1.évad 1.rész (az első napon)

Ma van a nyáriszünet után az első nap a Studioba. A sok jó mellett ott lesz Leon és Tomas akik már a nyáron irogattak a neten. Azt üzenték, hogy várnak a suliba. Komolyan mondom annyira pofátlanok. Főleg Leon aki....aki....áhhhh hagyjuk. Élvezni szeretném ezt az évet és a Diegoval töltött időt. Reggel felhúztam a lila fodros újju pólóm és a fehér szoknyám meg a fehér topánom és felvittem egy nagyon halovány sminket. Lent a konyhában már mindenki reggelizett.
-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva és leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt!-kántálták egyszerre. Én kentem magamnak gyorsan egy vajas pirítóst majd "anyunak" meg apunak lenyomva egy puszit siettem a Studioba.
-Vilu várj meg.-kiáltott utánam az uncsitesóm.
-Jó, de akkor siess, mert Diego már a sulinál vár.-kiabáltam mire azonnal ott termett mellettem és mehettünk is.
-Na és mi a helyzet Leonnal?-kíváncsiskodott.
-Semmi mi lenne? Egy pióca. Azon kívűl semmi.-álltam meg és csípőre tettem a kezem.
-Oké hugi, de nyugi. Leon semmi rosszat nem akar. Hidd el.
-Á, hogy nem! Csak tönkre teszi a kapcsolatomat és a barátságomat.
-Nem ne értsd félre. Ő csak próbálkozik.
-Jó én elhiszem. Tudod mit?-mosolyodtam el.
-Mit?-csillant fel a szeme.
-Lehetünk estelg....nem is tudom......mondjuk......barátok.-mosolyodtam el.
-Akkor ezt elmondhatom neki?-kérdezte.
-Gondolom igen. Vagy én mondjam el?-kezdtem agyalni.
-Ha gondolod elmondhatod, mert itt van.-mutatott mögém. Én azonnal megpördültem e tengejem körül mire Fede eltünt.
-Szia Violetta.-intett nekem kedvesen.
-Szia Le...Leo...Leon.-vakargattam a tarkóm.
-Tudom, hogy az agyadra megyek, de tetszel.
-Figyelj én értelek, de nem szertném a maradék éveimet így tölteni itt. Szeretném ha barátok lennénk. Nekem Diego a párom és ezen senki nem tud változtatni.-jelentettem ki.
-Rendben, de nem adom fel ilyen könnyen.-kacsintott és elindult a suliba.
-Pedig jobban tennéd.-kiabáltam utána, de feleslegesen. Már nem is hallotta. Egész uton azon gondolkoztam, hogy vajon a többi barátom miért próbálja nekem megmondani mit tegyek vagy, hogy kit válasszak. Na jó az utobbit nem kell megmondják, mert én Die-t szeretem. Szeretném ha minden olyan könnyü lenne. Ha Leonnal és Tomassal csak barátok lennénk, meg azt, hogy a barátaim ne úgy várjanak a Studio elött, mint akik megőrültek. Fran kikelt magából, Cami és Maxi azon veszekedtek, hogy Maxi miért nem viszi el őt többet randizni, Leon Fran-t nyugatta, Tomas értetlenül mászkált köztük, Andres nem egészen értette, hogy mi van, Naty meg Broduey próbált rendet tenni na és Diego. Diego az aki minden reggel levesz a lábamról. Ahogy ott áll az őrült, de mégis vicces tömegben iszonyuan aranyos mosolyal.
-Jó reggelt kicsim.-adott egy puszit az arcomra mire én elpirultam. El kell mondanom valamit. Még soha nem csókolóztam. Nem még vele sem. Már egy éve vele vagyok, de semmi. Nem merem bár ő megérti és azt mondja nem sieti el.
-Hali.-köazöntem úgy mindenkinek.
-Vilu mond meg Maxinak, hogy igenis többet kéne eljárnunk.-tette csípőre a kezét vörös hajú barátnőm.
-Jaj Camilla ez szerintem nem annyira fontos. Te is tudod, hogy Maxi mennyire szeret és... és....-dadogtam kínosan.
-Na ennyi. Látod?-mutogatott Maxi.
-Istenem Maximiliano és Violetta te is mellé állsz?
-Nem Cami én nem állok sehova. Nyugodj meg kérlek.-simítottam meg a karját.
-Igazad van ne haragudj. Te se szerelmem.-ölelte meg barátját és velük már minden happy volt.
-Francesca mi a baj?-fordultam felé.
Ludmilla, Ludmilla a bajom. Amióta bunkó lett elviselhetetlen.-túrt bele a hajába.
-Jól hallottam, hogy az én nevem hagzott el?-lépett oda az említett.
-Nem nem jól és most menj is tovább.-mutattam az ajtó irányába.
-Ja Vilu kicsi Vilucska. Hát nem tanultad meg, hogy egy Supernovát nem lehet elpusztítani. Tudod én egy csillag vagyok a legfényesebb és te tudod mi vagy?-hajolt közelebb.
-Nem, de biztos elmondod.
-Egy nagy fekete juk ami teljesen eltűnik az univerzumba. Itt csak Ludmi a sztár.-nevetett beteges kacajjal.
-Figyelj Ludmilla én nem tudom miért utálsz ennyire, de elegem van. Hagyj békén engem is és Fran-t is. Szeretnék jóba lenni veled, de ez reménytelen.
-Azért, mert nem vagy más mint egy senki.-fújt az arcomra és miközben megpöckölte az orrom egy "Ludmi lelép" kijelentéssel elviharzott.
-Na látod?-járkált fel alá idegesen a barátnőm.
-Jó nyugi.-állítottam le.
-De mit tegyek? Nem tudom miért, de amióta itt vagy engem sem szeret.-hajtotta le a fejét.
-Tudod, hogy a Supernovat, hogy hárítjuk el?-húztam mosolyra a szám.
-Hogy?-nézett rám.
-Egy csajos este fagyival, filmel és énekléssel.
-De nem zavarok?-kérdezte.
-Nem ahogy Cami sem, mert mindketten jöttök.-öleltem át őket. Amikor mindenkinek megoldottuk a problémáját Andres éretetlenül nézett mi meg vártuk, hogy mit fog mondani.
-Akkor most Ludmi mi? Egy csillag vagy Supernova? Ja és elmegyünk fagyizni?-csillant fel a szeme. Igen Andres és a furcsa kérdései, de mi így szeretjük. Még akkor is ha Ludmillával van együtt. Mi meg forgattuk a szemünket és elnevettük magunkat.
-Andi én elmegyek veled valamelyik nap fagyizni.-nevettem és ahogy Diego összekulcsolta a kezünket úgy indultunk be az első órára. Énekkel kezdtük ahol Angie várt minket. Na, de most tisztázzunk valamit. Nem említettem, de Angie nem az anyám csak amióta együtt van apuval szinte már olyan. Amúgy a nagynéném csak már mindehol azt mondom, hogy az anyukám, mert tényleg olyan.
-Sziasztok srácok.
-Szia Angie.-mondtuk kórusba.
-Ma új feladattal érkeztem. Csapatokat fogtok alkotni ahol egy dalt írtok amit Pablo óráján kell előadnotok elöttem és ő elötte.-mosolygott barátságosan. Láttam, hogy mindenkinek tetszik a feladat.
-És mi a dal témája?-tettem fel a kezem.
-Amit csak szertnétek, de most nézzüka a két csapatot. Fede, Leon, Vilu, Andres, Naty és Maxi. Ludmilla, Camilla, Tomas , Francesca, Broduey és Diego.-osztott minkett ketté. Fájdalmas arcal néztem a barátomra akin láttam, hogy ideges bár mégis mosolyog. Biztos csak meg akart nyugtatni.
-Angie és mikor álljunk neki dolgozni?-kérdezte Nat.
-Mondjuk a suliban vagy suli után, de jövő hét ilyenkorra már kell.-kacsintott. Az óra további része azzal telt, hogy énekeltünk egyesével vagy párban. Eztán következett a tánc óra.
-Gregorio megint jól megszivat minket. Ez tuti!-kullogott mellettünk Cami és már előre utálta az órát. Már mindenki bent tornázott amikor belépett Gregorio.
-Mindenki álljon a helyére!-kiáltotta el magát.-Na szóval ki az aki bemutatná amit a múlt órán tanultunk?-nézett körbe, de síri csend volt amikor....amikor Tomas megszólalt.
-Majd én.-állt oda és elkezdte a táncot.
-Tomas kövesse az újjam! Kövesse, kövesse.-kezdte a mondandóját a tánár egy kicsit idegesen.
-Igen?-állt meg elötte.
-Maga ezt táncnak nevezi? Ez olyan volt mint egy megbolondult kecskebéka.-mutogatott össze vissza és már vörösödött a feje.
-Én...én...-dadogott.
-Maga csak semmi én vagy, de. Menjen vissza a helyére. Most mindenki velem együtt. egy,két, hár, négy, öt, hat, hét és nyolc.-táncolt mi pedig követtük. Az óra végeztével szó szerint kiestünk a teremből. Két csapatba verődtünk a nagy teremben és elkezdtük megbeszélni, hogy mit énekeljünk.
-Figyuzzatok én írtam még múltkor egy refrént. Ahoz kapcsolhatnánk a dalunk. Figyeljetek csak.-mondta Leon.

Yo solo quiero cantar
Tocar tu alma con mi voz
Yo solo quiero bailar
Dar alas al corazón
Alas al corazón
Porque la música es vocación
Es mi pasión
(Mi pasión)
No es obsesión, es lo que soy
La música es mi verdad
Y no voy a engañar.-énekelte.

-Ez nagyon jó.-mondtam.
-Köszi.-villantotta meg a mosolyát.
-Tényleg akkor ehez igazódunk.-érettek egyet a többiek is.
-Nem megyünk át Luka bárjába? Még van időnk.-nézett Fede az órájára majd a másik csapat fele is.
-Nem én itt maradok.-szólaltunk meg egyszerre Leonnal.
-Akkor én átmegyek.-jelentettük ki megint egyszerre.
-Na jó én elmentem az ének termbe.-mondta Leo.
-Én pedig itt maradok, mert épp egy új dalon dolgozok.-ültem le a zongorákhoz a kottáimmal. A többiek vállat vonva elmentek én meg elkezdtem zongorázni. A zeném címe Te Creo lett, de még kell igazítanom rajta. Ahogy játszottam és énekeltem észre se vettem, hogy valaki áll a zongoránál. Az a valaki pedig Leo.
-Te meg mit csinálsz itt.-kérdeztem.
-Segíthetek? Nekem lenne ötletem, hogy hogyan javítsd át.-ült oda mellém és elkezdte játszani a dallamot én meg énekeltem.
-Ez nagyon jó lett. Köszönöm!-öleltem meg.
-Bármikor hisz a barátod vagyok.-kacsintott majd elment.
-A barátom.-sóhajtottam. Talán végre felfogta? De valami nekem akkor is furcsa valami más érzésem van. Majd ha átjönnek a lányok dumálok velük. Hamar eljött az este és a csajokkal már az ágyon dumáltunk.
-És Vilu neked mi a helyzet Diegoval?-fordultak felém a barátnőim.
-Minden rendben és nagyon szeretem, de ma történt valami ennél is jobb, de furcsa.
-Ki vele.-hajolt az arcomba Fran.
-Hát ma amikor zongoráztam Leon segített a dalban és utána közölte, hogy elfogadta, hogy csakis barátok lehetünk majd kacsintott egyet és lelépett. Jaj bocsi Fran nem akartam így elötted, mert a pasid meg minden és ja.
-Semmi baj. Igazság szerint ennek örülök, de ebbe mi a furcsa.-terelte el a témát zavartan.
-Csajszi ki vele mi történt Leonnal?-kérdeztük egyszerre.
-Hát szünetet tartunk vagyis szakítottunk közös döntés alapján szóval szabad a pálya Vilu.-nevetett.
-Mi mikor és hogy?-értetlenkedtünk.
-Még a nyár elején. Nekem is más tetszett és neki is. Tudom nyár elején azt mondtam, hogy a szívem csakis az övé, de hát nem. Megísmertem Marcot és minden más lett aztán nyár végen vissza utazott Olaszba. Ennyit a csodás párkapcsolataimról.
-Leonnak ki tetszett annyira?-vettem ki a lényeget.
-Hát te. Nyugi nem haragszom meg ha összejöttök.-mosolygott.
-Ja Vilu olyan cukik lennétek.-mondta Cami mire Francesca is bólógatni kezdtek.
-Ha szerintetek annyira cuki szívesen átadom. Nekem nincs szükségem rá úgy. Lányok én Diegot szeretem.
-Soha nem éreztél semmit Leon iránt?-kérdezgettek.
-Nem. Nekem Die az igazi. Ő olyan....olyan....olyan....-kezdtem nevetgélve.
-Olyan mi?-nevettek.
-Hát olyan aranyos és helyes. Tényleg bármit megtenne a boldogságomért és ez fordítva is így van.-pirultam el teljesen.
-Oké veled nincs mit tenni. Te fülig szerelmes vagy.-sikonyáltak.
-Tudjátok mit?-kérdezte Camilla.
-Mit?
-Énekeljünk.-állt a szintetizátorom mögé és játszani kezdte a Veo Veo-t. Ahogy vége lett a dalnak Federico is betoppant.
-Á-À-Á ez csajos zártkörü rendezvény. Belépés csak lányoknak.-állított meg Fran.
-Oké.-ment el lehajtott fejjel.
-Jaj egy pár percre bejöhetett volna.-vettem az ölelmbe egy párnát.
-Nem ma csajos este van.-emelték fel a mutatóújjukat.
-És én bejöhetek?-lépett be Fede egy szőke parokába és....és az én ruhámba(?).
-Ha így maradsz igen.-nevettük el magukat. Erre ő csajosan besétált a magassarkumba(???!!!) miközben egyszer hasra esett és elkezdett velünk cseverészni.
-Na miről csacsogtatok?-nézte a körmeit majd a pilláit rebegtetve ránk nézett mi meg nem bírtuk tovább nevetve estünk le az ágyról. Eztán a prokát és a cipőm levette, de ruhába benne maradt és így beszélgettünk tovább.
-Amúgy Vilu ha már Leon nem akkor ugye Tomas sem?-kezdett rá Fede is.
-Na ide figyelj Federico meg ti is csajok. Nekem nem kell más csak Diego.-próbáltam komolyan mondani, de végén elnevettem magam mivel amit kérdezett Fede full hülyeség.
-U-u-u fessük ki egymás körmét.-szólelt meg Fede megint.
-Inkább nézzünk egy romi filmet és fagyizzunk.-mondtam.
-A fagyi tetszik, de a romi film az gagyi.-jelentette ki Federico.
-Most vagy csaj leszel vagy szia.-nevettünk.
-Oké, de csak akkor ha egyszer tartotok velem egy pasis estét.-tette csípőre a kezét lányosan.
-Oké.-csaptunk bele a kezébe. Lementünk és megnéztük a Csillagainkban a hiba című filmet. A végére Fede sírt a legjobban.
-Miért, miért kellett meghalniuk hisz úgy szerették egymást. Átvészelhették volna. Nem lehet így vége.-bömbölt a kanápén és popcornal dobálta a tévét.
-Nyugi.-csititgattuk kicsit nevetve.
-Na jó ez maradjon négyünk közt. Én nem sírtam ezen a gagyi, de csodás romi filmen.-törölte le a könnyeit.
-Nem te soha.-"cipzároztuk" be a szánk és a "kulcsokat" oda adtuk neki amit "lenyelt". A film után felmentünk a szobába és lefeküdtünk aludni. Még Federico is velünk alhatott.