1.évad 5.rész (csak barátok)

Az utobbi napokban nem voltam suliba. Hogy miért nem? Egyszerűen nem merek kilépni a ház ajtaján, mert olyan mintha a nyomomban lenne valaki. Apa el akar vinni pszichológushoz. Én mondtam neki, hogy nem megyek. Azt hiszi megint visszajött az ami anya halálakor és depressziós vagyok, de nem. Most egészen másról van szó. Az a sok rémálom és látomás teljesen megörjít. A báttyámat sem viselem el a közelemben nemhogy a barátnőim. Nem akarok senkivel beszélni, mert félek, hogy ez az izé bántani fogja a szeretteim. Jelen pillanatban is a szobában vagyok, de itt se lehet nyugtom hisz valaki kopog az ajtómon.
-Nem vagyok itt.-kiabáltam miközben a fejem a párnába nyomtam.
-Kicsim van egy látogatód.-nyitott be apa.
-Megmondtam, hogy nem vagyok senkire kíváncsi.-dünnyögtem a párnámba.
-Még rám se?-hallottam egy ismerős hangot. Nem hittem volna, hogy eljön.
-Hogy, hogy eljöttél?-álltam fel hirtelen.
-Athiszem én nem is zavarok.-csukta be apu az ajtót.
-Tudod aggódtam. Magam sem értem, hogy tudtam valaki miatt aggódni, de tudom mit érzel.
-Jaj Jorge köszönöm.-ugrottam a nyakába mire ő szorosan átölelt.

-Figyelj Tini.-fogta meg a kezem.

-Mond.-néztem mogyoróbarna szemeibe.
-Én szeretném ha barátok lennénk. Valami hozzád fűz, de nem tudom mi. Lehet ez a szellemesdi, de én azt akarom, hogy barátok legyünk.-nézett rám és láttam, hogy őszintén beszél.
-Én is szeretném ha barátok lennénk.-mosolyogtam.
-Akkor mint barátod megkérlek, hogy gyere vissza velem a suliba. Ígérem vigyázok rád.
-Megpróbálom, de egyedül félek itthonról eljönni.-hajtottam le a fejem.
-Én minden reggel itt foglak várni téged és haza is kísérlek.-fordította maga felé a fejem az államnál fogva.
-Rendben.-mosolyogtam.
-Na akkor öltözz és megyünk. Lent megvárlak.-nevetett és lement. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam és kivasaltam a hajam majd rohantam le a nappaliba ahol Blanco és apám beszélgetett.
-Mehetünk.-trappoltam le a lépcsőn.
-Csak ön után hölgyem.-nyitotta ki az ajtót én meg kacarászva mentem ki. Hamar odértünk a suliba, de még szünet volt ezért odajött hozzám Mech és Cande.
-Szia csajszi. Mi van veled meg Jorgeval?-emelgette a szemöldökét Candelaria.
-Nem, nem semmi.-nevettem
-Ez alól nem bújsz ki. Mesélj csak.-fogta meg a karom Mechi.
-Hát megbeszéltük, hogy barátok leszünk, mert birjuk egymást.
-Barátok? Jorge Blanconak a legnagyobb bunkó pszihopatának barátja van?-jött oda Lodo és kórusba kérdezte Candiékkal.
-Ezt fejezzétek be. Eleget szenvedett. Esetleg ha adtatok volna neki egy esélyt nem ilyen lenne.-mérgelődtem.
-Nyugi Tinita ne haragudj, de egyet azt mondhatok. Fiú lány barátság nem létezik, mert az egyik fél elöbb utobb mindig többet érez.-jelentette ki Lodovica és a lányok csak bólogattak.
-Ez hülyeség.-ráztam meg a fejem majd leültem Jorge mellé a hejemre.
-Mi történt? Bántottak?-érdeklődött a padtársam.
-Nem, de én bántani foglak ha ma nem kezdünk el kémiát tanulni, mert állítólag holnap doga.-tartottam a ceruzát a mellkasához.
-Oké, oké nyugi.-tette fel e kezeit.
-Na azért.-nevettem majd belépett Katharina tanárnő hisz ma dráma óránk van és azt az of. tartja.
-Sziasztok gyerekek a mai téma Shakespeare Rómeó és Júlia.-osztogatta ki az olvasmányt és mellé szövegeket.
-Tanárnő minek kell ez a tízenegy oldal szöveg?-érdeklődtem.
-Azért, mert ezt megfogjuk tanulni és félévkor eljátszuk és te, Mercedes és Lodovica vagytok a Júlia jelöltek.
-És ki a Rómeó?-kérdezte Diego.
-Te Diego meg Nico és Jorge.-közölte a tényt.
-Hogy mi?-borult hátra a székkel hintázó Blanco.
-Pontosan te is. Délután kezdjük is a meghallgatást. Mindenkit várok négyre a suli színpadnál.-mondta én meg nem győztem visszatartani a nevetésem.
-Te meg mi a francot nevetsz?-idegeskedett a barátom.
-Ó Rómeó miért vagy te Rómeó?-hahotáztam igen hangosan amire a tanár is felfigyelt.
-Kisasszony kérem bírja ki óra végéig.-szólt rám Katherina.
-Elnézést Kathrin tanárnő.-töröltem meg a szemem. A dráma óra után jött a tesi. A hajamat copfba kötöttem ezután pedig felhúztam a tesicuccom. Ahogy mentem ki az öltözőből megbotlottam és nekimentem Ruggnak. Mivel két osztály tesin egybe van vonva ezért Ruggerroékkal tesizünk.
-Minden rendben?-kérdezte miközben én még mindig a karjaiban hevertem.
-Pe....per....sze.-dadogtam össze vissza.
-Esetleg zavarok?-hallottam Jorge hangját.
-Nem dehogy is.-álltam talpra és odamentem a pályára. Nemsokkal megérkezett Thomas tanárúr és már intett is, hogy mehet a szokásos 10 kör. Futás közben észrevettem, hogy Blanco igen maga alatt van ezért odaszaladtam hozzá.
-Mi van veled Yoyi?-fogtam meg a vállát a nagy "rohanás" közben.
-Semmi, de ki az Yoyi?
-Hát te. Ez az új beceneved.-mosolyogtam.
-Akkor a tiéd legyen mondjuk hófehérke.
-Mi de miért?-kíváncsiskodtam.
-Mert egy mesében élsz néha és mindenkinek próbálsz segíteni mégha elösször ártasz is tudod, bogy elöbb utobb jó lesz.
-Ezt nem tudom, hogy bóknek vegyem-e, de most annak veszem.-öklöztem a vállába és előrébb futottam, de ahogy tovább mentem hallottam valamit.
-Drága Martina én megmondtam, hogy szerelmes leszel, viszont azt még nem mondtam el, hogy őt nem szeretheted.-szólalt meg valaki.
-Kit nem szerethetek? Én nem vagyok szerelmes.-mondtam idegesen.
-De majd leszel a nagyszerű Jorge Blancoba és ha együtt lesztek én megölöm őt. Azt javaslom, hogy szakítsd meg vele a kapcsolatot.-kacagott gonoszul majd egy kiscsaj jelent meg elöttem full fehér szemgolyókkal és furcsán mozgatta a fejét.

-Elég!-sikoltottam fel és hasra estem ezáltal az egész hasam felhorzsoltam mivel végigcsúsztam a betonon.
-Minden rendben?-jött oda a tanár és Jorge.
-Persze, de kimehtnék a mosdóba?-kérdeztem miközben feltápászkodtam a földröl.
-Igen. Jorge kérlek kísérd ki a mosdóba.-kérte a tanár mire ő átkarolva a derekam elvitt.
-Mi történt?
-Semmi csak megbotlottam.-hazudtam.
-És azért kiabáltad, hogy elég?-nézett rám azzal a "szerinted hülye vagyok?" arcal.
-Na jó igazság szerint megint láttam és hallottam valamit.
-Na és mit hallottál?
-Semmi olyat. Kérlek felejtsük el az egészet.-mostam meg az arcom és elindultam kifele.
-A mai korep még áll?
-Nem tudom még.-hajtottam le a fejem és távoztam. A nap további része nehezen telt a hasamon keletkezett seb miatt és Blancot sem könnyű lerázni. Aztán most elérkezett a négy óra. Indulás a meghallgatásra.
-Tini mi a franc van veled? Miért kerülsz?-tért rá a témára az emlegetett szamár. Valamit muszáj volt hazudnom.
-Csak annyi, hogy nem vagyok jól.-mondtam és már válaszolni sem volt idő, mert behívtak minket.
***Jorge***
Tininek valami baja van velem, de nem érdekel. Annyira nem fontos ő nekem, hogy ezen örlődjek. Fogtam magam és leültem a színpad elötti székek egyikébe. Már fél hat fele járhatott és még nem találták meg az igazit. Igazság szerint senki nem remekel. Mindenkit mindenkivel párba állítottak, de senki nem tudta átadni azt a hiteles Rómeót és Júliát. Már csak engem meg Tinit nem néztek meg együtt. Szerintem felesleges eddig sem tudtam átadni akkor most sem fogom.
-Srácok a színpadra. Folytassátok onnan ahol abba hagytuk.-szólta az of. mi meg kezdtük is.


JÚLIA:-Hát már szaladsz? Még oly soká virrad meg.
A fülemüle volt, nem a pacsirta,
Az rázta össze megriadt füled.
Éjjel dalol a gránátalmafán,
Hidd, édesem, a fülemüle volt.

ROMEO:-Pacsirta volt ez, a reggel heroldja,
Nem fülemüle: nézd, szívem, irigy csík
Szegi be a felhőket keleten.
Az ég gyertyái csonkig égtek, a Nap
Lábujjhegyen áll a ködös hegyormon.
Elmennem: élet, és halál: maradnom.

JÚLIA:-E fény nem a Nap fénye, én tudom:
Csak meteor, mit kilehelt a Nap,
Ez lesz ma éjjel a te fáklyahordód,
És utadon világol Mantováig.
Szóval maradj. Nem kell sietned így.

ROMEO:-Hát fogjanak el, vigyenek halálra.
Sebaj: hiszen te akarod. Igen,
E szürke folt nem a hajnal szeme,
Csak kósza pára a Hold homlokáról,
S nem a pacsirta csattog a magasba,
Az öblös égben, a fejünk fölött:
Elmenni rossz, jobb is maradni tán -
Jöjj hát, Halál. Így döntött Júliám.
Mi az? Beszéljünk. Ez még nem a Nap.

JÚLIA:-De az, de az - fuss innen perc alatt.
Ez a pacsirta, az rikácsol itten
Erőltetett-éles trilláival.
Mondják, egyébkor édesen sikolt,
De most rikolt, mert minket szétriaszt.
Mondják, szemet cserélt a rút varanggyal,
Bár elcserélte volna véle hangját!
Mert ölelésünknek vet hangja véget,
Az éjt elűzi s véle-véle téged.
Fuss, egyre nő a fény, a fény, te édes.

ROMEO: -A fény, a fény - és mindinkább setét lesz.

-Köszönöm elég!-intett a tanár.
-Na?-szólaltunk meg egyszerre.
-Azt hiszem meg van a Rómeónk és a Júliánk. Ahogy ezt előadtátok. Mintha ezer éve szeretnétek és ismernétek egymást. Csodáslatos volt! Azt az érzést amit átadtatok nekem mint nézőnek valami hihetetlen. Mondjátok, hogy elválaljátok a szerepet.-jött oda hozzán örvendezve Katherina.
-Persze.-nevettünk egyszerre.