1.évad 6.rész. Az életem romokban de te szeretsz

Nagyon ideges voltam, de ezzel nem csak én voltam így. Federico egyfolytában az újjait tördelte én meg a szám szélét rágtam. A parkba érve Diego már ott ült ezért mi gyorsan a bokrok mögött rejtőztünk el és onnan figyeltük az eseményeket. Pár perc elteltével megérkezett Lara.
-Ezt nem hiszem el.-suttogta Fede csalódott mosolyra húzva a száját. Én nyugtatás képpen kezemet az övére kulcsoltam és erősen megszorítottam. Puszival köszöntötték egymást majd Diego egy csokor virágot nyújtott át neki. Én ettől feszülté válltam és fészkelődni kezdtem.
-Ezek együtt vannak.-mondtam és lehajtottam a fejem.
-Figyeld csak.-szólt Federico mire én felkaptama fejem és ismét a turbékoló párra szegeztem a tekintetem. Már köszöntek el egymástol amikor Die magához húzta Larat és megcsókolta. Nekem ekkor legördültek az első könnycseppek. Fede a karomat megragadva felhúzott és odamentünk hozzájuk.
-Sziasztok.-szakítottam mega csókukat.
-Nocsak, nocsak a kis gerlepár. Mégis, hogy gobdoltátok ezt?-emelte fel a hangját az unokabáttyám.
-Violetta halgass meg.-lépett oda Diego, de én csak elfordítottam a fejem, de ő megragadta a kezem.
-Eressz el! Ez fáj!-szisszentem fel erre pedig Fede is odafordult.
-Hagyd őt békén vagy nagyon megbánod!-emelete fel a kezét.
-Federico állj!-téptem ki magam Die szorításából és megragadtam az unoaktesóm kezét mielött még valami hülyeséget csinál.
-Fede én szeretlek. Meg tudnánk ezt beszélni?-kezdett bele az eddig csendben figyelő lány.
-Lara ezen nincs mit megbeszélni. Megcsaltál és én ezt soha nem fogom megbocsájtani.-hajtotta le a fejét Federico mire én átkarolva őt így szóltam.
-Nem elég, hogy megcsalsz, de ráadásul az állítólagos legjobb barátnőmmel? Soha nem fogom megbocsájtani nektek amit velünk tettetek. Diego nem gondoltam volha rólad ezt. Ne próbálj meg keresni.-osztottam ki őket majd elmentünk. Útközben megeredtek a könnyeim és a végére már patakokban folytak. Fede csak szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a fejemre. Ahogy hazaértünk én zokogva felrohantam az emeltre az uncsitesóm pedig ment az ő szobájába. Bekapcsoltam a laptopom és megváltoztattam a hátterem, Diegot kitöröltem mindehonnan és minden közös emlékünket eltüntettem onnan. Épp a szintetizátoromhoz akartam lépni amikor valaki hívott. Leon volt az. Gyorsan emgtöröltem az arcom és a hívás fogadása gombra kattintva már mosolyogva néztem a kamerába.
-Mi történt Violetta?-hervadt le a mosoly Leo arcárol.
-Neked is szia Leon. Nem történt semmi.-hazudtam.
-Engem nem versz át. Te sírtál.-közölte és aggódva fürkészett.
-Na jó.-eredtek útnak a könnyeim és sorjában mindent elmeséltem.
-Ki fogom nyírni azt az idótát.-idegeskedett és még kamerán keresztül is láttam, hogy tetste megfeszült.
-Leo téged ez ne érdekeljen. Nem lesz baj.-mosolyogtam kedvesen.
-Már, hogy ne érdekelne. Ez a gyerek megbántott téged. Szomórú vagy amit én egyáltalán nem szeretek.
-Nem fontos, inkább beszéljünk másról.-tereltem a témát és szerintem értette, hogy miről szeretnék beszélni.
-Szóval a dal.-nevetett fel.
-Mi van a dallal?-tettem a hülyét.
-Jajj láttam ma az arcod, hogy hogyan néztél rám meg azt is, hogy Tomas le sem vette rólad a szemét. Tudom, hogy van valami közetek, de azt is, hogy engem még mindig nem felejtettél el.-vázolta a helyzetet mire én elnevettem magam.
-Honnan tudsz ennyi mindent?
-Megvannak a kapcsolataim.-kacsintott én meg nem fírtattam tovább a dolgot.
-Elénekelnéd nekem a dalt?-pirultam el.
-Ma is csak neked énekeltem.-mosolyodott el aranyosan.
-Tudom, de szeretném mégegyszer hallani.
-Bármit megteszek csak mosolyogni lássalak.-vette a kezébe a gitárját.
-Köszönöm!-hunytam be a szemem.
-Csak akkor énekelem el ha csatlakozol hozzám.
-Rendben.-röhögtem mire játszani kezdett. Ösztönösen elmosolyodtam, mert már el is felejtettem, hogy mennyire megynugtató Leon hangja. Ahogy a tekintetét az enyémbe fúrta elvesztem mogyoróbarna szemeiben és szinte észre se vettem, hogy már én is éneklek. Akkor tényleg úgy éreztem magam mintha három méterrel a felhők felett repülnék. Elfeledkeztem a gondokról, mindenről, de ekkor hirtelen Tomas kúszott a fejembe és elerontottam a dalt, mert elcsuklott a hangom.
-Minden rendben?-nézett rám aggódva Leon.
-Persze csak…
-Csak eszedbe jutott Tomas.-mondta ki helyettem.
-Mi??? Nem igaz én csak....
-Ugyan Violetta ne tagadd. Teljesen összezavarodtál. Beszéltem Federicoval aki mindent elmondott. Az tény, hogy Diegot nem szereted csak azért, mert sokat köszönhetsz neki, de Tomasnal még te sem tudod pontosan, hogy barát vagy több aztán ott vagyok én aki több mint barát, de kevesebb mint szerelem. El kell döntened, hogy mit akarsz, mert én nem fogok még egy évet szenvedni miattad.-mondta csalódottan és mire én megszólalhattam volna megszakította a hívást.
-Ezt nem hiszem el.-ültem az ágymra és egy párnát vágtam az ajtómnak ami pont akkor nyílott ki és a belépő apukámat találta el.
-Valakinek nincs jó napja?-kérdezte és a párnát felvéve odajött hozzám és egy puszit nyomva a fejemre leült mellém.
-Az nem kifejezés.-sóhajtottam. Törökülésbe felültünk egymással szemben és beszélgetni kezdtünk.
-Na mond csak.
-Apa neked már volt olyan, hogy nem tudtad eldönetni, hogy mit érzel?-kérdeztem.
-Szerelmes vagy valaki másba?-ült aggodalom az arcára.
-Na jó azt hiszem elmesélek részletes mindent.-kezdtem és mire mindent elhadartam és a lesokkolódott apukámra néztem elgondolkoztam azon, hogy lehet elég lett volna kevesebbet mondanom, mert lehet ezek után el kell vinnünk a pszichiátriára.
-Figyelj kicsim.-kezdte mire én megkönnyebbültem, hogy azért nem némult meg és még normális.
-Igen?-néztem rá reménykedve.
-Az biztos, hogy Diegot utálom, de ez a Tomas és Leon téma hát nem is tudom. A hallottak alapján jobban kötődsz Leonhoz csak közbe ez a gyerek bekavar és ezáltal felé is elkezdtél érzéseket táplálni mivel ő megért. Az egy kapcsolatban egyáltalán nem elég, hogy megért. Ott kell a feltétel nélküli szerelem, a bizalom és a törődés amit te állítólag megkapsz Leotól. Itt most nem gondolkodhatsz a fejeddel csak is ezzel itt.-bökött a szívemre mire én hálásan átöleltem őt.
-Köszönöm apa. Azt hiszem most már tudom mit kell tennem.
-Engem is beavatsz?-kíváncsiskott.
-Mivel teljesen összezavarodtam, de szeretem Leont és nem akarom tovább bántani ezért közlöm mindkettőjükkel, hogy most egyálatalán nem állok készen egy kapcsolatra sem, de szeretném ha barátok maradnánk amíg tisztázok magamban mindent és túllépek Diegon is.-mosolyogtam apa pedig egy puszit nyomott a fejemre.
-Te száz százalékban az anyádra ütöttél.-nevetett majd megint nyílt az ajtó.
-Zavarok?-dugta be a fejét Angie majd miután apa közölte, hogy neki most dolga van és elemegy a nénikém már bent is volt a szobába.
-Hát ez meg mi volt?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Még is mi?
-Hát ez. Igazán feltűnően kerültétek egymást. Ti összevesztetek.-fejtettem meg.
***Angie***
Na most már az unokahugomnak is leesett, hogy egy nagy vitán estem túl az apjával.
-Igen.-ismertem be lehajtott fejjel.
-De mi történt Angie?-kérdezte mire én belekezdtem a mesélésbe.
-Violetta valószínűleg apáddal el fogunk válni.-gördült le egy könnycsepp az arcomról.
-Mi? Mégis miért?-sápadt le teljesen.
-Hát ma közöltem vele, hogy kaptam egy lehetőséget Londonba 7 hónapra, hogy felvegyenek egy lemezt nekem.
-Hogy mi?-kerekedett el a szeme.
-Igen és én ezt elvállaltam. Egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki.-mondtam őszintén.
***Violetta***
-Angie magamra hagynál egy kicsit légyszíves? Ez mára túl sok nekem.-fogtam a fejem.
-Persze, de holnap megbeszéljük?-érdeklődött.
-Igen, de most nekem ez nem megy.-kezdtek potyogni a könnyeim.
-Vilu kérlek ne sírj.-kezdett bele ő is.
-Nem Angie ezt én nem bírom tovább! Ma kiderült, hogy megcsal az az ember aki a mindenem volt. Leon és Tomas szerelmesek belém, de én még mindig nem tudok velük mit kezdni erre te a legnagyobb bajban elmész. Apa össze fog omlani ha elváltok. Nem lehet így vége ennek. Menj és beszélj vele. Neked ez volt mindig is a nagy álmod. Én elfogadom ha elmész csak siess vissza.-mondtam remegő hangon.

-Köszönöm! Azt hiszem én most egyedül hagylak.-ment ki a szobából. Újra egyedül maradtam a gondolataimmal és foggalmam nem volt, hogy mit kéne tennem. Már abban sem voltam biztos, hogy ki vagyok és mit csinálok. A szintetizátoromhoz léptem és Leon dalát kezdtem el játszani. Akkor nem gondoltam senki másra csakis rá. Ő lett volna az egyetlen aki megtudott volna nyugtatni. A dal végén a gépemhez léptem és videóhívást indítottam. A második csengésre fel is vette.
-Szia Violetta.-szólt kimértem.
-Szia Leon. Sokat gondolkoztam és döntésre jutottam.
-Na halljuk.
-Nagyon megviselt, hogy Diegoval szétmentünk, de itt van Tomas aki csak egy barát, de még ezt sem tudom pontosan. Aztán itt vagy te akit szeretek, de folyton megbántok. Amíg nem tisztázok magamban mindent maradjunk csak barátok.
-Örülök, hogy így döntöttél.-enyhült meg és egy mosoly kúszott az arcára.
-Hát én ennyit akartam szóval szia.-köszöntem el, de ekkor újra hullani kezdtek a könnyeim.

-Diego miatt vagy ennyire szomórú?-nézett rám őszinte sajnálattal.
-Nem csak ő miatta. Igen nagyon megviselt, hogy megcsalt, de ott vagy te. Aztán Angie és apa akik lehet, hogy elválnak, mert Angie kapott egy munkalehetőséget Londonban 7 hónapra amit természetesen elvállalt mivel felvehetne egy saját lemezt.-meséletem el mindent részletről részletre.
-Ezt nagyon sajnálom, de azt montad, hogy miattam is? Még is miért?-tért a lényegre.
-Tudod miért? Mert bármi történik mindig téged bántalak és nem más csak te sérülsz. Csak fájadalmat tudok neked okozni és te ennek ellenére is szeretsz valami hihetetlen okból és ezáltal teljesen összezavarsz és nem tudok mit gondolni. Hisz te mondtad, hogy bármit megtennél csak, hogy boldognak láss.-hajtottam le a fejem.
-Látod Violetta ezért szeretlek ennyire. Soha nem tudsz nekem fájdalmat okozni, mert ha a közeledben lehet akkor csak jó történhet. Mindig próbálsz mindenkihez jó lenni és azért csattan rajtam minden, mert a legrosszabb időkben sem szállok le rólad és minden áron segíteni próbálok. Igen tényleg bármit megtennék, hogy mosolyogj és bármikor megtenném ha én láthatám elösször a mosolyod és akkor tudnám, hogy én tehettelek boldoggá.-nézett rám aranyosan.
-Látod Leon. Most is te csinálod. Teljesen összezavarsz és....-pirultam el.
-Zavarba ejtelek.-fejezte be mondatom nevetve.
-Nem igaz én csak.....
-Te csak belém bolondultál.-kúszott önelégült vigyor az arcára.
-Ennyire ne bízd el magad. Én ilyet egy szóval sem mondtam.-nevettem fel hitetlenül.
-De gondoltad.-folytatta a játékos vitánk.
-Azt te honnan tudod?-kérdeztem ravaszul mosolyogva.
-Én mindent tudok ami veled kapcsolatos.
-Óóó tényleg. Na halljuk mit tudsz?
-Elösször is a kedvenc virágod a rózsa.
-Melyik?
-A fehér.-vágta rá azonnal.
-Na és még mit tudsz?
-A kedvenc színed a lila és a parfümöd gyümölcsös vaniliás illatú.-mondta, de nem gondoltam, hogy tudja miért.
-Na és.....-kezdtem volna bele.
-Várj és azt is tudom, hogy azért ezt a parfümöt használod, mert anyukádnak is ilyen volt és ezáltal úgy érzed, hogy visszakptál belőlel egy darabot.
-Ezt honnan tudtad?-kerekedett el a szemem.
-Nem fontos. A lényeg, hogy tudom.
-Na és még mit?
-A kedvenc ételed a spenótos quesadilla. Imádod a lovakat a megszállotja vagy és nem utolsó sorban titokban mindig elképzelted, hogy milyen lenne velem az első csókod.-viccelte el a végét.
-Na figyelj Mr.Egó Vargas az utolsót kivéve minden igaz.-röhögtem hitetetlenül.
-Na és te mit tudsz rólam Castillo?-kezdett ő is kíváncsiskodni.
-Tudom ,hogy a Studion kívűl eljársz crossmotorozni és nagyon szereted amit csinálsz, de tudod, hogy ezt a tanárok nem néznék jó szemmel. A kedvenc színed a zöld és a kék. Olyan mint amilyen a motorod színe. Egy ember van akit ki nem állhatsz és az az én exem. A kedvenc ételed a mézes csirke és azthiszem kifogytam. Várj van még egy. Hihetetlenül nagy az egód és imádod ha valami rólad szól.-nevettem fel hangosan.
-Ami iszonyat jól áll nekem mivel téged is már félig meghódítottalak vele.-kacsintott.
-Engem nem ez fogott meg benned.-szóltam el magam.
-Szóval valami megfogott bennem? Ez már jó jel. Na és mi az?
-Az, hogy nekem megmutattad a másik oldalad is. Nem csak a vicces egós éned hanem azt is, hogy milyen vagy úgy amikor nem társasagban vagy. Teljesen más vagy. Lehet veled komolyan beszélni és akkora szeretet van benned mint még senkiben. Nagyon nagy szíved van.-ismertem be.
-Tudom.-mosolygott elégedetten. Ilyenkor az ember valami olyat vár, hogy te is igazán aranyos vagy vagy valami, de Leo nem mindig ilyen.
-Bunkó.-szalad ki a számon hirtelen.
-Nem ezt a választ vártad mi?-kezdett hangosan röhögni mire én duzzogva bontottam a vonalat. Egyből felbukkant a neve és én egy kis hezitálás után, de felvettem.
-Mi az?-kérdeztem sértetten.
-Na most komolyan Violetta. Szeretlek és ezt nem tudom elégszer elmondani. Ritka ha ezt én mondom elösszőr egy lánynak, de így van. Még nem nagyon éreztem ilyet és az elöbb csak meg akartlak kicsit nevettetni.-nézett rám azzal az idegesítően aranyos mosolyával.
-Jó semmi baj, de nekem lassan mennem kell, mert tudod itt már este van és holnap suli meg minden.
-Elengedlek ha holnap te fogsz hívni engem.-kacsintott.
-Ha szeretnéd akkor holnap hívlak én.-nevettem.
-Jó éjszakát Violetta.
-Jó éjt Leon.-hajtottam le a laptopom fedelét majd miután lezuhanyoztam egy kicsit szomórúan, de még is mosolyogva aludtam el.