-Nagyszerű akkor ne feledjétek hétfőn suli után próba.-jelentette kia tanár mire elgondolkoztam. Nem vagyok én hülye nem fogok Rómeót játszani az tuti.
-Nem vállalom.-mondtam komolyan.
-Hogy mi?-szólalt meg Tini és a tanárnő.
-Nem vagyok én bohóc.-vettem a táskát a vállamra és elviharzottam. Martina amúgy is kerül, én megbántam ezt a bárátság dolgot, és újra a régi akarok lenni. Hazafele menet eszembe jutott a Tinunak tett ígéretem. Haza kéne őt kísérjem, de nem! Én újra a régi vagyok és nem érdekel ha szabályt szegek. Ezzel a gondolattal sétáltam hazáig. Otthon a dühös hugomat pillantottam meg a kanapén.
-Szia.-duzzogott.
-Mi van Maca?-ültem le mellé én is egy picit mérgesen.
-Az, hogy a hülye haverod egészen hazáig Tinikéről áradozott meg aról, hogy ma meghívja kajálni és megkérdezi akar-e vele járni.
-Hogy mi?-álltam fel.
-Jól hallottad.-forgatta a szemeit unottan.-Amúgy veled mi van?-fordult felém.
-Később elmondok mindent, de most le kell lépjek.-nyomtam egy puszit a homlokára és a táskámat a vállamra rakva elmentem. Martináék házáig meg sem álltam, de az apukája azt mondta, hogy még nincs otthon. Márt tiszta sötét volt, de ő sehol. Egyszer csak a telefonom csörgött és az ő neve állt a kijelzőn.
-Jo...Jor...Jorg..Jorge!!!-fakadt ki belőle a sírás.
-Hol a francba vagy?-jelent meg a hangonban a düh és az aggodalom.
-A suli utáni zsákuccába, de siess nagyon.-zokogott hangosan majd egy zörgést hallottam és megszakadt a vonal. Azonnal rohanni kezdtem és meg sem álltam a megadott helyig.
Tini hol vagy?-kiáltottam amikor megláttam, hogy kidől az egyik kuka mögül szinte már eszméletlenül. Aggódva a kezembe vettem és felálltam.
-Köszönöm.-mondta erötlenül és a fejét a vállamba fúrta.
-Bántott valaki vagy miért menekülsz?-kezdtem kérdezgetni.
-Hát az úgy volt, hogy elindultam haza a suliból, de ahogy kiléptem az ajtón Ruggerroval találtam magam szembe. Megkért, hogy menjek el vele kajálni, viszont én nem akartam, mert nem éreztem jól magam. Mondtam is neki, de erősködött majd amikor odahajolt hozzám megérzetem, hogy ivott. Gyorsan el is indultam, de utánamjött és fogdosott. Na akkor megijedtem és lepofoztam nem sok esélyel, mert ő magragadott és elkezdte letépni a ruhám párszor meg is ütött. Amikor sikerült elszabadulnom egy fehér szemü nő vett üldözőbe és rólad kezdett el beszélni, hogy.....-mesélte már sírva
-Hát amin tesin is mondott.
-Mit mondott?
-Hát, hogy megöl téged ha barmi történik köztünk.
-Csak barátok vagyunk.
-Az lehet, de akár most is bánthat és azt én nem viselném el.-szorított magához erősen és könnyei az én pulcsim áztatták.
-Téged ez miért zavar ennyire?-emeltem fel a fejét.
-Mert bármilyen hihetetlen fontos lettél nekem. Szeretek veled beszélgetni és jó a társaságod.-mutogatott köztem és közte össze vissza. Én nem válaszoltam csak áttértem egy másik témára.
-Figyelj most szépen hazaviszlek és kipihened magad.
-Nem, nem, nem!! Nem mehetek így haza. Apa és Facu örökre bezárnak a házba és testőröket rendelnek mellém.-esett kétségbe mire én megsajnáltam. Na ennyit aról, hogy újra a régi leszek. Hű sokáig tartott.
-Akkor aludj ott nálunk apudnak meg mond azt, hogy Lodo-nál alszol.-kacsintottam.
-Oké. Tegyél le és felhívom.-mosolygott aranyosan. Pár perc múlva le is lett beszélve a dolog Lodovicaval meg az apjával is. Amikor bementünk a házba anya aggódva nézegette Martinát míg Macarena felvont szemöldökkel nézett rám.
-Ő a kis barátnőd?-érdeklődött anyu.
-Nem a barátnőm.-förmedtem rá.
-De mi történt vele és, hogy, hogy itt van?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem kötelességem beszámolni neked az életmről. Amikor betört fejjel hoztam haza a hugom akkor miért nem kérdezted meg, hogy mi van? Akkor csak inni tudtál. Ott feküdtem lázasan az ágyban a hugom ment el nekem antibiotikumért és az osztálytársam anyukája vitt el orvoshoz, mert te csak piáltál. Apám nem volt soha, de anyám se.-ordítottam majd a lány kezét megragdva felmentem a szobámba. Elkezdtem mindent leborogatni az asztalomről és a székeket is felborítottam majd amikor bele akartam vágni az ablaküvegbe valaki megragadta a kezem.
-Ne csináld ezt.-rázta a fejét könnyesen.
-Nyugi Stoessel nem lesz bajom. Ezek csak a szokásos viták.-ültem le a kanapéra, ő meg mellém.
-Tényleg ilyen rossz lenne az anyukátok?
-Te nem tudsz semmit. Jó családban nevelkedtél, a tesód szeret, apud szeret na meg ő soha nem ivott.....
-Ez nem igaz. Anyám halála után apám is alkoholista lett és nem törődött velünk.-kezdett könnyezni.
-Te, hogy tudtál neki megbocsátani?-fordultam felé.
-Úgy, hogy láttam mennyire igyekezett és figyelt rám. Eljártunk sétálni, beszélgetett velem és ő az apám. Nekem csak ő és a testvérem maradt.
-Hát én soha nem felejtem el amit velem és a hugommal tett. A legnagyobb bajban felejtett el minket csak, mert az apám.....-akadt el a szavam.
-Mi történt az apukáddal?-fogta meg a vállam.
-Egyszer elmesélem csak ma ne kérlek.-fordultam felé kissé könnyes szemmel.
-Rendben, de rám számíthatsz ugye tudod?-puszilt meg.
-Tudom.-mosolyodtam el.
-Figyu tetényleg jártál Mechel?
-Hát ez egy érdekes kis sztori.-nevettem el magam.
-Van időnk.
-Nincs időtök. Már nem sok kell, hogy egymásé legyetek.-hallottuk a hangot majd kialudtak a fények a szobába.
-Ugye ezt te is hallottad?
-I..ig..igen.-dadogta.
-Hol vagy?-tapogatóztam.
-Itt.-ragadta meg a kezem, de nem Tini. Ez valami nyálkás izé volt.
-Na huzz a francba.-rugtam belé, de Tini sikoltását hallottam.
-Ez fájt.-kiáltott fel.
-Ne haragudj nem téged akartalak.-öleltem át és átsétáltam vele az ágyhoz majd a pólómat lehúzva az ágyba dőltünk. Ahogy mellette feküdtem a kezem összekulcsoltam az övével.
-Segítség!!!-kapálózott.
-Nincs semmi baj.-keltem ki az ágyból és elé guggoltam. Ő csak zokogott és nem hagyta abba.
-Nem lesz baj bújtam vissza mellé és hátúlról átöleltem majd dúdolni kezdtem. Ahogy elaludt én is álomra hajtottam a fejem. Reggel még aludt én meg őt néztem és azon gondolkoztam, hogy mit értett azon az az alak, hogy egymásé leszünk. Nekem nem tetszik a csaj az tuti. Jókat lehet vele beszélgetni és igen fontos, de mint barát semmi több. Ahogy elmélkedtem a mellettem lévő lány mocorogni kezdett.
-Jó reggelt.-mosolygott rám édesen.
-Szia.-türtem egy tincset a füle mögé.
-Mennyi az idő?
-10 óra.-jelentettem ki és kimásztam az ágyból
-Ugye szombat van?-ijedt meg.
-Igen, nyugi.-húztam fel egy új pólót meg nacit. Meghallottam ahogy korog a gyomra.
-Hupszi.-nevetett kínosan.
-Egy pillanat és jövök.-mentem le a konyhába és csináltam pár melegszendvicset és két banánturmixot. A szobába visszaérve Tini a gitárommal a kezében ült az ágy szélén és azon játszott. Egy ideig hallgattam majd kopogni kezdtem a kinyitott ajtón.
-Jaj ne haragudj.-tette vissza a helyére.
-Semmi baj. Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni.
-Igen meg zongorázni és énekelni is szoktam.
-Na had haljam.-huppantam oda mellé a tálcával.
-Nem én csak magamban szoktam. Tudod igen szégyenlős vagyok.
-Elöttem is?
-Pláne elötted.-pirult el.
-Na és miért?
-Hát csak úgy.
-Mond már el.
-Nem tudom. Zavarban vagyok elötted és kész. Zavarba ejtesz.-mondta és szinte kigyulladta az arca.
-Hé semmi baj. Látom tényleg zavarba jössz. Ne félj! Én nem kritizállak ki.-simogattam meg a kézfejét.
-Oké.
-Maradj ma itt és kitalálunk valamit, de most egyél, mert rosszúl leszel.
-Eszek ha ma bocsánatot kérsz anyukádtól és valamikor leültök beszélgetni.-komolyodott el.
-Miért akarod ennyire, hogy kibéküljek vele?-értetlenkedtem.
-Azért, hogy boldognak lássalak. Tudom, hogy a bunkóságod egyik oka ő.-harapott bele a szendvicsbe majd belekortyolt az innibe.
-Szóval bunkó vagyok?-háborodtam fel.
-Már félre ne értsd, de igen. Velem nem, de az osztály többi tagjával igen. Ennek az is oka, hogy ők elítélnek az apukád miatt és azt hiszik, hogy te is....
-Hogy én is egy pszichopata vagyok? Igen apámnak tényleg vannak problémái, de én nem ő vagyok. Te is ezért félsz tőlem igaz?-hajtottam le a fejem.
-Nem én nem félek töled. Hallod?-fogta meg a fejem.
-Akkor?
-Én csak egyszerűen zavarba jövök a közelséged miatt ennyi.-vörösödött el megint.
-Oké akkor ma megmutatom neked, hogy én más vagyok gyere.-fogtam meg a kezét.
-Hova?
-Kicsit átalakítalak kezdve a hajvasalással.-nevettem fel hangosan.
-Ugye nem akarod elégetni a hajam.-torpant meg a fürdő elött.
-Nem, de gyere már.-ültettem le a tükör elé. Ahogy vasaltam a haját rengeteget bohóckodtunk.
Jorge egy nagyon kedves srác. A közelsége meg azért hoz zavarba,mert nem nagyon voltak még barátaim pláne nem fiúk. Amikor kivasalta a hajam az anyukája jelent meg az ajtóban.
-Ne haragudjatok csak Tinivel szeretnék váltani pár szót.
-Velem?-kerekedett el a szemem.
-Persze. Nem eszlek meg azért annyira szörnyű nem vagyok.-nevetett.
-Nem tényleg nem.-mondta Yoyi és egy mosolyt villantott édesanyja felé.
-Köszönöm.-mondta és bekönnyesedett a szeme.
-Akkor mindjárt jövök.-álltam fel és kimentem.
-Figyelj Tini nagyon örülök, hogy a fiam rádtalált. Te elötted még soha nem láttam mosolyogni másra csak a hugára. Úgy érzem fontos szerepet játszol az életében.
-Ahogy nekem is ő.
-Hidd el látom. Tegnap este hallottam, hogy sírtál és, hogy ő dúdolt neked. Ma reggel pedig láttam ahogy sürgött, forgott a konyhába és készítette neked az ételt. Meg amikor ma beszélgettetek és nevettetek a szobában azt is láttam.
-Tudja a fia jó ember csak ezt nem mutatja ki. Én nem akarom őt megváltoztatni elég annyi, hogy nekem megnyílt. Egyszer a többiek is észreveszik milyen fontos része a közösségünknek. Azt nagyon sajnálom amiért a többiek az apukája miatt ítélték el, de gondolom az ő történetét soha nem hallgatta meg senki. Nekem se mondott sokat, de nem is várom el. Tudom milyen az amikor nem tud az ember megbízni a másikba. Az a lényeg, hogy legyen bármilyen is én úgy fogadom el ahogy van és soha nem akarom megváltoztatni. Az egy dolog ha ő eldönti, hogy változni akar, de én nem fogom a saját kedvem szerint alakítani.
-Látod eről beszéltem. Jorgenak jó a szeme. Nem tudom mi van közetetek, de elég szoros kötelék kezd kialakulni. Bármennyire nem szeret én neki mindig jót akartam. Szörnyű dolgokat tettem, de bánom. Örülök, hogy van valaki mellette akiben ennyire megbízik. Ugye vigyáztok egymásra?
-Ne aggódjón! Amióta ismerem a fiát mindig csak arra gondoltam, hogy neki jó legyen és igyekeztem nem kellemetlen témákat érinteni. Azt hiszem megtaláltam a másik felemet. A legjobb barátomat.-mosolyogtam.
-Köszönöm.-puszilta meg a homlokom.
***Jorge***
Mindent hallottam amit Martina és anya mondott. Lehet, hogy anyával is le kell üljek beszélgetni és Tinit sem kéne elitélnem. Azt hittem ő is meg akar változtatni, de úgy néz ki nem. Azért változok, mert én így jobban érzem magam. A barátsága miatt akarok megváltozni.
