1.évad 7.rész Csók vagy nem csók?

Reggel szó szerint kippattantak a szemeim, mert kiabálásokat hallottam. A lila nyuszis mamuszomba beleugorva már szaladtam is ki. A korlátnál lenézve megpillantottam a nénikém avagy nevelőanyám és apát akik egymás szavába vágva ordítoznak.
-Értsd már meg, hogy nekem ez fontos.-ordította Angie.
-Pesze neked minden fontos csak a kapcsolatunk nem.-vágott vissza apa. Borzasztó nagy fájdalommal néztem ahogy veszekednek aztán kilépett Federico is.
-Mi ez a lárma?-dörzsölte álmos szemeit.
-Semmi.-löktem el magam a korlattól és potyogó könnyekkel vonultam vissza a szobába. Még az ajtón keresztül is hallottam ahogy Fede leérve veszekedni kezd apuékkal.
-Vegyétek már észre, hogy Violetta eddig a ti veszekedéseteket nézte. Ne haragudjatok, de ezt nem tudnátok egymás között elintézni? Az unokahugom már eleget szenvedett! Megszakad a szíve ha még ti is itt egymást tépitek!- mondta kiabálva. Hirtelen nagy lett csend és már elülni látszott minden amikor meghallottam az ajtóm elött elhaladó Angiet és Apát akik épp aról beszélnek, hogy elválnak.
-Ez így nem mehet tovább.
-Tudom ezt be kell fejeznünk.-szólalt meg apu majd becsukódott egy ajtó és én már nem hallottam semmit.
Sírva a szekrényemhez léptem és kiválogattam a ruhám, hogy mit vegyek ma fel.  A szivárványos pólóm és egy kék szoknya mellettett állapodtam meg amihez egy vaj színű cipőt húztam.

Amint felöltöztem a mobilomon ezt az üzenetet hagytam Leonnak.
“Siess haza kérlek. Már nagyon várlak. „
                          “Puszi Violetta!„
A mobilomat a táskámba csúsztatva indultam le reggelizni. Igen csak feszült volt a hangulat az asztalnál. Federico végig engem nézett, hogy minden renben van-e, én Angiere meredtem, ő aput nézte aki fel se pillantott a tányérjából. Hát volt már jobb reggelem is. Az első harapás után elment az étvágyam és felállva az asztaltól indultam meg.
-Sziasztok.-szóltam kimérten és becsaptam magam után az ajtót. Pár pillanat múlva az unokabáttyám jelent meg mellettem. Hálásan pillantottam rá és szó nélkül átöleltem a fejem pedig a mellkasába fúrtam.
-Nem lesz semmi baj. Hidd el.-puszilta meg a homlokomat.
-Komolyan nem tudom már mi lesz, de ezt most tegyük is félre. Veled mi van?-kérdeztem és átkarolva egymást indultunk el a Studioba.
-Semmi.
-Hát ez egy tömör, gyönyőr válasz volt, de kérlek fejtsd ezt ki bővebben is.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Azt hittem, hogy Lara és én sokáig együtt leszünk. Én komolyan vele képzeltem el a jövőm. Tudom ilyenkor azt mondják, hogy még gyerek vagy és majd lesz más ilyenkor mindenki így érez, de nekem tényleg Ő jelentette a mindenséget. Bárcsak ne így történt volna minden.-hajtotta le a fejét én meg egy puszit nyomtam az arcára.
-Majd jobb lesz.-simítottam meg a hátát.
-Tudom és már attól jobb, hogy tegnap a legjobb haverom az éjszaka közepén felhívott, hogy......-kezdett bele, de azonnal befejezte.
-Hogy?-érdeklődtem.
-Hogy végre elutaztak a szüleivel Londonban és elvihette magával a barátnőjét.-nevetett zavartan.
-Aha, de jó neki.-nevettem el magam és bár tudtam, hogy ez nem pont így van azzal nyugtáztam, hogy ez ilyen fiús dolog és nem adhatják ki a haver titkait, örömeit, bánatait. Pláne nem annak akiről estleg szól. A sulihoz érve Cami, Fran és Naty boldogan ugrott a nyakamba.
-Vilu úr isten. El sem hiszed mi történt.-ugrándoztak örömükbe.
-Mi?-nevettem fel és én is velük kezdtem örülni.
-Pablo bejelntette, hogy a fél évi koncerte te fogod előadni Leo dalát amit most írt duettben Diegoval. Ez a legjobb nem?-ugrált tovább Naty meg a lányok is, de ahogy meglátták, hogy én már nem nevetek és lesokkolva állok mindegyikőjüknek alább hagyott a kedve.
-Hát veled meg mi van?-kérdzte Fran.
-Ne akarjátok tudni.-lépett oda Federico is.
-Dehogy is nem.-vágták rá azonnal mire mi ketten sorjában belekezdtünk mindenbe és végére már a fél csapt ott állt. A mesélésünk végére megérkezett Diego is és köszönteni akarta a csapatot, de mindenki elfordult. Ő lehajtott fejjel bekullogott nekem pedig megesett rajta a szívem.
-Srácok ne már. Attól, hogy én és Fede nem dumálunk vele attól ti még nagyon is jóba voltatok vele. Nem muszáj miattunk összevesznetek vele. Tudjátok mindannyian, hogy milyen rossz kiközösítve lenni.-mondtam szomórúan.
-Akkor biztos?-kérdezték.
-Biztos hát.-mosolyogtam mire ők utána mentek.
-Miért vagy ennyire jó?-fordult felém az uncsitesom nevetve és magához húzva átölelt.
-Mert soha senkinek nem kívánnám azt, hogy elpártoljanak melőle a barátai. Diego akármilyen rosszat is tett jó ember és mindig segített a srácokon. Még Ludmillán is.-mosolyogtam rá mire ő átkarolta a vállam és így indultunk be a suliba. Első óránk tánc volt aminek szinte senki nem örült mivel Gregori nem volt jó kedvében mint általában soha és ezt elösszőr Andresen töltötte ki.
-Komolyan mi maga valami zombi? Próbáljon meg ne úgy viselkedni és táncoljon már rendesen!-kibált és fel le pattogott mint a labdája.
-Ugyan már Gregorio ha zombi lennék akkor meg akarnám enni az agyát és így járkálnék.-kezdett menni és a jobb lábát maga után húzva hülye hangokat kiadva indult el.
-Andres a tanárúr nem így értette szerintem.-állította meg Broduey.
-Naná, hogy nem. Csürhe banda! Tessék beállni táncolni!-kiáltotta el magát mire mind fülünket behúzva beálltunk a helyünkre. Az órán csupán 5-szőr sikerült nekimennem Diegonak és alig 6-szor találkozott a tekintetünk. Fájdalmas arcal indultunk át Pablo órájára. Legalább is nekem nagyon fájdalmas és meggyötört arcom volt mivel éjjel nem nagyon aludtam ma pedig gyakorlunk a fél év záró koncertre és már biztos, hogy Diegoval kell énekelnem. A srácok látták rajtam ezért szünetbe Andi éd Maxi megcélozva engem odajöttek.
-Vilu biztosítani akarunk róla, hogy mindedt elkövetünk annak érdekében, hogy ne keljen Diegoval énekelned.-jelentette ki Maxi.
-Igen, igen.-bólogatott hevesen Andres.
-Köszönöm srácok.-érzékenyültem el és megöleltem őket.
-Hát ezt nem hiszem el! Szét mész Dievel és már rámászol a pasimra?-hallottam Ludmilla nyávogó hangját a hátam mögül.
-Ludmim ugyan már nem feltételezhetsz ilyet Vilurol. Na gyere.-karolta át párját és elvitte tőlünk aki tovább hisztizett.
-Elegem van!-téptem a hajam.
-Nyugi Vilu.-lépett oda Cami is.
-Bárcsak...bárcsak itt lenne.....-akadtam meg.
-Ki ki lenne itt?-kérdezték egyszerre. Én felpillantottam és hátul a zongora mellett a mosolygo Fedet neztem aki velem szemez.
-Senki.-mondtam és odaültem a zongorához majd Leon dalát kezdtem el játszani.

Mikor a tükörbe nézek
Csak a te tükörképed látom
A szemeid
Ablakok
Egy jobb világra

Mint a tűz télen
Úgy adsz meleget a világomnak
Feltétel nélküli szerelem
Amit érzek
Mikor veled vagyok

Mondd, hogy ez valódi
Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt

Mikor lélegzem téged érezlek
Harmónia tölti ki a mellkasom
A te hangoddal
Nincs több félelem a szívemben

Nélküled tökéletlen lennék
A nap sem kelne fel, ha te nem vagy nekem,
oh, ez szerelem
Feltétel nélküli, amit érezek
Mikor veled vagyok
Mondd, hogy ez valódi

Megváltoztál végül
A csókommal, az az igazság, hogy
Nem tudom kifejezni
Szavakkal, de
Mikor a szemedbe nézek, tudom
Hogy már szerettelek ezer élettel ezelőtt
Már szerettelek.-énekeltem és kezdtem egészen megnyugodni.
-Na srácok látom már gyakorolgattok.-lépett be Pablo.
-Igen persze.-hazudtak a srácok és kínos mosolyra húzták a szájukat.
-Na akkor lássuk duettben is.-tapsolt kettőt.
-Pablo nem lehetne, hogy más kapja meg ezt a duettet? Én nem hiszem, hogy ez a dal hozzám való.-mondtam lehajtott fejjel.
-Az elöbb hallottalak és csodálatosan szóltál. Violetta ne butáskodj. Menjetek fel Diegoval a színpadra légyszíves.-kérte és én tettem amit mond. Olyan stresszes volt az egész. Végig a földet bámultam és amikor elkezdtünk énekelni én vagy késtem vagy pedig siettem. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni és ezt mindenki látta. Amikor negyedjére próbáltuk meg már gyönygyözött a homlokom.
-Sajnálom Pablo! Nem tudom mi van velem.-mentem le a színpadról miközben nagyon is jól tudtam, hogy mi van.
-Jó tudod mit? Megpróbáljuk a következő órán is és ha akkor sem megy kerítűnk valaki mást Diego mellé.
-Köszönöm.-mosolyodtam el és odaléptem a csajokhoz.
-Na Ludmilla menj fel a színpadra és próbáljuk a te dalod.
-Megyek is.-lépkedett fel kecsesen a színpadra és énekelni kezdett.
-Violetta ide.-suttogta az unokabáttyám. Én szépen odasomfordáltam mellé és beszélgetni kezdtünk.
-Felvettem az egészet a zongorázástól amit csináltál és elküldtem Leonak.-jelentette ki mire bennem meghült még a vér is.
-Hogy mit csináltál?-akadtam ki.
-Lényegtelen. Azt üzeni, hogy nézd meg a telefonod.-mondta én meg azonnal a kezembe vettem. Tőle kaptam üzenetet és ez állt benne.
“Szia Violetta. Én is ideges vagyok nem csak te. Amint megérkeztem elrendezek mindent. Addig csináld azt amiben jó vagy és ha hazaértél hívj. Szeretlek! Komolyan!„
Az üzenet láttán ösztönösen elmosolyodtam és hálásan pillantottam Federicora aki egy "semmiség" nézéssel ajádékozott meg. Ludmilla ahogy lejött a színpadról ki is csengettek és mehettünk szünetre. Tomas a szünetbe odajött hozzám és beszélgetni kezdett velem.
-Lenne kedved velem eljönni pénteken fagyizni?-kérdezte.
-Nem is tudom.-gondolkoztam.
-Na kérlek!-kezdett kérlelni.
-Rendben Tomas.-mosolyodtam el mire egy puszival ajándékozott meg amitől eplirultam.
-Mi volt a baj próbán?-érdeklődött kedvesen.
-Tudod te nagyon jól, de pénteken elmesélek mindent részletesebben.-simítottam meg a karját.
-Redben, de ha most nem haragszol beszélnem kell Angievel.-kacsintott és elment. Kíváncsi voltam, hogy vajon miről beszélhetnek, de ezt most félre kellett tegyem mivel Cami közeledett felém.
-Na mesélj csajszikám. Nem csak azért nem tudod ezt a dalt elénekelni Diegoval, mert megcsalt. Itt még ennek köze van talán Leonhoz is?-karolta át a vállam mire én lesütöttem a szemem.
-Nem tudom. Most szüneteltetek mindeggyikkel, mert tisztázni akarom az érzéseim éd Diegon sem léptem túl. Tisztázni akarom, hogy ki az a srác az életemben ekit tényleg feltétel nélkül szeretek és az aki viszont így szeret engem.
-Teljesen igazad van Vilu. Képzeld tegnap elmentünk Maxival piknikezni. Annyira aranyos volt még virágot is kaptam tőle.-kezdett ábrándozni.
-Na látod Cami. Mondtam én, hogy ez a Maxmiliano jó srác.-nevettem fel mire ő is rákezdett.
-Csajok tartsunk ma este egy pizsipartit.-lépett oda Fran.
-Pizsipartit említettetek?-lépett oda Fede.
-Igen Federico, de ez most tényleg csajos és nálam lesz.-mondta Francesca. Federico ezt tudomásul vette és tovább is állt.
-Nem is tudom lányok.-húztam el a szám.
-Naaaa.-nógattak.
-Legyen, de akkor tényleg csak mi.-egyeztem bele mosolyogva mire ők sikongatva a nyakamba borultak. Alig, hogy visszaértünk a terembe Pablo is megérkezett. Láttam, hogy Ruggerro megint megemeli a telefonját és kamerázni kezd.
-Na jó. Violetta, Diego színpadra. Szeretném ha a végén lenne egy csók, mert az feldobja a műsort.-kérte bennem pedig meghült a vér.
-Pablo én ezt nem vállalom.-jelentettem ki.
-Violetta te is művész vagy. Ez a munkád része szóval gyerünk.-mondta mire mi elkezdtük a dalt. Egész végig Leonra gondoltam és így eltudtam énekelni a dalt. Azért eléggé látszott rajtam, hogy mennyire ideges vagyok. A homlokom gyöngyözött és a kezem ökölbe volt szorítva. Azt hittem, hogy ujjaimmal már lyukat vágok a tenyerembe amikor vége lett a dalnak. Diego kettőt lépett felém és amikor meg akart csókolni kicsit elfordítottam a fejem ezért csak a szám szélét sikerült megcsókolnia, de onnan lentről teljesen úgy tűnt mint az igazi. Legalább is Pablo elhitte.
-Nagyszerű. Így fogtok fellépni a műsorba.-tapsolt mire én leszaladtam a színpadról.
-Pablo mosdóba kell mennem. Kiengedsz légszíves?-érdeklődtem.
-Persze menj csak.-mosolygott én meg rohanni kezdtem ki. A helyiségbe beérve megnyitottam a csapot és a tenyerembe engedett hideg vizzel megmostam az arcom. A mosdókagylóra támaszkodva egy mély levegőt vettem és belenéztem a tükörbe. Ahogy néztem az arcomon lefolyó vízcseppeket éreztem, hogy a könnyeim is társulnak hozzájuk. Dühömben belecsaptam egyet a csempébe ami fájt ezért felkiáltottam.
-Mi történt?-toppant be Federico aggodalommal az arcán mire én csak sírva a mellkasába fúrtam a fejem.

-Majdnem megcsókolt. Érted? Ha nem fordítom el a fejem megcsókol. Ezek után képes lett volna rá. Az volt a szerencse, hogy Pablo azt hitte igazi volt. Mi van ha tényleg megteszi? Ha nem tudom elhúzni időben a fejem?-kérdeztem kétségbeesve és csak sírtam.
-Nem lesz semmi baj. Lentről tényleg olyan volt minta csókolóztatok volna.-mondta.
-Pedig nem. Esküszöm. Jézusom te felvetted. Könyörgöm ne küld el Leonak. Túl fontos ahoz, hogy elveszítsem egy olyan miatt ami meg sem történt.-néztem rá könyörgőn.
-Hát ő mindent látott mivel videóhívásban voltunk.-húzta el a száját.
-Jézusom Federico! Most mindennek vége. Azt hiszi majd, hogy tényleg igazi volt és soha többet nem beszél velem mivel én azt mondtam, hogy most nem akarok senkit pláne nem Diegot amit így is gondolok még mindig.-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Ezt mond el neki te.-fordította felém a telefonját ahol épp Leon látszott aki a böröndjébe pakol(!??).
-Leo mit csinálsz?-kérdeztem.
-Megyek haza.-fújtatott.
-Mi, de miért?
-Megölöm ezt az embert. Tuti, hogy egy foga sem marad.-idegesekedett.
-Leon, de nem történt semmi. Nem csókolóztunk.
-Tudom, de nem normális amit csináltak veled ezen az órán.-ült oda a gép elé és így már közelebből láthattam. A homlokán kidagadó erek látszottak kirajzolódni.
-Nyugodj meg kérlek! Diego bolond és számomra nem jelent semmit.-vettem el az unokabáttyámtól a telefont.
-Igen, de lehet, hogy fordítva nem így van.-akadt ki mire én elmosolyodtam.
-Aranyos amikor féltékeny vagy.-nevettem fel.
-Mi? Én nem. Leon Vargas soha nem féltékeny. Ő bárkit megkap. Akit csak akar.-húzta ki magát büszkén.
-Igen? Akkor engem miért nem kaptál meg?-húztam ravasz mosolyra a szám.
-Azt nem mondtam, hogy azonnal, de egy nap te is nagyon szerelmes leszel belém.-kacsintott.
-Álmodozz csak.-kacsintottam vissza.
-Szoktam. Bikinis lányokról. Itt Parisban nagyon szépek.-mondta komolyan.
-Tényleg? Akkor miért rám vesztegeted az időd? Menj csajozni.-pukkadtam meg, de láttam, hogy ezen Leo nagyon jól szórakozik.
-Féltékeny vagy.-mutatott rám.
-Neeem!
-Deee!-nevetett.
-Nem.
-De.
-Szia Leon.-nevettem fel.
-Vilu.
-Igen?-kérdeztem megenyhülve.
-Biztos nem szereted már Diegot?-kérdezte.
-Biztos.-mosolyogtam.
-Rendben este hívj szia.-köszönt el.
-Rendben. Szia.-mosolyogtam és megszakítottam a hívást.