1.évad 4.rész Én Diegot szeretem

Hirtelen azt vettem észre, hogy lefékez a kocsi és nekem kinyílik a szemem. Szóval az egész csók csak egy álom volt? Valószínűleg igen mivel Leon feje az ölelmbe volt és még mindig aludt.

Elmosolyodtam rajta és megkönyebbültem, hogy nem csaltam meg Diegot hisz szeretem. Miköben beleturtam Leo hajába egy puszit is nyomtam az arcára hátha felébred. Jól gondoltam, mert egyből kipattantak a szemei és rámnézett közben pedig mosolygott.
-Jó reggelt álomszuszék. Megérkeztünk a reptérre.-nevettem.
-Kérek egy csókot és akkor felkelek. Tudod mint csipkerózsika.-hozta a elő humorát .
-Már az elöbb kaptál egy puszit az arcodra.-mondtam kicsit megszeppenve.
-De én a számra kérem.-húzta tovább az agyam majd nevetve felült.-Tudod, hogy csak hülyülök ugye?-nevetett.
-Persze.-nevettem én is elvörösödve.
-Hulla sápadt voltál amikor kértem egy csókot.-jelentette ki.
-Igen mivel én Diego barátnője vagyok.-tereltem a témát.
-Hazudsz! Tuti, hogy nem csak ez a bajod.-mosolygott sejtelmesen.
-Jó igazság szerint......izé....én....én még....nem......nem cs...nem csókolóztam.-nyögtem ki.
-Még soha?-nézett rám meglepődve.
-Nem még nem.-csavartam a hajam az újjamra.
-Ez nem baj. Szerintem aranyos. Diego tényleg szeret.-ismerte be.
-Hát igen.
-De attól te engem is szeretsz.-nevetett és egy puszit nyomva a homlokomra kiszállt, hogy kivegye a csomagokat. Minden ugyan úgy történt mint az álmomba egy apró bökkenőt kivéve.
-Gyerekek búcsúzattok el nyugodtan. Mi addig felszállunk a gépre.-szólaltak meg a szülei és mi hirtelen kettesbe maradtunk.
-Hát akkor 3 hónap múlva találkozunk.-mondtam.
-Igen, de én kérek valamit búcsúzóul.-mutatott a szájára mire én elnevettem magam.
-Nem Leon! Bírlak kicsit jobban mint kéne, de nem.-mondtam.
-Nem tudnál nekem ellen állni.-nevetett fel.
-Dehogynem.-közöltem egyszerűen.
-Fogadunk?-húzott magához a derekamnál fogva és ászorosan átkarolt a két kezével.
-Leon ezt ne.-szóltam erőtlenül.
-Tólj el.-suttogta.-Látod nem megy. Szeretsz csak még magadnak sem látod be.-puszilta meg az arcom mire én szorosan magamhoz öleltem.
-Szeretlek, de Diegot jobban.-mondtam.
-Tudom, de én téged mindennél jobban.-suttogta mire nekem az egész testemen végigfutott a hideg és a gyomrom remegett.
-Vigyázz magadra. Kérlek!-toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Vigyázok ha te is.-kacsintott én meg mosolyogva megpusziltam.
-Én mindig.-nevettem.
-Utolsó próba.-húzott megint hirtelen magához én meg alig tudtam megállni a lábamon. Sőt lehet már ő tartott engem.
-Szia.
-Szia.-engedett el magabiztosan és elsétált. Én hívtam egy taxit majd egyenesen haza mentem. Tudtam, hogy szeretem, de azt is tudtam, hogy Diegot mégjobban. Diegonak sok mindent köszönhetek. Ezzel a tudattal léptem be a  szobám ajataján. Hát mit nem mondjak nagy meglepetés fogadott. Die járkált fel alá a szobámba idegesen a telefonját szorongatva.
-Mégis merre voltá, hogy nem tudtad felvenni a telefont?-kérdezte idegesen.
-Leont kísértem ki a reptérre.-hajtottam le fejem.
-Értem.-mondta kimérten.
-Haragszol?-kérdeztem félve.
-Dehogy csak nagyon aggódtam.-húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Tudod, hogy én mennyire szeretlek?-bújtam oda hozzá.
-Nem mennyire?-suttogta a fülembe.
-Nagyon, Nagyon, Nagyon.-vörösödtem el mire ő nyomott egy puszit a számra amitől meglepődtem, de tetszett. Nem csók volt csak egy szájra puszi.
-Mi az?-kezdett fürkészni.
-Nem akarlak elveszíteni.-mosolyodtam el.
-Soha nem fogsz.-ölelt át szorosan én meg belekapaszkodtam a nyakába mire ő felkapott és elkezdett velem pörögni. Ennek az lett az eredménye, hogy ráestünk az ágyra és Diego nevetve elkezdett csikizni.
-Ne Die neeeee!!-sikítoztam.
-Mi folyik itt gyerekek?-lépett be apu nevetve a szobába.
-Öhm..mi..mi csak játszottunk.-nevettem zavaromba.
-Nekem mindegy, de vacsora van. Diego te is maradsz?-érdeklődött apa.
-Nem köszönöm! Ma a szüleimmel megyek vacsorázni.-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra és mindenkitől elköszönve elment.
-Mielött még elmennénk vacsizni beszélhetnék az unokahugimmal?-lépett be Federico.
-Persze!-szólt apu majd kiment.
-Na mi az?-kérdeztem miközben leültem az ágyra.
-Miért kaptam olyan sms-t Leontol mielött felszállt a gépre, hogy olyan boldog mint még soha és ha megérkezett Parisba mindent el fog mesélni?
-Én nem tudom.-hazudtam, de esélytelenül.
-Vilu ne hazudj. Jól ismerlek téged is és a legjobb haveromat is. Mi történt?-kérdezte mire én előkaptam a gitárom és játszani kezdtem egy dalt.

Valamit elmondanék neked,
Ami bántja a szívemet.
Tudod, hogy te vagy mindenem,
Neked adnám az életem.-énekeltem Fede pedig tágra nyílt szemekkel figyelt.
-Na milyen?-érdeklődtem.
-Nagyon jó, de ezt kinek írtad?-kívancsiskodott.
-Senkinek. Csak úgy.
-Nem lehet, hogy Diegonak, mert történt ma valami amiről nekem kéne elöbb tudnom?-kérdezet.
-Na jó.-mondtam és elmeséltem a mai napom ő meg lefehérdve hallgatott.
-Tehát tisztázzuk. El akartad kísérni Leont a reptérre és még a szüleinek otthon azt mondtad, hogy együtt vagytok.-vázolta fel.
-Igen.
-Ezen Leon meglepődött, de hálás volt, mert így csak három hónapra mennek el.
-Ahogy mondod.
-Aztán akocsiba bevallottad neki, hogy többet érzel iránta mint barátság, de kevesebbet mint szerelem. Utána mindketten elaludtatok és te azt álmodtad, hogy megcsókol a reptéren.
-Pontosan.
-Amikor megállt a kocsi Leon feje az öledbe volt és amikor kinyította a szemét kért egy csókot, de csak puszit adtál neki az arcára. Miután kiszálltatok a kocsibol és a szülei felültek a gépre be akarta bizonyítani, hogy meg tudna csókolni, mert te hagynád. Ráadásul kétszer is megpróbálta és te mind a kétszer elvesztetted a fejed. Utána meg egy puszival és egy öleléssel elváltatok.
-Igen, de kifelejtetted, hogy azt mondta: "Én mindennél jobban szeretlek Violetta."-jelentettem ki mire Federico lányosan ugrándozva azt kiabálta, hogy Leonetta.
-Fede Shhhh.-csititottam.
-Bocsi. Leonetta, Leonetta, Leonetta.-suttogta és ovatosan ugrált az ágyamon majd a párnámat szorongatva feküdt az ágyon.
-Mit csinálsz?-nevettem.
-Elképezelem, hogy mit fogsz csinálni lefkevés elött. Nézd.-dőlt vissza a párnával a kezében az ágyra és miközbe azt szorongatta a plafont bámulta "szerelmesen" és azt mondogatta, hogy: Leon azt mondta szeret. Aztán elgondolkozott és így fojtatta tovább: "De én Diegot szeretem, de Leont is csak nem úgy mint Diet. Nem tudom össze zavarodtam."
-Federico elég!-nevettem és lementünk enni.
-Szia Vilu. Nem is láttam, hogy hazaértél.-puszilt meg Angie.
-Csak, mert útközben eszembe jutott egy dal és azonnal le akartam írni és ezért nem szóltam, hogy hazaértem.-mondtam.
-Értem egyébként Lara vacsi után jön, hogy itt aludjon nálad.-jelentte ki.
-Hát jó.-nevettem.
-Ezaz itt alszik a barátnőm.-örvendezett Fede, de hamar elvettem a kedvét.
-Max egy puszit kapsz tőle utána jön, hogy átbeszéljük az estét.-röhögtem ki.
-Ne már.-hajtotta le a féjt.
-Tudod mit? Ha Lara beleegyezik ott aludhatsz ma nálunk, mert ma én is szívesen beszélgetnék veled.
-Jó.-örült meg.
-De holnap este az enyém vagy.-jelentette ki Angie amire nem mondhattam nemet.
-Hát persze.-mosolyodtam el és nekiláttam a vacsinak ahogy a többiek is. Miután mindent elfogyasztottunk megérkezett a barátnőm.
-Sziasztok! Jó estét.-lépett be mire én a nyakába ugrottam.
-Olyan jó, hogy itt vagy. Sok mindent kell meséljek.-örvendezten.
-Hát az tuti.-lépett oda Fede is és egy csókkal köszöntötte a barátnőjét. Eztán megbeszéltük, hogy Federico is velünk alszik ma. Gyorsan elmentünk mind fürdeni és be is vonultunk a szobába. A nagy beszélegetések közepette eszembe jutott az első része a dalnak. Gyorsan odaszaladtam a zongorához és játszani kezdtem.

Érzem, hogy valamit mondanék neked
Ami bántja a szívem, és fáj nekem
Szeretlek, hidd el oda vagyok érted
Remélem, most már te is megérted
Megpróbálok mindent érted,
Figyelj rám és vedd már észre
Azt amit érzek és gondolok
Ha kéred mindig ott vagyok.

Refrén:
Valamit elmondanék neked,
Ami bántja a szívemet.
Tudod, hogy te vagy mindenem,
Neked adnám az életem.-énekeltem.
-Na milyen lesz?
-Érdekes.-feleték egyszerre.
-Nem tetszik?-bizonytalanodtam el.
-De, de ezt Diegonak írtad?-kérdezte Lara.
-Nem. Én ezt csak úgy írtam.-feleltem majd duzzogva elvonultam az íroasztalomhoz.
-Jaj Violetta ne már. Most ne duzzogj. Inkább énekljünk.-mondta Fede és felkapta a gitárom majd az En Mi Mundot kezdte játszani. A dal végeztével már készültünk is aludni mivel későre járt. Már éjjel volt és mi még gitároztunk. Épp indultam az ágyamhoz amikor megcsörrent a telefonom amire mindhárman felkaptuk a fejünket.
-Leon az.-mondtam halkan, de mégis boldogan mire a hülye unokabáttyám lányosan ugrándozva tapsikolt, Lara meg csak furán méregetett.
-Vedd már fel.-noszogatott Federico.
-Hálo.-mosolyogtam.
-Szia Violetta. Megérkeztem és gondoltam szólok.
-Ennek örülök.-mondtam őszintén.
-Felébresztettelek?-kérdezte azonnal.
-Nem épp Fede meg Lara van nálam és beszélgetünk.-meséltem.
-Na és ők mit csinalnak?-érdeklődött kedvesen.
-Lara már be van takarózva, Federico pedig lányosan ugrándozik mellettem és halkan sikongat.-vázoltam a helyzetet mire a vonal túl oldalán hangos röhögés hallatszott.
-Nem csalódtam a haveromba.-mondta még mindig nevetve.
-Nekem már az agymara megy.-fogtam a fejem mosolyogva.
-Leonetta, Leonetta.-kántálata.
-Kuss már.-förmedtem rá, de azonnal elröhögtem magam.
-Mi az a Leonetta?-érdelődött.
-A neved és a nevem össze rakva.-jelentettem ki elvörösödve.
-Ez tetszik.-mondta és én tudtam, hogy most önelégülten vigyorog.
-Engem meg már kikészített vele.-meséltem és közben rácsaptam egyet az uncsitesómra.
-Diegoval mi a helyzet?-komolyodott el.
-Semmi. Nem haragudott csak aggódott értem.
- A fenébe.-mondta.
-Mi az?-kérdztem.
-Tényleg jó dolgod van vele. Ő igazán szeret. Ne veszítsd el ha tényleg szereted.-mondta és tudtam, hogy őszíntén gondolja.
-Rendben, de téged sem akarlak.-jelentettem ki félve a választól.
-Engem soha nem fogsz. Én mindig szeretni foglak.
-Míg a szívem meg nem szűnik dobogni.-vörösödtem el.
-Talán még az után is.-suttogta és egyszerre tört ki belölünk a nevetés.
-Na jó ez túl alkonyatos volt.
-Az, de én tényleg így gondoltam.-váltott komolyra amitől ösztönösen én is az lettem.
-Tudom. Én is valami hasonlót érzek,de.....-nem várta meg, hogy befejezzem.
-Diegot jobban szereted. Tudom, de lesz ez még így sem. Most pedig jó éjszakát.-mondta.
-Jó éjszakát.-mosolyogtam majd leraktam a telefont.
-Na összejöttök?-ugrandozott Federico.
-Az álmaidban életem.-nevettem mire ő teljes letargiába esett és mint egy zombi úgy járkált, mert azt hitte, hogy tényleg öszzejövünk.
-Jó éjszakát mindenkinek.-szólalt meg Lara.
-Jó éjt.-mondtam, de Fede csak bólintott egyet és lefeküdte. Ez is egy hosszú nap volt viszont én annyira nem voltam fáradt, hogy még egy órán keresztül mosolyogva bámultam a plafont a párnámat szorongatva. Hülye Federico. Mindig igaza van, de akkor is jobban szeretem Diet és ezt halálosan komolyan gondoltam.