1.évad 21.rész Megváltoztál/új barátok

Reggel kissé könnyes szemekkel ébredtem. Csukott szemmel elkezdtem matatni és a telfonomat kerestem. A kezembe véve bekapcsoltam majd megpillantottam rajta a 18 nemfogadott hívást és a 23  üzenetet ami mind a barátomtól jött. Na és ahogy megnyitottam az üziket egyből jött még egy. Persze erre már azonnal válaszoltam.

A végén kicsit zavarba jöttem, de igyekztem nem erre gondolni. Tudom, hogy Leon sosem tenne velem olyat amit én nem akarok. Odasétáltam a szekrényemhez és matatni kezdtem benne. Egy köves rövidnacit, fekete pólót, kockás inget és egy fehér tornacipőt húztam fel. A hajamat hagytam göndören a vállamra omlani. Egy kicsit erősebb sminket válsztottam mint szoktam és a kedvenc gyümölcsös parfümömmel fújtam be magam. Amikor lementem apáék már reggeliztek.

-Jó reggelt! Ma nem leszek itthon mert a lányokkal csajos napot tartunk.-jelentettem ki és választ nem várva kisétáltam az ajtón ahol már a barátom várt a kapunak dőlve. Kisfiús haj és a világ legédesebb mosolya.
-Szia szerelmem!-csókolt meg majd azonnal végig mért.
-Szia kicsim!-akartam átölelni, de nem igazán hagyta.
-Mi van veled? Ez még mindig nem a te stílusod és tegnap megkeresett Angie is. Mi van veled mostanában? Mikor kaphatjuk vissza a régi Violettát?-vont kérdőre.
-Leon fejezd ezt be! Én vagyok az Violetta. Ne állj te is a családom oldalára. Rajtatok kívűl senki nem gondolja ezt így és ha megbocsájtasz várnak a lányok.-löktem el magamtól és elindultam Camilla házához mivel ott lesz a gyülekező. Egész úton apán meg Leonon járt az agyam. Meg persze, hogy mi gond lehet a külsőmmel hisz Leo is feketébe jár. Az óriási faházhoz érve már láttam a lányokat. Camiék háza a legérdekesebb a környéken mivel csak az övéké van fából, de így is csodáltos.
-Sziasztok!-ugrottam a lányok nyakába.
-Szia.-köszöntek és mind végig mértek.
-Mi olyan furcs rajtam?-vettem le az ingemet és a derekamra tekertem mert meleg volt.
-A mostani ruházatod. Ez nem te vagy Vilu. Az elején megértettük, hogy lázadsz mert balhé volt apukáddal, Angievel, Fedevel és Leonnal is, de most nem igazán értünk. Meg nem csak a ruháid változtak hanem te magad is. Mindenért sírsz sőt nem is sírsz hanem nyávogsz.-világosított fel Naty.
-Ezt nem gondoltam volna, hogy a legjobb barátaim is ellenem fordulnak. Ha tudni akarjátok szeretem ezeket a ruhákat és egyáltalán nem hiányzik a kis törékeny Vilu. Most ébredtem rá csak igazán, hogy kik az igazi barátaim és hát azok nem ti vagytok.-vágtam hozzájuk és elviharzottam. Ahogy róttam az utcákat megpillantottam egy csapat majdnem velem egykorú gyereket akik épp a parkban zenéltek és hülyéskedtek. Gondoltam odamegyek hozzájuk és beszélek velük.
-Nézzétek csak a kiscsajt.-mutatott rám egy magas, fekete haju, kék szemü srác.
-Sziasztok.-mondtam kissé zavartan, de határozottan.
-Hali.-köszöntek egyszerre és alaposan végig mértek. A ruhájuk egyezett az enyéimmel.
-A nevem Violetta ti is zene iskolába jártok?-kezdeményeztem én a beszélgetést.
-Nem, mi magunktól tanultunk meg gitározni. Te is tudsz?-kérdezte az egyik lány.
-Igen, én zensuliba járok szóval énekelek, táncolok, gitározok, zongorázok meg hasonlók.
-Na mutasd a hangod.-dobta oda nekem az egyik fiú a gitárját. A kihívást elfogadva beakasztottam a nyakamba a hangszert és játszani kezdtem az En Mi Mundo-t. Elismerő pillantásokkal mértek végig én pedig csak mosolyogtam.
-Van helyed köztünk ha gondolod. De miért is vagy te egyedül? Nincsenek zenész haverjaid?
-Vannak azaz voltak. Nem fogadták el az új stílusom így elpártolatam tőlük.
-Hát akkor üdv a csapatban Violetta, egyébként én Eric vagyok.-nyújtotta a kezét amit el is fogadtam. Ezután bemutatkozott a másik 3 ember is. 1 lány volt meg 2 fiú Ericen kìvűl. A szőke Alejandor volt, a barna hajú srác pedig Ian. A lányt pedig úgy hívták, hogy Nora. Nora és Eric testvérek és mindannyian intézetisek. Az is kiderült, hogy mind 16 évesek és elég balhésak, de engem nem zavart. Ők elfogadtak olyannak amilyen  vagyok nem úgy mint az állítólagos barátaim. Elindultunk együtt sétálni amior szembe jöttek velünk Leonék. Leo egyből kiszúrt így muszáj volt megállnunk. Eric természetesen egyből mellém lépett, de lecsitítottam.
-Kicsim ma nem éppen úgy váltunk el ahogy szoktunk és amúgy is kik ezek?-húzott magához, de leszedtem magamról a kezeit.
-Ma találkoztam velük és ők elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Elöttük nem kell más lennem.
-Vilu most vagy más, eddig nem ilyen voltál.-lépett oda Federico is.
-Az ember változik és ha ezt a barátai nem képesek elfogadni akkor azok nem is igazi barátok.-fújtattam idegesen.
-Violetta mennünk kéne.-éreztem vallamon Eric kezét.
-Ki vagy te, hogy megmond Violettának hova kell mennie és mikor?-kérdezte idegesen a barátom.
-Mindjárt megmondom én neked, hogy ki vagyok.-lépett elém.
-Na gyere!-ordított rá Leo.
-Fiúk elég!-léptem közéjük.-Leon kicsit gondold át a dolgokat és ha úgy érzed, hogy képes vagy elfogadni majd keress meg.-löktem meg a mellkasát és hátat fordítva elmentem a srácokkal.
-Jól vagy?-sétált mellém Nora.
-Persze csak tudod nekem nagyon fontos szerepet játszik az életemben a barátom. Annyi mindenen mentünk keresztül, hogy nem szeretném elveszíteni, de ha így folytatja akkor nincs más lehetőség.
-Hát érdekes pasid van az biztos.-lökött oldalba nevetve  Ian.
-Tudom, de ha egyszer beszélnél vele és megismernéd rájönnél, hogy nem is olyan rossz ember mint amilyennek gondolod. Igazság szerint félt enegem most a nagy változások miatt.
-Min vannak ennyire kiakadva? Mégis mi változott rajtad?-kezdett kérdezősködni Eric is. Előkaptam a telefonomat és kikerestem egy régi fotómat.
-Ő itt a régi Violetta Castillo.-nyomtam az orra alá a telefonom.

Hosszú nèma csend következett aztán Ian felszólalt.
-Szóval te ilyen csodabogár lány voltál és bárki aki a közeledben járt rásuhintottál a varázspálcaddal majd elszállt minden gondja?-probálta értelmezni a dolgokat.
-Valami ilyesmi.-nevettem fel.
-Hát itt bármilyen is vagy elfogadunk. Jó csaj vagy.-karolt át Eric.
-Úgy van. Én is már alig vártam, hogy legyen köztünk egy lány.-jegyezte meg Nora.
-Ami azt illeti tényleg ott vagy a toppon.-karolt át Ian, de ekkor kapott egy tockost Erictől. Ezen mindannyian nagyon jót nevettünk. Minden jó volt, de miután visszamentünk a parkba rágyújtottak. Kínáltak engem is, de én nem akartam. Féltem tőle.