kezébe a gitárját és megállapodott a tekintete rajtam. Cami és Naty hirtelen rámvitték tekintetüket majd újra a kamerába mosolyogtak. Amikor Leo énekelni kezdett nekem újra felkeltek azok a bizonyos pillangók a gyomromba. Ő ezt észrevette, hogy mennyire zavarba vagyok és a dalba belemosolyogva rámkacsintott, de ez a többieknek fel sem tűnt egy két ember kivételével. A dal végén mindenki füttyögni kezdett. Leon gyorsan elköszönt és csak annyit mondott, hogy majd este hívlak. Gondoltam ezt Maxinak mondta.
-Na srácok azt hiszem vége is az órának. Sziasztok.-köszönt el a nénikém majd elment.
-Maxi annyira jól énekeltél.-szaladt oda Cande a barátjához és egy puszit nyomott neki az arcára.
-Köszönöm kicsim.-ölelte át Maxi.
-Violetta jól láttam vagy jól láttam, hogy Leon rádkacsintott?-lépett oda Fran vigyorogva.
-Azt hiszem.-mondtam félve.
-Wáááá.-sikítozott.
-Shhh. Fran csendben.-csititottam nevetve.
-Jolvan bocsika, de akkor mi lesz Diegoval.
-Mi lenne? Őt szeretem még mindig hacsak ma ki nem derül, hogy megcsal.-hajtottam le a fejem
-Én mindig tudtam, hogy ez a gyerek csak bántani akar.-lépett oda Fede.
-Federico ezt nem tudhatjuk. Lehet az egész csak mese és nem is Laraval találkozott.-öleltem át szorosan.
-Kicsim holnap elmehetnénk fagyizni.-lépett oda Die és egy puszit adott a homlokomra.
-Rendben.-mosolyogtam őszintén.
-Megyünk Pablo órájára?-nyujtotta a kezét mire én rákulcsoltam az újjaim az övére.
-Hát persze.-nevettem és kimentünk a teremből, de elötte még visszanéztem a srácokra és egy nem tudom mi van arckifejezéssel elmentem.
-Mostanában nagyon furcsa vagy.-momdta és átkarolt a drekamnál.
-Hát inkább te. Lemondod az összes közös programunk és alig találkozunk. Ma is Tomas kísért el a suliba.-tört ki belőlem az igazság.
-Már mondtam, hogy igyekszek több időt tölteni a szülieimmel.-hajtotta le a fejét miközben megállt.
-Szerelmem tudod, hogy mennyire szeretlek és azért bizonytalankodom ennyit, mert félek, hogy egy napon elhagysz.-könnyeztem be.
-Soha nem foglak elehagyni. Szeretlek Violetta.-fogta két keze közé az arcom és már majdnem elcsattant az első csók, de Fede megszakította.
-Vilu szükségem van rád most.-ragadta meg a kezem és elhúzott magával a nagyterembe.
-Mi bajod?-méregettem.
-Mond el, hogy miért szereted Diegot.
-Mert a baráto és sokat köszönhetek neki. Ha ő nincs nem járhatok ide, soha nem békülök ki apuval és te soha nem kerülsz ide.-vázoltam a helyzetet.
-Na és Tomast?-mert jó barát és rámhagyja a döntéseket ráadásul segíttett átvészelni ezt a nehéz időt.
-És Leont miért?-tért a lényegre.
-Ő vele egyszerűen jól érzem magam, szeretek vele beszélgetni, énekelni és táncolni is. Mindig megnyugtat az ölelése és amikor megpuszil abba a gyomrom is beleremeg. Ja és mindig megnevettet. Még a legrosszabb napjaimon is mosolyt csal az arcomra.-ábarándoztam el túlságosan is.
-Na és látod a három között a különbséget?-fogta meg a vállam és a tekintetét az enyémbe fúrta.
-Pontosan mire is célzol?-próbáltam megérteni.
-Arra, hogy Diegoval szimplán azért vagy, mer sok mindent köszönhetsz neki és úgy érzed ha jársz vele azzal meghálálhatod mind azt amit tett. Tomast csak úgy szereted. Őnolyan kint a barátod csak fordítva más. Leont viszont igazán szereted. Iránta kezded most érezni azt a feltétel nélküli szeretet. Hozzá nincs okod amiért szereted. Ő egyszerűen úgy tökéletes neked ahogy van. Vedd már észre, hogy elkezdted megszeretni.-mosolygott.
-Nem az nem lehet. Én Diegot.....-kezdtem bele.
-Semmi Diego. Neked már rég nincs Diego. Jó persze szereted, hosszú ideig tartott amkapcsolatotok, de már rég nincs semmi.-mondt meg se várva a válaszom.
-Most felejtsd el ezt a hülyeséget. Én szeretem Diegot.-hagytam volna ott, de megérkeztek a srácom és Pablo.
-Sziasztok. Kezdhetjük is az órát.-mondta.
-Szia Pablo.-köszöntünk egyszerre.
-Na srácok. Párokba rendeződünk és minden páros elénekel egy duettet. Akinek meg nem jut pár az szólózik. Jelen esetbe Diegona nem volt párja mivel engem elragadott Feder. Igazságszerint nem emlékszem arra, hogy a többiek mit adtak elő, mert Federico mondatai belemásztak az agyamba és egész órán ezen kattogtam, de nem jutottam semmire. Pablo órája után volt még két óránk. Egy Gregorioval és egy Pabloval. Ahogy ezeknek vége lett következett az igazság pillanata. Meg kellett tudnunk, hogy Diego milyen csajjal járkál össze. Hazasiettünk az uncsitesommal, de még enni sem ettünk csak átöltöztünk és ledobtuk a cuccaink. Én egy egyszerű ruhát vettem fel és kész.

 Elköszöntem apuéktól és indulhattunk is a parkba.

1.évad 4.rész Én Diegot szeretem

Hirtelen azt vettem észre, hogy lefékez a kocsi és nekem kinyílik a szemem. Szóval az egész csók csak egy álom volt? Valószínűleg igen mivel Leon feje az ölelmbe volt és még mindig aludt.

Elmosolyodtam rajta és megkönyebbültem, hogy nem csaltam meg Diegot hisz szeretem. Miköben beleturtam Leo hajába egy puszit is nyomtam az arcára hátha felébred. Jól gondoltam, mert egyből kipattantak a szemei és rámnézett közben pedig mosolygott.
-Jó reggelt álomszuszék. Megérkeztünk a reptérre.-nevettem.
-Kérek egy csókot és akkor felkelek. Tudod mint csipkerózsika.-hozta a elő humorát .
-Már az elöbb kaptál egy puszit az arcodra.-mondtam kicsit megszeppenve.
-De én a számra kérem.-húzta tovább az agyam majd nevetve felült.-Tudod, hogy csak hülyülök ugye?-nevetett.
-Persze.-nevettem én is elvörösödve.
-Hulla sápadt voltál amikor kértem egy csókot.-jelentette ki.
-Igen mivel én Diego barátnője vagyok.-tereltem a témát.
-Hazudsz! Tuti, hogy nem csak ez a bajod.-mosolygott sejtelmesen.
-Jó igazság szerint......izé....én....én még....nem......nem cs...nem csókolóztam.-nyögtem ki.
-Még soha?-nézett rám meglepődve.
-Nem még nem.-csavartam a hajam az újjamra.
-Ez nem baj. Szerintem aranyos. Diego tényleg szeret.-ismerte be.
-Hát igen.
-De attól te engem is szeretsz.-nevetett és egy puszit nyomva a homlokomra kiszállt, hogy kivegye a csomagokat. Minden ugyan úgy történt mint az álmomba egy apró bökkenőt kivéve.
-Gyerekek búcsúzattok el nyugodtan. Mi addig felszállunk a gépre.-szólaltak meg a szülei és mi hirtelen kettesbe maradtunk.
-Hát akkor 3 hónap múlva találkozunk.-mondtam.
-Igen, de én kérek valamit búcsúzóul.-mutatott a szájára mire én elnevettem magam.
-Nem Leon! Bírlak kicsit jobban mint kéne, de nem.-mondtam.
-Nem tudnál nekem ellen állni.-nevetett fel.
-Dehogynem.-közöltem egyszerűen.
-Fogadunk?-húzott magához a derekamnál fogva és ászorosan átkarolt a két kezével.
-Leon ezt ne.-szóltam erőtlenül.
-Tólj el.-suttogta.-Látod nem megy. Szeretsz csak még magadnak sem látod be.-puszilta meg az arcom mire én szorosan magamhoz öleltem.
-Szeretlek, de Diegot jobban.-mondtam.
-Tudom, de én téged mindennél jobban.-suttogta mire nekem az egész testemen végigfutott a hideg és a gyomrom remegett.
-Vigyázz magadra. Kérlek!-toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Vigyázok ha te is.-kacsintott én meg mosolyogva megpusziltam.
-Én mindig.-nevettem.
-Utolsó próba.-húzott megint hirtelen magához én meg alig tudtam megállni a lábamon. Sőt lehet már ő tartott engem.
-Szia.
-Szia.-engedett el magabiztosan és elsétált. Én hívtam egy taxit majd egyenesen haza mentem. Tudtam, hogy szeretem, de azt is tudtam, hogy Diegot mégjobban. Diegonak sok mindent köszönhetek. Ezzel a tudattal léptem be a  szobám ajataján. Hát mit nem mondjak nagy meglepetés fogadott. Die járkált fel alá a szobámba idegesen a telefonját szorongatva.
-Mégis merre voltá, hogy nem tudtad felvenni a telefont?-kérdezte idegesen.
-Leont kísértem ki a reptérre.-hajtottam le fejem.
-Értem.-mondta kimérten.
-Haragszol?-kérdeztem félve.
-Dehogy csak nagyon aggódtam.-húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Tudod, hogy én mennyire szeretlek?-bújtam oda hozzá.
-Nem mennyire?-suttogta a fülembe.
-Nagyon, Nagyon, Nagyon.-vörösödtem el mire ő nyomott egy puszit a számra amitől meglepődtem, de tetszett. Nem csók volt csak egy szájra puszi.
-Mi az?-kezdett fürkészni.
-Nem akarlak elveszíteni.-mosolyodtam el.
-Soha nem fogsz.-ölelt át szorosan én meg belekapaszkodtam a nyakába mire ő felkapott és elkezdett velem pörögni. Ennek az lett az eredménye, hogy ráestünk az ágyra és Diego nevetve elkezdett csikizni.
-Ne Die neeeee!!-sikítoztam.
-Mi folyik itt gyerekek?-lépett be apu nevetve a szobába.
-Öhm..mi..mi csak játszottunk.-nevettem zavaromba.
-Nekem mindegy, de vacsora van. Diego te is maradsz?-érdeklődött apa.
-Nem köszönöm! Ma a szüleimmel megyek vacsorázni.-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra és mindenkitől elköszönve elment.
-Mielött még elmennénk vacsizni beszélhetnék az unokahugimmal?-lépett be Federico.
-Persze!-szólt apu majd kiment.
-Na mi az?-kérdeztem miközben leültem az ágyra.
-Miért kaptam olyan sms-t Leontol mielött felszállt a gépre, hogy olyan boldog mint még soha és ha megérkezett Parisba mindent el fog mesélni?
-Én nem tudom.-hazudtam, de esélytelenül.
-Vilu ne hazudj. Jól ismerlek téged is és a legjobb haveromat is. Mi történt?-kérdezte mire én előkaptam a gitárom és játszani kezdtem egy dalt.

Valamit elmondanék neked,
Ami bántja a szívemet.
Tudod, hogy te vagy mindenem,
Neked adnám az életem.-énekeltem Fede pedig tágra nyílt szemekkel figyelt.
-Na milyen?-érdeklődtem.
-Nagyon jó, de ezt kinek írtad?-kívancsiskodott.
-Senkinek. Csak úgy.
-Nem lehet, hogy Diegonak, mert történt ma valami amiről nekem kéne elöbb tudnom?-kérdezet.
-Na jó.-mondtam és elmeséltem a mai napom ő meg lefehérdve hallgatott.
-Tehát tisztázzuk. El akartad kísérni Leont a reptérre és még a szüleinek otthon azt mondtad, hogy együtt vagytok.-vázolta fel.
-Igen.
-Ezen Leon meglepődött, de hálás volt, mert így csak három hónapra mennek el.
-Ahogy mondod.
-Aztán akocsiba bevallottad neki, hogy többet érzel iránta mint barátság, de kevesebbet mint szerelem. Utána mindketten elaludtatok és te azt álmodtad, hogy megcsókol a reptéren.
-Pontosan.
-Amikor megállt a kocsi Leon feje az öledbe volt és amikor kinyította a szemét kért egy csókot, de csak puszit adtál neki az arcára. Miután kiszálltatok a kocsibol és a szülei felültek a gépre be akarta bizonyítani, hogy meg tudna csókolni, mert te hagynád. Ráadásul kétszer is megpróbálta és te mind a kétszer elvesztetted a fejed. Utána meg egy puszival és egy öleléssel elváltatok.
-Igen, de kifelejtetted, hogy azt mondta: "Én mindennél jobban szeretlek Violetta."-jelentettem ki mire Federico lányosan ugrándozva azt kiabálta, hogy Leonetta.
-Fede Shhhh.-csititottam.
-Bocsi. Leonetta, Leonetta, Leonetta.-suttogta és ovatosan ugrált az ágyamon majd a párnámat szorongatva feküdt az ágyon.
-Mit csinálsz?-nevettem.
-Elképezelem, hogy mit fogsz csinálni lefkevés elött. Nézd.-dőlt vissza a párnával a kezében az ágyra és miközbe azt szorongatta a plafont bámulta "szerelmesen" és azt mondogatta, hogy: Leon azt mondta szeret. Aztán elgondolkozott és így fojtatta tovább: "De én Diegot szeretem, de Leont is csak nem úgy mint Diet. Nem tudom össze zavarodtam."
-Federico elég!-nevettem és lementünk enni.
-Szia Vilu. Nem is láttam, hogy hazaértél.-puszilt meg Angie.
-Csak, mert útközben eszembe jutott egy dal és azonnal le akartam írni és ezért nem szóltam, hogy hazaértem.-mondtam.
-Értem egyébként Lara vacsi után jön, hogy itt aludjon nálad.-jelentte ki.
-Hát jó.-nevettem.
-Ezaz itt alszik a barátnőm.-örvendezett Fede, de hamar elvettem a kedvét.
-Max egy puszit kapsz tőle utána jön, hogy átbeszéljük az estét.-röhögtem ki.
-Ne már.-hajtotta le a féjt.
-Tudod mit? Ha Lara beleegyezik ott aludhatsz ma nálunk, mert ma én is szívesen beszélgetnék veled.
-Jó.-örült meg.
-De holnap este az enyém vagy.-jelentette ki Angie amire nem mondhattam nemet.
-Hát persze.-mosolyodtam el és nekiláttam a vacsinak ahogy a többiek is. Miután mindent elfogyasztottunk megérkezett a barátnőm.
-Sziasztok! Jó estét.-lépett be mire én a nyakába ugrottam.
-Olyan jó, hogy itt vagy. Sok mindent kell meséljek.-örvendezten.
-Hát az tuti.-lépett oda Fede is és egy csókkal köszöntötte a barátnőjét. Eztán megbeszéltük, hogy Federico is velünk alszik ma. Gyorsan elmentünk mind fürdeni és be is vonultunk a szobába. A nagy beszélegetések közepette eszembe jutott az első része a dalnak. Gyorsan odaszaladtam a zongorához és játszani kezdtem.

Érzem, hogy valamit mondanék neked
Ami bántja a szívem, és fáj nekem
Szeretlek, hidd el oda vagyok érted
Remélem, most már te is megérted
Megpróbálok mindent érted,
Figyelj rám és vedd már észre
Azt amit érzek és gondolok
Ha kéred mindig ott vagyok.

Refrén:
Valamit elmondanék neked,
Ami bántja a szívemet.
Tudod, hogy te vagy mindenem,
Neked adnám az életem.-énekeltem.
-Na milyen lesz?
-Érdekes.-feleték egyszerre.
-Nem tetszik?-bizonytalanodtam el.
-De, de ezt Diegonak írtad?-kérdezte Lara.
-Nem. Én ezt csak úgy írtam.-feleltem majd duzzogva elvonultam az íroasztalomhoz.
-Jaj Violetta ne már. Most ne duzzogj. Inkább énekljünk.-mondta Fede és felkapta a gitárom majd az En Mi Mundot kezdte játszani. A dal végeztével már készültünk is aludni mivel későre járt. Már éjjel volt és mi még gitároztunk. Épp indultam az ágyamhoz amikor megcsörrent a telefonom amire mindhárman felkaptuk a fejünket.
-Leon az.-mondtam halkan, de mégis boldogan mire a hülye unokabáttyám lányosan ugrándozva tapsikolt, Lara meg csak furán méregetett.
-Vedd már fel.-noszogatott Federico.
-Hálo.-mosolyogtam.
-Szia Violetta. Megérkeztem és gondoltam szólok.
-Ennek örülök.-mondtam őszintén.
-Felébresztettelek?-kérdezte azonnal.
-Nem épp Fede meg Lara van nálam és beszélgetünk.-meséltem.
-Na és ők mit csinalnak?-érdeklődött kedvesen.
-Lara már be van takarózva, Federico pedig lányosan ugrándozik mellettem és halkan sikongat.-vázoltam a helyzetet mire a vonal túl oldalán hangos röhögés hallatszott.
-Nem csalódtam a haveromba.-mondta még mindig nevetve.
-Nekem már az agymara megy.-fogtam a fejem mosolyogva.
-Leonetta, Leonetta.-kántálata.
-Kuss már.-förmedtem rá, de azonnal elröhögtem magam.
-Mi az a Leonetta?-érdelődött.
-A neved és a nevem össze rakva.-jelentettem ki elvörösödve.
-Ez tetszik.-mondta és én tudtam, hogy most önelégülten vigyorog.
-Engem meg már kikészített vele.-meséltem és közben rácsaptam egyet az uncsitesómra.
-Diegoval mi a helyzet?-komolyodott el.
-Semmi. Nem haragudott csak aggódott értem.
- A fenébe.-mondta.
-Mi az?-kérdztem.
-Tényleg jó dolgod van vele. Ő igazán szeret. Ne veszítsd el ha tényleg szereted.-mondta és tudtam, hogy őszíntén gondolja.
-Rendben, de téged sem akarlak.-jelentettem ki félve a választól.
-Engem soha nem fogsz. Én mindig szeretni foglak.
-Míg a szívem meg nem szűnik dobogni.-vörösödtem el.
-Talán még az után is.-suttogta és egyszerre tört ki belölünk a nevetés.
-Na jó ez túl alkonyatos volt.
-Az, de én tényleg így gondoltam.-váltott komolyra amitől ösztönösen én is az lettem.
-Tudom. Én is valami hasonlót érzek,de.....-nem várta meg, hogy befejezzem.
-Diegot jobban szereted. Tudom, de lesz ez még így sem. Most pedig jó éjszakát.-mondta.
-Jó éjszakát.-mosolyogtam majd leraktam a telefont.
-Na összejöttök?-ugrandozott Federico.
-Az álmaidban életem.-nevettem mire ő teljes letargiába esett és mint egy zombi úgy járkált, mert azt hitte, hogy tényleg öszzejövünk.
-Jó éjszakát mindenkinek.-szólalt meg Lara.
-Jó éjt.-mondtam, de Fede csak bólintott egyet és lefeküdte. Ez is egy hosszú nap volt viszont én annyira nem voltam fáradt, hogy még egy órán keresztül mosolyogva bámultam a plafont a párnámat szorongatva. Hülye Federico. Mindig igaza van, de akkor is jobban szeretem Diet és ezt halálosan komolyan gondoltam.

1.évad 3.rész Csak barátok

Vége van az első hétnek a suliban. Az első héten mindig csak dalokat írunk és készülődünk. Na jó igazságszerint az egész első fél évet végig gyakoroljuk, mert a fél évi koncert mindig jobb kell legyen mint az év végi. Hogy miért? Mert a fél évit közvetíti a Youmix szerte a világon. Mondjuk aki szeret táncolni és énekelni annak ez nem teher. Tehát nálunk senkinek nem gond. A multkori mozi igazán nem jól sikerült. Nem még ne volt meg az első csókom és hatalmas gratuláció Diegonak amiért nem hagyott el. Miért hagyott volna el? Mert az apámmal kellett végig ülje az előadást és ez még nem minden. Apukám kettőnk között ült. Megbeszéltük, hogy legközelebb csak nap közbeni programot szervezünk éppen ezért ma elmegyünk piknikezni. Remélem ma megtörténik amire a mozinapon nem került sor. Reggel egy egyszerű kis ruhát vettem fel és begöndörítettem a hajam. A sminkem is nagyon szolíd volt. Fogat mostam és már mehettem is le.
-Jó regggelt mindenkinek.-köszöntem boldogan.
-Neked is.-mondták egyszerre.
-Fede üzenem Laranak, hogy este nézzen be. Jó lenne egy csajos estét tartani.-ültem kda az asztalhoz.
-Oké. Benne vagyunk.-váltott lányos hangra.
-Nem, nem. Most tényleg csak lányok.-nevettem és egy pirítóst elvéve az asztalról indultam is a suliba.
-Várj én is megyek.-állt fel Federico is.
-Oké. Sziasztok.-intettem és elindultunk.
-Még mindig haragszol apukádra?-karolta át a vállam.
-Nem, de akkor sem volt jó, hogy eljött a randimra.
-A csók miatt mondod ezt?
-Nem dehogy is. Lehet, hogy nem csókolóztam még, de komolyan minek is? Nem attól vagy szerelmes valakibe, mert csókolóztatok. Nem muszáj összeérinteni az ajkatok, hogy kimutassátok mennyire szeretitek egymást. Ha szeretsz valakit azt anélkül is tudod. Elég megismerned és tudod, hogy szereted. Például nézzünk engem és Die-t. Még soha nem történt meg még is egy éve együtt vagyunk. Amikor énekelünk olyan mintha a felhők között járnék. Ha megölel vagy csak megérint lebénulok. Vele minden olyan csodálatos. Tudom fiatal vagyok még és ki tudja mit hoz a jövő, de nem is ez a lényeg. A mának kell élni. Muszáj elkövetnünk hibákat, hogy tanulhassunk belőle. Az is lehet, hogy Diego és én nem leszünk örökké együtt mint az álmaimban, de ki tudja. Ezért nem a jövőben kell élni hanem a jelenben.-mondtam el a véleményemet.
-Hű Vilu. 14 éves létedre igen felnőttesen gondolkozol. És tudod mit? Igazad van. Nem attól szeretünk valakit ha ajándékokkal halmozzuk el vagy ha megcsókoljuk. A szeretet vagy a szerelem nem kézzel fogható, az egy érzés ami mindenkiben van valaki vagy valakik iránt.
-Pontosan.-nevettem.
-Amúgy mi van Leonal és Tomassal?
-Barátok vagyunk.-jelentettem ki miközben beléptünk a suli ajtaján.
-Oké. Biztos, de nekem most mennem kell órára.-puszilt meg és eltünt.
-Szia szép lány.-lépett mellém Leo.
-Á szia Leon.-lepődtem meg.
-Hogy telt a hétvégéd?-érdeklődött.
-Hát olyan átlagosan. Na és a tiéd?
-Hát találkoztam apukáddal meg Angievel és nagyon jót beszélgettünk.
-Aha ez tök jó. Várj mi?-álltam meg.
-Nyugi nem esett olyanról szó. Azthiszem.-tűnődött el.
-Szóról-szóra mesélj el mindent.-kérleltem őt.
-Mit kell elmesélni?-lépett mellém a barátom és miközben adott egy puszit átkarolta a vállám.
-Semmit. Na léptem csáo.-jelentette ki és elviharzott.
-Ennek meg mi baja?-érdeklődött Die.
-Hagyd most még barátkozunk. Ez az elején normális.-rágtam a szám szélét miközben bementünk a táncterembe.
-Violetta, Diego késtek. Álljanak a helyükre! Most!-ordította el magát a tanár. Mi szó nélkül beálltunk a többiek mellé és táncolni kezdtünk. Az óra eleje nyugisan telt viszont a közepe fele kibukott a bili.
-Ajjaj most baj lesz.-mondta Broduey halkan miközben Gregorio leállította a zenét.
-Camilla maga mit csinál. Komolyan ha ezt nem tudja megcsinálni akkor már az alaplépésemre is képtlen.
-Tudja mit Gregorio? Elegem van! Folyamatosan úgy kezel minket mintha dedósok lennénk. Képzelje el meg tudom csinálni az alap lépéseket.-kelt ki magából.
-Maga szemtelen taknyos. Mit képzel? Nem nevelték meg otthon?
-De megneveltek. Táncikáljon csak egyedül. Na viszlát.-viharzott ki a teremből.
-Jaj, Cami, Cami mit csináltál?-fogtam a fejemet. Óra végén az első dolgom az volt, hogy megkeressem őt. Épp Angie vígasztalta az ének terembe.
-Camilla minden rendben?-öleltem meg.
-Persze csak kiborít ez az ember.-mérgelődött.
-Jó Cami nyugi. Én majd beszélek Gregorioval a szünetben. Addig menjetek át a nagyterembe és készüljetek az előadásra.-simította meg a vállát és elment.
-Kicsim minden rendben?-lépett oda Maxi.
-Te meg se szólalj Maximiliano. Miért nem álltál ki mellettem?-háborodott fel és elviharzott.
-Most mit csináltam.-kérdezte csalódottan.
-Te semmit csak nincs jó napja és ez az óra után nem is csoda, hogy nem kedves.-öleltem meg.
-De most mit csináljak?-kérdezte.
-Azt javaslom vidd el moziba, hogy oldjátok a feszültséget.-mosolyogtam.
-Te egy zseni vagy Vilu. Köszi!-adott egy puszit és elment. Én is kimentem egy kicsit a parkba sétálni, mert csak fél óra múlva kezdődik az óra.
-Szia Violetta.-sétált mellém Tomi.
-Hali Tomas.-húztam mosolyra a számat.
-Hogy, hogy erre?-érdeklődött.
-Ki akartam szellőztetni a fejem egy kicsit.
-Egy kicsit?-nevette el magát.
-Igen Tomas egy kicsit szóval hagyj egyedül!
-Jó már itt sem vagyok.-sértődött meg.
-Ne Tomi várj.-ragadtam meg a karját.
-Mi van?
-Nem akartam ilyen bunkó lenni csak mostanában nincs minden rendeben.-fogtam a fejem.
-Baj van?-nézett a szememben.
-Csak annyi, hogy mostanában mindenki bele akar szólni az életembe.
-Ki az a mindenki?
-Fran, Cami, Maxi, Angie, Apa, Lara, Federico és.....és szinte az összes barátom.-adtam ki magamból.
-Én nem szólók bele és nekem bármikor bármit elmondhatsz.-simított végig a karomon mire én elmosolyodtam.
-Igen rád mindig számíthattam. Még akkor is amikor folyamatosan követtél. Tényleg köszönöm, hogy vagy nekem.-pusziltam meg amibe belepirultam.
-Igazán nincs mit.-ölelt meg.
-Khm.....khm....-hallottam a hátam mögül. Amikor megfordultam Diego állt elöttem.
-Kicsim ez nem az aminek látszik. Meg tudom magyarázni.-mentem oda hozzá.
-Mindegy menjünk.-karolta át a vállam.
-Nem haragszol?-néztem rá furán.
-Nem miért? A barátod és különben is erre még nem volt példa.-puszilt bele a hajamba. Tényleg nekem van a leg aranyosabb és megértöbb fiúja az országban. Mikor visszamnetünk a nagyterembe már mindenki ott volt.
-Na most, hogy mindenki megérkezett akkor kezdhetjük is. Leon, Violetta, Maxi, Fede, Naty és Andres színpadra.-intett Pablo mi meg tettük a dolgunkat. Annyira élveztem az éneklést. Amikor éneklek olyan mintha nem lenne más csak a zene és én. A dal végén a tanárok tapsoltak és miközben lejöttünk a színpadról valakinek megcsörrent a telefonja. Aztán már csak annyit láttam, h Leon sétál ki a füléhez fogott telefonnal. Vajon ki hívhatja ilyenkor? Kíváncsian néztem utána, de egy kis idő után eltünt a látókörömből.
-Csodás volt srácok. Igazán tehetségesek vagytok. Az az energia ami áradt belőletek a színpadon valami hihetetlen volt. Biztos vagyok benne, hogy Camiék dala is ilyen jó lesz.-mondta Angie amikor Leo tért vissza hulla sápadt arcal.
-Pa...Pab...Pablo..el...kell...mondanom valamit.-mondta akadozva és erőtlenül.
-Itt a srácok elött vagy???
-Itt most mindenki elött.-vett erőt magán.
-Mond csak nyugodtan.
-Családi okok miatt elköltözünk egy időre vagy talán örökre ezért nem járhatok tovább a Studioba.-hajtotta le a fejét. Mindenki elkerekedett szemekkel nézett és csak én voltam képes odamenni megölelni aminek úgy tünt örült, mert elmosolyodott.
-Akkor már nem jössz vissza?-kérdezték a többiek csalódottan.
-Nem tudom.-csóválta a fejét.
-Srácok én biztos vagyok benne, hogy Leon vissza fog jönni és nem megy el örökre.-jelentette ki Pablo. Én pont akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretem Leont és milyen fontos. Persze nem szerelemből, de akkor is. Elkezdődött a mozgolódás és mindenki megölelte őt. Még a szerelmem is kezet fogott vele és erre büszke vagyok.
-Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell, mert nemsokára indul a gépünk.
-Máris?-kérdeztük egyszerre.
-Igen.-bólogatott szomórúan majd kisétált. Én jeleztem Diegonak egy intéssel, hogy majd jövök. Azonnal utána futottam és a nevét keztem kiáltozni.
-Leon, Leon!-loholtam utána mire ő hirtelen megállt és hátra fordult.
-Hát te meg?-nézett értetlenül.
-Ki szeretnélek kísérni a reptérre. Nem akarom, hogy így menj el.-néztem rá szomórúan.
-Köszönöm!-ölelt át szorosan.
-Nincs mit, de menjünk, mert lekésítek a gépet.-mosolyogtam majd elindultunk hozzájuk. A házuk elött kicsit megtorpantam, mert még sohasem voltam náluk és egy kicsit bepánikoltam amit ő megérzett.
-Mi a baj?
-Hát csak....én még....szóval...-hebegtem habogtam.
-Azt akarod mondani, h még soha nem voltál nálunk?
-Igen.-pirultam el.
-Akkor most már leszel.-mondta és az újjait az enyémre kulcsolta majd bementünk.
-Sziasztok gyerekek.-köszöntött minket az apukája.
-Sziasztok ő a barátnőd kisfiam?-jött oda anyukája is.
-Igen ami azt illeti igen és ugye nem lesznek el sokáig? Vissza jönnek majd?-érdeklődtem mire Leonak elkerekedtek a szemei.
-Nem szeretnénk elrontani a fiúnk boldogságát és most, hogy látjuk még te is ide fűzöd ezért igyekszünk hamarabb visszajönni. Egyébként, hogy hívnak?
-Jaj, de illetlen vagyok. Violetta Castillo.-nyújtottam a kezem.
-Maria Gonsales.
-Roberto Vargas.-fogtak velem kezet.
-Biztos te vagy az a Violetta akiről már annyi mindent hallottunk. A fiúnk nagyon szeret téged. Amikor még Farnnal volt együtt volt egy este amikor sírt miattad. Nem akarta megbántani Frant, de nagyon szerelmes volt már akkor.-mesélte az anyukája mire én fülig vörösödtem.
-Vilu szerintem menjünk ki a kocsiba.-ragadta meg a karom és a bőröndjeit majd kimentünk és beültünk a kocsiba.
-Igaz amit a szüleid mondtak?-fordultam vele szembe.
-Az most lénygtelen, de te miért mondtad azt, hogy együtt vagyunk?-komolyodott el.
-Nem akartam, hogy esteleg örökre elmenj és ne járhasd itt ki a sulit. Hiányoznál is és ez a te boldogságod amit senki nem tehet tönkre.
-Köszönöm!-ölelt magához.
-Nincs mit, de ezért minimum hetente egyszer felhívsz.-emeltem fel a mutatóujjam, de a végére elnevettem magam.
-Mindenképp.-röhögött ő is.
-Na srácok indulás.-ültek be a szülei.
-Violetta te mivel jutsz haza?-érdeklődött Leon apukája.
-Taxival.
-Nem azt nem hagyom, hogy egyedül menj Taxival.-szólalt fel Leo.
-Nyugi már Taxiztam egyedül.-simítottam végig a karján mire megenyhült. A kocsi elindult én meg a fejemet Leon vállára döntöttem miközben ő a hajamat simogatta és néha egy puszit nyomott a fejemre. Éreztem én, hogy nem helyes, de ilyen törődést még nem kaptam Die-től sem ráadásul jól esett.
-Valamit érzek. Nem szerelmet, mert szeretem Diegot nagyon, de kicsit többet mint barátságot.-suttogtam a fülébe.
-Komolyan?-nézett rám kérdőn.
-Igen.-bólógattam hevesen.
-Lehetne köztünk valaha bármi is?-fogta a kezem.
-Ezt nem tudom biztosan, de talán.
-Nekem elég ez a talán. Igérem vissza jövök.-ölelt át szorosan én meg méjjen beszívtam az illatát.
-Semmi baj gyerekek.-visszajövünk és ha tényleg így szeretitek egymást akkor erre a 3 hónapr biztosan kitart a szerelmetek.-fordult hátra Maria.
-4 hónapra megyünk csak el?-kerekedett el Leo szeme.
-Igen fiam. Látjuk, hogy milyen boldog vagy és ezt tényleg nem tehetjük tönkre.-jelentette ki Roberto úr.
-Köszönöm.-könnyebbült meg mire én boldogan a nyakába ugrottam. Hirtelen megszólalt a telefonom. Diego neve állt rajta. Láttam, hogy Leon is egyre feszültebb lesz ezért inkább lenémítottam mire ő halványan elmosolyodott. Azért gyorsan dobtam a szerelmemnek egy üzit, hogy nem érek rá, de este jöjjön át. Ahogy megérkeztünk a reptérre kipattantam a kocsiból és segítettem a csomagokat vinni amit persze Leon nem hagyott sokáig így hát én csak egy kis utazótáskát vittem. Alig volt pár perc vissza, hogy beszálljanak a gépbe. A szülei kettesben hagytak minket.
-Figyelj én.-kezdtük egyszerre.
-Mond csak.-mosolyodott el.
-Na szóval én szeretem Diegot! Nagyon! Viszont nem tagadhatom, hogy hozzád is fűz valami. Valami más amit eddig még nem éreztem.-borúlt pírbe az arcom.
-Megkérjük a Parisba tartó utasainkat, hogy szálljanak fel a gépre.-hallottam az ismerős hangot.
-Szeretlek Violetta.-lépett hozzám közel Leon és egyszer csak megtörtént az ami eddig még soha. Megtörtént életem első csókja. Olyan boldog voltam mint még soha és a pillangók csak úgy repkedtek a hasamba. Tudtam, hogy nem helyes amit teszek, de abban a pillanatban semmi nem járt a fejembe csak az, hogy milyen jó érzés Leon karjai közt lenni.

1.évad 2.rész Barátok

Reggel kicsit nyúzottan keltünk a csajokkal! Hogy miért? Azért, mert Fede úgy döntött, hogy elalvás elött mindenkinek énekel egy altatódalt poénból. Aztán amikor kizártam a szobánkból nyüsziteni kezdett mint egy kiskutya. Gyorsan visszaengedtem a szobánkba és akkor elaludt, de az álmában beszélgetett ezért órák kellettek mire mind elaludtunk. Amikor felkeltünk mérges tekintettel néztünk mindhárman a kis poénzsákra.
-Nyugi lányok.-tette fel a kezeit majd kifutott a szobából. Gyorsan elmentünk fürdeni majd az uzsikkal amit Olgita készített nekünk elindultunk a suliba. A Studioba érve kiterültem a színpad szélén és már majdnem elaludtam amikor valaki megcsikizett. Diego volt az.
-Ne kicsim ne.-fogtam le a kezét és gyors megpuszilt aztán megpöcköltem az orrát majd rohanni kezdtem. Ő nevetve utánam futott és elkezdtünk fogocskázni. Amikor utolért felkapott a kezébe és azzal ijezgetett, hogy ledob.
-Mások is vannak itt. Ezt majd otthon ha lehet.-lépett be Leon és Tomas majd gúnyos vigyort vetettek a barátomra. Én kiszálltam az öléből és odasétáltam Andreshez.
-Héj mi baj Vilu?-karolta át a vállam. Igazság szerint nagyon jókat tudok vele beszélgetni.
-Leon meg Tomas, de leginkább Leon.
-Nem értelek.-rázta meg a fejét.
-Tetszem nekik, de Leon tegnap azt mondta, hogy megértette a csak barátok kijelentésemet. Ma meg megint tök furcsa. Most tapadósból bunkóra váltott.
-Miért eddig tapadt mármint ragadós volt valahol?-kezdett értetlenkedni.
-Nem hanem tök cuki volt és mindig a nyomomba volt most meg bunkó velem. Ha hozzám szól akkor sem normálisan.
-Figyelj fáj neki az elutasítás. Tudod nagyon szerelmes és megbeszéltétek, hogy barátok lesztek, de még úgy is semmibe veszed. Ha barátkoznál vele hidd el más lenne.-mosolygott majd odament Ludmillához aki megölt a tekintetével. Elhatároztam magam, hogy még ma beszélek Leonal. Amikor Pablo belépett a terembe mindenki elhallgatott.
-Sziasztok srácok. Van olyan csapat aki haladt a dallal?-érdeklődött.
-Pablo mi még nem, de nekem lenne egy dalom amit tegnap egy jó barát segítségével befejeztem.-tettem fel a kezem.
-Na had halljuk.-kérte.
-Rendben!-ültem oda a zongorához a többiek pedig azzal szembe. Elkezdtem játszani  Te Creo-t amit végig Diegonak énekeltem aztán a végén Leonra mosolyogtam köszönet képp. Ő ezt mérges arcal viszonozta. Hát ennek megint mi baja?
-Ez nagyszerű!-tapsoltak a többiek.
-Köszönöm.-sütöttem le a szemem zavaromban és elpirultam. Diego csak nevetve átölelt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Nagyon ügyes voltál szerelmem.
-Köszi, de beszélnünk kell.-fogtam meg a kezét.
-Még is miről?
-Hát nincs minden rendben Leonnal, de szeretném ha barátok lehetnénk. Ma suli után elhívnám sétálni, hogy beszéljek vele.-szögeztem a tekintetem a cipőmre majd a szemébe, hogy megtudjam mit gondol, de se a szeme se az arca nem árult el semmit.
-Én megbízom benned. Ha ezt szeretnéd tenni akkor nyugodtan. Én mindenben támogatni foglak.-ölelt magához én meg a fejem a vállába fúrtam. Ő a leg megértöbb srác a világon. Nem is kívánhatnék nála jobbat. Amíg ezen gondolkoztam hamar elrepült az első óra. Következett két(!!!!) tánc óra Gregorioval. Már az elején megpróbált belekötni valakibe. Na ki volt az a szerencsés? Hát én. Igaza is volt, mert egyáltalán nem ott járt az eszem hanem egészen máson. Elösször Diegon, hogy én nem viszonzom úgy a szeretetem ahogy ő szeret engem. Bármit megtenne a boldogságomért én meg még egy csókot sem vagyok képes neki adni. Aztán ott jött Tomas aki nem adja fel. Nagyobb pióca mint Leon. Aranyos ahogy próbálkozik, de nem hinném, hogy bármikor összejönnénk. Végül meg ott van Leon akivel a kapcsolatom kusza. Egyszer szerelemből szeret aztán barátságból utána meg hirtelen megutál és nem szól hozzám. Ráadásul grimaszol. Ez normális?
-Violetta, Violetta Castillo! Föld hívja Violetta Castillot.-ugrált elöttem a tanár vörös fejjel.
-Igen?-néztem értetlenül.
-Már fél órája megy az óra és maga csak áll ott mint egy rakás szerencsétlenség. Már az óra elejétől figyelem magát és nem itt jár. Valamin gondolkozik. Nem tudom, hogy kin vagy min, de legyen szíves odafigyelni.-kiabálta majd a labdájával mgdobta a zenelejátszót és táncoltunk is tovább. Ezen az órán már nem kötött bele konkrétan egy személybe csak mindenkit szidott egyszerre. A következő óra vele na az pont ugyan ilyen volt csak most Frant szemelte ki és óra végén.
-Mondja meg maga mi a francot csinált. Nem járt ide az elmult egy évben? Úgy táncol mint egy ovodás. Mi van magukkal? Eddig is tudtam, hogy borzalmasak, de ez már a legalja.-dramatizálta túl a dolgot majd látványosan összeesett. Persze ilyenkor hamar feláll és folytatja tovább.
-Tudja Gregorio mostanában nincs minden rendben. Elhagyott a szerelem.-tette Francesca a kezét Gregorio vállára.
-Héj Fran.-böktem oldalba mire észrevette magát és kínosan elfordult.
-Na jó az órának vége! Mindenki párokba,én megyek ki elösször maguk pedig utánam. Bár nem szükséges nem gyerekek már.-viharzott ki.
-Francesca beszélhetnénk?-lépett oda hozzá Leo.
-Igen.-mondta és kivonultak. Majd meg ölt a kíváncsiság, hogy mit beszélhetnek és amikor átmentünk Angie órájára Camillaval azonnal letámadtuk.
-Miről volt szó?
-Csak megkérdezte, hogy velünk van-e a baj, de mondtam, hogy nem.
-Akkor?
-Marco, Marco a bajom. Ma írt egy sms-t, hogy nyáron ideköltözik, de nem akarja, hogy együtt legyünk.
-Jaj drágám.-öleltük át ő meg elejtett néhány könnycseppet.
-Nem, nem sírhatok miatta, sőt még szomórú sem lehetek mivel csak egy nyári románc voltam neki.-húzta ki magát majd mindhárman elnevettük magunkat.
-Mi az Vilu magadon nevettek? Te is és a barátaid is rájöttetek, hogy mennyire unalmas és szánalmas vagy? Örülök, hogy sikerült felnyitni a szemed és rájöttél, hogy egy ilyen szánalmas kis senki mint te nem ragyoghat egy ilyen csillag mellett mint én.-vihorászott.
-Ludmilla én tényleg nem értelek, de valamire rájöttem.
-Még pedig?-vigyorgott.
-Arra, hogy te attól félsz, hogy a helyedre pályázok és, hogy elveszem a barátaid majd egyedül maradsz. Egyet mondok neked. Sikerült elvesztened a barátaid, de nem miattam csak is magad miatt. Két ember van aki még mindig melletted áll Naty és Andi. Ők lehet, hogy soha nem hagynak el, de a többiek már megtették. Ja és soha nem pályáztam a helyedre csak azt szerettem volna, hogy barátok legyünk.-olvastam be neki és elmentem a terem másik végébe.
-Ludmi soha nem adja fel a harcot. Ahhh.-mérgelődött majd elmet óra elött.
-Andres ne haragudj nem akartam csak egyszerűen kikivánkozott. Már megfulladok tőle.
-Semmi baj Violetta. Sajnos Ludmilla ilyen és már az érkezésed elött ilyen volt csak akkor még visszafogtam. Talán neked sikerül egy nap felnyitnod a szemét.-ment el ő is szomórúan mi meg meglepően néztünk utána.
-Ez Andres volt?-kérdezték a többiek egyszerre.
-Igen. Ő nem buta srác mármint nem tudom, de ha mi beszélgetünk akkor egészen más. Pláne ha Ludmillárol van szó.-ingattam a fejem majd leültem és Angie már be is toppant.
-Maxiék csapata felállni. Meg szeretném hallgatni a refrént.-kérte mi meg tettük amit kért. Ahogy elénekeltük mindenki tapsolt.
-Oké. Igaz, hogy Andres hiányzott, de nagyon jó.-mondta mi meg elégedetten ültünk vissza a helyünkre.
-A mai órán mit csinálunk?-kérdezte Tomas.
-Ma hagyom, hogy dolgozzatok a feladaton, de elötte hallani szeretném Vilu dalát.-jelentette ki mire én a zongorához pattantam. Most kivételesen mindenkire néztem az éneklés közben,mert nem akartam több bajt.
-Ez nagyon jó. Mikor írtad?
-Hát konkrétan tavaj valamikor. Volt egy rosszabb napom és akkor.-mondtam, de igyekeztem a szemkontaktust csak a tanárral tartani. Nem akartam, hogy bárki megtudja miért van vagyis volt ez. Mármint ki miatt történt ez. Gyorsan visszaültem a helyemre és csapatokba verődve elkezdtük folytatni a dal írást. Elég jól haladunk már, de van még mit változtatni és hozzá tenni. Angie óráját Betoé követte. Ahogy beléptünk a terembe ő a kottáit az égbe dobta és mind szétesett.
-Jaj Beto vigyázz. Várj segítek.-ment oda Tomas én meg mosolyogva figyeltem a jelenetet.
-Nah szóval gyerekek a mai órán......Pillanat a telefonom.-emelt a füléhez egy banánt(?) és beszélgetni kezett.
-Beto.-szóltam neki halkan.
-Igen?-nézett körbe meg felfele és forgolódott.
-Itt.-tettem fel a kezem.
-Mondjad csak.-mosolygott.
-Az egy gyümölcs.
-Mármint mi?
-Amin telefonálsz.-folytottam vissza a nevetést.
-Ja, hogy ez. Akkor én miért ezen beszélgetek?-kérdezte magától és miközben megfordult a háta mögé hajította. Nem volt jó ötlet, mert én a dobszerkók melett álltam és ő arra dobata rá. Az nem elég, hogy hangos volt, de valami onnan ráesett a lábamra és szörnyen fájt.
-Minden rendben?-sietett oda hozzám Diego.
-Persze.-mosolyogtam. Az óra további része normálisan telt. Már ha Beto óráit normálisnak lehete nevezni. Én mondjuk eddig az összeset élveztem. Még a mait is kivéve a sérüléses részt. Amikor már szinte mindenki hazament megpillantottam a folyoson Leont. Oda mentem hozzá és még mielött bármit mondhattam volna ő szólalt meg.
-Ha az első óráról akarsz beszélni felejtsük el.-fordított volna hátat, de én megragadtam a kezét és visszahúztam.
-Leon én, én nem akarom, hogy rosszban legyünk. Szeretlek mint barátot és rossz ha mérges vagy rám. Én ezt nem akarom.-hajtottam le a fejem.
-Figyelj Violetta én szeretlek és nem csak mint barátot.-mondta majd a tekintetemet fürkészte.
-Nem próbálhatnánk meg barátokként?-kérdeztem reménykedve.
-Nem baj ha kicsit nehéz lesz?-érdeklődött.
-Nem. Ha valami olyan van megbeszéljük oké?-nevettem.
-Rendben.-mosolygott. Én nem bírtam tovább. Annyira örültem, hogy a nyakába ugrottam és szorosan magmahoz öleltem amit viszonzott.
-Akkor én most megyek haza.-húzódtam hátrébb.
-Hazakísérhetlek?-nézett rám érdeklődve.
-Ha szeretnél.
-Igen.-mondta és elindultunk.
-És mióta tetszem neked?-tértem a lényegre. Na hát az ember azért kíváncsi.
-Őszintén?-nevette el magát kínosan.
-Igen. Mond csak nyugodtan.
-Konkrétan tavaj ahogy beléptél a Studioba és én megláttalak azonnal tetszettél.-karolta át a vállam én meg kicsit elhúzódtam. Vette a lapot, mert azonnal visszatette a kezét maga mellé.
-Hát most őszinte leszek. Kemény éved lehetett.-sóhajtottam.
-Annyira nem volt az hisz minden nap láttalak. Nekem ennyi elég volt.
-Komolyan?
-Igen. Tudod már amikor beszélgettünk akkor olyan volt mintha ezer éve ismernélek. Örülök, hogy vagy így vagy úgy, de az életem része vagy.-állt meg a házunk elött, mert én már majdnem tovább sétáltam zavaromban.
-Hát én izé...igazság szerint. Jaj istenem nem tudom kinyögni.-csaptam a homlokomra.
-Csak nyugi. Mond mit szertenél. Én nem haragszok meg.-fogta meg óvatosan a kezem.
-Én tavaj csak a félévnél vettem észre, hogy tetszek neked.
-Hát akkor tuti nem voltam elég egyértelmű.-nevetett fel.
-Vagy én vagyok vak. Na mindegy is. Örülök, hogy ezt megbeszéltük. Köszönök mindent.-nyomtam egy gyors puszit az arcára és besiettem a házba.
-Violetta haza értél?-kiabálta apu
-Igen.-mentem be a dolgozó szobábá és egy puszit adtam neki.
-Angie a konyhába van Olgaval és Diego a szobádban vár.-mondta a papirjait böngészve. Én azonnal megcéloztam a konyhát és miközben lenyomtam egy-egy puszit Olginak és a nagynénémnek töltöttem két pohár narancslevet. A szobámig kettesével szeltem a lépcső fokokat és szinte betörtem az ajtót.
-Sajnálom!-léptem be.
-Semmi baj csak egy kicsit aggódtam.-ült az ágyon feszülten. Én oda mentem mellé és szorosan hozzábújtam.
-Tudod, hogy beszélnem kellett Leonnal.
-És mit mond?
-Elfogadta, hogy nekem csak te vagy és megpróbálunk barátok lenni.-pusziltam meg.
-Ennek örülök.-enyhült meg.
-Nálunk vacsizol?-kíváncsiskodtam.
-Ne haragudj, de nem. Anyukám már vár otthon.
-Oké. Akkor kikísérlek.-kulcsoltam össze a kezünket és lekísértem.
-Violetta, Violetta.-trappolt utánam apu a konyhából.
-Igen?-fordultam vissza.
-Csak akartam szólni, hogy ma Olga a kedvencedet csinálja.
-Jaj apu ne. Tudom, hogy miért jöttél.-tettem csipőre a kezem.
-Nem, nem tudom miről beszélsz.-motyogta az orrát dörzsölgetve.
-Szerelmem gyere Ramallo hívott.-lépett ki a megmentőm Angie.
-Rendben megyek már.-forgatta meg a szemeit és mindenki eltünt.
-Holnap elmehetnénk mondjuk moziba. Na?-kíváncsiskodtam.
-Persze. Veled akárhova elmegyek Violetta. Én szeretlek, nagyon. Bármit megtennék azért, hogy boldog legyél mellettem.-lépett hozzám közelebb. Már majdnem megvolt a csók amikor......
-Khm....khm....-lépett ki Olga két kávéval.
-Azt hiszem én most megyek.-adott egy puszit Die és elment.
-Olgita miért kellett ezt?-néztem rá komolyan.
-Kicsikém én csak apukádéknak viszem a kávét. Nem akartam zavarni, de így sült el.-mondta és elment. Én gyorsan elmentem kezet mosni és leültem az asztalhoz. Pár percre rá mindenki az asztalnál ült és nyugodtan vacsiztunk. Húsos pite volt és gyümölcs leves.
-Apa holnap elmehetnék moziba?-tettem fel a kérdést.
-Kivel a lányokkal?-kezdett nyomozni.
-Nem öööö.....Die.....Dieg....Diegoval.-dadogtam.
-Pe...Per...Persze.-eröltetett magára egy vigyort.
-Jaj köszönöm.-pusziltam meg. Ahogy végeztem az evéssel felmentem zuhanyozni és fogatmosni. Felhúztam a Rózsaszín pizsamám és tárcsáztam a barátom.
-Szia.-köszöntem.
-Na miért keres a világ leggyönyörűbb lánya?-nevetett.
-Azért kersem a leg aranyosabb pasit a földön, mert holnap elemgyek vele mozizni.-szálltam be a játékba.
-Oh igen? Akkor nem kell ellopjam a tornyból?
-Nem hanem este 6-kor mehetünk.
-Oké akkor holnap. Puszi.
-Puszi.-nyomtam ki a telefont és nagy vigyorral az arcomon elterültem az ágyon. Egyszer csak valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere.
-Hát itt van a legjobb unokahugi.-lépett be Angie.
-A legjobb nagynénivel és anyukával egy szobában.
-Köszönöm.-üllt le mellém és átölelt.
-Szeretlek.
-Én is. Na örülsz, hogy mehetsz moziba?
-Nagyon! Annyira szeretek Diegoval lenni. Mellette olyan mintha repülnék. Mintha nem is a garvitáció tartana a földön hanem ő.-áradoztam mire Angie csak mosolygot.
-Szóval.-kezdte.
-Szóval mi Angie? Miért vigyorogsz?-nevettem.
-Csak...csak azért, mert úgy beszélsz Diegorol mintha....
-Mintha ő lenne az életem értelme?-kérdeztem.
-Pontosan. Várj mi? Te ebbe ilyen biztos vagy?-kerekedett el a szeme.
-Igen. Szeretem és amikor a közelemben van az jót tesz nekem.-szorítottam magamhoz a szivecskés macim amit tőle kaptam.
-Jó csak én azt hittem, hogy Leonnal lesz valami vagy.....
-Ne ezt ne. Elegem van abból, hogy meg akarjátok mondani, hogy ki a jó nekem.
-Ne haragudj én csak....
-Nem most ne. Légyszíves hagyj egyedül.-kértem mire ő szó nélkül kiment. Én elhiszem, hogy jót akarnak nekem, de egy éve csak ez megy. Leon így Tomas úgy Diego meg amúgy. Elég! Én egy éve eldöntöttem, hogy Diego a fontos és ennyi. Lehet, hogy csak 14 vagyok, de tudom, hogy mi vagy ki a jó a számomra. Leon meg csak egy barát ahogy Tomas is. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

1.évad 1.rész (az első napon)

Ma van a nyáriszünet után az első nap a Studioba. A sok jó mellett ott lesz Leon és Tomas akik már a nyáron irogattak a neten. Azt üzenték, hogy várnak a suliba. Komolyan mondom annyira pofátlanok. Főleg Leon aki....aki....áhhhh hagyjuk. Élvezni szeretném ezt az évet és a Diegoval töltött időt. Reggel felhúztam a lila fodros újju pólóm és a fehér szoknyám meg a fehér topánom és felvittem egy nagyon halovány sminket. Lent a konyhában már mindenki reggelizett.
-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva és leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt!-kántálták egyszerre. Én kentem magamnak gyorsan egy vajas pirítóst majd "anyunak" meg apunak lenyomva egy puszit siettem a Studioba.
-Vilu várj meg.-kiáltott utánam az uncsitesóm.
-Jó, de akkor siess, mert Diego már a sulinál vár.-kiabáltam mire azonnal ott termett mellettem és mehettünk is.
-Na és mi a helyzet Leonnal?-kíváncsiskodott.
-Semmi mi lenne? Egy pióca. Azon kívűl semmi.-álltam meg és csípőre tettem a kezem.
-Oké hugi, de nyugi. Leon semmi rosszat nem akar. Hidd el.
-Á, hogy nem! Csak tönkre teszi a kapcsolatomat és a barátságomat.
-Nem ne értsd félre. Ő csak próbálkozik.
-Jó én elhiszem. Tudod mit?-mosolyodtam el.
-Mit?-csillant fel a szeme.
-Lehetünk estelg....nem is tudom......mondjuk......barátok.-mosolyodtam el.
-Akkor ezt elmondhatom neki?-kérdezte.
-Gondolom igen. Vagy én mondjam el?-kezdtem agyalni.
-Ha gondolod elmondhatod, mert itt van.-mutatott mögém. Én azonnal megpördültem e tengejem körül mire Fede eltünt.
-Szia Violetta.-intett nekem kedvesen.
-Szia Le...Leo...Leon.-vakargattam a tarkóm.
-Tudom, hogy az agyadra megyek, de tetszel.
-Figyelj én értelek, de nem szertném a maradék éveimet így tölteni itt. Szeretném ha barátok lennénk. Nekem Diego a párom és ezen senki nem tud változtatni.-jelentettem ki.
-Rendben, de nem adom fel ilyen könnyen.-kacsintott és elindult a suliba.
-Pedig jobban tennéd.-kiabáltam utána, de feleslegesen. Már nem is hallotta. Egész uton azon gondolkoztam, hogy vajon a többi barátom miért próbálja nekem megmondani mit tegyek vagy, hogy kit válasszak. Na jó az utobbit nem kell megmondják, mert én Die-t szeretem. Szeretném ha minden olyan könnyü lenne. Ha Leonnal és Tomassal csak barátok lennénk, meg azt, hogy a barátaim ne úgy várjanak a Studio elött, mint akik megőrültek. Fran kikelt magából, Cami és Maxi azon veszekedtek, hogy Maxi miért nem viszi el őt többet randizni, Leon Fran-t nyugatta, Tomas értetlenül mászkált köztük, Andres nem egészen értette, hogy mi van, Naty meg Broduey próbált rendet tenni na és Diego. Diego az aki minden reggel levesz a lábamról. Ahogy ott áll az őrült, de mégis vicces tömegben iszonyuan aranyos mosolyal.
-Jó reggelt kicsim.-adott egy puszit az arcomra mire én elpirultam. El kell mondanom valamit. Még soha nem csókolóztam. Nem még vele sem. Már egy éve vele vagyok, de semmi. Nem merem bár ő megérti és azt mondja nem sieti el.
-Hali.-köazöntem úgy mindenkinek.
-Vilu mond meg Maxinak, hogy igenis többet kéne eljárnunk.-tette csípőre a kezét vörös hajú barátnőm.
-Jaj Camilla ez szerintem nem annyira fontos. Te is tudod, hogy Maxi mennyire szeret és... és....-dadogtam kínosan.
-Na ennyi. Látod?-mutogatott Maxi.
-Istenem Maximiliano és Violetta te is mellé állsz?
-Nem Cami én nem állok sehova. Nyugodj meg kérlek.-simítottam meg a karját.
-Igazad van ne haragudj. Te se szerelmem.-ölelte meg barátját és velük már minden happy volt.
-Francesca mi a baj?-fordultam felé.
Ludmilla, Ludmilla a bajom. Amióta bunkó lett elviselhetetlen.-túrt bele a hajába.
-Jól hallottam, hogy az én nevem hagzott el?-lépett oda az említett.
-Nem nem jól és most menj is tovább.-mutattam az ajtó irányába.
-Ja Vilu kicsi Vilucska. Hát nem tanultad meg, hogy egy Supernovát nem lehet elpusztítani. Tudod én egy csillag vagyok a legfényesebb és te tudod mi vagy?-hajolt közelebb.
-Nem, de biztos elmondod.
-Egy nagy fekete juk ami teljesen eltűnik az univerzumba. Itt csak Ludmi a sztár.-nevetett beteges kacajjal.
-Figyelj Ludmilla én nem tudom miért utálsz ennyire, de elegem van. Hagyj békén engem is és Fran-t is. Szeretnék jóba lenni veled, de ez reménytelen.
-Azért, mert nem vagy más mint egy senki.-fújt az arcomra és miközben megpöckölte az orrom egy "Ludmi lelép" kijelentéssel elviharzott.
-Na látod?-járkált fel alá idegesen a barátnőm.
-Jó nyugi.-állítottam le.
-De mit tegyek? Nem tudom miért, de amióta itt vagy engem sem szeret.-hajtotta le a fejét.
-Tudod, hogy a Supernovat, hogy hárítjuk el?-húztam mosolyra a szám.
-Hogy?-nézett rám.
-Egy csajos este fagyival, filmel és énekléssel.
-De nem zavarok?-kérdezte.
-Nem ahogy Cami sem, mert mindketten jöttök.-öleltem át őket. Amikor mindenkinek megoldottuk a problémáját Andres éretetlenül nézett mi meg vártuk, hogy mit fog mondani.
-Akkor most Ludmi mi? Egy csillag vagy Supernova? Ja és elmegyünk fagyizni?-csillant fel a szeme. Igen Andres és a furcsa kérdései, de mi így szeretjük. Még akkor is ha Ludmillával van együtt. Mi meg forgattuk a szemünket és elnevettük magunkat.
-Andi én elmegyek veled valamelyik nap fagyizni.-nevettem és ahogy Diego összekulcsolta a kezünket úgy indultunk be az első órára. Énekkel kezdtük ahol Angie várt minket. Na, de most tisztázzunk valamit. Nem említettem, de Angie nem az anyám csak amióta együtt van apuval szinte már olyan. Amúgy a nagynéném csak már mindehol azt mondom, hogy az anyukám, mert tényleg olyan.
-Sziasztok srácok.
-Szia Angie.-mondtuk kórusba.
-Ma új feladattal érkeztem. Csapatokat fogtok alkotni ahol egy dalt írtok amit Pablo óráján kell előadnotok elöttem és ő elötte.-mosolygott barátságosan. Láttam, hogy mindenkinek tetszik a feladat.
-És mi a dal témája?-tettem fel a kezem.
-Amit csak szertnétek, de most nézzüka a két csapatot. Fede, Leon, Vilu, Andres, Naty és Maxi. Ludmilla, Camilla, Tomas , Francesca, Broduey és Diego.-osztott minkett ketté. Fájdalmas arcal néztem a barátomra akin láttam, hogy ideges bár mégis mosolyog. Biztos csak meg akart nyugtatni.
-Angie és mikor álljunk neki dolgozni?-kérdezte Nat.
-Mondjuk a suliban vagy suli után, de jövő hét ilyenkorra már kell.-kacsintott. Az óra további része azzal telt, hogy énekeltünk egyesével vagy párban. Eztán következett a tánc óra.
-Gregorio megint jól megszivat minket. Ez tuti!-kullogott mellettünk Cami és már előre utálta az órát. Már mindenki bent tornázott amikor belépett Gregorio.
-Mindenki álljon a helyére!-kiáltotta el magát.-Na szóval ki az aki bemutatná amit a múlt órán tanultunk?-nézett körbe, de síri csend volt amikor....amikor Tomas megszólalt.
-Majd én.-állt oda és elkezdte a táncot.
-Tomas kövesse az újjam! Kövesse, kövesse.-kezdte a mondandóját a tánár egy kicsit idegesen.
-Igen?-állt meg elötte.
-Maga ezt táncnak nevezi? Ez olyan volt mint egy megbolondult kecskebéka.-mutogatott össze vissza és már vörösödött a feje.
-Én...én...-dadogott.
-Maga csak semmi én vagy, de. Menjen vissza a helyére. Most mindenki velem együtt. egy,két, hár, négy, öt, hat, hét és nyolc.-táncolt mi pedig követtük. Az óra végeztével szó szerint kiestünk a teremből. Két csapatba verődtünk a nagy teremben és elkezdtük megbeszélni, hogy mit énekeljünk.
-Figyuzzatok én írtam még múltkor egy refrént. Ahoz kapcsolhatnánk a dalunk. Figyeljetek csak.-mondta Leon.

Yo solo quiero cantar
Tocar tu alma con mi voz
Yo solo quiero bailar
Dar alas al corazón
Alas al corazón
Porque la música es vocación
Es mi pasión
(Mi pasión)
No es obsesión, es lo que soy
La música es mi verdad
Y no voy a engañar.-énekelte.

-Ez nagyon jó.-mondtam.
-Köszi.-villantotta meg a mosolyát.
-Tényleg akkor ehez igazódunk.-érettek egyet a többiek is.
-Nem megyünk át Luka bárjába? Még van időnk.-nézett Fede az órájára majd a másik csapat fele is.
-Nem én itt maradok.-szólaltunk meg egyszerre Leonnal.
-Akkor én átmegyek.-jelentettük ki megint egyszerre.
-Na jó én elmentem az ének termbe.-mondta Leo.
-Én pedig itt maradok, mert épp egy új dalon dolgozok.-ültem le a zongorákhoz a kottáimmal. A többiek vállat vonva elmentek én meg elkezdtem zongorázni. A zeném címe Te Creo lett, de még kell igazítanom rajta. Ahogy játszottam és énekeltem észre se vettem, hogy valaki áll a zongoránál. Az a valaki pedig Leo.
-Te meg mit csinálsz itt.-kérdeztem.
-Segíthetek? Nekem lenne ötletem, hogy hogyan javítsd át.-ült oda mellém és elkezdte játszani a dallamot én meg énekeltem.
-Ez nagyon jó lett. Köszönöm!-öleltem meg.
-Bármikor hisz a barátod vagyok.-kacsintott majd elment.
-A barátom.-sóhajtottam. Talán végre felfogta? De valami nekem akkor is furcsa valami más érzésem van. Majd ha átjönnek a lányok dumálok velük. Hamar eljött az este és a csajokkal már az ágyon dumáltunk.
-És Vilu neked mi a helyzet Diegoval?-fordultak felém a barátnőim.
-Minden rendben és nagyon szeretem, de ma történt valami ennél is jobb, de furcsa.
-Ki vele.-hajolt az arcomba Fran.
-Hát ma amikor zongoráztam Leon segített a dalban és utána közölte, hogy elfogadta, hogy csakis barátok lehetünk majd kacsintott egyet és lelépett. Jaj bocsi Fran nem akartam így elötted, mert a pasid meg minden és ja.
-Semmi baj. Igazság szerint ennek örülök, de ebbe mi a furcsa.-terelte el a témát zavartan.
-Csajszi ki vele mi történt Leonnal?-kérdeztük egyszerre.
-Hát szünetet tartunk vagyis szakítottunk közös döntés alapján szóval szabad a pálya Vilu.-nevetett.
-Mi mikor és hogy?-értetlenkedtünk.
-Még a nyár elején. Nekem is más tetszett és neki is. Tudom nyár elején azt mondtam, hogy a szívem csakis az övé, de hát nem. Megísmertem Marcot és minden más lett aztán nyár végen vissza utazott Olaszba. Ennyit a csodás párkapcsolataimról.
-Leonnak ki tetszett annyira?-vettem ki a lényeget.
-Hát te. Nyugi nem haragszom meg ha összejöttök.-mosolygott.
-Ja Vilu olyan cukik lennétek.-mondta Cami mire Francesca is bólógatni kezdtek.
-Ha szerintetek annyira cuki szívesen átadom. Nekem nincs szükségem rá úgy. Lányok én Diegot szeretem.
-Soha nem éreztél semmit Leon iránt?-kérdezgettek.
-Nem. Nekem Die az igazi. Ő olyan....olyan....olyan....-kezdtem nevetgélve.
-Olyan mi?-nevettek.
-Hát olyan aranyos és helyes. Tényleg bármit megtenne a boldogságomért és ez fordítva is így van.-pirultam el teljesen.
-Oké veled nincs mit tenni. Te fülig szerelmes vagy.-sikonyáltak.
-Tudjátok mit?-kérdezte Camilla.
-Mit?
-Énekeljünk.-állt a szintetizátorom mögé és játszani kezdte a Veo Veo-t. Ahogy vége lett a dalnak Federico is betoppant.
-Á-À-Á ez csajos zártkörü rendezvény. Belépés csak lányoknak.-állított meg Fran.
-Oké.-ment el lehajtott fejjel.
-Jaj egy pár percre bejöhetett volna.-vettem az ölelmbe egy párnát.
-Nem ma csajos este van.-emelték fel a mutatóújjukat.
-És én bejöhetek?-lépett be Fede egy szőke parokába és....és az én ruhámba(?).
-Ha így maradsz igen.-nevettük el magukat. Erre ő csajosan besétált a magassarkumba(???!!!) miközben egyszer hasra esett és elkezdett velünk cseverészni.
-Na miről csacsogtatok?-nézte a körmeit majd a pilláit rebegtetve ránk nézett mi meg nem bírtuk tovább nevetve estünk le az ágyról. Eztán a prokát és a cipőm levette, de ruhába benne maradt és így beszélgettünk tovább.
-Amúgy Vilu ha már Leon nem akkor ugye Tomas sem?-kezdett rá Fede is.
-Na ide figyelj Federico meg ti is csajok. Nekem nem kell más csak Diego.-próbáltam komolyan mondani, de végén elnevettem magam mivel amit kérdezett Fede full hülyeség.
-U-u-u fessük ki egymás körmét.-szólelt meg Fede megint.
-Inkább nézzünk egy romi filmet és fagyizzunk.-mondtam.
-A fagyi tetszik, de a romi film az gagyi.-jelentette ki Federico.
-Most vagy csaj leszel vagy szia.-nevettünk.
-Oké, de csak akkor ha egyszer tartotok velem egy pasis estét.-tette csípőre a kezét lányosan.
-Oké.-csaptunk bele a kezébe. Lementünk és megnéztük a Csillagainkban a hiba című filmet. A végére Fede sírt a legjobban.
-Miért, miért kellett meghalniuk hisz úgy szerették egymást. Átvészelhették volna. Nem lehet így vége.-bömbölt a kanápén és popcornal dobálta a tévét.
-Nyugi.-csititgattuk kicsit nevetve.
-Na jó ez maradjon négyünk közt. Én nem sírtam ezen a gagyi, de csodás romi filmen.-törölte le a könnyeit.
-Nem te soha.-"cipzároztuk" be a szánk és a "kulcsokat" oda adtuk neki amit "lenyelt". A film után felmentünk a szobába és lefeküdtünk aludni. Még Federico is velünk alhatott.