1.évad 18.rész Az első nap!!!

Az első sulis nap!
A koncert estéjén Leon hazkisért, de azóta nem találkoztunk és csak egyszer üzent, hogy dolga van, hétfőn a suli elött vár. Reggel ruhának egy Nirvanas pólót, fekete farmert hozzáillő dzsekivel, karkötőt és szögecses cipőt választottam.

A hajamat kivasaltam és egy halvány sminket raktam fel. Feldobtam a hátamra a kék táskámat ami tele volt kitűzővel és így mentem le a konyhába.
-Tessék kicsikém ez a reggelid.-adott Olga a kezembe egy papirzacsit amiben kettő szendvics volt.
-Köszi Olgita!-pusziltam meg és kimentem a nappaliba.
-Szia Vilu.-köszöntött Angie.
-Hali.-intettem és eldöltem a kanapén.
-Csáó Hugi.-hajolt le Ty hozzám és egy puszit adott a homlokomra.
-Hello báttyus. Mizujs?-simítottam meg az arcát.
-Nemsok, örülök, hogy az unokahugim és Fedrico az én sulimba fog járni.-kacsintott.
-Srácok indulhatunk, készen vagyok.-trappolt le az említett szamár is.
-Akkor nyomás mert az állítólagos pasim állítólagosan a gimi elött fog várni.-mondtam és zsebre vágtam a telóm.
-Nyugi Vilu, Leo a barátod és szeret.-karolt át Fede, a másik oldalról pedig Tyler és így indultunk el. A suli elött már ott állt Ő. Fekete bőrdzsekit viselt ugyan ilyen színű farmerrel. A haja kisfiúsan kócos volt és ahogy neki volt dőlve a kerítésnek. Minden lány megbámulta aki elment mellette, még azok a csajok is akiknek barátja volt.
-Sziasztok!-pacsizott le a két sráccal engem pedig meg akart csókolni, de a mellkasára téve a tenyerem megállítottam.
-Hátra az agarakkal Mr.Tökély.-fontam össze a karomat magam elött.
-Ne megint mit tettem, hogy nem csókolhatom meg a barátnőm.-mosolygott szemtelenül.
-Szomabt óta nem hallottam rólad semmit csak azt, hogy dolgod van.-jelentettem ki és magyarázatot vártam.
-Jobb lett volna ha azt mondom, hogy apám testőrködik egy lánynál akiket maffiózók akarta elrabolni én pedig vele mentem, hogy segítsek?-kérdezte miközben beletúrt a hajába.
-Nem tudom melyik aggaszt jobban.....az, hogy egy lányra vigyáztál vagy, hogy maffiózóktól védted őt.-piszkáltam egy tincsemet idegesen.
-Gyere ide bolond lány.-húzott magához és megcsókolt.
-Szeretlek!-csimpaszkodtam a nyakába.
-Szeretlek!-suttogta a fülembe.
-Heló srácok!-hallottam meg pár ismerős hangot. Naná, hogy a többiek voltak azok.
-Sziasztok!-öleltem végig mindenkit majd közösen, elég hangosan bevonultunk. Mindenki ment a saját termébe. Ludmilla, Naty, Maxi és én mentünk a 9A-sok termébe, Leon, Diego, Federico és Tyler a 10A-ba.....Cami, Fran, Andres és Broduey pedig a 9B-be. Amikor beléptünk az osztályba az összes szempár ránk szegeződött. Megszeppentem, de Maxi és Nat megszorította a kezem és így indultunk meg a helyünkre. Ahogy leültünk mindenki rákezdett arra a dalra amit közösen adtunk elő a koncerten. Annyira aranyosak voltak és hát így mi is elkezdtünk velük énekelni a végén pedig mindenki tapsolt.
-Üdvözöljük az új osztálytarsakat, reméljük hamar beilleszkedtek.-mondta az első padsorból hátrafordulva egy szőke lány akinek fekete tincsek voltak a hajába.
-Mi is reméljük. Eléggé furcsa és új nekünk ez, de talán csak átmeneti állapot. Szeretnénk ha jól kijönnénk egymással, személy szerint szeretek új emberekkel találkozni.-montam mosolyogva. Mindenki elkezdett dumálni valakivel amikor betoppant egy srác, pontosabban az a fiú aki szombaton a zenét kezelte a koncerten. Pontosan mellém igyekezett és le is ült hozzám.

-Na erre nem számítottam.-nevetett rám.

-Hát erre én sem.-pirultam el.
-Kezdjük előről, Pepe vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Violetta.-mosolyogtam kedvesen. Azonnal beszélgetni kezdtünk és elmeséltem neki, hogy hogyan kerültünk mind ide és Ő is mesélt magáról.
-Szóval Violetta, te ilyen énekes, táncos lány vagy?-kérdezte miközben a ceruzáját pörgette a kezében.
-Valami olyasmi.....-piszkáltam a hajamat. Épp beszédre nyitotta a száját amikor belépett egy fiatal tanárúr.

-Jó reggelt kívánok srácok!-intett oda nekünk.
-Jó reggelt kívánok!-kántáltuk egyszerre.
-Szeretném köszönteni az újakat, öröm, hogy bővűlt az osztályunk. Azért előre szólok, hogy lesznek tanárok akik nem fognak titeket énekeseket bírni, de hagyjátok rájuk. Ti mindannyian különlegesek vagytok.-nézett körbe és megfigyelte az újakat. Engem talán túlságosan is hosszan nézett ami zavarba ejtett.
-Remélem nem az idősebb csávokra buksz mert akkor esélyem sincs Mr.Gabriell ellen.-bökött oldalba a padtársam.
-Nem bukom tanárokra.-ráztam meg a fejem.
-Akkor lenne kedved velem moziba jönni?-csapott bele a közepébe.
-Hóóóóó.....alig beszéltünk pár szót. Elösszőr ismerjük meg egymást és utána mint barátok elmehetünk, oké?-kérdeztem kedvesen.
-Nekem oké.-nyitotta ki a füzetét mert kezdődött az óra, de inkább most rólunk ujjoncokról volt szó. Az első csengésnél mind azt gondoltuk vége az órának, de szóltak, hogy majd a második jezés után. Amikor ténylegesen kicsnegettek felálltam a helyemrő és igyekeztem a felém iranyuló kérdésekre válaszolni. A fiúk körbe álltak, a lányok pedig Maxit zsongták körbe. Egyszer csak megláttam az ajtónknak dőlve őt.....a szívem újra a torkomba ugrott. Láttam, hogy ideges ezért kiverekedtem magam a tömegből és odamentem hozzá.
-Csak 45 percre hagytalak egyedül és te vonzod a fiúkat.-karolta át a derekam és hosszasan megcsókolt úgy, hogy mindenki levágja foglalt vagyok.
-Nem tehetek róla, de azért cuki, hogy Maxi is így eltolja a lányokat és a szünetet Camillával tölti.-néztem az egyik kedvenc párosomra akik ölelkeztek.
-Engem most csak te érdekelsz és, hogy ezek a pojácák ne csüngjenek a baratnőmön akit csak most kaptam vissza.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Nem érdekel egyikőjük sem mert amíg te itt vagy nekem addig semmi nem számít.-haraptam az ajkamba.
-Azért valamiről kéne beszélnünk.-köszörülte meg a torkát.
-Baj van?-néztem rá aggódva.
-A ruhád.....én nekem nem annyira tetszik ez az egész. Nem megváltoztatni akaralak csak ez nem te vagy.....vagyis áhhh nem is tudom mit beszélek.
-Hé Leon, semmi baj.....ma már én is éreztem, hogy ezeket a vad ruhákat csak fellázadásból hordtam, de most, hogy te itt vagy......
-Most mi van?-kérdezte az ajkamat birizgálva.
-Most már nem akarok lázadni csak a régi Violetta lenni. Nekem is hiányzik a régi én.-piszkáltam a haját mire Ő újra megcsókolt és nagyon úgy tűnt nem akar elengedni.
-Mi lenne ha ma átjönnél hozzánk Studiozás után és egy-két órát együtt töltenénk?-suttogta a fülembe.
-Szerintem........nagyon jó lenne ha veled lehetnék egy kicsit.-rajzoltam kis köröket az ujjammal a mellkasára.
-Nem akarom, hogy becsöngessenek és te ittmaradj velük.....sőt azt sem akarom, hogy ne lássalak csak 45 percenként 5-10 percre. Érezni akarom az illatod, a közelséged és kérlek ez miatt ne nézz hülyének mert én még soha nem voltam senkivel ennyire őszinte és......-bámult rám és tisztára mintha egy kisfiút láttam volna.
-Tudod Leon Vargas ahogy kívűlről láthatnak most mind félnek, de menőnek is tartanak viszont ha úgy beszélhetnének veled ahogy most én akkor meglátnák az igazi kisfiús Leot akiért meghalok olyan édes.-nevettem mire Ő megpukadt.
-Én nekem most vissza kell mennem az osztályba.
-Leon, várj! Tudom, hogy őszinte akartál velem lenni és hidd el én értékelem, igazán.-öleltem át és a nyakába pusziltam. Elősször nem reagált, de aztán amikor a hajamba túrt és újra megcsókolt.....
-Khmmm......khmmmmm....-krákogott valaki mi pedig azonnal szétrebbentünk. Egy középkorú hölgy nézett ránk kicsit mérgesen, de láttam a szemében azt a régi tinit.
-Mrs.Morrison vagyok az igazgatónő. Azért jöttem, hogy elvigyem innen az új tanulókat. A többeiek már kint várakoznak a folyosón. Mivel ti eddig magántanulók voltatok így nem tudtok rendesen felzarkózni a többiekhez ezért egy új osztályt indítunk a számotokra.-jelentette ki én pedig a barátom nyakába ugrottam boldogan. Natyt és Maxit átkarolva mentem ki a folyosóra ahol már mind ott voltak az unokabáttyammal együtt amit nem értettem, de örültem neki. Egy folyosó végi terembe vittek ahol megint az a fital tanár várt.
-Heló srácok! Én voltam az aki elvállalt titeket mint osztályfőnök. Azért, hogy jobban megismerjelek titeket azaz a hangotokat ma énekórákat tartunk és beszélgetünk. Kezdjük egy bemutatkozással, üljetek le és akkor olvasom a neveket és akire kerül a sor feláll majd mond magárol pár dolgot.-kacsintott én pedig felűnően sokat mosolyogtam rá ahogy Ő is rám. Maxi mellé ültem aminek nagyon örültem.
-Akkor Kezdjük is.....Camilla.-szólítta az elsőt.
-Én Camilla vagyok, de a legtöbben Caminak szólítanak. Szeretek énekelni és táncolni bár úgy érzem az éneklés jobban megy. Kedvenc színem a narancssárga, mindig is el akartam jutni Madridba és szerintem ennyi.....-ült vissza a székére.
-Köszönöm Cami. Akkor legyen mondjuk Violetta.-nézett rám mosolyogva.
-A nevem Violetta, Violetta Castillo. Nekem a tánc és az éneklés olyan mint a madárnak a repülés. Ha nem csinálhatnám ezeket a dolgokat nem lenne teljes az életem. Mostanában úgy érzem a tánc fele jobban húz a szívem mivel minden szabadidőmben koreográfiákat találok ki. Plussz szabadidőmben pedig eljárok a lovardába így nyílván ki lehet találni, hogy mi a kedvenc állatom. Nagy álmom, hogy egyszer híres táncos legyek.-meséltem.
-Nahát Violetta szép álom és hidd el valóra is válthatod. Ha gondolod délután gyere be az irodámba és mutatok pár táncsulit amibe a gimi után beiratkozhatsz.-kacsintott rám.
-Szívesen megnézem őket, de válaszokat most még nem tudok mert ott az éneklés amit ugyan úgy szeretek. Még próbálom keresni önmagam, de köszönöm.-huppantam vissza Maxi mellé.
-Rendben, akkor legyen mondjuk Leon.
-Leon Vargas vagyok, mivel zeneiskolába járok nyilván a tancot és az éneklést szeretem. Ami az enyém azt nem engedem át senkinek ja és szeretek motorozni.-zárta le a témát bennem pedig forrt a düh.
-Értem, szóval te vagy a falkavezér az osztályodban? Ebben a suliban mind egy csapat vagyunk és nem szeretném ha a tanárokkal konfliktusod lenne.
-Ne aggódjon Tanár úr nem az a fajta vagyok és nem, nem vagyok semmilyen vezér....egyszerűen nem szeretem az újembereket, nehezen bízok meg bennük. A többiek úgy vélekednek ahogy akarnak.
-Igen, de te vagy a legidősebb köztük és a fiatalabbak mindig tisztelik az idősebbeket, kedvelik őket és hallgatnak rájuk.-magyarázta az of-ő.
-Igen azt én is észrevettem, hogy kedvelik az idősebbeket.-markolászta a padot. Bármelyik pillanatban robbanhat, de én azt nem hagyhatom.
-Gabriell tanár úr, Maxi folyton motyog magában és ez zavar. Nem ülhetnék át máshova?-hazudtam.
-Nyugodtan Vilu.-mondta kedvesen. Gyorsan összeszedtem a cuccaim és behuppantam a barátom mellé akinek szikráztak a szemei. Maxi értetlenül nézett rám én pedig csak egy bocsit tátogtam utána pedig Leo egyik kezét levettem a padról és az enyémre kulcsoltam, de kirántotta onnan.-Na jó, Leo, Vilu menjetek ki és beszéljétek ezt meg. Nem tudom pontosan mi van, de nem bírom a diákjaim közti feszültséget.-mutatott az ajtóra én pedig felszegett állal kimentem rajta. Tudtam, hogy ha mérgesen kiviharzok akkor utánam jön és hát így is lett.
-Leon Vargas most mondom el elöszőr és utoljára, nem vagyok a tulajdonod.-rontottam neki úgy, hogy már a falnak volt simulva.

-Akkor sem fogom elviselni, hogy ez a seggarc rádnyomuljon.-emelte fel a hangját.
-Jesszus Leon, csak felajánlotta, hogy mutat nekem tánciskolákat.-akadtam ki teljesen.
-Ó ugyan már, a vak is látja, hogy oda van érted. Az a 6-7 év ide vagy oda tökmindegy neki.-csapott idegesen a falba amitől én megijedtem.
-Ha ezt így folytatod tovább el fogsz veszíteni.-jelentettem ki és távolodni kezdtem tőle, de utánam jött és magához szorított.
-Már elmondtam, hogy nem rövidtávra tervezem veled. Szeretlek, de akkor sem hagyom, hogy ilyen nyomik a barátnőmre másszanak.
-Látom hiába beszélek neked.-löktem el magamtól.
-Azért még délután átjössz?-kérdezte szomorú arcal.
-Nem, ma nem jövök át.-nyitottam ki a terem ajtaját és visszaültem a padba.  Ő is becsapta maga után az ajtót és levágódott mellém.
-Rendben, ahogy látom nem sok minden változott sőt inkább rosszabb lett.-vakargatta a tarkóját miközben a többiek minket néztek és aggódtak.
-Majd megoldjuk.-szólalt meg Leo.
-Ezen már nagyon nincs mit megoldani.-fontam össze a karom.
-Így gondolod?-nézett rám és láttam, hogy tart a választól.
-IGEN!-zártam le a témát.
-Akkor legyen így.-rugott bele a padba. A tanár feszengve figyelt minket, ezen az órán inkább csendbe voltunk a többin pedig a tanárokkal ismerkedtünk meg énekeltünk tehát azokat a dolgokat csináltuk amiben jók vagyunk. Ahogy kicsengettek az utolsó óráról rohantunk a Studioba. Amikor beléptünk a nagyterembe ott állt az összes tanár én pedig azonnal Pablo és Beto nyakába ugrottam majd Antoniot is jól megölelgettem.
-Na srácok sok a dolgunk szóval nyomás táncórára aztán mentek Betohoz, Krishez majd hozzám. Az órák rövidebbek lesznek, de ugyan olyan hasznosak.-mesélte Pablo. Mosolyogva bólogattunk és indultunk átöltözni táncra.
-Mielött elkezdenénk az órát szeretnék bocsánatot kérni.-állt elénk Gregorio mi pedig meglepődve néztünk rá.-Átértékeltem a dolgokat és nem beszélhetek így magukkal, gyerekek és hiába, hogy amatőrök még van idejük tanulni.-jelentette ki mi pedig csak mosolyogtunk. Azért tuti, hogy néha kapni fogjuk még az ívet, de már kedvesebben. Egy igencsak hangulatos táncórában volt részünk, mondjuk engem egyszer lecseszett, de nem tehettem róla. Kicsit szétcsúsztam a drágalátos barátom miatt, de lehet már csak exem. Ő Beto óráján mutatta meg, hogy szétszortabb mint maga Beto ami igen nagy szó.
-Mond Leon.....minden rendben csak mert olyan harapós kedvedben vagy mint egy oroszlán. Érted....Leon, oroszlán meg wáhhhhhhh!!!!!!-próbált viccelődni a tanárunk aminek eredményeképp borult a barátommal együtt.
-Beto minden rendben?-szaladtam oda, hogy felsegítsem őt.
-Köszi, én is jól vagyok.-szólalt meg Leo.
-Azt tudom, Ő tompította az esésed.-mutattam szegény összelapított tanárra.
-Jól vagyok Camilla.-mosolygott rám.
-Violetta vagyok.-adtam rá a szemüvegét.
-Áááá Vilu.-nevetett és feltápászkodott a földről. Ez az óra is hamar elment....eztán következett az ének amit egyáltalán nem akartam. Mi már leültünk a helyünkre, én persze messze Leotól és vártuk Kristint. A barátom egyhuzamban engem vizslatott amikor belépett a csaj a terem ajtaján....várta a reakcióm. Én kihúzott háttal és felszegezett állal ültem, akkor sem kapja meg amit akar.
-Na, örülök, hogy mind itt vagytok. Remélem mindenkinek tetszett a suli és, hogy a délutánokat sem fogjátom elhanyagolni. A mai órára azt terveztem, hogy kimegyünk a parkba pár gitárral és kötetlenül énekelgetünk.-mosolygott mire többiek mind örvendezni kezdtek az én kivételemmel.
-Ez annyira jó.-susogtak a többiek. Kris épp elindult kifele amikor Ludmilla kirakta a lábát Ő pedig elesett, de nem akkorát. Kihasználva a helyzetet a bokájához kapott és jajgatni kezdett.
-A bokám, nagyon fáj!-hullajtott el pár műkönnyet. A fiúk mind pipogyák voltak és nem tudták megemelni....egy embernek ment csak és az Leon volt. Mégis, hogy a francba gondolta? Tudtam, hogy erre megy ki a játék. A többieknél direkt úgy helyezkedett, hogy véletlen se tudják felvenni, de Leonak azonnal belecsimpaszkodott a nyakába és a fejét a mellkasára hajtotta. Egy hangosat fújtattam és már épp ki akartam rohanni a teremből amikor Maxi visszafogott.
-Ne add meg neki ezt az örömöt.-suttogta és egy hatalmas puszit adott nekem.
-Iagazd van, nem fogom.-erőltettem mosolyt az arcomra és odamentem Diegohoz segíteni cipelni a hengszereket amíg Leon levitte az orvoshoz Krist. Mi kimentünk a parkba és kiraktunk négy plédet majd leültünk. Broduey, Farn, Ludmilla és Naty gitározni kezdtek a többiek pedig tapsoltak csettintettek vagy épp valamin doboltak közben pedig mindannyian énekeltünk minden félét. A hátam mögül hallottam, hogy valaki beatboxolni kezd....csak egyetlen ember képes arra a csapatból és az az én pasim. Kristin már ott ült velem szemben Andres és Tomas között bekötözött lábbal és ütemre tapsolt. Szinte már semmi baja nem volt....elég volt neki, hogy rámászhatott a barátomra. Különben is nincs miért féltékenykednem lehet már együtt sem vagyunk. Erre a gondolatra azonnal lehervadt a mosoly az arcomról és sírva fakadtam. Erre páran felfigyeltek, de nem álltak le a zenéléssel. Felálltam és a fánál telefonáló fiú felé kezdtem szaladni a könnyeim pedig csak potyogtak. Szorosan átöleltem és csak zokogtam, éreztem amikor beszívja az illatom ahogy én is az övét.

-Ugye szeretsz még és soha nem hagysz el?-kérdeztem szaggatottan és alig hallhatóan a sírástól.
-Szeretlek Violetta....hányszor mondjam még el? Ezen senki nem fog változtatni és sajnálom ha túlzásba viszem a féltékenykedést, de még nem nagyon volt ilyen barátnőm.-simogatta az arcom.
-Nem érdekel.....úgy szeretlek ahogy vagy.-csókoltam meg és hallottam ahogy mindenki tapsolni kezd mögöttünk. Hát igen ha mi veszekszünk az az egész csaptra hatással van és az is ha mi boldogok vagyunk. Mondjuk ez akkor is így van ha mások veszekednek. A délután is hamar elrepült és én Leonnal indultam haza.........