2.évad 1.rész Új év/Új kapcsolatok

Egy új év kezdődött, de most már újra magántanulóként. Nem kell suliba járnunk csak is a Studioba. Megszületett a kistesóm Carmina. Egyszerűen annyira édes. Apa meg Angie még közelebb kerültek egymáshoz a hugi megszületésével ha egyáltalán ez lehetséges. Ennél jobban már nem lehetnének oda egymásért. Még mindig járok kezelésre, de már nincsenek rémálmaim és apával is egyre jobbak a dolgok. Igyekszik minnél többet foglalkozni velem, de minden esetre mostantól mindig fogok járni beszélgetni, hogy megelőzzük a következő balhét. A táncos dologba végül nem mentem bele mert rájöttem, hogy azt csakis azért csinálnám, hogy Leont idegesítsem, de erre egyáltalán nincs szükség. Pepével persze ugyan úgy tartom a kapcsolatot hisz nagyon jóban lettünk abban a fél évben. Noaval, Iannel és Ericel sem szakadt meg a kapcsolatom sőt szinte már legjobb barátok vagyunk. Ha már a barátoknál tartunk.....Nyáron megkerestek a srácok, hogy bocsánatot kérjenek amit én persze elfogadtam. A csajokkal felújjítottuk a ruhatáram színes cuccokkal, de hagytunk azért feketéket is. Elfogadta mindenki, hogy egy idő után már nem csak dacból húztam ezeket a ruhákat hanem mert tetszettek. A nyár folyamán volt egy óriási szülinapi bulim ami nagyon jól sikerült hisz akkor jött össze Federico és Francesca akik azóta is csodálatos párt alkotnak. Ma szeptember 1.-e van és megkezdjük a harmadik évünket. Egy kék egyberuhát húztam fel rózsaszín dzsekivekl. Cipőnek egy vajszínű telitalpút választottam. Sietve nyomtam egy puszit mindenki arcára majd kirontottam az ajtón ahol megcsapott a friss őszi levegő. A kapuban már ott állt Eric egy iszonyúan édes mosoly kiséretében. Odalépve hozzá kaptam egy már 2 napja nem láttalak csókot majd az ujjait az enyémre kulcsolta és így indultunk el. Nos igen....azt az aprócska tényezőt kifelejtettem, hogy Leonnal még aznap szakítottunk mikor bejelentette, hogy elutazik. Igazából az elején iszonyat nehéz volt mindkettőnknek, de ma már mind a kettőnk boldog kapcsolatban él. Nem nagyon beszélünk csak akkor mikor suliba vagyunk és nem akadunk ki ha egy társaságban kell lennünk és ez így van rendjén. Hogyan jöttem össze Ericel? Hát miután szétmentünk Leoval nagyon magam alatt voltam így Noa sokat járt hozzám ami álltal Eric is többet megtudott rólam. Aztán egyik este nagyon összevesztem apával és épp a szobámban sírdogáltam amikor jött egy üzim tőle. Tudni szerette volna, hogy mi a helyzet velem én pedig mindent elmondtam. Aztán ezek a beszélegetések rendszeressé válltak később meg találkákká alakultak át. Így történt, hogy egyik nap egyedül maradtam otthon és Ő átjött. Beszélgettünk minden féléről, zenéltünk, énekeltünk aztán komolyabbra fordultak a dolgok amikor megláttam a közösségin az exemről egy képet. Ráadásul Krissel volt a képen pedig csak baráti volt az egész. Azonnal sírásra görbült a szám amit Eric is észrevett. Azonnal mellém pattant az ágyamhoz és kivette a kezemből a telefont majd kikapcsolta. Elkapta az állam és maga felé fordított. Mondta, hogy ne törődjek vele és mosolyogjak mert azt Ő is jobban szereti. Felhúzott az ágyról és elkezdtünk hülyeségből táncolni aztán a zene lassúra váltott mi pedig lassúzni kezdtünk. Aztán fogta magát megpörgetett és egy határozott mozdulattal elkapta a derekam és magához húzott. Ott már nem volt visszaút. Mind a ketten ugyan úgy akartuk így hosszas csókolózásba kezdtünk. Onnantól kezdve pedig együtt vagyunk aminek nem mindenki örül, de elfogadják. Mikor oda értünk a Studio elé a srácokhoz váltottunk egy gyors csókot majd Eric elindult az Ő sulijába.
Nemsokkal ez után Leon is megérkezett Kristinnel kézenfogva. Na igen ők is összejöttek.
-Sziasztok!-lépett oda Leon nekem meg ilyenkor egy kicsit még mindig megdobban a szívem. Persze ennek jelét sem mutathatom hisz én szakítottam amit még most is helyesnek tartok.
-Szia!-kántáltuk együtt.
-Mindenki elkészült mára a duettekkel?-kérdezte Cami mi meg Leoval azonnal egymásra kaptuk a tekintetünk. Igen mi örök párok maradtunk feladatoknál, de ezt most nem csináltuk meg. A többiek megtapsoltak minket mi meg csak a fejünket fogva röhögtünk.
-Na jó, nekem van egy dalom amit nem rég írtam. Történetesen egy duett szóval ha 1 óra alatt be tudod velem tanulni akkor okék vagyunk.-matattam a táskámban.
-Egy percet se félts viszont akkor induljunk.-ragadta meg a karom és besiettünk a táncterembe.
-Na akkor verzékre bontjuk fel és a refrént pedig együtt énekeljük.-nyomtam a kezébe a papírokat mire bólintva zongorázni kezdett.


A vita hevében elszaladtam,
Figyelmen kívül hagytam a szavaidat,
Amikkel maradásra akartál bírni.
Azt mondtam: "Most már elegem van."
És vagy százszor hívtál már,
De nem veszem fel a telefont.-én kezdtem.

Mert olyan őrült vagyok, hogy talán azt mondtam, ennek vége,
De ha kicsit jobban figyelsz...

Azt mondtam, "Menj!", de amit igazán akarok,
Hogy kavicsokkal dobáld az ablakom,
Azt kiabálva, hogy "Szeretlek!"
Várj rám a szakadó esőben,
És ne menj el, mert tudom,
Hogy minden, ami kell nekem, az ajtó másik oldalán van.

Én, és az a buta büszkeségem itt ülünk egyedül,
Nézem a fényképeket, bámulom a telefont,
Visszagondolok a kimondott szavainkra,
És a becsapódó ajtókra, meg az összes félreértésre .-ezt a részt Leon énekelte.

Szóval, ha tényleg mindent tudsz, mondd, miért nem gondoltál rá, hogy
Mikor otthagytalak, valójában azt akartam, hogy utánam gyere.-énekeltem teljesen átélve.

Azt mondtam, "Menj!", de amit igazán akarok,
Hogy kavicsokkal dobáld az ablakom,
Azt kiabálva, hogy "Szeretlek!"
Várj rám a szakadó esőben,
És ne menj el, mert tudom,
Hogy minden, ami kell nekem, az ajtó másik oldalán van.

Kikiabálok az ablakon,
Rád se bírok nézni,
Nincs szükségem rád, de igen, igen.
Azt mondom: "Semmit nem tehetsz, amivel helyrehozhatod ezt.
Komolyan gondolom. Komolyan gondolom."
De amit igazából gondolok...

Azt mondtam, "Menj!", de amit igazán akarok,
Hogy kavicsokkal dobáld az ablakom,
Azt kiabálva, hogy "Szeretlek!"
Várj rám a szakadó esőben,
És ne menj el, mert tudom,
Hogy minden, ami kell nekem, az ajtó másik oldalán van.-énekeltük közösen.

Az arcod és a gyönyörű szemeid,
És a beszélgetés apró hazugságokkal,
Egy nagyszerű este halványodó emléke,
A karjaidban vittél föl a lépcsőn az autódtól,
És sírtam, vajon megérte az a srác ezt a zűrzavart?
Mindezek után be kell vallanom, szükségem van rád.-fejeztem be a dalt. Iagazából Leonak csak a refrénbe volt része meg egy verze az övé volt.
-Tudod inkább nem mondok semmit erre a dalra. Te is nagyon jól tudod, hogy én próbálkoztam.-förmedt rám hirtelen.
-Nyugi! Ez csak egy dal. Már nem jelent semmit. Ja és még csak meg sem próbáltál visszakapni. Csak volt pár sms meg telefonhívás, de azon kívűl semmi.
-Akkor téged jól át cseszhettek.-motyogta, de nem vettem róla tudomást. Néha összeszólalkozunk, de ez is beletartozik a "csak az exem vagy semmi több" kapcsolatba. Mire mindennel végeztünk indulhattunk is Pablo órájára