1.évad 8.rész A legrosszabb hónap

Átnyújtottam a telefont Fedenek aki furcsán méregetett.
-Mi az?-kérdeztem.
-Fogalmad nincs, hogy mit érzel. Diegonak még adnál egy esélyt. Nem most, de adnál. Tomassal fagyizni mész, mert ki tudja miért. Leonnal meg fogalmad sincs mi van. Ne haragudj Violetta, de szerintem már mindenkit hülyítesz. Én elhiszem, hogy Diego megcsalt, de Lara is engem. Tetszek más lányoknak is és vannak lány barátaim is, de külön tudom választani a kapcsolatot a barátságtól. Én szeretlek, de ott van Leon aki a legjobb haverom és amit csinálsz vele azt már rossz nézni. Keress meg ha tudtál dönteni.-mondta majd faképnél hagyott. Fogalmam sem vollt, hogy mit érzek és Leont már megint hitegettem. Előkaptam a zsebemből a telefont és tárcsáztam őt.
-Baj van Violetta?-szólt bele.
-Igen Leon baj van. Az a baj, hogy már megint hitegetlek pedig nem tudom, hogy pontosan mit érzek irántad. Ugye tudod, hogy én még nem tudom?-kérdeztem.
-Nem tudom pontosan miről beszélsz, de igen azt levágtam, hogy mostanában nincs szerencséd és egyszerre 3 fiú között őrlődsz.
-Nem! Federico is azt mondta, hogy adnék még egy esélyt Diegonak, de nem! Ezt verjétek már kia a fejetekből.-háborodtam fel és lecsaptam a telefont. Idegesen kersesgélni kezdtem a lányokat. A studio elött állva nézelődtek. Odarontottam hozzájuk.
-Na végre Vilu. Téged vártunk, hogy indulhassunk hozzánk.-mondta Fran.
-Csajok én egy liba vagyok.-temettem a kezmbe az arcom.
-Mi van?-értelenkedett Cami.
-Egyszerre 2 sráct szeretek. Mármint nem tudom pontosan, hogy mit is érzek.
-Mi tudjuk sőt itt mindenki tudja csak te nem. Mármint te is tudod csak direkt problémát csinálsz azért, hogy legyen min kattogj.-lépett oda Naty.
-Igazad van Nat. Nagyon hülye vagyok.
-Nem vagy hülye csak félsz kimomdani, hogy kibe zúgtál bele. Én is féltem.-szólalt meg Francesca.
-Komolyan?-néztem rá aggódva.
-Igen. Mindenki fél kimondani, hogy szerelmes lett Leon Vargasba. Ő egy álompasi aki bárkit megkap. Meg akit meg akar szerezni azért küzd.-jelentette ki.
-Várj mi? Azt akarod mondani, hogy nekem tetszik Leo?-értetlenkedtem.
-Jajj Violeltta nem csak, hogy tetszik. Teljesen szerelmes vagy belé amióta mi szétmentünk és jobban rádhajtott.
-Téged ez soha nem zavart?
-Dehogynem csak aztán történt egy s más ezért már nem.
-Értem, de ez biztos?
-Vedd elő a naplódat és nézd meg kiről írtál az utolsó húsz oldaladban.-parancsolták egyszerre mire én remegő kézzel fellapoztam a lila könyvem. Végig ez állt benne: "Leo ma annyira kedves volt velem" "Leon annyira megértő és kedves" "Leon annyira idegesítő, de azt hiszem SZERETEM" Sok szó és mondta volt benne, de azt hiszem a Szeretem szó volt benne a leg lényegesebb.
-Rendben kimondom. Visszavonhatatlanul beleszerettem Leon Vargasba a leg egoistább és leghelyesebb srácba.
-Viszont....-folytatták a lányok helyettem.
-Viszont ott van Tomas aki tényleg jó barátom és szombaton ha találkozom vele el kell mondanom neki, hogy ő mit jelent számomra.
-Ha Leoval együttleszel akkor nem fog beleférni az, hogy Tomassal ilyen jóba legyél.-szólalt meg Camilla.
-Várj mi? Én most biztos, hogy nem akarok kapcsolatot. Szeretem Leont, de nem akarok kapcsolatot. Nem szeretnék több fájdalmat.-jelentettem ki határozottan.
-Ez a beszéd kislány. Én is így vagyok vele.-mondta Nat majd egy pillantra könnyek gyültek a szemébe.
-Mivan?-kiáltottunk fel egyszerre mire ő megrökönyödve lehuppant a suli elött a földre mi pedig követtük a példáját.
-Brodueyel szakítottunk.-nyögte ki.
-Még is miért? Olyan szép pár voltatok.-kezdtünk egyszerre beszélni.
-Azért, mert teljesen elhanyagolt. Nem beszéltünk max a suliba egy két szót. Délután mindig eljárt Capuera edzésekre és amikor felhívtam este mindig az anyukája vette fel, hogy Ő már alszik. Tegnap amikor beszélni akartam vele eről már Ő is úgy jött oda hozzám, hogy szeretne mondani valamit. Mind a ketten kinyőgtük azt amit én nem akartam, de elmodtuk egymásnak, hogy szakitanunk kéne. Erre ma mintha már mi sem történt volna hülyéskedik a többiekkel és rám se néz.-mesélte szomórúan.
-Figyu Naty ezt is átvészelitek és újra egymásra fogtok találni.-mosolyodott el Fran.
-Gondolod?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Mind így gondoljuk.-jelentettem ki mire hálásan elmosolyodott és felállva átöleltük egymást.
-Na Violetta nem elég, hogy a pasimat még a legjobb barátnőmet is elveszed?-lépett oda Ludmilla.
-Ludmi kérlek ne piszkádl már Vilut. Mit ártott neked?-kérte szépen Camilla.
-Neked csak Ludmilla. Hátbatámadtatok, hogy ezzel a kis fruskával kezdtetek barátkozni.-kezdett vitatkozni.
-Ludmilla ki kérem magamnak, hogy így beszélj rólam. Soha nem ártottam neked.-emeltem meg a hangom.
-Elég volt, hogy idejöttél. Amióta itt vagy nekem nincs más csak Andi és Nat. Te te kis céda!-kiabálta.
-Ludmilla ezt azonnal fejezd be. Ha mégegyszer meghallom, hogy így beszélsz az unokahugommal olyat teszek amit még én is megbánok.-lépett oda mellém Federico dühösen és átkarolta a vállam.
-Federico rólad sem gondoltam volna ezt, de hát akkor ennyi. Ludmilla el.-csettintett és elviharzott utána pedig Naty sűrű bocsánatkérések közepette.
-Minden oké?-fordított maga felé az uncsitesóm.
-Mit érdekel az téged? Ha jól hallottam azt próbáltad elmondani nekem a mosdóba, hogy egy fruska vagyok aki egyszerre több pasi között válogat.-mondtam felszegett állal, de a könnyek már gyűltek a szememben.
-Én nem így......-próbálkozott, de otthagytam.
-Violetta ez meg mi volt?-futottak utánam a lányok.
-Semmi. Elmegyek haza, összeszedem a cuccom és 5-re ottvagyok nálad Fran oké?
-Persze, de biztos nem akarsz eről beszélni?-kérdezték.
-Ezer százalék.-jelentettem ki és elindultam haza. Útközben azon gondolkoztam, hogy hagynom kellene Leont is továbblépni. Neki olyan lány kell akit megérdemel és nem olyan mint én. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a ház ajtaján ahol már Angie és apa a kanapén ültek. Nem tudtam leolvasni semmit az arcukról, de éreztem, hogy mit akarnak velem közölni. Odaáltam eléjük és azzal a ne kíméljetek pillantásommal néztem rájuk.
-Kicsim el kell mondanunk valamit.-szólalt meg elösszőr apa.
-Tudom, hogy mit szeretnétek szóval gyorsan essünk túl rajta, de előre szólók, hogy nagyon haragszom rátok.-hadartam el amit akartam.
-Te honnan tudod?-ámult el Angie.
-Ugyan mindenkinek leesett, hogy el akartok válni.
-Tessék?-akadtak ki egyszerre.
-Miért nem?-néztem rájuk ijedten.
-Szó sincs eről Vilu. Azt akartuk elmondani, hogy babát várok, de ettől függetlenül elutazok viszont apukád is velem jön csak ő két hetente hétvégére hazajön megnézni téged.-ültetett maga mellé a nénikém.
-Értem. Akkor ti most leléptek a közös gyereketekkel én meg ittmaradok egyedül. Minden világos viszont én most lelépek.-álltam fel könnyekkel a szememben és kiviharzottam az ajtón. Ahogy kiléptem a kapun az uncsitesómba botlottam bele aki egyből látta, hogy baj van, de csak némán állt elöttem lehajtott fejjel. Én nem bírtam tovább és zokogva elszaladtam. Annyira csalódtam benne is és apuékba is. Itthagynak egyedül, mert Angie gyereket vár, de azért elmegy a lemezét felvenni viszont apa nem engedi egyedül ezért ő is elmegy. Az unokabáttyám lefruskázott konkrétan és a fejemhez vágott mindent én meg ott álltam az utca közepén zokogva és fogalmam nem volt hova is mehetnék. A lányokat így biztos nem akartam zavarni, Andi biztos Ludmillával volt, Diegohoz egyáltalán nem mennék, Tomas meg többet gondolna ezért végső elkeseredésemben Maxit tárcsáztam.
-Szia Violetta.-szólt bele a telefonba vidáman és ahogy hallottam jól érzi magát ezért azonnal leraktam a telefont. Utána próbált hívni, de nem vettem fel neki. Eszembe jutott Leon akivel bármit megtudnék beszélni, de nem hívhattam fel. Egyetlen egy hely volt ahova ma hivatalos is voltam ezért elmentem Francescahoz. Amikor beléptem a szoba ajtaján már nem sírtam, de látták rajtam, hogy baj van. Én leültem hozzájuk és egy üveg nutellát a kezembe véve elkezdtem mesélni. Mindent elmondtam a Fedes sztorival kezdve egészen addig amig ide nem kerültem. Hát mire a végére értem elfogyott az üveg nutella ezért egy másikat vettem a kezembe.
-Oké Vilu azt hiszem megnyerted a nekem van a legrosszabb hetem versenyt.-jelentette ki Camilla.
-Legrosszabb hetem? A legrosszabb hónapom van, mert ez lassan egy hónapos.-vettem a számba egy adag mogyorókrémet.
-Igaz viszont ezt a Leonos dolgot nem értem. Nem úgy volt, hogy kb. most hívod?-nézett a telefonja órájára Fran.
-Jézusom csajok tényleg. Ha meg nem hívom biztos bunkónak tart. Francesca kölcsönkapom a laptopod?
-Persze ott van.-mutatott az iróasztalára. Odamentem és az ő ismerősei közt kikerestem Leot majd hívni kezdtem. A második csengésre felvette.
-Figyu Fran....-kezdte volna, de meglátott engem.
-Szia Leon.-mosolyodtam el kedvesen.
-Szia. Ott vagy már a lányokkal?-érdeklődött.
-Igen, de te nem leszel fáradt? Ha jól tudom ott már este 10 óra van.-pillantottam az órára.
-Nem, dehogy. Nekem ez semmi. Ha nem szoktak elhúzódni a beszélgetéseink akkor utána még gitározni is szoktam.-kacsintott.
-Nem akarsz most is gitározni egyet?-nevettem.
-Végül is lehet róla szó. Épp most kezdtem el egy új dalon dolgozni. Az alap már megvan csak a szöveg amit még nem fejeztem be.-tette az ölébe a gitárt majd játszani kezdett.

A szemeidben azt látom,amit látni szeretnék
Amikor két lélek összeütközik ez megtörténhet
Hívj hamar mert úgy érzem kezd fájni
Bámulni a nyár fotódat
A nyárit

Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni
Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni.-énekelte majd mintha eszébe jutott volna még valami folytatta tovább én körülöttem pedig megszünt létezni mindenki és csak ő volt meg én.

 Úgy érzem lebegek,és azt veszem észre hogy látni akarlak
És ez bármelyik pillanatban meg is történhet
Úgy érzem hogy felrobbanok és észre vettem hogy kezd fájni
Bámulni a nyár fotódat
A nyárit

Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni
Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni

Uhh, Uhh, Uhh
Nem fogsz meg menekülni
Uhh, Uhh, Uhh
Nem fogsz meg menekülni

Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni
Tudom hogy az enyém vagy,olyan közel érezlek magamhoz
Ölelj meg és akkor majd rájössz
Hogy a csókomtól sosem fogsz tudni megmenekülni.-fejezte be mire én megtapsoltam.
-Nem azt mondtad, hogy a szöveggel még baj van?-érdeklődtem.
-Dehogynem, de ahogy néztelek csak úgy jött és azthiszem befejeztem az utolsó dalomat is. Megírtam annyi dalt amennyit szerettem volna az ittlétem alatt.
-Leo ez csodás volt.-szólalt meg Cami mire én a lányok felé fordítottam a laptopot majd én is közéjük ültem.
-Köszönöm Camilla. Francesca neked, hogy tetszett?-fürkészte őt Leo mire Fran könnyes szemekkel elmosolyodott és így szólt.
-Nagyon szép. Tényleg őszinte és szívhez szóló csak kár, hogy engem soha nem szerettél ennyire.-mondta ki a szavakat alig hallhatóan amitől nekem megszakadt a szivem.
-Francesca én....-kezdtem volna bele, de ő intett egyet és elment a fürdőszobájába.
-Leon szerintem most....
-Várj! Violetta beszélhetnénk négyszemközt?-kérte mire Cami bólintott és kiment a szobából.
-Mond csak.
-Most kell döntened ha azt akaod, hogy együtt legyünk most mond meg viszont ha nem akkor felejtsük el egymást, mert ez így senkinek sem jó.-jelentette ki én meg jól tudtam, hogy most mit is kell mondanom.
-Leon ma pont ezen gondolkoztam. Miután a drága unokabáttyám konkrétan fruskának nevezett mármint célzott rá rájöttem, hogy ezt tényleg nem csinálhatom tovább. Letisztáztam magamba, hogy Diego egyáltalán nem érdekel, Tomas egy nagyon jó barát, de semmi több és te.....
-Én mi?
-Te is csak egy barát vagy semmi több. Nem szeretnék tőled semmit. Olyan vagy nekem mint a testvérem, de semmi több.-ejtettem ki a szavakat nehezen és ahogy egy könnycsepp végigfolyt az arcomon lehajtottam a fejem.
-Értem.-nyelt egy nagyot.
-Figyelj nekem mennem kell, de majd még beszélünk.-mondtam és elköszönve egymástól megbontottam a videóhívást. Nem tudom a lányok hol voltak, de én gyorsan letisztáztam magamban, hogy mi is van. Az első kettő igaz volt viszont az, hogy a Vargas gyereket csak barátként szeretem na az hazugság. Mindent csakis Farn miatt csináltam, mert ha ő még mindig szereti akkor én nem állok az útjukba. Most már Leon is rájött, hogy köztünk ez nem működik. Remélem, hogy a barátnőmmel újra egymásra találnak.
-Vilu ne haragudj. Én csak meghatódtam a dal hallatán, de egyáltalán nem érzek már semmit Leon iránt. Ebben biztos lehetsz.-jött be az Olasz barátnőm és átölelt.
-Francesca látom. Nem vagyok vak, de nyugi rájöttem, hogy nekem ő nem tetszik úgy és az elöbb tisztáztam is vele.
-Ugye tényleg nem miattam?-kérdezte az arcomat vizslatva.
-Nem.-hazudtam már megint.
-Huhh akkor jó, mert nekem más tetszik. Pont eről is akartam veletek beszélni.
-Hogy mi?-kerkedett el a szemem.
-Igen. Ne haragudj meg, de nekem bejön Federico.-sütötte le a szemét és fülig pirult. Én csak megsemmisülve álltam a szoba közepén. Feleslegesen koptattam le Leont. Hirtelen vettem a lapot, hogy azért még is csak az én uncsitesómba szerelmes ezért csatlakozva Camihoz én is sikítozva átöleltem. Ő hirtelen kifújta az eddig bent tartott levegőjét. Gondoltam, hogy most az én szavam, tettem lesz a legfontosabb.
-Ennek nagyon örülök. Nem tudom, hogy Federico készen áll-e az újabb kapcsolatra, de ezt egyhamar nem tudom meg.-hajtottam le a fejem szomórúan.
-Csajszi haza kéne menned. Nem akarsz beszélni a családoddal?-kérdezte Camilla.
-Nem szívesen megyek haza. Ramallo hagyott egy üzenetet, hogy holnap délelött indul a gépük ha látni szeretném őket. Mivan akkor ha én nem akarom?
-Figyelj hallgass a szívedre. Ha elmész elmész ha nem akkor ittmaradsz.
-Maradok. Nem vagyok kíváncsi rájuk.