1.évad 19.rész Féltékenység

Hazfele tartottunk és Leon kezével játszadoztam amikor elkezdett szakadni az eső. Még borzasztó messze voltunk a házunktól, de szerencsére Leoék már csak egy 1 utcányira voltak. A szerelmem a hátamra terítette a dzsekiét majd futni kezdtünk. Úgy estünk be az ajtón én pedig nem figyeltem és nekimentem Leon anyukájának.
-Jajj sajnálom...én nem akartam!-mentegetőztem.
-Semmi baj, siettetek és ez előfordul.-mosolygott aranyosan.
-Szeretnék bocsánatot kérni, hogy az utolsó alkalommal úgy kikeltem magamból.
-Violetta kérlek ne kérj mindenért bocsánatot, fiatalok vagytok, kamaszodtok és ez mindennapos dolog. Ha láttad volna Leont amikor.....
-Oké anya elég lesz. Violetta megázott ahogy én is és át kéne öltöztünk.-tapasztotta a barátom a kezét anyukája szájára.
-Rendben, Violettának tudok adni egy faremert ha úgy van.-ajánlotta fel.
-Rendben, én meg adok egy pulcsit.-kacsintott rám.
-Köszönöm!-néztem rájuk nevetve.
-Ne köszönd, na nyomás felfele.-tapsolt Maria mi pedig azonnal megindultunk. Megkaptam a farmert ami pont passzolt rám és kaptam egy fekete pulcsit aminek Leon illata volt.
-Ugye tudod, hogy ezt nem fogom visszaadni?-néztem a barátomra a felső alját piszkálva.
-Nekem mindegy, de kérek cserébe valamit.-húzott magához közel és csókot hintett az ajkamra. A kezemet körbetekertem a nyakán és nem akartam elengedni. Eldöltünk az ágyon én pedig pár másodperc múlva ijedten ugrottam hátra.
-Ne haragudj.
-Valami rosszat csináltam?-nézett rám értetlenül.
-Én még nagyon nem állok erre készen.-jelentettem ki a hajamba túrva.
-Mégis mire?
-Hát arra a dologra.-próbáltam célozgatni.
-Jézusom Violetta...komolyan azt gondolod, hogy én pár nap után már ezt akarom. Tisztában vagyok vele, hogy ha tőlem volt az első csókod még soha életedben nem voltál úgy senkivel. Most nagyon kiakasztottál.-idegeskedett.
-Leon ne csináld ezt, féltem na....kérlek.-néztem rá könyörgőn.
-Szeretlek!
-Én is.-mosolyogtam.
-Te is mi?-húzta ravasz vigyorra a száját.
-Én is szeretlek!-pusziltam meg a homlokát és a vizes tincseit kezdtem el piszkálni miközben elfeküdtünk az ágyon. Pár perc múlva kopogást hallottunk.
-Tessék!-kiabáltuk egyszerre.
-Csak szólni akartam, hogy nagyon nagy a vihar ezért beszélten Angievel és arra jutottunk, hogy Vilu itt alszik, de csak akkor ha kap saját ágyat. Maradjunk szerintem annyiban, hogy én azt mondom Germanéknak, hogy a vendégszobában aludtál, de nyugodtan maradj itt.-legyintett és már itt sem volt.
-Szeretem anyukádat.-nevettem fel.
-Én is.-hajtotta a fejét az ölembe.
-Kicsim meg fogsz fázni ha nem szárítod meg a hajad.......-figyelmeztettem őt.
-Nem akarom!!!-nyavajgott.
-Majd én megcsinálom.-csillant fel a szemem és már nem tudott ellenkezni. Kifutottunk a fürdőbe, leültettem egy székre aztán elkezdtem megszárítani a haját. Olyan aranyos volt amikor elkezdett mindenféle grimaszt vágni ami hatására szétnevettem a fejemet. Arra eszméltünk fel, hogy az ajtóban állnak valakik...pontosabban mondva Leo szülei.
-Nyugodtan folytassátok tovább csak furcsa volt nekünk így látni a fiúnkat.......-mondta Roberto úr.
-Mármint, hogy?-kérdeztem érdeklődve.
-Azt akarják mondani, hogy boldognak. Nem láttak még ilyen boldognak.-lépett mögém a barátom és egy puszit adott a vállamra miközben összekulcsolta a kezét a hasamnál.
-Még akkor sem mosolygott ennyit amikor állítólagosan együtt voltatok.
-Akkor tènyleg nem is voltunk, de ez most teljesen más. Szeretem Leont és nem szándékozom elhagyni vagy megbántani. Egymás nélkül mi elhagyottak vagyunk és nem találjuk a helyünket.-vázoltam a helyzetet és éreztem, hogy Leo egyre jobban szorít magához mintha sosem akarna elengedni. Még beszélgettünk 4-en egy kicsit, de hamar fáradtak lettünk mind így mentünk is aludni. Hanyat vágtam magam az ágyon és szerelmem oldalába fúrtam be magam aki szorosan átölelt és az Ezer élettel ezelöttöt kezdte dúdolni.-Borzasztóan szeretlek és olyan szerelmes vagyok mint még soha.-suttogtam.
-El nem tudod hinni én mennyire.-puszilta meg a fejem. Még egy kicsit piszkáltam a haját aztán elaludtam. Reggel a telefonom hangjára keltem.
-Már reggel van?-nyitottam ki a szemem és a telefonomért nyúltam.
-Neked az ébresztőd az én hangom?-hallottam mellőlem a párom hangját.
-Szeretem ezt a dalt meg a te hangodat és hát így jött ez, megnyugtat.-dobtam meg őt egy párnával.
-Nyugi, szerintem aranyos.-simította meg az arcom.
-Készüljünk mert el fogunk késni a suliból és ma be kell mennem az osztályfőnökhöz is.-pattantam fel az ágyból.
-Minek kell bemenned hozzá?-kérdezte és hallottam a hangjába, hogy feszült.
-Azt hittem ezt már megbeszéltük.-vetettem rá szúrós pillantást.
-Hát én is.-kelt fel és belerugott egyet az ágyba.
-Leon Vargas az őrületbe kergetsz.-emeltem fel a hangom és kiviharzottam a fürdőbe. Kifésültem a hajam, fogat mostam, megmostam az arcom és felhelyeztem egy halvány sminket. Amikor végeztem lesiettem a konyhába ahol Maria reggelizett.
-Jó reggelt!-köszöntött kedvesen.
-Jó reggelt!-sóhajtottam és leültem vele szembe.
-Baj van?-kérdezte meg azonnal.
-Miért ilyen féltékeny a fia?
-Ezt most nem egészen értem....
-Az osztályfőnökünk egy fiatal tanár aki nem csúnya és Leonnak szent megygyőződése, hogy rám van állva. Itt még nincs is akkora gond, de a tanár felajánlotta, hogy mutatna nekem pár táncsulit ha egyszer úgy döntenék csak táncos akarok lenni. Na ekkor a drága barátom kiakadt ezért nem mentem el tegnap, de reggel mondtam, hogy ma bemegyek és most újra áll a bál. Nem tudom mi lenne ha tudná, hogy milyen új fiú barátom lett a tegnap.
-Most, hogy mondod már szeretném megtudni.-szólt a hátam mögül a szerelmem.
-Nem lényeg.-mondtam még mindig sértődötten.
-Persze, szerintem is vesszünk össze és nézzük egymást levegőnek.-ült le mellém mérgesen.
-Elhiszem ha féltékeny vagy, de nekem fontos a tánc.
-A tanárnak meg te.-vágta rá.
-Nekem ehez nincs idegrendszerem. Elmentem az iskolába.-álltam fel az asztaltol és a táskámat felkapva kirohantam. Megint annyira szomorú voltam és legszívesebben sírtam volna, de nem tettem mert úgy gondoltam megoldjuk majd ahogy mindent. A suliba beérve össze is találkoztam az új barátommal.
-Szia Violetta!
-Szia Pepe!-öleltem át.
-Minden rendben és mi ez a fiú pulcsi rajtad?-tért a lényegre.
-Semmi sincs rendben és ez a baratomé....ha egyáltalán szandékozik még az lenni.
-Biztos minden rendben lesz és kibékültök.-mosolygott rám.
-Hát remélem, de ha megbocsájtasz rohannom kell órára.
-Rendben, menj csak!-nevetett. Az első órát tesivel kezdtük így azonnal rohantam a lányöltözőbe ahova kisebb segítséggel odataláltam.
-Szia Vilu!-ugrottak a nyakamba a lányok majd mind vizslatni kezdtek.
-Tudom, Leon pulcsija van rajtam, de csak azért mert náluk aludtam mivel a nagy vihar miatt nem tudtam hazamenni.-hadartam el gyorsan.
-Úúúúúúúú!!!!!-húzták ravasz mosolyra a szájukat.
-Nem volt semmi sőt még fasírtban is vagyunk Gabriell tanárúr miatt.-kezdtem átöltözni.
-Engem holnap után Maxi elvisz a karoke bárba, hogy kicsit kikapcsolódjunk.-mesélte Cami.
-Az tök jó!-örültünk mind Ludmilla kivételével.
-Én Brodueyal és a szüleivel vacsizni megyek hétvégén.-mondta Naty fülig érő szájjal.
-Engem Federico meghívott moziba.-ugrott a nyakamba Fran.
-Az mégjobb.-sikítoztam vele és megpörgettem.
-Na ha így kiörültétek magatokat akkor mehettek is a pályára sorakozni.-nyitott be egy mosolygós tanarnő.
-Rendben.-mondtuk egyszerre és megindultunk kifele ahol a fiúk már mind fociztak. Leon ahogy meglátott a labdát odarugta Fedének és odajött hozzám. Kérdezés nélkül megragadta a karom, magahoz húzott majd megcsókolt. Én termeszetesen nem ellenkeztem, még élveztem is.
-Soha többet ne próbálj meg így otthagyni. Nem hagylak még egyszer kicsúszni a kezeim közül.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Nem csinálok többet ilyet.-nyugtattam meg.
-Jolvan, jolvan, nyomás. 6 kör folyamatos futás a salakoson.-kiáltotta el magát a tanár mi meg azonnal megindultunk. Nézett nagyot a tanárnő amikor megálltunk elötte úgy mintha nem is futottunk volna.-Rendben, akkor hozzatok egy focilabdát és alkossatok 2 csapatot.-fújt bele a sípjába. Én Camival, Tomasal, Diegoval, Frannal, Maxival és Natyval voltam. A másik csapatot alkotta Leon, Andres, Federico, Ludmilla és Broduey. Elkezdődött a meccs és én nagyon jól szórakoztam. Elég ügyesen is játszottam csak amikor véletlen odarugtam az ellenségenk a labdát Tomas nekem állt.
-Nem hiszem el, hogy nem tudsz odafigyelni, az elöbb tőlem vetted el a labdát most meg lepasszolod az ellenfélnek. Elhiszem, hogy Leokától nem tudsz koncentrálni, de akkor ne játsz vagy maradj háttérben.-ordította le a fejem és egyre közelebb jött.
-Tomas most azonnal húzz el Violetta közeléből különben megismerkedhetsz az öklömmel és meglátogathatod a sebészetet.-sietett segítségemre a barátom. Mögé álltam és megfogtam a vállát, hogy vissza tudjam fogni ha hülyeséget akar csinálni.
-Fiúk, elég!-jött oda a tanárnő.
-Az én hibám volt, beszóltam Tomasnak és Leon csak meg akart védeni.-hadartam.
-Na és miért szóltál be neki?
-Hát azért mert meg akarta mondani hogyan rugjam a labdát és nekem Ő ne parancsolgasson.-jelentettem ki csípőre tett kézzel.
-Na jó, Violetta, Tomas ti ezentúl ne szóljatok egymáshoz, Leon te pedig nyomás vissza a csapatodhoz.
-Igenis.-mondtuk és tettük is a dolgunkat. A sulis része a napnak unalmasan telt ám amikor eljött a délután.....
-Akkor én bemegyek Mr.Gabriellhez aztán a Studioba találkozunk.-vázoltam a helyzetet a srácoknak.
-Én nem hagylak itt, a tanári elött foglak várni.-szögezte le a barátom.
-Rendben.-vontam meg a vállam és elindultam vissza az épületbe. Megálltam az ajtó elött amire ki volt írva, hogy tanári. Bekopogtam és nem sokra rá nyílt is az ajtó ahol a mosolygos o.f. állt.
-Gyere csak be Vilu.-terelt be és leültünk a laptopja elé.-Na én arra gondoltam, hogy beszéljük meg milyen a táncstílusod.
-Igazából mindent táncolok...bármihez tudok koreográfiát kitalálni.
-Akkor neked ez lenne a tökéletes suli ha tovább mennél.-mutatott a monitoron egy óriási épületre.
-Nagyon aranyos, de én nem biztos, hogy tovább akarok menni....az On Beat Studio megad nekem mindent amit csak szeretnék és sikeres táncos plussz énekes is lehet belőlem.-értettem meg vele a dolgokat.
-Azért ha meggondolnád magad elküldöm e-mailben amit tudni kell eről a helyről....-simított végig a hátamon amitől libabőrös lettem.
-Köszönöm szépen tanár úr!
-Igazán nincs mit és ha bármi van keress meg nyugodtan.-kísért ki. Az ajtó elött is csak mosolyogva bólogattam.
-Mégegyszer köszönök mindent!-nevettem és ekkor olyat tett amit nem kellett volna. Megsimogatta az arcom. Csak bambán álltam ott és azonnal megfordultam, hogy indulok és már láttam az ajtóban a párom aki dühösen jön velem szemben.
-Kinyírom azt az embert.-ment volna tovább, de nem hagytam.
-Leon, ne csináld! Nem hagytam neki semmi olyat....én csak téged SZERETLEK!-pusziltam meg a száját.
-Teljesen rádmászott és....és...
-Shhh...nem mászott rám.-nyugtatgattam nem sok sikerrel.
-Az elöbb megsimogatta az arcod! Ne mond nekem, hogy a többi tanár is ezt csinálja! Pl. a tesitanár miért nem simogatta meg az arcom vagy akárkiét?!-kelt ki magából.
-Most miér velem kiabálász? Meg tudod nekem mondani? Hmm?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Ne haragudj! Nem így terveztem....gyere menjünk.-puszilta meg a homlokom és ujjait az enyémre kulcsolta. Az úton nem beszélgettünk csak élveztük az együtt töltött időt. Az épületbe érve a csajok letámadtak.
-Holnap pizsi parti Naty-nál?-ugrott rám Camilla.
-Én benne vagyok.-visongtam boldogan.
-Ezazz!!-kiáltott fel Fran és Nat is.
-Akkor holnap Studio utan egyből oda megyünk?-kérdeztem.
-Igen.-bólogattak hevesen miközben elindultunk be az első órára ami Pabloval volt.
-Sziasztok srácok!-köszöntött minket boldogan.
-Pablo!-ölelgettük meg jó erősen.
-Na a mai órán a feladat az lesz, hogy dalt kell írnotok közösen. Használhatnátok a gyönyörű hullát. Remélem mindenki tudja miről van szó. Van rá 45 percetek, hajrá!.....-csapta össze a tenyerét mi pedig munkának is láttunk. Végülis hamar meglettünk és szerintem egy tök jó szöveget raktunk össze.

Tudd, hogy megtudod csinálni
Most vagy soha. át kell élnünk a dolgokat
Döntetlen az idő, itt a sztárjelölt
Ma elfogod érni, és énekelni fogsz

Kiabáld hangosan, hogy van tehetséged
Énekeld, hogy ragyogni fogsz
Nyisd ki a szíved, a világegyetemért
Merj álmodni
Már nem lesz megállás

 Legyen úgy, ahogy te akarod
Nézd meg mert kezdődik a show
A szívverésed erősódik
Vágj fel, élj magadnak, és érezd szabadnak magad
A fény követni fogja az álmod

Kiabáld hangosan, hogy van tehetséged
Énekeld, hogy ragyogni fogsz
Nyisd ki a szíved, a világegyetemért
Merj álmodni
Már nem lesz megállás

 Kiabáld hangosan, hogy van tehetséged
Énekeld, hogy ragyogni fogsz
Nyisd ki a szíved, a világegyetemért
Merj álmodni
Már nem lesz megállás

-Na, hogy tetszik?-érdeklődött Andres.
-Nagyon jó lett, azt kell mondjam, hogy egyre többet fejlődtök.
-Na és mik a további tehendők?
-Hát az lesz, hogy a lányok kitalálnak egy koreót, a fiúk pedig egy alapot a szövegnek.
-Rendben, na és mikorra kell végezzünk?-szólalt meg Ludmilla.
-Örülnék ha jövő hétre már meglenne.
-Meglesz!-nevettünk. Az óra tovabbi része gyorsan eltelt.
-Pablo tudnánk beszélni egy pár szót?-kérdeztem a tanárom amire mindenki felfigyelt.
-Természetesen, gyere.-mutatott maga mellé a színpadon én pedig leültem hozzá.
-Mutatott nekem ma a tanárom egy sulit...egy táncsuli amiben mindenféle stílus van és azon gondolkoztam, hogy ha itt végzek akkor elmennék oda. Neked mi a véleményed?
-Nem tudom Violetta....igazság szerint csodálatos hangod van és nem csak a táncra kéne helyezned a hangsúlyt. Értem én, hogy imádod csinálni meg jó is vagy benne, de itt az éneklés amiben ugyan ennyire jó vagy. Jól át gondotad te ezt?
-Még egyáltalán nem döntöttem...van még 3 évem.
-Az az idő gyorsan eletelik, kérlek gondold ezt át mert nagy hiba lenne és el is szakadnál a többiektől mivel ha be akarsz jutni egy ilyen suliba akkor már jövőre rá kéne feküdnöd erre a témára. Azt javaslom beszélj Gregorioval, nála jobban senki nem tud helyes választ adni. Azt is tudja milyen a tànc képességed és azt is milyen a hangod.-kócolta össze a hajam én meg mosolyogva átöleltem.
-Köszönöm!-pusziltam meg.
-Nincs mit, bármikor.-mondta majd gyorsan futottam táncra mivel így is késésben voltam.