1.évad 24.rész Döntések

Éppen úton voltam egy focimeccsre ahol Ty, Federico és Leon is játszott amikor összefutottam Noa-val. Nem akart többet mint odaadni a cigit egy gyújtóval majd a tesójáról kezdett beszélni. Állítólag eléggé megviselte, hogy elötte való nap elküldtem mivel fél, hogy olyat tett amit lehet nem bocsájtok meg. Kíváncsi voltam vajon miért érdeklem egy ilyen menő srácot aki egy csettintésre bármelyik lányt megkapja. Aztán végül kibukott a hugából, hogy Eric életében eddig egyszer volt szerelmes, de az az illető 1,5 éve meghalt autóbalesetben és azóta nagyon távolságtartó volt egészen mostanáig míg meg nem ismert engem. Hát amikor ezt megtudtam teljesen összezavarodtam. Először Diego akinek én voltam a második lány az életében, de Ő megcsalt. Aztán Federico akinek szint úgy én voltam az aki az igazi lenne. Most meg van Leon akinek ki tudja hány barátnője volt mégis Ő kell nekem és őt érzem az igazinak. Menet közben elszívtam egy cigit ami nagyon fura volt és elsőre nem is ment letüdőznöm. Hogy ne vegye észre senki bekaptam egy rágót a számba és a suli elé érve puszival búcsúztam Noától és mondtam neki, hogy nyugtassa meg a báttyát mert nem haragszom rá. Természetesen a barátom már a kapuban várt és miután megcsókolt rájöttem feleslegesnek bizonyúlt a mentolós rágó.
-Már megint ez az Eric vitt bele a hülyeségbe. Én esküszöm.......
-Nyugodj meg Leon. Nem Ő volt hanem a huga Noa és én kértem tőle. Megnyugtat és elmúlik tőle a kézremegésem egy időre.
-Az lehet, de egy idő után már a cigiért fog remegni a kezed.-szídott le rendesen.
-Más nincs ami lenyugtatna!-rivaltam rá.
-Még ez sem?-húzott vissza magához és megcsókolt, de úgy, hogy a nyelveink szinte táncoltak. Nem szándékoztam elengedni, sőt a meccsre sem volt kedvem már bemenni. Belemarkoltam a hajába és még közelebb húztam. Miután elengedett közöltem vele, hogy ha megpróbálnék rágyujtani és ezt csinálja akkor elteszem azt a hülye cigit. Bementünk a csarnokba és amíg Ő elment átöltözni addig én helyet foglaltam a lelátón. A pályára lenézve észre vettem, hogy mű füvön fognak játszani. Minden féle fehér vonalak voltak felhúzva valami festékkel, de meg nem tudtam volna mondani, hogy mire szolgálnak. Azt tudtam, hogy van valami 11-es dolog meg les és azt is tudtam mikor van gól, de kb. eddig terjedt a nagy foci tudásom. Talán még azt is meg tudtam mondani, hogy honnan rugják a szögletet. Tőlem távolabb voltak elhelyezkedve a "régi" barátaim. Hol rosszalló pillantásokkal mérték végig az öltözékem, hol pedig szomórúan emésztették a tényt miszerint nincs aranyos, mindre megoldást találó Vilu (legalábbis egy ideig biztosan).
Annyira belemerültem a nézelődésbe, hogy fel sem tűnt ki ült le mellém. Pepe volt az és ennek nagyon örültem. Ezek szerint őt sem zavarja az új kűlsőm és teljes mértékben támogat. Alig telt el pár perc és két oldalról kikocogott a két csapat majd sorban kezet fogtak egymással. Meghallgattuk a himnuszt majd indult a meccs. Azt láttam, hogy Tylernek és Federiconak nagyon jól megy (még úgy is, hogy nem értek hozzá) viszont Leoval valami nem volt rendben. Állandoan kirugta a labdát meg neki ment az ellenfélnek majd veszekedett is így az első félidő után lehozták a pájáról és egy másik srácot küldtek fel. Én ezt nagyon nem értettem igy elnézést kérve kiverekedtem magam a tömegből és elindultam megkeresni a barátom aki a jelek szerint már nem volt a kispadon így bementem az öltözőbe. Már messziről hallottam ahogy csapkolódik így sietősre vettem a dolgot mielött kárt tesz valamiben vagy esetleg magában. Idegesen téptem fel az öltöző ajtót ahol a falat csapkodta egy szál rövidnadrágban. A látványtól azonnal zavarba jöttem amit Ő is észrevett. Odaléptem hozzá és kissé zavarban, de megragadtam a vállát és magam felé fordítottam.
-Mi történt veled? Figyelmetlen vagy, egy kicsit sem koncentráltál a focira pedig fontos ez a meccs. Nem?
-Igen, fontos.-sóhajtott és nekidőlt a falnak.
-De?-vontam fel a szemöldököm értetlenül.
-Nem tudok nem rád gondolni, a cigire, erre az Eric gyerekre na és, hogy valamit titkolsz előlem. Oké elhiszem, hogy valami olyan dolog ami családi, de még Fede sem akarja felhozni a témát pedig eddig mindig utalgatott dolgokra.-akadt ki teljesen én pedig szomorúan vizslattam a cipőm orrát. Annyira tudtam, hogy ez lesz. Aggódni kezd miattam és minden megszokott tevékenységét félreteszi csak, hogy megfejtsen engem és 100℅-ban velem tudjon foglalkozni. A cigit kivéve a táskából széttörtem a szeme láttára és kukába hajítottam majd felé fordultam.
-Én mondtam, hogy nem jó ha a közelemben vagy. Leon szeretlek és nem akarom, hogy miattam felborítsd az életed és szétess.
-Nem Violetta, én kizárólag akkor esek szét ha nem vagy mellettem.-kulcsolta össze a kezeinket.-Most csak aggódom érted.
-Nincs szükség rá, megleszek. Idővel ezen is túljutok.-simítottam meg az arcát. Nem bírtam ki és akaratlanul is végigfutott a tekintem izmos felsőtestén amin Ő láthatóan ngyon jól szórakozott. Tetézte a dolgot azzal, hogy a derekam köré fonta a kezét és magához húzott így én rádöltem ami miatt muszáj volt a kezemmel megtámaszkodnom a mellkasán. Egy ideig csak fürkészte a tekintetem, hogy vajon mit gondolok majd megcsókolt és egyszer kétszer az ajkamba is harapott. Hát nekünk így telt a focimeccs. A szép pillanatot a beérkező focisták zavarták meg. Ezek szerint vége lett a meccsnek és utobb az is kiderült, hogy nyertünk. Gratuláltak Leonak, hogy ha már a foci nem is, de a csajozás az megy és megdicsérték a szép barátnőjét vagyis engem. Hát tényleg nem tudom kit néztek mert engem tuti nem amikor ezt megállapították. Amikor öltözni kezdtek nem zavartatva magukat, hogy én is ott vagyok jobbnak láttam ha lelépek. Küldtem egy sms-t Leonnak, hogy hazamegyek és majd hívom. Persze azonnal felhívott mivel szeretne hazakísérni így Pepevel beszélegttem míg Ő elkészül. Érdeklődtem az Ő hobbija felől és mint kiderült a hangpult mögött álláson kívűl táncolt. Megadtam neki egy címet miszerint én hétvégente egy kisházban szoktam táncolni és ha van kedve nézzen be. Bíztosított róla, hogy be fog jönni mivel így tanulhatunk a másiktól is. Amikor Leo kiért hozzám nem nagyon örült ujdonsült barátomnak. Kezet fogott vele miközben engem átkarolt és egy puszit adott a homlokomra. Így nyomatékosította Pepének, hogy van barátom szóval ne is próbálkozzon. Bár Pepe állta a tekintetét láttam a szemén, hogy legbelül mosolyog az egészen így én is ösztönösen elmosolyodtam. Haza fele Leo bevágta a durcit Pepe miatt én pedig csak mosolyogni tudtam az egészen. Végre Ő is tudja milyen rossz amikor én Őt Krissel látom. A házunk elött már épp menni akart amikor utána kiáltottam.
-Hé!!!-mutattam a számra mire elmosolyodva elkapta a karom, magához húzott és hosszasan megcsókolt. A gyomromban lakó lepkék életre keltek és ki akartak törni. Vajon mikor lesz olyan, hogy amikor Leon megcsókol, megölel vagy csak rámnéz a pillangóim nyugton maradnak? Valószínűleg soha. Az ajtón belépve Ty és Fede veszekedett.(?!) Na ezt nem értettem így közéjük állva megkérdeztem, hogy mi a vita tárgya.
-Ez a köcsög rámászott Fran-ra pedig nagyon jól tudta, hogy össze akarok vele jönni.-rágózott idegesen Federico.
-A franc tudta, kedves lány és gondoltam lehetne vele valami. Igazán tetszik és majd Ő eldönti kit szeretne.
-Na jó, ELÉG!!!-ordítottam el magam mire mindketten ijedten kapták felém a fejüket. Nem akarok több feszültséget. Mind a ketten higgadjatok le. Nehogy már egy lány miatt marakodjatok. Alig ismeritek a másikat, de ugy viselkedtek egymással mintha élet halál harcra menne ez az egész.
-Vilu, én.....-kezdett bele az unokatesóm lehajtott fejjel.
-Nem érdekel! Amíg ilyenen veszekedtek nem vagyok kíváncsi rátok.-közöltem és bevágtattam a konyhába és megkértem Olgát készítsen nekem valamit mert farkas éhes vagyok. Megbeszéltük, hogy egy másfél óra múlva menjek le addigra kész lesz a vacsim. Gyorsan felmentem a szobámba és pár bútort félretoltam majd feltekertem a szönyegem és azt is félre raktam. Átöltöztem kényelmes ruhába és a zenelejátszóm bekapcsolva táncolni kezdtem.   Még mindig nem döntöttem el, hogy mi legyen és most még nehezebb minden mióta.....mióta ilyen a helyzetem apával. Angiet nem zaklatom, van így is elég dolga ráadásul pár hónap és szülni fog. Vagyis mondjuk úgy, hogy 1,5 hónap múlva. Nekem pedig már csak egy hónapom van a suli végéig meg, hogy eldöntsem mit is akarok a táncal. Annyira belefeledkeztem az egészbe, hogy fel sem tűnt a telefonom csörgése. Kapkodva halkítottam le a zenét és kaptam fel a telefont, de ahogy felvettem átestem az egyik puffomon így bevertem a fejem egy kicsit.
-Áááhhh!!!-kaptam a halántékomhoz.
-Kicsim mi a baj?-szólt Leon aggódva.
-Csak elestem. Egyébként meg miért hívtál? Az elöbb váltunk el egymástól.-vágtam hanyat magam az ágyon.
-Apa egy elég rossz hírrel fogadott amiről neked is tudnod kell.
-Mi történt?
-Kapott egy nagyon jól fizető munkát, de van egy feltétele. Magával kell vigyen még valakit különben nem kapja meg az állást.
-Én még mindig nem értem hogyan jövök ide én.....
-Violetta nem érted? Én kell vele menjek.
-Ohhh, de hát máskor is voltál már és.....
-Igen voltam, de most egy hónapra megyünk. Egy hercegnő féleségre kell vígyáznunk és ez éjjel nappali munkát igényel. Nem tudunk találkozni sem.-értette meg velem. Egy hang nem jött ki a torkomon csak a nedvességet éreztem az arcomon. Ez annyit jelent, hogy a könnyeim utat törtek maguknak.
-Értem, hát ez nagy lehetőség neked is hisz mindig is apukád nyomdokaiba akartál lépni és én is meghoztam már a táncal kapcsolatban a döntést. Elvállalom a feltételeket.