1.évad 21.rész Megváltoztál/új barátok

Reggel kissé könnyes szemekkel ébredtem. Csukott szemmel elkezdtem matatni és a telfonomat kerestem. A kezembe véve bekapcsoltam majd megpillantottam rajta a 18 nemfogadott hívást és a 23  üzenetet ami mind a barátomtól jött. Na és ahogy megnyitottam az üziket egyből jött még egy. Persze erre már azonnal válaszoltam.

A végén kicsit zavarba jöttem, de igyekztem nem erre gondolni. Tudom, hogy Leon sosem tenne velem olyat amit én nem akarok. Odasétáltam a szekrényemhez és matatni kezdtem benne. Egy köves rövidnacit, fekete pólót, kockás inget és egy fehér tornacipőt húztam fel. A hajamat hagytam göndören a vállamra omlani. Egy kicsit erősebb sminket válsztottam mint szoktam és a kedvenc gyümölcsös parfümömmel fújtam be magam. Amikor lementem apáék már reggeliztek.

-Jó reggelt! Ma nem leszek itthon mert a lányokkal csajos napot tartunk.-jelentettem ki és választ nem várva kisétáltam az ajtón ahol már a barátom várt a kapunak dőlve. Kisfiús haj és a világ legédesebb mosolya.
-Szia szerelmem!-csókolt meg majd azonnal végig mért.
-Szia kicsim!-akartam átölelni, de nem igazán hagyta.
-Mi van veled? Ez még mindig nem a te stílusod és tegnap megkeresett Angie is. Mi van veled mostanában? Mikor kaphatjuk vissza a régi Violettát?-vont kérdőre.
-Leon fejezd ezt be! Én vagyok az Violetta. Ne állj te is a családom oldalára. Rajtatok kívűl senki nem gondolja ezt így és ha megbocsájtasz várnak a lányok.-löktem el magamtól és elindultam Camilla házához mivel ott lesz a gyülekező. Egész úton apán meg Leonon járt az agyam. Meg persze, hogy mi gond lehet a külsőmmel hisz Leo is feketébe jár. Az óriási faházhoz érve már láttam a lányokat. Camiék háza a legérdekesebb a környéken mivel csak az övéké van fából, de így is csodáltos.
-Sziasztok!-ugrottam a lányok nyakába.
-Szia.-köszöntek és mind végig mértek.
-Mi olyan furcs rajtam?-vettem le az ingemet és a derekamra tekertem mert meleg volt.
-A mostani ruházatod. Ez nem te vagy Vilu. Az elején megértettük, hogy lázadsz mert balhé volt apukáddal, Angievel, Fedevel és Leonnal is, de most nem igazán értünk. Meg nem csak a ruháid változtak hanem te magad is. Mindenért sírsz sőt nem is sírsz hanem nyávogsz.-világosított fel Naty.
-Ezt nem gondoltam volna, hogy a legjobb barátaim is ellenem fordulnak. Ha tudni akarjátok szeretem ezeket a ruhákat és egyáltalán nem hiányzik a kis törékeny Vilu. Most ébredtem rá csak igazán, hogy kik az igazi barátaim és hát azok nem ti vagytok.-vágtam hozzájuk és elviharzottam. Ahogy róttam az utcákat megpillantottam egy csapat majdnem velem egykorú gyereket akik épp a parkban zenéltek és hülyéskedtek. Gondoltam odamegyek hozzájuk és beszélek velük.
-Nézzétek csak a kiscsajt.-mutatott rám egy magas, fekete haju, kék szemü srác.
-Sziasztok.-mondtam kissé zavartan, de határozottan.
-Hali.-köszöntek egyszerre és alaposan végig mértek. A ruhájuk egyezett az enyéimmel.
-A nevem Violetta ti is zene iskolába jártok?-kezdeményeztem én a beszélgetést.
-Nem, mi magunktól tanultunk meg gitározni. Te is tudsz?-kérdezte az egyik lány.
-Igen, én zensuliba járok szóval énekelek, táncolok, gitározok, zongorázok meg hasonlók.
-Na mutasd a hangod.-dobta oda nekem az egyik fiú a gitárját. A kihívást elfogadva beakasztottam a nyakamba a hangszert és játszani kezdtem az En Mi Mundo-t. Elismerő pillantásokkal mértek végig én pedig csak mosolyogtam.
-Van helyed köztünk ha gondolod. De miért is vagy te egyedül? Nincsenek zenész haverjaid?
-Vannak azaz voltak. Nem fogadták el az új stílusom így elpártolatam tőlük.
-Hát akkor üdv a csapatban Violetta, egyébként én Eric vagyok.-nyújtotta a kezét amit el is fogadtam. Ezután bemutatkozott a másik 3 ember is. 1 lány volt meg 2 fiú Ericen kìvűl. A szőke Alejandor volt, a barna hajú srác pedig Ian. A lányt pedig úgy hívták, hogy Nora. Nora és Eric testvérek és mindannyian intézetisek. Az is kiderült, hogy mind 16 évesek és elég balhésak, de engem nem zavart. Ők elfogadtak olyannak amilyen  vagyok nem úgy mint az állítólagos barátaim. Elindultunk együtt sétálni amior szembe jöttek velünk Leonék. Leo egyből kiszúrt így muszáj volt megállnunk. Eric természetesen egyből mellém lépett, de lecsitítottam.
-Kicsim ma nem éppen úgy váltunk el ahogy szoktunk és amúgy is kik ezek?-húzott magához, de leszedtem magamról a kezeit.
-Ma találkoztam velük és ők elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Elöttük nem kell más lennem.
-Vilu most vagy más, eddig nem ilyen voltál.-lépett oda Federico is.
-Az ember változik és ha ezt a barátai nem képesek elfogadni akkor azok nem is igazi barátok.-fújtattam idegesen.
-Violetta mennünk kéne.-éreztem vallamon Eric kezét.
-Ki vagy te, hogy megmond Violettának hova kell mennie és mikor?-kérdezte idegesen a barátom.
-Mindjárt megmondom én neked, hogy ki vagyok.-lépett elém.
-Na gyere!-ordított rá Leo.
-Fiúk elég!-léptem közéjük.-Leon kicsit gondold át a dolgokat és ha úgy érzed, hogy képes vagy elfogadni majd keress meg.-löktem meg a mellkasát és hátat fordítva elmentem a srácokkal.
-Jól vagy?-sétált mellém Nora.
-Persze csak tudod nekem nagyon fontos szerepet játszik az életemben a barátom. Annyi mindenen mentünk keresztül, hogy nem szeretném elveszíteni, de ha így folytatja akkor nincs más lehetőség.
-Hát érdekes pasid van az biztos.-lökött oldalba nevetve  Ian.
-Tudom, de ha egyszer beszélnél vele és megismernéd rájönnél, hogy nem is olyan rossz ember mint amilyennek gondolod. Igazság szerint félt enegem most a nagy változások miatt.
-Min vannak ennyire kiakadva? Mégis mi változott rajtad?-kezdett kérdezősködni Eric is. Előkaptam a telefonomat és kikerestem egy régi fotómat.
-Ő itt a régi Violetta Castillo.-nyomtam az orra alá a telefonom.

Hosszú nèma csend következett aztán Ian felszólalt.
-Szóval te ilyen csodabogár lány voltál és bárki aki a közeledben járt rásuhintottál a varázspálcaddal majd elszállt minden gondja?-probálta értelmezni a dolgokat.
-Valami ilyesmi.-nevettem fel.
-Hát itt bármilyen is vagy elfogadunk. Jó csaj vagy.-karolt át Eric.
-Úgy van. Én is már alig vártam, hogy legyen köztünk egy lány.-jegyezte meg Nora.
-Ami azt illeti tényleg ott vagy a toppon.-karolt át Ian, de ekkor kapott egy tockost Erictől. Ezen mindannyian nagyon jót nevettünk. Minden jó volt, de miután visszamentünk a parkba rágyújtottak. Kínáltak engem is, de én nem akartam. Féltem tőle.

1.évad 20.rész Nehéz döntés

Ahogy beértem a terembe Gregorio szúrós tekintetével találtam szembe magam. Lehet, hogy kedvesebb lett, de az biztos, hogy a késést nem tűri.
-Maga meg merre járt?-kérdezte kissé ingerülten.
-Pablonál voltam, beszéltünk és azt javasolta, hogy beszéljek önnel is. Szóval ha a tanárúr ráér akkor beszélhetnénk?-néztem rá boci szemekkel.
-Jó, akkor most mindenki elkezdi a múlt órán tanultakat táncolni Broduey vezetésével amíg én az ajtó elött váltok pár szót a hölgyel.-csapta össze a tenyerét mire a zene elindult, a srácok táncolni kezdtek mi meg kimentünk.
-Arról lenne szó, hogy mutattak nekem egy tánc iskolát amibe mehetnék ha itt kijártam a zeneiskolát. A kérdés az, hogy elég jó vagyok-e hozzá és ön szerint érdemes nekem odamennem?
-Ezzel most meglepett Violetta. Nagyon keményen oda kell tennie magát és jövőre szinte csak táncórákra kéne járjon plussz az éneket hanyagolni ami Önnél nem a legjobb mert a hangja is nagyon jó. Én azt mondom, hogy ez a maga döntése, de fontolja meg jól és év végére döntse el mivel akkor jövőre nincsenek barátok, se szabadidő, se LEON.-vázolta a helyzetet és külön kiemelte a Leon szót.
-Rendben, köszönöm szépen!-mosolyogtam és visszavonultunk a terembe. Beálltam a helyemre és kénytelen voltam elviselni óra végéig az összes kíváncsi pillantást. Ahogy leállt a zene én sürgősen kiiszkoltam a teremből, de nem jártam szerencsével. Cami, Naty és Fran elkaptak.
-El kell mesélned mindent.-kezdett bele Francesca.
-Ma ugye az O.F-ő mutatott egy tánciskolát ahol minden féle stílus van, megkérdeztem Pablot, hogy szerinte érdemes-e belekezdenem, de szerinte nem....mármint elég jó vagyok hozzá, de akkor már jövőre neki kéne kezdjek. Pontosítva hanyagolnom kell az éneklést, a barátokat és Leont...plussz rengeteg táncórám kell legyen. Gregorio szerint jó vagyok és biztos bejutnék, de itt a hátulütője is. Év végéig kéne eldöntenen meg addig ezt beaadagolni Leonak.
-Szóval te ezt már eldöntötted?-érdeklődött Camilla.
-Dehogy, sőt azok után amit hallottam már nem is nagyon vonz ez az egész. Egyrészt az éneklést is hanyagolnom kell ahogy a barátaimat is plussz nem akarom elveszíteni Leont.
-Miért kéne elveszíts engem?-hallottam meg a hangját a hátam mögül.
-Nem úgy...hanem...azt mondtam, hogy nem akarlak elveszíteni apa miatt....igen apa miatt mivel azt mondta a szünetben nem találkozhatok senkivel. Berágott rám és félek ha ez tényleg így lesz akkor elfelejtesz ami nem fordulhat elő ugye?-öleltem át.
-Soha, soha, soha.-csókolt meg.
-Megyünk órára?-kérdeztem zavartan.
-Én még szeretnék veled beszélni.-ragadta meg a kezem Nat és elvitt egy csendesebb helyre.
-Tessék csak, ossz ki.-hajtottam le a fejem.
-Akkora hülye vagy. Ugye tudod, hogy ezt nem húzod sokáig? El kellett volna mondanod neki!-szídott le.
-Nyugi! Majd elmondom neki ha nyugiban leszünk.-nyugtattam meg.
-Ma ha hazamentetek el kell mond neki.
-Ma úgy is jön hozzánk szóval a lehetőség adott csak az a kérdés, hogy élek-e vele.
-Hidd el ha nem teszed meg talán örökre elveszíted.-simogatta meg a hátam miközben átölelt. A nap további részére nem nagyon emlékszem mert csak a suli körül forogtak a gondolataim és persze a barátom körül. Épp a Studio elötti padon ültem amikor valaki hátulról befogta a szemem.
-Ki vagyok?-kérdezte én pedig felnevettem
-Hmmmm....talán Broduey?
-Nála sokkal helyesebb és menő a hajam.
-Akkor Maxi?-húztam az agyát.
-Nála pedig magasabb.
-Ú megvan már. Helyes, jó a haja és magas...Gregorio.-kiáltottam fel mire hangos röhögésben tört ki.
-Hát ez szép mondhatom. Úgy nézek én ki mint Gregorio?-lèpett elém a szerelmem és kicsit megemelt miközben egy csókot adott.
-Hát sajnos van ez így.-húztam ravasz mosolyra a számat.
-Mi a mai program?-karolt át miközben elindultunk.
-Arra gondoltam, hogy átjöhetnél és beszélhetnénk.-tördeltem az ujjaim.
-Baj van?-kérdezte a hajába túrva. Ahogy ránéztem összeszorúlt a szívem és könnyek gyűltek a szemembe. Egy hang nem jött ki a torkomon így csak bólogatni tudtam.
-Kicsim bántott valaki?-állt meg és arcomat két keze közé fogta.
-Nem, de attól félek, hogy elveszítlek. Az amilyen döntést kell meghoznom kihat a barátaimra, az éneklésre, a családomra és rád.-fúrtam fejem a mellkasába.
-Violetta kezdek egyre jobban aggódni.-szorított magához majd eltolt, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Most nem fogok itt belekezdeni, de amint megérkeztünk hozzánk és nyugiba leszünk mindent elmesélek.-pusziltam meg a száját. Az út további percei azzal teltek, hogy én némán bámultam a földet miközben Leon egyfolytában figyelt és percenként adott egy puszit a fejemre.
-Ha ezt nem fejezd be esküszöm becsavarodok.-szóltam rá amikor beléptünk az ajtón.-Jól esik...komolyan, de már így is kivagyok idegileg.-jelentettem ki remegő kézzel.
-Most viszont azonnal megyünk fel a szobába és beszélünk.-mutatott felfel mire én megindultam nagy nehezen. Leültem az ágyamra, Leon velem szemben foglalt helyet és megfogta a kezem. Szóról szóra elmeséltem neki minden és mire a végére értem még mindig fogta a kezem...sőt már szinte szorította.
-Szóval lényegében a lényeg lényege, hogy összezavarodtam. NEM AKARLAK ELVESZÍTENI...ÉRTED?!!-kaptam szinte idegösszeroppanást.
***Leon***
Olyan felhők csaptak össze a fejem fölött mint még soha. Még nem voltam ilyen helyzetben mert sosem volt ilyen barátnőm aki ennyire fontos. 3 dologban biztos voltam. Első, hogy Violetta Castillo a világ legtehetségesebb énekese és táncosa. A második, hogy olyan lehetőséget kapott amiről miattam nem mondhat le....Na és végül az, hogy az elmúlt 1,5-évben szerelmes lettem belé. Nem hirtelen jött hanem folyamatosan és napról napra egyre jobban szertem. Az egyetlen aki csak a hangjával meg tud állítani. Megfogtam az arcát és belekezdtem a mondandómba.
-Sosem foglak elhagyni. Nincs az az isten, hogy még egyszer elengedjelek. Tégy ahogy jónak látod. Nem mondhatsz le az álmaidról valakik miatt.
-Jó, de nekem az éneklés is az életem plussz te.-magyarázott tovább.
-Kicsim, kérlek engem most ne nézz amikor döntesz. Én mindenhogy itt leszek.-mondtam és amikor újra beszédre akarta nyitni a száját megcsókoltam....nem engedtem el, nem hagytam, hogy bármit mondjon. Csak annyit akartam, hogy tudja szeretem és számíthat rám. A jelek szerint meglepődött, de utána már Ő sem akart ellenkezni.
***Violetta***
Elhalgattatott még pedig úgy, hogy véletlenül se tudjak mondani semmit. Mègis hogyan álljak ellen a csókjának? Úgy 5-6 perc után sikerült elvállnom tőle, de már nem akartam mondani semmit. Lerugtuk a cipőnket és ahogy Ő hanyat vágódott az ágyon én úgy hajtottam a fejem a mellkasára. Apró puszikat hintett a fejemre miközben én kis kör-körös mozdulatokat csináltam a mellkasán az ujjammal.
-Szeretlek!-mondtam ami elöszőr az eszembe jutott.
-Szeretlek!-ölelt magához mégjobban. Szeretem benne, hogy amikor azt mondom szeretlek akkor Ő nem csak rávágja, hogy én is hanem ugyan úgy viszonozza. Ha nem így tenné akkor tudnám, hogy baj van. Még pár órát ott volt nálam majd mielött elment megbeszèltük a holnapot mivel nekem csajos napom lesz neki meg fiús mert elmegy a srácokkal valahova. Különösebben nem aggódom rajta. Megbízom benne. Ahogy kilépett az ajtón jött is Angie.
-Szia Vilu, már rég láttalak.-mondta nevetve és átölelt.
-Én is téged. Apa?-nèztem körbe.
-Bármelyik pillanatban hazaérhet. Sajnos nem tegnap repült vissza. Ramallo most ment ki érte a reptérre.-mesélte én pedig elhúztam a számat.
-Akkor én eszek és utána felmegyek a szobába.-jelentettem ki.
-Vilu, kicsim...ne csináld ezt. Tudod, hogy apukád nagyon szeret téged, de ott van a munka is.-simította meg aza arcom.
-Emlékezz vissza, hogy régen pont ugyan ez volt. Akkor Diego segített, de nem hiszem, hogy most bárki megtudná menteni ezt a kapcsolatot.-mondtam ki és ekkor be is lépett apa.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva és amíg megcsókolta Angiet én felrohantam a szobámba majd kulcsra zártam az ajtót. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe és elterültem az ágyon. Lenémítottam minden értesítést majd elnyomott az álom.

1.évad 19.rész Féltékenység

Hazfele tartottunk és Leon kezével játszadoztam amikor elkezdett szakadni az eső. Még borzasztó messze voltunk a házunktól, de szerencsére Leoék már csak egy 1 utcányira voltak. A szerelmem a hátamra terítette a dzsekiét majd futni kezdtünk. Úgy estünk be az ajtón én pedig nem figyeltem és nekimentem Leon anyukájának.
-Jajj sajnálom...én nem akartam!-mentegetőztem.
-Semmi baj, siettetek és ez előfordul.-mosolygott aranyosan.
-Szeretnék bocsánatot kérni, hogy az utolsó alkalommal úgy kikeltem magamból.
-Violetta kérlek ne kérj mindenért bocsánatot, fiatalok vagytok, kamaszodtok és ez mindennapos dolog. Ha láttad volna Leont amikor.....
-Oké anya elég lesz. Violetta megázott ahogy én is és át kéne öltöztünk.-tapasztotta a barátom a kezét anyukája szájára.
-Rendben, Violettának tudok adni egy faremert ha úgy van.-ajánlotta fel.
-Rendben, én meg adok egy pulcsit.-kacsintott rám.
-Köszönöm!-néztem rájuk nevetve.
-Ne köszönd, na nyomás felfele.-tapsolt Maria mi pedig azonnal megindultunk. Megkaptam a farmert ami pont passzolt rám és kaptam egy fekete pulcsit aminek Leon illata volt.
-Ugye tudod, hogy ezt nem fogom visszaadni?-néztem a barátomra a felső alját piszkálva.
-Nekem mindegy, de kérek cserébe valamit.-húzott magához közel és csókot hintett az ajkamra. A kezemet körbetekertem a nyakán és nem akartam elengedni. Eldöltünk az ágyon én pedig pár másodperc múlva ijedten ugrottam hátra.
-Ne haragudj.
-Valami rosszat csináltam?-nézett rám értetlenül.
-Én még nagyon nem állok erre készen.-jelentettem ki a hajamba túrva.
-Mégis mire?
-Hát arra a dologra.-próbáltam célozgatni.
-Jézusom Violetta...komolyan azt gondolod, hogy én pár nap után már ezt akarom. Tisztában vagyok vele, hogy ha tőlem volt az első csókod még soha életedben nem voltál úgy senkivel. Most nagyon kiakasztottál.-idegeskedett.
-Leon ne csináld ezt, féltem na....kérlek.-néztem rá könyörgőn.
-Szeretlek!
-Én is.-mosolyogtam.
-Te is mi?-húzta ravasz vigyorra a száját.
-Én is szeretlek!-pusziltam meg a homlokát és a vizes tincseit kezdtem el piszkálni miközben elfeküdtünk az ágyon. Pár perc múlva kopogást hallottunk.
-Tessék!-kiabáltuk egyszerre.
-Csak szólni akartam, hogy nagyon nagy a vihar ezért beszélten Angievel és arra jutottunk, hogy Vilu itt alszik, de csak akkor ha kap saját ágyat. Maradjunk szerintem annyiban, hogy én azt mondom Germanéknak, hogy a vendégszobában aludtál, de nyugodtan maradj itt.-legyintett és már itt sem volt.
-Szeretem anyukádat.-nevettem fel.
-Én is.-hajtotta a fejét az ölembe.
-Kicsim meg fogsz fázni ha nem szárítod meg a hajad.......-figyelmeztettem őt.
-Nem akarom!!!-nyavajgott.
-Majd én megcsinálom.-csillant fel a szemem és már nem tudott ellenkezni. Kifutottunk a fürdőbe, leültettem egy székre aztán elkezdtem megszárítani a haját. Olyan aranyos volt amikor elkezdett mindenféle grimaszt vágni ami hatására szétnevettem a fejemet. Arra eszméltünk fel, hogy az ajtóban állnak valakik...pontosabban mondva Leo szülei.
-Nyugodtan folytassátok tovább csak furcsa volt nekünk így látni a fiúnkat.......-mondta Roberto úr.
-Mármint, hogy?-kérdeztem érdeklődve.
-Azt akarják mondani, hogy boldognak. Nem láttak még ilyen boldognak.-lépett mögém a barátom és egy puszit adott a vállamra miközben összekulcsolta a kezét a hasamnál.
-Még akkor sem mosolygott ennyit amikor állítólagosan együtt voltatok.
-Akkor tènyleg nem is voltunk, de ez most teljesen más. Szeretem Leont és nem szándékozom elhagyni vagy megbántani. Egymás nélkül mi elhagyottak vagyunk és nem találjuk a helyünket.-vázoltam a helyzetet és éreztem, hogy Leo egyre jobban szorít magához mintha sosem akarna elengedni. Még beszélgettünk 4-en egy kicsit, de hamar fáradtak lettünk mind így mentünk is aludni. Hanyat vágtam magam az ágyon és szerelmem oldalába fúrtam be magam aki szorosan átölelt és az Ezer élettel ezelöttöt kezdte dúdolni.-Borzasztóan szeretlek és olyan szerelmes vagyok mint még soha.-suttogtam.
-El nem tudod hinni én mennyire.-puszilta meg a fejem. Még egy kicsit piszkáltam a haját aztán elaludtam. Reggel a telefonom hangjára keltem.
-Már reggel van?-nyitottam ki a szemem és a telefonomért nyúltam.
-Neked az ébresztőd az én hangom?-hallottam mellőlem a párom hangját.
-Szeretem ezt a dalt meg a te hangodat és hát így jött ez, megnyugtat.-dobtam meg őt egy párnával.
-Nyugi, szerintem aranyos.-simította meg az arcom.
-Készüljünk mert el fogunk késni a suliból és ma be kell mennem az osztályfőnökhöz is.-pattantam fel az ágyból.
-Minek kell bemenned hozzá?-kérdezte és hallottam a hangjába, hogy feszült.
-Azt hittem ezt már megbeszéltük.-vetettem rá szúrós pillantást.
-Hát én is.-kelt fel és belerugott egyet az ágyba.
-Leon Vargas az őrületbe kergetsz.-emeltem fel a hangom és kiviharzottam a fürdőbe. Kifésültem a hajam, fogat mostam, megmostam az arcom és felhelyeztem egy halvány sminket. Amikor végeztem lesiettem a konyhába ahol Maria reggelizett.
-Jó reggelt!-köszöntött kedvesen.
-Jó reggelt!-sóhajtottam és leültem vele szembe.
-Baj van?-kérdezte meg azonnal.
-Miért ilyen féltékeny a fia?
-Ezt most nem egészen értem....
-Az osztályfőnökünk egy fiatal tanár aki nem csúnya és Leonnak szent megygyőződése, hogy rám van állva. Itt még nincs is akkora gond, de a tanár felajánlotta, hogy mutatna nekem pár táncsulit ha egyszer úgy döntenék csak táncos akarok lenni. Na ekkor a drága barátom kiakadt ezért nem mentem el tegnap, de reggel mondtam, hogy ma bemegyek és most újra áll a bál. Nem tudom mi lenne ha tudná, hogy milyen új fiú barátom lett a tegnap.
-Most, hogy mondod már szeretném megtudni.-szólt a hátam mögül a szerelmem.
-Nem lényeg.-mondtam még mindig sértődötten.
-Persze, szerintem is vesszünk össze és nézzük egymást levegőnek.-ült le mellém mérgesen.
-Elhiszem ha féltékeny vagy, de nekem fontos a tánc.
-A tanárnak meg te.-vágta rá.
-Nekem ehez nincs idegrendszerem. Elmentem az iskolába.-álltam fel az asztaltol és a táskámat felkapva kirohantam. Megint annyira szomorú voltam és legszívesebben sírtam volna, de nem tettem mert úgy gondoltam megoldjuk majd ahogy mindent. A suliba beérve össze is találkoztam az új barátommal.
-Szia Violetta!
-Szia Pepe!-öleltem át.
-Minden rendben és mi ez a fiú pulcsi rajtad?-tért a lényegre.
-Semmi sincs rendben és ez a baratomé....ha egyáltalán szandékozik még az lenni.
-Biztos minden rendben lesz és kibékültök.-mosolygott rám.
-Hát remélem, de ha megbocsájtasz rohannom kell órára.
-Rendben, menj csak!-nevetett. Az első órát tesivel kezdtük így azonnal rohantam a lányöltözőbe ahova kisebb segítséggel odataláltam.
-Szia Vilu!-ugrottak a nyakamba a lányok majd mind vizslatni kezdtek.
-Tudom, Leon pulcsija van rajtam, de csak azért mert náluk aludtam mivel a nagy vihar miatt nem tudtam hazamenni.-hadartam el gyorsan.
-Úúúúúúúú!!!!!-húzták ravasz mosolyra a szájukat.
-Nem volt semmi sőt még fasírtban is vagyunk Gabriell tanárúr miatt.-kezdtem átöltözni.
-Engem holnap után Maxi elvisz a karoke bárba, hogy kicsit kikapcsolódjunk.-mesélte Cami.
-Az tök jó!-örültünk mind Ludmilla kivételével.
-Én Brodueyal és a szüleivel vacsizni megyek hétvégén.-mondta Naty fülig érő szájjal.
-Engem Federico meghívott moziba.-ugrott a nyakamba Fran.
-Az mégjobb.-sikítoztam vele és megpörgettem.
-Na ha így kiörültétek magatokat akkor mehettek is a pályára sorakozni.-nyitott be egy mosolygós tanarnő.
-Rendben.-mondtuk egyszerre és megindultunk kifele ahol a fiúk már mind fociztak. Leon ahogy meglátott a labdát odarugta Fedének és odajött hozzám. Kérdezés nélkül megragadta a karom, magahoz húzott majd megcsókolt. Én termeszetesen nem ellenkeztem, még élveztem is.
-Soha többet ne próbálj meg így otthagyni. Nem hagylak még egyszer kicsúszni a kezeim közül.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Nem csinálok többet ilyet.-nyugtattam meg.
-Jolvan, jolvan, nyomás. 6 kör folyamatos futás a salakoson.-kiáltotta el magát a tanár mi meg azonnal megindultunk. Nézett nagyot a tanárnő amikor megálltunk elötte úgy mintha nem is futottunk volna.-Rendben, akkor hozzatok egy focilabdát és alkossatok 2 csapatot.-fújt bele a sípjába. Én Camival, Tomasal, Diegoval, Frannal, Maxival és Natyval voltam. A másik csapatot alkotta Leon, Andres, Federico, Ludmilla és Broduey. Elkezdődött a meccs és én nagyon jól szórakoztam. Elég ügyesen is játszottam csak amikor véletlen odarugtam az ellenségenk a labdát Tomas nekem állt.
-Nem hiszem el, hogy nem tudsz odafigyelni, az elöbb tőlem vetted el a labdát most meg lepasszolod az ellenfélnek. Elhiszem, hogy Leokától nem tudsz koncentrálni, de akkor ne játsz vagy maradj háttérben.-ordította le a fejem és egyre közelebb jött.
-Tomas most azonnal húzz el Violetta közeléből különben megismerkedhetsz az öklömmel és meglátogathatod a sebészetet.-sietett segítségemre a barátom. Mögé álltam és megfogtam a vállát, hogy vissza tudjam fogni ha hülyeséget akar csinálni.
-Fiúk, elég!-jött oda a tanárnő.
-Az én hibám volt, beszóltam Tomasnak és Leon csak meg akart védeni.-hadartam.
-Na és miért szóltál be neki?
-Hát azért mert meg akarta mondani hogyan rugjam a labdát és nekem Ő ne parancsolgasson.-jelentettem ki csípőre tett kézzel.
-Na jó, Violetta, Tomas ti ezentúl ne szóljatok egymáshoz, Leon te pedig nyomás vissza a csapatodhoz.
-Igenis.-mondtuk és tettük is a dolgunkat. A sulis része a napnak unalmasan telt ám amikor eljött a délután.....
-Akkor én bemegyek Mr.Gabriellhez aztán a Studioba találkozunk.-vázoltam a helyzetet a srácoknak.
-Én nem hagylak itt, a tanári elött foglak várni.-szögezte le a barátom.
-Rendben.-vontam meg a vállam és elindultam vissza az épületbe. Megálltam az ajtó elött amire ki volt írva, hogy tanári. Bekopogtam és nem sokra rá nyílt is az ajtó ahol a mosolygos o.f. állt.
-Gyere csak be Vilu.-terelt be és leültünk a laptopja elé.-Na én arra gondoltam, hogy beszéljük meg milyen a táncstílusod.
-Igazából mindent táncolok...bármihez tudok koreográfiát kitalálni.
-Akkor neked ez lenne a tökéletes suli ha tovább mennél.-mutatott a monitoron egy óriási épületre.
-Nagyon aranyos, de én nem biztos, hogy tovább akarok menni....az On Beat Studio megad nekem mindent amit csak szeretnék és sikeres táncos plussz énekes is lehet belőlem.-értettem meg vele a dolgokat.
-Azért ha meggondolnád magad elküldöm e-mailben amit tudni kell eről a helyről....-simított végig a hátamon amitől libabőrös lettem.
-Köszönöm szépen tanár úr!
-Igazán nincs mit és ha bármi van keress meg nyugodtan.-kísért ki. Az ajtó elött is csak mosolyogva bólogattam.
-Mégegyszer köszönök mindent!-nevettem és ekkor olyat tett amit nem kellett volna. Megsimogatta az arcom. Csak bambán álltam ott és azonnal megfordultam, hogy indulok és már láttam az ajtóban a párom aki dühösen jön velem szemben.
-Kinyírom azt az embert.-ment volna tovább, de nem hagytam.
-Leon, ne csináld! Nem hagytam neki semmi olyat....én csak téged SZERETLEK!-pusziltam meg a száját.
-Teljesen rádmászott és....és...
-Shhh...nem mászott rám.-nyugtatgattam nem sok sikerrel.
-Az elöbb megsimogatta az arcod! Ne mond nekem, hogy a többi tanár is ezt csinálja! Pl. a tesitanár miért nem simogatta meg az arcom vagy akárkiét?!-kelt ki magából.
-Most miér velem kiabálász? Meg tudod nekem mondani? Hmm?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Ne haragudj! Nem így terveztem....gyere menjünk.-puszilta meg a homlokom és ujjait az enyémre kulcsolta. Az úton nem beszélgettünk csak élveztük az együtt töltött időt. Az épületbe érve a csajok letámadtak.
-Holnap pizsi parti Naty-nál?-ugrott rám Camilla.
-Én benne vagyok.-visongtam boldogan.
-Ezazz!!-kiáltott fel Fran és Nat is.
-Akkor holnap Studio utan egyből oda megyünk?-kérdeztem.
-Igen.-bólogattak hevesen miközben elindultunk be az első órára ami Pabloval volt.
-Sziasztok srácok!-köszöntött minket boldogan.
-Pablo!-ölelgettük meg jó erősen.
-Na a mai órán a feladat az lesz, hogy dalt kell írnotok közösen. Használhatnátok a gyönyörű hullát. Remélem mindenki tudja miről van szó. Van rá 45 percetek, hajrá!.....-csapta össze a tenyerét mi pedig munkának is láttunk. Végülis hamar meglettünk és szerintem egy tök jó szöveget raktunk össze.

Tudd, hogy megtudod csinálni
Most vagy soha. át kell élnünk a dolgokat
Döntetlen az idő, itt a sztárjelölt
Ma elfogod érni, és énekelni fogsz

Kiabáld hangosan, hogy van tehetséged
Énekeld, hogy ragyogni fogsz
Nyisd ki a szíved, a világegyetemért
Merj álmodni
Már nem lesz megállás

 Legyen úgy, ahogy te akarod
Nézd meg mert kezdődik a show
A szívverésed erősódik
Vágj fel, élj magadnak, és érezd szabadnak magad
A fény követni fogja az álmod

Kiabáld hangosan, hogy van tehetséged
Énekeld, hogy ragyogni fogsz
Nyisd ki a szíved, a világegyetemért
Merj álmodni
Már nem lesz megállás

 Kiabáld hangosan, hogy van tehetséged
Énekeld, hogy ragyogni fogsz
Nyisd ki a szíved, a világegyetemért
Merj álmodni
Már nem lesz megállás

-Na, hogy tetszik?-érdeklődött Andres.
-Nagyon jó lett, azt kell mondjam, hogy egyre többet fejlődtök.
-Na és mik a további tehendők?
-Hát az lesz, hogy a lányok kitalálnak egy koreót, a fiúk pedig egy alapot a szövegnek.
-Rendben, na és mikorra kell végezzünk?-szólalt meg Ludmilla.
-Örülnék ha jövő hétre már meglenne.
-Meglesz!-nevettünk. Az óra tovabbi része gyorsan eltelt.
-Pablo tudnánk beszélni egy pár szót?-kérdeztem a tanárom amire mindenki felfigyelt.
-Természetesen, gyere.-mutatott maga mellé a színpadon én pedig leültem hozzá.
-Mutatott nekem ma a tanárom egy sulit...egy táncsuli amiben mindenféle stílus van és azon gondolkoztam, hogy ha itt végzek akkor elmennék oda. Neked mi a véleményed?
-Nem tudom Violetta....igazság szerint csodálatos hangod van és nem csak a táncra kéne helyezned a hangsúlyt. Értem én, hogy imádod csinálni meg jó is vagy benne, de itt az éneklés amiben ugyan ennyire jó vagy. Jól át gondotad te ezt?
-Még egyáltalán nem döntöttem...van még 3 évem.
-Az az idő gyorsan eletelik, kérlek gondold ezt át mert nagy hiba lenne és el is szakadnál a többiektől mivel ha be akarsz jutni egy ilyen suliba akkor már jövőre rá kéne feküdnöd erre a témára. Azt javaslom beszélj Gregorioval, nála jobban senki nem tud helyes választ adni. Azt is tudja milyen a tànc képességed és azt is milyen a hangod.-kócolta össze a hajam én meg mosolyogva átöleltem.
-Köszönöm!-pusziltam meg.
-Nincs mit, bármikor.-mondta majd gyorsan futottam táncra mivel így is késésben voltam.