Első nap:
Reggel Federicoval sétáltam a csípős őszi levegőben és azon gondolokoztam, hogy vajon Diego beköpte-e Leot. Ha megtette akár a rendőrségig is elmehet az ügy. Na és akkor Leon mit hoz fel mentségül? "Sajnálom, de rossz dolgokat mondott egy csoporttársunkról és nem hagyhattam?" Igazán jó érv, tényleg. A rendőrök meg majd mosolyogva fejet hajtanak, mi? Nem volt elég, hogy másnap a kishugomat műtik még jött ez a verekedős dolog is. Federico észrevehette, hogy nem vagyok jól mivel állítólag már azóta beszél hozzám, hogy elindultunk, de én még egy szót sem szóltam.
-Ne haragudj, de te is tudod, hogy most nem hiányzott ez a tegnapi balhé.
-Persze, de az sem fog hiányozni, hogy ha Eric megtudja mit hagytál otthon erre az egy hétre.-utalt a gyűrűre amit indulás elött az ékszerdoboz mélyére tettem.
-Nem kell megtudnia. Mire átjön újra az ujjamon lesz.
-Az lehet, de ezt nen tudod sokáig titkolni Leon elől. Ha reggel mentek a Studiba muszáj rajtad legyen.
-Fede, vágom, oké? Én csak....van elég baja most Leonak....nem...nem akarom, hogy most még ez is. Értesz ugye?
-Persze, de ennek akkor sem lesz jó vége.-nyomott egy puszit a homlokomra majd inkább mind a ketten csendben maradtunk és már csak a bőröndjeink kerekének zörejét hallgattuk. A Studio elé érve leváltunk egymásról. Ő ment a fiúkhoz és pedig mentem a lányokhoz.
-Sziasztok csajok!-léptem közéjük és mindenkit egy öleléssel üdvözöltem. Francesca azonnal elkezdte a terepet szemlélni hisz ha én itt vagyok velük akkor a barátjának is a közelben kell lennie. Nevetve ráültem én is a kofferem tetejére ahogy a többiek és így beszélgettünk.-Bement a fiúkhoz. Ne aggódj, buszon úgy is melléd ül.-rántottam vissza olasz barátnőmet a valóságba.
-Igen, igazad van.-bólogatott és elővéve táskája aljából a szalámis szendvicsét enni kezdett. Követtük példáját és mind majszolni kezdtünk valamit míg a többiek is odatelepdtek mellénk.
-Hát én tuti ki fogok lógni éjszaka.-mesélte terveit Broduey mire barátnőjétől kapott a szúros pillantást.-Csak azért, hogy átmehessek hozzád drágám.-tette hozzá mire mind felnevettünk.
-Na nem, én nyugodt éjszakákat szeretnék. Nincs ablakon mászkálás.-mosolygott Camilla aztán barátjára pillantott.-Habár jobban belegondolva gyere csak nyugodtan, de akkor hozd Maxit is.-ezt a mondatot újabb röhögés követte.
-Hé, én azt hittem, hogy jó barátnők lévén engem mentetek ki Ludmillától.-"háborodtam fel"-Tényleg, ha már itt tartunk hol van Ludmilla és Andres?-kérdeztem hisz aggódtam, hogy ha a Supernova nem jön el esetleg Andrest is visszatarja azt pedig nem akartam. Alig, hogy ezt kimondtam meghallottuk a szőkeség hangját.
-Andi gyere mert lekéssük a buszt.-a hang irányába kaptam a fejem és megpillantottam a legjobb barátomat 3 bőröndöt és egy halom kistáskát cipelni. Azonnal felpattantam és segítségére siettem. Hálásan pillantott rám és még a csaja is szó nélkül hagyta. Ennyit sikerült elérni, hogy legalább akkor nem piszkál mikor Andres is ott van. Együtt visszamentünk a többiekhez és így vártuk a két tanár érkezését akik alig fél óra múlva megérkeztek. A busz alljába beraktuk a cuccainkat majd felszálltunk rá. Én voltam az utolsó így körbepásztáztam, hogy ki hol ül és nekem hol maradt hely. Fran és Fede együtt ültek, mögöttük Broduey és Naty aztán Cami és Maxi. Másik oldalt Andres, Ludmi, elöttük Tomas egyedül aztán Pablo és Kriss. Végül Tomason kívűl még Leo mellett volt egy hely. Igen csak szorult helyzet volt. Tomas mellé semmiképp nem akartam ülni plussz Leon nem hagyta volna szó nélkül. Viszont Ő mellé sem kívánkoztam ülni hisz nem igazán kellene a közelében lennem. Felvont szemöldökkel nézett rám, hogy vajon most mit lépek. Sóhajtottam egyet és lehuppantam mellé mire önelégülten elvigyorodott majd Tomra nézett.
-Töröld le ezt a vigyort a képedről. Ezer másik helyen ülnék most, de inkább te mint a perverz, erőszakos Tomi.-mondtam a szoknyám alját birizgálva és visszaemlkézetem arra a napra mikor majdnem megcsókolt és úgy megszorította a kezem. Ezt Leo is észrevehette mivel alig egy pillanattal később éríntés érte a kézfejem majd valaki ujjai az enyémre kulcsolódtak.
-Nyugi, nem akarok semmi olyat. Egyszerűen csak szükségem van a barátságodra ahogy neked is az enyémre. Ezt ismerd el. Rajtad kívűl senkinek nem tudok beszélni az otthoni dolgokról vagy bármi olyanról ami nyomaszt.
-Remek, akkor ezek szerint legyek a lelki szemetesed.-nevettem fel hitetlenül, de a kezem már nem akartam elhúzni.
-Dehogy, nem erről van szó.-nézett rám nagy barna szemeivel és a homlokába lógó barna tincseket arrébb söpörte.
-Akkor?-vontam kérdőre.
-Bármi történt sosem leszünk közömbösek egymás számára. Legalább a barátságunkat tartsuk meg. Senkinek nem lehet ellene kifogása. Még Ericnek sem, ha csak nem jártok jegyben.-poénkodott mire nekem is erőt kellett vennem magamon, hogy egy hamis nevetést kicsikarjak magamból.
-Na és tudsz valamit Diegoról?
-Apám elég meggyőző tud lenni így nem köpött be, de azért résen kell lennem.
-Ideje lenne visszafognod magad.
-Tudod, hogy nem megy ha rólad van szó.-mondta mire éreztem, hogy elpirulok így elkaptam a fejem és más irányba kezdtem nézelődni. Hátul Andres elkezedett énekelni így mi is követtük őt miközben valaki az üllésen dibolt, csettintet vagy fütyült. Leo is beatbox-olni kezdett majd így szórakoztunk tovább. Aztán már nem is tudom mikor, de elnyomott az álom.
***Leon***
Néztem ahogy alszik és eszembe jutott a vele töltött idő. Sose jöttem volna össze Kristinnel ha nem kezd el járni azzal a barommal. Ez mind az én hibám, ha akkor nem megyek el most a karomba zárnám és a mellkasomon feküdne amig oda nem érünk. Este én is átlóghatnék a srácokkal, de nem. Elbasztam és lett helyette egy titkos kapcsolatom. Egyetlen előnye van annak, hogy Krissel járok. Ő már megadja nekem azt amit Violetta még nem tudott. Nem mintha hibáztattam volna ezért, bármennyit vártam volna ha tudom, hogy velem marad. A gondolatmenetemből a telefonom rezgése szakított ki.
Kriss: Annyira szeretnék most én ott ülni melletted és szorosan átölelni.-írta én pedig egy pillanatra még el is mosolyodtam.
Én: Majd este átugrok hozzád....
Kriss: Csak az enyém lesz a szoba szóval tudunk mit csinálni 😉😏💕
Én: Most beindítottad a fantáziám😏
Kriss: Az volt a cél. Xoxo💕😘-aztán már csak annyit láttam, hogy a zsebébe rejti a telefont.
Mindig ezt csinálja, felhúz és otthagy. Szó szerint élvezi ezt a játékot. Éreztem valakinek a tekintetét ezért hátra fordultam. Federico rosszalló pillantásával találkoztam. Amolyan "ne bántsd meg újra" nézéssel szugerált. Ráhagytam és újra az alvó lány felé pillantottam. Olyan szép és olyan törékeny. Ha közelében vagyok mindig úgy érzem, hogy borzasztó óvatosnak kell lennem mert egy rossz mozdulat, érintés vagy szó és széttörik darabokra. Amikor megérkeztünk óvatosan az arcára tettem a kezem és símogatni kezdtem azt.
-Violetta, kelj fel, megérkeztünk.-suttogtam lágyan a fülébe mire megremegett a teste, elmosolyodott majd álmában a nyakam köré fonta a kezeit. Ahogy kinyílt a szeme ijedten hátraugrott aminek hatására leesett az üllésről.-Ne aggódj, nincs már senki a buszon.-szóltam nevetve mire körbenézett és láthatóan megnyugodott.
-Én csak Ericel álmodtam és azt hittem, hogy te....na mindegy is.
-Igen, persze, értem én. Eric a szőke herceg.-bólógattam komolyan, de alig bírtam visszatartani a nevetésem. Ő ezt észrevéve megsértődött és letrappolt a buszról, hogy kivegye a cuccát, de ahogy mérgében ráncigálta a bőröndött leszakadt a fogantyúja és azzal a kezében hátra esett. Itt már nem bírtam tovább és hangosan felnevettem aztán valami koppant a fejemen. A fogantyú volt. Még ez sem tartotta vissza a jó kedvemet.
***Violetta***
Egy önelégülten vigyorgó sráccal az oldalamon mentem be a táborba ahol már mindenki a szobájában rendezkedett.
-Na jó, akkor te menj arra Tomasékhoz én pedig megyek a Supernovához.-mutogattam össze vissza és otthagytam. Ahogy beléptem a kis faházikó ajtaján szó szerint lesokkolódtam. Ludmilla egy ecsettel a kezében festette a szoba falát lilára!!(?)!!!
-Te meg még is mi a francot csinálsz?-hőkőltem hátra.
-Ha nem látnád festek. Nem gondolod, hogy egy ilyen lepukkant helyen fogok aludni egész héten. Már ágynemüt is cseréltem és hívattam egy cselédet, hogy pucolja ki a fürdőszobát. Hogy állsz a sikálással Larissa?-beszélt a fürdő ajtónak ami hirtelen kinyílt.
-Só estou pronto para ser Miss. olá pequena igreja!-szólt ki majd intett nekem.
-Olá!-intettem esetlenül.-Komolyan Ludmilla, portugál?
-Most mi van? Csak ez volt elérhető.-hagyta rám és tovább festegetett. Ledobtam a cuccaimat az alsó szintre mivel Ludmilla csak az emeletes ágy felső részén tud aludni állítása szerint. Mire én is berendezkedtem Pablo lépett be az ajtón.
-Hát ezt nem hiszem el!-kezdett bele.
-Ugye? Én is erről beszélek.-helyeseltem mert azt hittem egyre gondolunk.
-Már több mint egy órája bent vagytok és nem hallatszódik veszekedés, nincs széttörve semmi, vér és dulakodás nyomait sem látom. Ennél rosszabbra számítottam.-mondta Pablo és azthiszem ezt vehetjük dícséretnek. Mind a ketten mosolyogva fogadtuk, de közben lopva egymásra grimaszoltunk és ölni tudtunk volna, hogy egy szobába raktak minket.
-Csak eltűröm. Nem fogja egy ilyen fénytelen aszteroida elrontani ezt a hetemet.-zárta rövidre a témát Ludmilla mire én szemforgatva hozzávágtam egy párnát majd kimentem.
-Adeus!-mondtam Portugálul és távoztam.
-Violetta állj meg, hallod? Ne merészelj így itthagyni!-kiabált utánam vörös arcal aztán mikor nem mentem vissza toporzékolni kezdett.
-És én még azt hittem nyugodt hetünk lesz.-jött utánunk a tanárunk is. A lovagló szettemben figyeltem ahogy a lovász fiú felnyergeli a lovakat. Láttam, hogy nehéz neki egyedül így felajánlottam a segítségemet amit örömmel fogadott el. Ketten sokkal gyorsabban végeztünk és mire kiértek a többiek már készen is voltunk. A srác elmondott néhány alapszabályt aztán gyakoroltunk, hogy nehogy valaki leessen útközben mivel voltak olyanok akik életükbe nem ültek lovon. Segítettem én is felültetni a többieket a lóra majd Fran és Cami mellett álltam mikor elindultak. Nagyon hamar belejött mindenki ám volt valaki aki meg sem próbálkozott felülni.
-Na mi a helyzet? Kifogott rajtad egy ló? Gondolom a motocross jobban megy.-viccelődtem, de nem volt jó kedve.
-Mi? Ez a hintaló? Na hagyjuk már! Meg különben is....ha én felültetlek egy motorra te tudsz vele menni?-érdeklődött karba tett kézzel.
-Leon, most nem ez a lényeg.
-Akkor mi?-rágózott feszülten.
-Először is, hogy dobd ki azt a nyamvadt rágót mielött megfulladsz vele lovaglás közben, másodszor nyugodj egy kicsit le. A ló megérzi ha valaki fél. Na, segíthetek?-kérdeztem bakot tartva mire megenyhülve bólíntott. Amikor már fent volt a lovon mondtam, hogy csináljon maga mögött egy kis helyet mire én is feldobtam magam. Szépen sorjában megmutattam neki mindent és a végére már egész jól ment neki. Mondjuk Ő miben nem jó? A tökéletes Leon Vargas.
-Ez nem is olyan rossz.-vigyorgott rám mikor leszálltam a lóról és már egyedül ment.
-Mondtam én. Ha egyszer eggyé válsz a lóval onnantól kezdve semmi akadály nincs amit ne tudnál leküzdeni.-áradoztam Ő pedig mosolyogva hallgatott.
-Srácok, indulás!-kiáltotta Kriss mire én is lóra pattantam majd előre mentem a csajokhoz, de Broduey és Maxi a lovaikkal közre fogtak majd versenyre imitáltak. Ők is lovagoltak még régen kiskorukba szóval bele mentem a játékba.
-Esélyetek sincs.-legyintettem nevetve.
-Azt majd meglátjuk.-indult be a versenyszellem Broduey-nél is.
-Akkor mondom a pályát. Innen vissza az istállóhoz, azt megkerülni aztán a cél a csapat végénél van. Mehet?-kérdezte Maxi mire én füttyentettem egyet és megindultunk. Fej-fej mellett haladtam Broduey-el, Maxi kicsivel utánunk ám amikor megkerültük az istállót átvette a vezetést. Brodueyel összenéztünk aztán mi is vágtázni kezdtünk. Egy fél hosszal, de én értem elöbb oda. Másodiknak pedig a fiúk tökéletesen egyszerre.
-Juhúúú. Nagyon ügyes vagy Csillag.-kiáltottam fel boldogan mire mindenki hátra fordult. Pablo mosolyogva biccentett felén a többiek pedig felnevettek. A többieket kikerülve előrementem a barátnőimhez akik egyből nagy susogásba kezdtek és Leonról meg rólam kezdtek kérdezősködni. Azonnal leállítottam őket és elmondtam, hogy miért nem lesz már soha Leonetta. Amikor meghallották a gyűrű szót úgy fel sikítottak, hogy minden ló megijedt. Mentettem a helyzetet azzal, hogy sikló volt elöttünk majd a lelkükre kötöttem, hogy ne szóljanak eről még senkinek hisz ez nem igazi lánykérés hanem amolyan komolyan gondolom veled és nem csak játszom kapcsolat. A lányok ezt borzasztó romantikusnak tartották így egész túra alatt erről beszéltek. Mire visszaértünk a táborba már kezdett sötétedni így csak átöltözni volt időm mivel nem valami kényelmes a lovaglóruha. Egy fekete farmert húztam fel ugyan ilyen színű tornacipővel, felülre egy szürke, fehér feliratos pulcsit választottam és a hideg miatt egy szürke sapit is a fejembe húztam.
Nem tudom, mit akarok, szóval ne kérdezd tőlem
Mert én még próbálkozom, hidd el
Nem tudom, mi ez az út, én csak sétálok
Megpróbálok átlátni az esőn
Bár nem én vagyok az egyetlen,
Aki azt érzi, amit én
Refrén:
Egyedül vagyok, egyedül és ez minden, amit tudok
Tévedek, tévedek, ó, de az élet folytatódik
Ó, én csak egy lány vagyok, aki megpróbál találni egy helyet ezen a világon.-énekeltem minden beleéléssel.
Megvettem a rádiót, a régi kék farmeremet
És a szívemet hordom az ingujjamon
Szerencsés nap van ma, napsütést kaptam
Meg tudod mondani, hogy mire van még szükségem?
És a holnap csak egy rejtély, ó igen, de rendben van így
Refrén:
Egyedül vagyok, egyedül és ez minden, amit tudok
Tévedek, tévedek, ó, de az élet folytatódik
Ó, én csak egy lány vagyok, aki megpróbál találni egy helyet ezen a világon
Talán csak egy lány vagyok küldetésben,
de felkészültem a repülésre
Egyedül vagyok, egyedül és ez minden, amit tudok
Erős leszek, erős leszek, ó, de az élet folytatódik
Egyedül vagyok, egyedül és ez minden, amit tudok
Ó, én csak egy lány vagyok, aki megpróbál találni egy helyet ezen a világon
Ó, csak egy lány vagyok,
Ó, csak egy lány vagyok, ó, ó
Ó csak egy lány vagyok.-fejeztem be a dalt mire a tábor dolgozói is megérkeztek az étellel. Megköszöntük majd neki is láttunk az evésnek. Páronként kapott mindenki egy tálat amibe mindenféle husok, empanada, matambre és sütőtök volt. Pechemre én megint csak Leoval kerültem össze így mindketten villát véve a kezünkbe enni kezdtünk, de közben azért mindenki sztorizgatott. Így jutottunk el mi is odáig, hogy elkezdtünk nosztalgiázni.
-Emlékszel mikor átmemtem hozzád és csináltál ilyen empanadat, de olyan csípős lett, hogy nem tudtuk megenni?-kérdezte nevtve mire felidéztem az emléket.
-Tévedsz, te nem bírtad a csípőset így én ettem meg.-cáfoltam meg.
-Azért etted meg, hogy bebizonyítsd nem is csípős, de még a te könnycsatornáid sem bírták ki könnyek nélkül.-szállt Ő is vitába.
-Azért te is megkostóltad és nem mondhatod, hogy rossz volt.
-Igaz, annak ellenére, hogy csípett nem volt rossz.-lökött oldaba barátian mire én vissza aminek hatására egy kissebb adag szószt kent az orromra. Én felkaptam egy adag sütőtököt, de még időben elhajolt mikor eldobtam így a nagy adag sárga ragacs Ludmilla fején landolt. Ezt Ő sem hagyta szó nélkül ezért egy hatalmas kajacsata vette kezdetét amibe még Krissék is beszálltak. Nevetve indultam meg a szobába ahol már Ludmilla köntösbe és törülközőbe csavart hajjal készült a lefekvéshez.
-Tényleg ne haragudj, nem direkt csináltam.-kértem tőle bocsánatot, de közben alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
-Hagyjuk jó? Inkább hagyj aludni éjszaka mert komolyan mondom ha egy horkantást is meghallok tőled Viluka akkor a küszöbön alszol.-rikácsolta mire én nevetve ráhagytam és elmentem fürdeni. Amikor az oroszlánkirályos pizsimben kislattyogtam a fürdőből valaki kopogtatott az ajtón.
-Nincs éjszakai látogatás!-kiáltotta a Supernova, de én mégis csak odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Leo volt az aki egyből megfordult és a lélcsőhöz sétálva leült így az ajtót magam után becsukva én is így tettem. Odakuporodtam mellé majd az eget kezdtem kémlelni.
-Jól vagy?-fordult felém és beszélgetést kezdeményezett.
-Remekül, miért?-érdeklődtem furán méregetve őt.
-Láttam amikor Kriss véletlen oldaba könyökölt a csata közben.-pillantott le az oldalamhoz ahol kicsit fel volt húzódva a felsőm és egy piros folt éktelenkedett alatta. Azonnal odanyúltam és lejjebb húztam a pizsit, hogy ne látszódjon.
-Nem nagy ügy. Hisz véletlen volt, nem?-nevettem fel kínomban mert tudtam, hogy Kristin direkt csinálta.
-Hát igen.......Violetta én annyira sajnálom, hogy ez az egész így alakult.....mármint köztünk.
-Leon, kérlek...ebbe ne kezdjünk megint bele. Menj inkább aludni. Nekem is még beszélnem kell Ericel, a BARÁTOMMAL, tudod.....
-Igen, vágom. Tudod Violetta rohadtul el vagy cseszve.-emelte fel a hangját.
-Szerintem nem érdemeltem ki ezt a hangnemet, de tudod mit? Te vagy az aki el vagy cseszve mert rohadtul nem látod a fától az erdőt és fogalmad sincs Kriss mekkora egy barom. Ja, és ha tudni akarod az a multkori csók semmit sem jelentett mert Ericel igazi a szerelmünk. Nem úgy mint veled volt!-kiabáltam a sírás határán majd bevágtattam a szobába és azonnal az ágyba menekültem a pokrócom alá.
-Pedig esküszöm, hogy drukkoltam nektek. Nem bírom azt a Kriss csajt.-jegyezte meg a szökeség majd aludt is tovább. Én aznap éjjel egy percre sem hunytam le a szemem
